Tolna Megyei Népújság, 1971. március (21. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-24 / 70. szám

>■*#¥? ?WWW?vW¥W¥Wmrwriyvr?VVW¥Wr¥W¥VWWVWWWrfWWW

% $>%

$ :j

$ «

js

* £

— 17. —

— Megértem a nyomorát fiam. Azt is tudom, hogy nem kellemes ilyen piti sarlatánok hatáskörébe tartozni. De mérlegelje, hogy ezután az én gondnokságom alá tartozik. Én pedig szélesre tárom maga előtt a nagyvilág kapuját.

— Én vándortársulat bohóca vagyok, és az is akarok maradni.

— Ez nagyon szép. Csakhogy itt most sokkal többről van szó, Luciánó! Maga is tudja, hogy devizagondokkal küszködünk. Én nemzeti hőst csinálok magából, aki kirántja népgazdaságunkat a devizalehetőségek szűkösségéből. Még egyszer felteszem a kérdést: tudná maga ezt az egyenletet a rulettra alkalmazni.

Aztán egy kis gondolkozás után hozzáteszi:

— Meg a nagy nyugati lóversenyekre? Meg a „smen dö fer”-re, dollárban? Meg a „bakkarat”- ra, meg a „póker”-ra? Amit milliomosok játszanak óriási tétekben?

Luciánó csak úgy odaveti:

— Mindenre tudom alkalmazni, amit előzőleg kellőképpen megfigyelhettem.

Zima elmosolyodik:

— Na látja, ez az értelmes beszéd, barátocs- kám.

És most hirtelen, és váratlanul, eléggé érthetetlen indulattal fordul a tátott szájjal csodálkozó Szántódi felé, és rá támad:

— Hát látja, ezért egy hatökör maga, és ezért kötnivaló bolond, és gazember. Hát miért a hazaiak lottóörömét kell magának megdézsmálni, miért forintmilliomos akar maga lenni, amikor lehetne dollármilliomos is.

Zima egészen tűzbejön, gyújtó szónoklatával valamennyiüket, önmagát is, feltüzelni igyekszik. *

— Ezzel a kis bohóczsenivel ki lehet rabolni Monte Carlót, Nizzát, Velencét, Las Vegast és az angol bakikat.

Szántód! egyik ámulatból a másikba esik, ezt a szót azonban még nem hallotta.

— Kiket?

Zima csak legyint, megvetően néz rá. Nem tartja szükségesnek, hogy megmagyarázza, hanem inkább Luciánóhoz fordul.

— Fiam, magát arra teremtette az isten, hogy egy valutahiánnyal küzdő kis ország kifossza a piszkos kapitalista szerencsebarlangokat, és a játékszenvedélytől elvakult nagytőkéseket.

Aztán egy végső sóhajjal még hozzáteszi:

— A nyomozást beszüntetem.

Ekkor Szántódi visszanyerte eredeti önmagát, és felbátorodva, egészen más hangon fordul Zimához.

— Egy megjegyzést szabadna?

Zima csak ránéz Szántóéira;

— Felesleges. Nem fogom kihagyni magát a buliból, barátocskám. Ennek a kis zseninek kísérőre van szüksége, sőt kísérőkre.

Szántódi azonban mégiscsak megteszi a megjegyzést.

— Nodehát, ha minden valutát az országnak termelünk...?

Zima elmosolyodik.

— Ezt én nem mondtam. Én azt mondtam, hogy nagyon sok valutát termelünk az országnak.

Aztán leül, töltet magának és odainti Szántóéit.

— Ajánlanám, hogy csiszolgassa értelmi képességeit, mert a továbbiakban sokkal több leleményességre lesz szükség. Maga szerint mi a jobb dolog: maszek vendéglősnek lenni, akit állandóan lopnak a pincérei és a szakácsai, vagy gebinesnek lenni, aki fizetést kap azért, hogy lophasson.

— Gebinesnek lenni, — mondja Szántódi,

Zima végül is kimondja a döntő szentenciát:

— Nahát, erről van szó: gebinesek leszünk Monte Carlóban.

Egy nyitott sportkocsi száguld a Nizzából Monte Carlóba átvezető autósztrádán. A kocsit Szántódi vezeti és mellette Margit ül, akit most hoz a nizzai repülőtérről.

Csomagok hátul.

Szántódi elégedett, boldog, nyugodt ember benyomását kelti, Margit viszont annál idegesebb. Hiába tárja elé Sízántódi a gyönyörű tájat, a tengert, a pálmasorokat, villákat, ő majdnem sír.

— Nem tetszik, Margitka?

— Miért nem jött ki elém a repülőtérre?

— Mert Zima szobafogságra ítélte. Őrzi, mint egy véreb. Attól fél, hogy elrabolják. Hogy a fejére esik egy cserép. Zima teljesen begőzölt

Margit ezt nem érti.

— És a Kaszinóban ki dolgozik?

— Senki. Még egyszer sem játszottunk. Csak néztük, de erre is elment annyi pénz, ajjaj.

Ezt aztán végképp nem érti a lány.

— És ez a kocsi?

— Béreljük. Hitelben lakunk, hitelben élünk. Egy-két nap, és itt olyan botrány lesz...

— És magát ez nem izgatja?

— Engem nem. Én nem vesztek ezen semmit. Küldtem haza néhány csomagot. És láttam a Riviérát. Mondja már, visszamegyek kultúrotthon igazgatónak. De Zima fél. Neki a karrierje forog kockán. Neki adták a pénzt, hogy rengeteg valutát termeljen. Dehát tudja, hogy van az, ami bevált otthon, a lottóra, az még egyáltalán nem biztos, hogy jó lesz ideklnt is. Tudja milyen összegekbe megy itt a játék? És más a szisztéma. Bemegyünk a Kaszinóba, Luciánó remeg, mint a nyárfalevél. Mindig kitalál valamit. Most ez nem jött ki, most az nem jött ki. A pénz meg fogy. Most aztán már ha akarna se tudna bemenni, mert hármónknak sincs már annyi pénzünk, hogy a belépőt megváltsuk.

Margit fel van háborodva.

— És akkor engem miért hívtak ki?

Szántódi elmosolyodik.

— Nyaralni. Ennyi magának is jár.

— Köszönöm szépen.

A kocsi a szálloda felé közeledik. Szántódi lassít és figyelmezteti Margitot.

(Folytatjuk)

Cttörők a megyei szaktárgyi versenyen..«

Mit játsszunk ?

Mondd as ellentétét!

Móricz Zsigmond írta gyermekkorára emlékezve az Életem regényében a csécsi évekről: „Micsoda családi hőség volt ebben a szegény kis életben. Ha nem volt tüzelő, az semmi sem volt. A kemencében minden szemét megégett, s meleget adott: de egy sohasem hiányzott; a család szent melege. Ez olyan volt nálunk, mintha a testek fejlesztették Volna ki, s minél nagyobb szá. mii lett a család, ez a hő annál magasabbra fokozódott”,

A család szent melegé —* írja Móricz Zsigmond. Szinte megfoghatatlan, körülírhatat- lan, s mégis érezzük, hogy a gyerek nevelésének nagyon is lényegét érinti. Lehetne példákat említeni persze rideg családi életekről is, olyanokról, ahol a gyerekekből mégis rendes, becsületes, ragaszkodó természetű emberek váltak. Mert ki tagadhatná,^ hogy a rossztól, a ridegségtől való irtózás, a kellemetlen emlékek is néha jó útra irányíthatják a fiatalokat. De ezek általában rendhagyó esetek, a családi melegség, összeforrottság olyan erő a nevelésben, amelyet nem lehet nélkülözni.

A gyerek a családban tölti idejének túlnyomó többségét. A legszorosabb kapcsolatban a szülőkkel és a testvérekkel van. Tulajdonképpen a kapcsolatok jellegétől, milyenségétől függ elsősorban a nevelés sikere, vagy kudarca. A családi élet hangulata, légköre a legfontosabb nevelési tényező, az itteni hatásokat legfeljebb befolyásolni, módosítani tudja az iKkoia, de lényegesen megváltoztatni szánté soha. S ez rend. ben is van — attól a kevés kivételtől eltekintve, amikor a családokban veszélyeztetik a gyerek testi, szellemi és erkölcsi fejlődését. De még ilyenkor sem a családok ellen neveli az iskola a gyerekeket, hanem azok ellenére próbál belőlük rendes embereket faragni. Az esetek túlnyomó többségében azonban együtt, összefogva nevel a család és az iskola, s ez a leghatásosabb.

Mostanában sok szó esik a hagyományos családi élet felbomlásáról, átalakulásáról, — s nem is alaptalanul. A nők, az anyák szerepének megváltoztatásával módosult a családi „szereposztás”. Régebben a családok eltartása szinte kizárólag az apa vállára nehezedett. Az anyákra hárult az otthoni munka és a gyerekek nevelése. Ma viszont a legtöbb helyen az anya is dolgozik, egyik családfenntartóvá vált, s ez lényeges változásokat hozott a családban betol töctt szerepében. S a gyerekek? Viszonylag kevesen töltik iskolán kívül idejük többségét az anyjukkal, sokan tanulószobán, napköziben vannak, avagy „kulcsos gyerekek” lettek, akik a tanítás után egyedül vannak otthon. S ezek a változások éppen akkor történtek, amikor az iskolai követelmények is jelentősen megnőttek.

A családnak ez az átalakulása nagyon sok probléma forrása. Mégpedig elsősorban nem azért, mert az anya kevesebb időt tölt gyerekeivel együtt. Sok-sok példa igazolja, hogy nem annyira az együtt töltött idő mennyisége, mint inkább a milyensége a fontos. Mert a családban a szülő minden mozdulata, minden szava, minden döntése nevelő hatással van a gyerekre, egy vacsora közbeni beszélgetés, a szülők egymáshoz való viszonya, a beszélgetések hangneme, a gyerekek közti kapcsolatokban megkövetelt normák, s minden-minden, a felnőtt számára talán lényegtelennek tűnő mozzanat. Az írók életrajzait, visszaemlékezéseit olvasva döbben rá gyakran az ember, hogy milyen semmiségek nőnek a gyerek szemében sorsdöntő tényezőkké. Ezért a jó családi életet, az egymásra utaltság érzésének a kialakítását mindenkor fontosnak kell tartani a nevelésiben.

A mai szülők abban hibáznak a leggyakrabban és a legtragikusabban, hogy a régebbi viszonyok között kialakult nevelési gyakorlatot folytatják. Az egészen más viszonyok között megélt saját gyerekkoruk tapasztalatait teszik át a mai korba — mégpedig sokszor a velük szemben már elkövetett hibákkal együtt. A nevelésben persze minden szülő szokott hibákat elkövetni — talán azért: is fontos mindkét szülő jelenléte a családban, hogy egymás tévedéseit enyhítsék, ösztönösen is korrigálják — de a régebbi nevelés-eljárások kriti- káflan átvétele több mint egyszerű hiba.

Ha már visszagondolnak saját gyerekkorukra a szülők, hasznosabb lenne, ha nem az elavult nevelési módszerekre és fogásokra emlékeznének hanem arra, mire vágytak annak idején, milyen család: légkörre, apai és anyai viselkedésre, szeretetre áhítoztak. Ha ezt idézik fel magukban akkor különösebb pedagógia’ jártasság nélkül is megtalálják a módját, hogv erősödjön a család nevelő ' ' a

TÓTH LÁSZLÓ

A pajtások két külön csoportra oszlanak, közöttük középen helyezkedik el a játékvezető.

A játék lényege az, hogy a játékvezető által mondott szóra annak ellentétével kell válaszolni. Például: reggel-este, sötét-világos stb.

Helyes, ha a játékvezető előre feljegyez 10—15 szót, jobban tudja majd értékelni a feleleteket.

Reggel — fordul az egyik csoporthoz. Este — válaszolnak azok kórusban (vagy egy- egv oajtásl. S ugyanígy a másik "sonort.hoz fordul.

Felelni azonnal kell, előbb,

mint ahogy a játékvezető ötig tudna számolni; ha nehezebb a feladat, növeljük a válaszadásra szánt időt. Ha nem időben, vagy rosszul felelnek, büntető pontot kap a csoport,

A nehezebb és könnyebb feladatokat felváltva kei! feladni.

Ha az egyik csoport nem jól válaszolt, fel lehet adni ugyanazt a kérdést a másik csoportnak is.

A „nem” szócskával nem szabad válaszolni, pl.: vidám — nem vidám.

A végén összesítjük a pontokat, s akiknek kevesebb van, azok nyerték meg a játékot,

AMAAAAAAAAAAAéAAAiíAAAAAA.áAAAAA4íAAA.AAAAAAAAáAAA.AAAJ)L6AAáAAAAáÁ

A család légköre