Tolna Megyei Népújság, 1971. március (21. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-23 / 69. szám
fi területfejlesztés irányelvei — és Tolna megye A ki évtizedek után vető- " dik ismét Szekszárdra, igencsak meglepődik; a hajdani csendes, álmos, teljesen mezőgazdasági jellegű kisváros helyén fejlődő, mozgalmas várost talál, teljesen új városnegyedeket, és a főútról nyíló mellékutcák földbesüp- pedt, nádtetős házai helyén parkkal körülvett, többemeletes lakóházakat. Amikor az 1950-es évek végén, a városi tanács egyik ülésén ismertették a város tizenöt éves fejlesztési tervét, a tanácstagok között is voltak hitetlenkedők. Nem lesznek-e túl merészek ezek az elképzelések? Lesz-e elég anyagi erő a megvalósításhoz? A kételkedőknek megadták a választ az elmúlt évek, amelyek a „parasztvárost’' kimozdították korábbi, más városokhoz képest elmaradott helyzetéből. A viszonylagos, és nem is kicsi elmaradottság okai évszázadokra nyúlnak vissza. Tolna megyében, de Szekszárdon sem teremtődtek meg az iparosítás feltételei és bár az elmúlt néhány évben gyors ütemű iparosodás ment végbe, a jelleget még • napjainkban is a mezőgazdaság határozza meg. A negyedik ötéves terv célja, hogy minden területen — iparban, mezőgazdaságban, kereskedelemben, közlekedésben, kulturális, egészségügyi ellátásban — fokozza a megyében a most befejeződött ötéves terv ütemét. De kérdés, hogyan fejlődik majd Tolna megye, a megye- székhely ezt követően, az ezredfordulóig? A választ megadja a területfejlesztés irányelveiről és a területfejlesztés tervezéséről — az építésügyi és város- fejlesztési miniszter és az Országos Tervhivatal elnökének előterjesztése alapján — a közelmúlt napokban hozott kormányhatározat. Az országos településhálózat-fejlesztési koncepció előreláthatóan a kétezredik évig határozza meg az ország város- és községhálózatának fejlesztési tennivalóit. A tudatos, tervszerű átalakítást szükségessé tették a termelőerők fejlődése, területi koncentrálódása, a népességnek a településekkel szemben támasztott, sokrétű követelményei. A városok, községek legnagyobb többsége évszázadokon át spontán módon fejlődött, jelenlegi helyzete már nem alkalmas a szocialista társadalom gazdasági, kulturális, szociális, kommunális és igazgatási igényeinek mind magasabb színvonalú kielégítésére. A településhálózat-fejlesztési koncepció olyan struktúra kialakítását célozza, amely megfelel a termelőerők célszerű elhelyezkedésének, megteremti a lakosság magasabb szintű ellátásának feltételeit, mérsékeli a lényegében egyforma szerepkörű települések közötti különbségeket, elősegíti, hogy a településhálózattal összehangoltan fejlesszék a különféle közlekedési, vízellátási és egyéb, országos műszaki hálózatokat. A koncepció meghatározza a telepítések hierarchikus rendjét, a városokat, falvakat, községeket a területi munkamegosztásban betöltött társadalmi, gazdasági szervező, irányító, szolgáltató és ellátó szerepüknek, vonzásterületüknek, a lakosság számának és egyéb követelményeknek alapján településkategóriákba sorolja. Ilyen kategóriák; az országos, a felsőfokú, a középfokú, az alsófokú központ és az egyéb település. Az országos központ szerepét továbbra is Budapest látja el, kiemelt felsőfokú központtá kell fejleszteni Miskolcot, Pécset, Szegedet, Győrt. IN e vajon, milyen jelentő" séget kapnak Tolna megye települései, a településfejlesztési koncepcióban? A megyeszékhely, Szekszárd részleges felsőfokú központ szerepét kapja, tíz másik várossal — Bajával, Dunaújvárossal, Egerrel, Hódmezővásárhellyel, Nagykanizsával, Salgótarjánnal, Sopronnal, Tatabányával, Veszprémmel és Zalaegerszeggel együtt. A koncepció szerint az a célszerű, hogy a részleges felsőfokú központok lakossága általában 50 —60 000, a vonzáskerülettel együtt 150—H0 000 legyen. A középfokú központok a megyénél kisebb területekre terjedően látnak el gazdasági, igazgatási, oktatási, egészségügyi és egyéb szervező, irányító, szolgáltató funkciókat. A középfokú központtá fejlesztés a területi lehetőségekhez mérten 20—40 000-es lélek- szám, a vonzáskörzettel együtt 50—120 000 lakossal. Az or szágban hatvan más helységgel együtt Bonyhád, Dombóvár, Paks, Tamási kerül ebbe a kategóriába. Részleges középfokú központként kerül számításba Duna/öldvár, az ország harmincnyolc más hely. ségével együtt, 8—15 000, a vonzásterülettel együtt 20—25 ezer lakossal. A településhálózat-fej. ” lesztési koncepció szolgál támpontul a területfejlesztési tervek elkészítésében. A hosszú- és középtávú terület- fejlesztési tervekben kell előirányozni, hogy az adott tervidőszak során mi, és milyen ütemben juthat megvalósításra a koncepció céljaiból. Maga, a megvalósítás számos előnnyel jár; az iparilag fejlett területeken lehetővé teszi a korszerű iparfejlesztést, a kevésbé fejlett területeken a területi adottságokkal összhangban álló ipari ágazatok fejlesztését, megteremti a mezőgazdasági termelés ipari hátterének feltételeit, megakadályozza az ország egyes területeinek elnéptelenedését, az elvándorlási helyek közelében levő városok fejlesztésével. Ez a koncepció egyesek szemében tán épp oly merésznek tűnik, mint annak idején Szekszárd távlati fejlesztési terve. Az eredmények azóta bizonyítottak, és további, még merészebb tervek valóravál- tására ösztönöznek. Negyedszázaddal ezelőtt újjá kellett építeni az országot a háború okozta romokból. Ha mostani eredményeinket számbavesz. szük, bizakodva tekinthetünk az ezredforduló elé. Sokat és nagyot alkottunk negyedszázad alatt, és kétezerig még előttünk áll három évtized. Bátran lehetünk optimisták. BI. A zászlók visszatérlek Harminc évvel ezelőtt, 1941. március 23-án, vasárnap délben érkeztek a zászlók Lavocsne község vasútállomására^ az akkori magyar—szovjet határra. Paskievics, I. Miklós cár hadvezére zsákmányolta őket. Ezúttal a Szovjetunió hadseregének magasrangú tisztjei kísérték a hadilobogókat ők adták át a Horthy hadügyminisztériuma által kivezényelt díszalakulatnak. A zászlókat fényes külsőségek között vitték fel a várba. Az ötvenhat zászló „hazaérkezett” az újságok és a rádió harsányan hirdette az 1848—1849-es hadierényeket, de nem tudott mit kezdeni velük, hiszen a szabadságharc a német elnyomás ellen folyt, a császári reakció tiporta el a magyar nép felkelését, hősies küzdelmét. Semmi sem volt olyan idegen az uralkodó osztályok érzés és gondolatvilágától, mint 1848 igazi szelleme, mint a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméje, mint bármiféle kollektivitás. A zászlókat hazai földön múzeumba zárták, az eszmék, melyeket egykor jelképeztek, a fasiszta Magyarországon nem voltak időszerűek. Alig telt el három hónap és a náci hadigépezet rázúdult a szovjet határokra, hogy néhány nappal később Magyarország is részesévé váljék annak az iszonyatos pusztításnak és pusztulásnak, amit a második világháború jelentett. A Szovjetunió három évtizeddel ezelőtti gesztusa, a zászlók visszaküldése figyelmeztetés volt, hogv a szovjet nép, mely legyőzte a cári rendszert, nem ellensége Magyar- ország dolgozó népének, ne szövetkezzék a magyar kormány az európai haladás, a béke, a demokrácia, az emberség legkíméletlenebb ellenségével, a hitleri fasizmussal. A figyelmeztetés hiábavalónak bizonyult. Horthyt és rendszerét nem lehetett feltartóztatni a maga választotta úton, hiszen megszületése is a véres ellenforradalom jegyében fogant. A népjogok, s a szabadságeszmék elleni gyűlölet vezette egészen a pusztulásig. A harmincadik évforduló jó alkalom e történelmi tanulságok összegezésére. Hármas névadó ünnepség Faddon, vasárnap délelőtt hármas névadó ünnepséget rendezett a Paksi Konzervgyár Vili á m beszélgetés A bizalomról és a bölcs bagolyról — Légy szíves, mondd meg, Bölcs Bagoly, hány atmoszféra nyomás van a Marianna árokban, és van-e ott élet? — Mit csináljak, Bölcs Bagoly, hogyha undokok a lányok? A Bölcs Bagoly természetesen minden kérdésre válaszol, két héten belül. A kis postaláda pont ezért telik meg naponta jeligés levelekkel, ákom-bálcor mok „bizalmas”, kérdésekkel. A szekszárdi központi gyermekkönyvtárban egy éve hívta életre a Bölcs Baglyot a könyvtár vezetője Mecseki Jánosné. Azóta a legifjabb könyvtárlátogatók legbizalmasabb barátjává lépett elő, aki válaszol minden kérdésre, ami csak kérdés lehet egy hat—tizennégy éves gyereknek. És sok ilyen kérdés vár választ. Több mint hatszáz beiratkozott Iá togatója van a gyermekkönyvtárnak. Havonta más-más korcsoport számára mesedélutánokat, szellemi vetélkedőket, irodalmi esteket rendeznek. Legutóbb Hárs László volt a gyerekek vendége. A feladat az, hogy két hatodikos kislány készítsen riportot az író bácsival. A Bölcs Bagollyal, * mesedélutánokkal, vetélkedőkkel az a célunk — újságolja Mecseki Jánosné —, hogy a gyerekek bizalmát megtartsuk, szívesen járnak könyvtárba, eligazodjanak a katalógusokban, ismerjék a könyvek használatát, tudják mi az, amit könyvekből tudhatnak meg. Röviden: alkalmasak legyenek az információszerzésre. — Az eredmény? — Máris érezhető, hogy rendszerezettebb az olvasás, egy-égy témával kapcsolatosan keresnek könyvet a legifjabb látogatók.' — A napokban osztálynyi gyereket láttam itt. — Igen. Jó a kapcsolatunk az iskolákkal, környezetismereti, osztályfőnöki órákat is tartanak itt a pedagógusok. Ilyenkor végigvezetem a könyvtáron a kicsiket, elmagyarázom azokat a tudnivalókat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy használni tudják a könyvtárat, í'.iafilmeket is vetítek. — A mesedélutánokat, író—olvasó találkozókat miért rendezik? —■ Közvetlenebb így a kapcsolat mű és olvasó között. Elhívjuk egy-egy sikeres ifjúsági regény íróját, hiszen a személyes találkozás élményét nem pótolhatja semmi. — A verseket, meséket ki tolmácsolja? — Vagy az író, vagy előadóművész. Legutóbb Jancsó Adrienn és Surányi Ibolya volt nálunk. Amit Mecsekiné csinál, tulajdonképpen a munkaköre, része annak, amiért könyvtáros lett, amiért gyermekkönyvtárban szeretett volna dolgozni mindig. S a plusz, amit a Bölcs Bagollyal a gyerekek ma már korlátlan bizalmával elért, a beszélgetés közben egészen természetesnek tűnik. Csak akkor csodálkozik rá egy-egy ifjú olvasóra az ember, amikor a Bagoly postaládájában tallózunk. Mert a kérdéseiamelyeke! hozzá intéznek, szinte mindenről szólnak. Nagyon fontos, nagyon bizalmas dolgokról is. — Soha nem kérdezték még, ki a Bölcs Bagoly. — Vajon miért? — Annyira komolyan veszik a gyerekek, hogy talán eszükbe sem jut, hogy ö is ember ... Minthogy ma még az sem igen jut eszükbe, hogy az út. amelyen a könyv táros asszony elindította őket. járhat' út. Messzire elvezethet, egészen árit’1a amíg ki nem alakulnak a gyerekekben a sokoldalúan érdeklődő, a világ dolgaiban eligazodni tudó ember természetes tulajdonságai.-rápaprikatelepe. A névadó ünnepségek sorában ez volt az első olyan, amelyen egyszerre több újszülött pályázhatott az esemény főszereplőjének ki - járó ünneplésre. Szüleik, a paprikatelep dolgozói. Káko • nyi Gáborka, Kugli Józsika és Petries Hajnalka névadó ünnepén nemcsak szüleik, hozzátartozóik vettek részt, hanem a munkaadó képviselői is. Paksról Ambrus í.dön, a konzervgyár termelési főosztályának vezetője és Kern János, a szákszervezeti bizottság titkára jött él, hogy az üzem nevében tolmácsolja — mind a szülőknek, mind pedig a kicsinyeknek — a kollektíva jókívánságait. Képünk a hármas r;év adó ünnepségnek azt a pillapatát örökítette meg, amikor a bensőséges szertartás megkezdődött ... A Tolna megyei AGRO- KER Vállalat azonnali belépéssel felvesz különleges gépjárművezetői jogosítvánnyal rendelkező darusokat. Fizetés kollektív szerződés szerint. Jelentkezni lehet a vál lalat telephelyén, Szekszárd, Mátyás kir. u. 63. (409)
