Tolna Megyei Népújság, 1971. március (21. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-02 / 51. szám
lloltlkocsi és Zsiguli Tgen, a holdjáró auto- * mata és a földi gépkocsi : a Lunohod—1 és a nemrég hazánkban is nagy érdeklődéssel fogadott Zsiguli jelképes összefoglalónak is beillik, ha a kilencedik szovjet ötéves terv irányelveinek szám- és adattengerében a lényeg világítótornyának fényét követjük. Hogyan lehet a holnap tennivalóit felvázoló tervet a már járó égi és földi kocsikkal magyarázni? Az ellentmondás csak látszólagos, amint ez az alábbiakból kitűnik. Az első nyugati kommentátorok szenzációként jelezték, hogy az új ötéves tervvel a Szovjetunió „arccal a fogyasztó felé fordul”. Ennek kétségtelen alapja az, hogy a tervidőszakban gyorsabb ütemben fejlesztik a fogyasztási cikkek gyártását, mint a nehézipart. Ez természetesen óriási jelentőségű a szovjet emberek élet- színvonalának további emelése szempontjából — de hiba lenne azt hinni, amit pedig az „arccal a fogyasztó felé” óhatatlanul sugall, mintha az emberi oldal eddig háttérbe szorult volna. Fölösleges talán »külön emlékeztetni rá, hogy a forradalomnak, az új társadalom építési programjának eleve az volt a célja és értelme, hogy az egykori cári Oroszország, a mai Szovjetunió lakóinak életét — éppen az igazságos, kizsákmányolás mentes társadalmi berendezkedés alapján — szebbé és jobbá tegye. Ehhez azonban egy kontinens nagyságú országot ki kellett emelni öröklött elmaradottságából: az agyaglábú óriást — acéllábakra kellett állítani, ipart, korszerű mezőgazdaságot kellett teremteni. Mégpedig hihetetlenül nehéz körülmények között előbb a világimperializmus intervenciójával, majd a hitlerista pusztítással szembeszállva, s a két- _szeri újjáépítés időszakában is ‘vállalva a nemzetközi helyzet- áltál megkövetelt katonai felkészülés nyilvánvalóan szük- ges terheit. Kell-e mondani, hogy mindez nem öncél volt, hanem éppenséggel a célhoz, az emberi élet igazi kiteljesítéséhez vezető út első lépcsőfoka, megalapozása. ÍV! őst, hogy az alap meg1 * épült, sor kerülhet az életszínvonal nagyobb léptékű emelésére. Amikor azonban az alapról beszélünk, nemcsak arra gondolunk, hogy a Szovjetunió ipari potenciáljának kiépítése lehetővé tette a könnyűipar fejlesztését, és a mezőgazdaság felfuttatását is (amihez gépek, és vegyi anyagok kellenek), hanem arról is beszélünk, hogy az eddigi ötéves terveknek elvitathatatlan részük van 'az életszínvonal megalapozásában. Itt utalnánk vissza először a jelképül választott kocsipárra: a Holdjáróra és a Zsigulira. Nem mintha — az automobilizmus fejlődése ellenére — a gépkocsi lenne az életszínvonal mércéje:* annál alapvetőbb szükségleteké az elsőség. Arra azonban igen alkalmas ez a jel- képpár, hogy a Lunohod-dal a szovjet technika és ipari potenciál általános fejlettségét, közkeletű szóval, világ- színvonalú teljesítőképességét, a Zsigulival pedig a szovjet politikai és gazdasági vezetés földi dolgok iránti fogékony érdeklődését példázza. JTZ természetesen nem véletlen: az SZKP programja kimondja, hogy a Szovjetunióban mindennek az ember nevében és az ember javára kell történnie. Az „arccal a fogyasztó felé” annyiban tehát éppenséggel nem fordulat, hanem egy következetes irányzat következetes és folyamatos végrehajtása. S a XXIV. szovjet pártkongresszus elé terjesztett ötéves terv- javaslat ebben a vonatkozásban is az előzményekre, különösen a XXIII. kongresszuson jóváhagyott nyolcadik ötéves terv eredményeire épül. Talán mindennél világosabbá teszi ezt a „staféta”_jelleget, hogy az utóbbi tíz esztendőben több mint százmillió szovjet ember költözhetett új otthonba, s a most kezdődő új ötéves időszakban — a terv irányelveinek megfelelőer — több új lakás épül, mint az előzőben. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Szovjetunióban fokozatosan . teljesen felújítják a lakásalapot. Az ember — ahogy mondani szokás — a „piacról él”, ezért — bár nem szeretnénk számokkal túlterhelni az olvasót, — hadd említsük meg, hogy az előző ötéves tervben az egy lakosra jutó reáljövedelem kereken egyharmadával emelkedett, miközben bevezették az ötnapos munkahetet és a mezőgazdasági szövetkezetekben is a munkabérjellegű' biztosított jövedelmet, tovább' közeledett egymáshoz a falusi és a városi lakosság élet- színvonala. Most az új ötéves terv a reáljövedelmek ugyanolyan arányú növekedését írja elő, mint az előző, s a mezőgazdaság és a könnyűipar intenzív fejlesztésével azt is biztosítja, hogy ezt a megnövekedett és tovább gyarapodó jövedelmet az emberek minél szélesebb választékú és korszerűbb cikkekre. költhessék el. Ugyanakkor nemcsak a „borítékba” kerül több, hanem a „borítékon kívülre”, az úgynevezett társadalmi fogyasztási alapokba is: abba a nagy kasszába, amelyből a felemelt nyugdíjakat és ösztöndíjakat, az egészségügy, az anya- és csecsemővédeleni, a népoktatás fejlesztésének költségeit fedezik. Ez a „több” az új ötéves tervben 40 százalékos emelkedést jelent! Holdkocsi és Zsiguli: igen, a kettő eddig is, ezután is együtt jár. Abban az értelemben is, hogy az ötéves terv irányelvéi azt is feladatul tűzik ki, hogy a népgazdaságban hasznosítani, tehát a mindennapok gyakorlati szükségleteiben szintén alkalmazni kell az űrkutatás -eredményeit. VTégül pedig a modern- * ség, a minőség és hatékonyság jelképeként is tegyünk említést a Lunohodrol és a Zsiguliról. Az életszínvonal emelése ugyanis elválaszthatatlan a termelékenységtől — amelynek fokozását az új szovjet ötéves terv szintén célul tűzi ki, — a jobb, ésszerűbb, gazdaságosabb munkától. Elfogyasztani csak azt lehet, amit megtermelnek. Az új szovjet ötéves terv irányelvei ezért egyszerre fordulnak arccal a fogyasztó felé és egyszemélyben a termelő felé. Jelképekben beszélve: a Holdjáró sem megy föl a Holdra magától, és a Zsigulit is meg kell építeni előbb — s csak aztán lehet a volánja mellé ülni. E. T. A főágron óm us Bogyiszlóra indult, Szedresen kötött ki. Egy éve történt, amikor a szedresi Petőfi Termelőszövetkezetben hárommillió forint volt a hiány, a tagok már három hónapja nem kaptak fizetést, négyszázötven hold szántatlan terület maradt a határban. Ilyen állapotot talált a szövetkezetben Rózsa László főagronómus. Rózsa László 1958-ban végzett a gödöllői Agrártudományi Egyetemen, majd tíz évig a Szekszárdi Állami Gazdaságban dolgozott. — Tudtam, mit vállalok, de így is sok minden később derült ki. A tsz vezetősége mindent az új föagronómusra és az új főállattenyésztőre bízott. Rózsa Lászlónak felajánlották az elnöki tisztséget, de nem fogadta el.. Kerestek új elnököt, főkönyvelőt, növényvédő és gépüzemelő agronómust. A háromezeregyszáz kataszteri holdon fekvő kétszáztagú termelőszövetkezetben jelenleg öt mérnök dolgozik. Az első közgyűlésen el- monták terveiket, elképzeléseiket. Miután semmi remény nem volt a hárommillió forint kigazdálkodására, bejelentették, csak nyolcvan százalékot fizetnek 1970-ben. Kérték az embereket, ne menjenek el, mégis megindult a vándorlás. Ma fordított a helyzet, sokan jönnének. Rózsa László tud bánni az emberekkel. — Hamar eldöntőm, kivel, hogy kell beszélni. Sok vezetőnek ez sajnos nem adatott meg. A tsz-tagok — joggal — há- borogtak, a szövetkezét szanálásra volt ítélve. Megpróbálták a lehetetlennek látszót, megmenteni a szövetkezetét. Rózsa László az elnök, a vezetők és a tagok támogatásával traktoros komplexbrigádot, vezetőgárdát szervezett. És dolgozlak. A főagronómus Tolnán lakik, onnan jár át a tsz-be. Családja van, szabadságra mégsem jutott idő. Sokszor vasárnap is a szövetkezetben látják. Naponta 12—13 órát járja a határt. Sikerült. A siker titka: tudnak együtt dolgozni a tagok és a vezetők. Minden hónap 10-én felvették a gazdák az előleget, „ami a szedresi termelőszövetkezet történetében még nem fordult elő”, megkapták a száz százalékot, egymillió-nyolcszázezer forinttal fizettek többet, mint 1969- ben. A traktoros komplexbrigád tagjainak évi átlagkeresete 46 ezer forint volt. Az emberek bizakodnak és dolgoznak, jobb eredményekre törekednek. Az alapja megvan, befejezték a szántást, elvetették a borsót. Az elsők közé akarnak jutni. — A főagronómus vágya? — Mit mondjak? Szeretnék megbecsült vezető lenni. Terveimet, elhatározásaimat véghez viszem — mondja ma gáról. Igazolják az elért eredmények. Elmenőben mellékesen megjegyezte: miniszteri kitüntetést kapott 1967-ben, Megérdemelte, H. T. A vezet Őség-új j ä választó küldöttgyűlések után .A múlt kefékben küldöttgyű- • lést .tartottak Tolna megye 19 fogyasztási1, fel takarék- és egy lakásszövetkezetében. Ezeken újjáválasztottak a vezetőséget^ és megvitatták, jóváhagyták a mérleget, valamint a .gazdálkodás további célkitűzéseit. A küldöttgyűlések gazdálkodási része végeredményben mindenütt szokványos képet mutatott. A vezetőség az előző években is mindenütt jó eredményekről adhatott számot, és ez folytatódott 1970-ben. Nincs csőd szélén álló szövetkezet, sőt, igen jelentős eredményt tud valamennyi felmutatni. A különbségek, úgy alakultak ki, hogy a leggyengébbnek sincs szégyenkeznivalója; a legjobbak pedig a jókat szárnyalták túl. A megye fogyasztási és takarékszövetkezetei erről a viszonylag magas átlag- szintről startolnak az elkövetkezendő ötéves tervidőszakba. azaz ezt kívánják növelni. összhangban a gyűléseken elhangzott javaslatokkal. Így summázhatnánk: tovább . haladnak az eddigi felfelé ívelő úton. Annál több újszerűség volt tapasztalható a tisztújítás kap.' csán. A félreértések, elkerülése végett előrebocsátom, hogy nem menesztették sehol sem az első számú tisztségviselőket. A feladatukat társadalmi munkaként ellátókat sem, az apparátusok hivatali vezetőit sem. Az eredmények semmiképpen sem indokoltak volna valamiféle vezetőség-menesztést; Viszont korszerűsítették a vezetőségeket a megváltozott és növekvő gazdálkodás; teendőknek megfelelően. Ebből következik, hogy aki kimaradt a vezetőségből, nem biztos, hogy azért maradt, ki, mert munkáját nem látta cl. agvénem tudta.volna kellően lelljU.ru, IVánerfl egyéb közösségi - .szemponton- miatt. Éppen ezért nagyon természetes volt, hogy munkájukért a küldöttgyűlés határozatban mondott köszönetét. Sőt, nagyobb részük vezetői ténykedésére, ha nem is választott tisztségviselőként, de igényt tart a szövetkezet. A főkönyvelőket például nem választót ■ ták be az igazgatóságba. Még azok is kimaradtak belőle, akik szinte kezdettől lelkes, hozzáértő, áldozatkész munkásai a szövetkezeti mozgalomnak. Ez. a szövetkezeti demokratizálódás egvik megnyilvánulása. A szocialista demokratizmus kibontakozása jól megfigyelhető a fogyasztási és takarékszövetkezetek körében is. A számos egyéb intézkedés után most kezd általánossá válni az az elv, hogy a vezető testületekben — a tagok tulajdonosi viszonyát is kifejező testületekben — mind kisebb számban legyenek azok, akik •egyben hivatali vezetők is. A hivatali vezető — akár el« nők, akár főkönyvelő — a választott vezetőség — és rajta keresztül a tagság — alkalmazottja. Ebből, következik, hogy a határozatokat nem neki kell hoznia, hanem azok végrehajtásáért felelős. Az ügyvezetőt sem mindenütt választották be az igazgatóságba: akad hely* ahol az igazgatósági elnöki funkciót is társadalmi tisztség- viselővel töltik be. f zó sincs itt a hivatali veze, mellőzéséről, például a főkönyvelők esetében. hlint ahogyan egyesek vélték. Az igazgatóságnak kellőképpen kell támaszkodnia a főkönyvelők tevékenykedésére, ha fokozni akarja gazdasági eredményeit, márpedig ez szerepel mindenütt a tervben. Ezen nem vitatkozhat senki sem. De azt tudomásul kell venni, hogy a tagsági demokratizmust ea a viszony fejezi ki jobban. A demokratizmus megnyile vánulása volt a választási előkészítés mikéntje is. Régebben a küldöttgyűlésen megválasztották a jelölőbizottságot, s aa sebtében összeállította a tisztségekbe javasoltak listáját. Most már a részközgyűléseken megválasztották a jelölőbizottságot, és 2—3 hét állt rendelkezésre a javasoltak listájának összeállítására. Az általános demokratizálódással is, valamint a párt nő- és ifjúsági politikájával is szervesen összefügg a mostani választások egyik jellegzetessége. Az eddiginél sokkal nagyobb számban kerültek a vezetőségekbe nők, és fiatalok. A bonyhádi fogyasztási szövetkezet igazgatóságába például a korábbi 2 nő helyett 4 nőt választottak. Hőgyészen eddig egy nő sem volt az igazgatóságban, most hármat beválasztottak, Tamásiban az egy helyett hármat. Ugyanitt három 30 éven aluli fiatal is tagja lett az irányító testületnek. Mindenütt nőbizottságot választottak. s annak elnöke tag lett az áfész, illetve takarék- szövetkezet vezető testületében. Hogy mindez mennyire időszerű volt, arra csupán egy adat. A fogyasztási és takarék- szövetkezetek dolgozóinak többsége nő, az áfész-ek tevékenységéhez legközvetlenebbül e nők. a háziasszonyok, a családanyák mindennapi munkája kapcsolódik, mert hiszen többnyire ők a bevásárlók, és a szolgáltatások nagyobb részét is ők veszik igénybe. Mindössze egy igazgatóság összetételében nem történt változás az újjáválasztás során. Se a nők, se a fiatalok javára. Ez azonban mit sem változtat a megye összképén: az áíész- és takarékszövetkezeti mozgalomban ésszerűen, időszerűen korszerűsítették a vezetőséget, BODAfFEKEVC kiléptek a terepre a tartalékosok A tantermi foglalkozások • után a tereptani feladatok végrehajtásához érkezett el a tartalékos tisztek, tiszthelyettesek tájékoztató oktatása. A tereptani feladatok lehető legjobb megoldása, végrehajtása azért is fontos, mert a THV — a tartalékosok honvédelmi versenye — szaDály- zata megváltozott: a változás a tartalékos tisztek parancsnoki munkáját helyezi előtérbe. A terepen való foglalkozásoknak azért is tulajdonítanak az eddigieknél nagyobb fontosságot, mert a szeptemberben sorra kerülő országos THV-versenyen a Tolna megyeiek az eddigieknél jobban szeretnének szerepelni — és ez nagyon sokban múlik a tereptani feladatok kifogástalan végrehajtásán.
