Tolna Megyei Népújság, 1971. március (21. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-17 / 64. szám

► ► ► ► t ► l t ► ► ► ► * ► ► E ► — íi. — — Azért ez ostobaság. Hátha egy vénasszony eltalálja. Tekeri a macska farkát.. Hülyeség. Végül is adtam nekik 15 ezer forint segélyt. Ha én nem vagyok ilyen jó, akár éhen is hal­hattak volna. Ennek a buta kis bohócnak soha nem jut eszébe. S hátha történik valami? El­szabadul az oroszlán és megesni. A jövő heti számokat persze nem mondta meg a disznó. Nekem családom van egész életemben csak me­lóztam. Most végre kezembe adta az isten a tá­rogatót. Hülye lennék, ha nem fújnák bele. S ezzel máris visszafordul, és újra bemegy a postára. A toronyszobában Luciánót teljesen sarokba szorították. Már négyen állják körül, föléhajol- va, mintha vernék, de még nem verik. Max, Darnógyöngyei, a kis Darnógyöngyei és Anita. Anita eddig hátul állt, most félresöpri a fér­fiakat és ő próbál hatni Luciánóra. — Velem ezt nem teheted meg. Jó, hogy most Max kocsijában vagyok, de úgy látszik már el­felejtetted, hogy veled is voltam. Luciánó már elfelejtette. — Ez nem tartozik ide. — Igenis ide tartozik. Én nem vagyok bosz- szúálló. Én csak a művészeti tanács tagja va­gyok. Nem törvény az, hogy te legyél a szünet előtti utolsó szám! Darnógyöngyei érti meg először a ráhatás irá­nyát. — Nincs is működési engedélye — mondja. — Pláne. Én ezt nem is tudtam. Luciánóra ez a fenyegetés valóban hat. Elő­veszi a noteszát. — De csak egyet dobjatok be. Egyet. Lediktálja a számokat. A kis Darnógyöngyei ellenőrzi, hogy valódiakat diktál-e. — 27, 28, 33, 64, 89. Mindenki felírja. Max kitöri az asztal lábát, és szétveri vele ae ajtót. Kibújnak. Szántóéi háza előtt megáll a Warszava. Lu- ciánó és Margit lépnek ki a kocsiból. Bemen­nek a kapun. A ház előtt, a kis virágoskert mögött várja őket a Szántóéi család, az asszony és a gyere­kek, és a ház ura. Szántódi elébe megy Luciánó- nak, kezet fog vele, megöleli, aztán a felesége elé vezeti, s így mutatja be neki: — Anyukám, bemutatom nekem Közép-Euró­pa legnagyobb cirkuszművészét. — Szántódiné. — Luciánó. Szántódiné ettől meg is hatódik, meg nem is. Sokkal jobban érdekli Margit jelenléte. A tisz­tességes asszony erkölcsi szigorával tekint rá. Szántódi észreveszi. — A múzsája. Képzeld, jeles tanuló itt nálunk a bábaképzőben. A művész úrra még senki nem hatott így, pedig bejárta szinte egész Európát. Szántódi a gyermekeire mutat. — A gyermekeim. Jeles tanuló mind a kettő. — Nagyra nőjetek! — mondja Luciánó. Szántódi tovább intézkedik. A nejéhez fordul: — No most anyukám, ahogy megbeszéltük. Elmentek sétálni, vagy átmentek anyádékhozés 1 óra előtt semmiképp nem jöttök haza, mert nekünk itt a művész úrral nagyon fontos dol­got kell megbeszélni. Szántódiné csak Margitot nézi közben. A gye­rekek is maradnának. Ök meg a bohóc miatt. Szántódi azonban könyörtelenül a kapuhoz tessékeli őket. Luciánó megkérdezi: — Miért kellett elkergetni őket? Szántódi fogadalomszerűen, és egyszersmind parancsolólag: — Ezt a dolgot csak mi hárman tudhatjuk. Ha a titok kipattan, mit dobunk be a jövő héten? Te erre nem gondolsz? — Te a jövő héten is? Mindéig héten egy millió? Betessékelj közben őket. Bemennek. — Nálam sok helye van a pénznek, — mond­ja Szántódi. Bent a „tiszta” szobában három személyre dúsan megtérített asztal: étel, ital, gyümölcsök. Ugyancsak ebben a szobában foglal helyet a' televízió is," a jelenet főazereplője. Szántódi azonban mielőtt leültetné és megkínálná őket, áradozni kezd. — Életem legboldogabb napja. Egyél, igyál, érezd otthon magad. Kezicsókolom, maga is,— mondja Margithoz fordulva. Bekapcsolja a televíziót, aztán folytatja: — Különben is utolsó alkalom, hogy itt, eb­ben a lakásban vendégül látom magukat El­adom ezt a putrit. Megkérem, legyen háziasz- szony. Luciánó letelepszik a televízióval szemben, falatozni kezd, inni, arról a tálcáról, amit Mar­git tart elé. Szerelmes tekintetet váltanak köz­ben. Margit Szántódit is kínálja, de ő most nem tud enni az idegességtől. Megjelenik a bemondó a képernyőn: — .. .Helyszíni közvetítést adunk az Orszá­gos Takarékpénztár Sportfogadási és Lottó­igazgatóságának díszterméből. Luciánó is idege3 kissé. De egészen más ok­ból. A képernyőn a kép változik. Előbb a közön­séget mutatja, majd a színpadot, melynek kö­zepén ott a szerencsekerék, mellette a közjegy­ző, a forgató ember, a húzás vezetője, és a lány, aki húz. A húzás vezetője éppen azt mondja: — Kérem a kereket megforgatni! Megforgatják a kereket — Kérem a húzást elvégezni! Szántódi tekintete a képernyőre ragad. Ezt használja ki Luciánó, hogy még egyszer figyel­meztesse Margitot egy tekintettel: ő nem dobott be szelvényt AztáA megkezdi Szántódi előkészítését 10. — Attól félek, más is eltalálta. Efeek valahogy olyan számok... Szántódi ránéz, valami na gyem halványan át­fut az arcán. — Várd ki a végét Csak mi eltaláljuk. — No, persze. Margit tudja mi a feladata, — Nekem is az az érzésem, Ez már sok Szántódénak. (Folytatjuk) AAAAAAAAAáAAAAAAAAáAÁAAAAAAAAlAAAAAAAAAAAAAAAAAAáAAAAAAAAAAá A dombóvári úttörők jutottak tovább... Kérdés-röplabda — Filmsxövegírás Kötöxési staféta A közelmúlt egyik leghasz­nosabb úttörővetélkedőjét tar­tották szombaton délelőtt Szekszárdon, a Babits Mihály megyei művelődési központ hangversenytermében: me­gyénk ifjú vöröskeresztesei mérték össze tudásukat. A pajtások értékes ismere­tekre tettek szert, a megyei döntő előtt lezajlott községi, járási, illetve városi versenyek során, tudásukat gyarapította a vetélkedőre való készülődés. Izgalmas, érdekes és hasz­nos feladatokait kellett végre­hajtania a megyei döntőn részt vevő nyolc csapatnak — Dombóvár, Szekszáírd, Bony- hád. Bölcske, Tolna, Alsónána, Tamási, Döbrököz — a be­nevezés feltételeiként. Elkép­zelés alapján írták meg a paj­tások, hogy milyen lesz köz­ségük, városuk jövő századá­nak egészségügye. Az írásos anyaghoz illusztrációt is kel­lett mallékelmök. A fantáziá­ban egyáltalán nem szegény úttörők helikoptereket rajzol­tak mentőautó gyanánt, a kór­házat a tenger mélyére „tet­ték”, ahova a betegeiket az Orion-űrhajó című filmből jól ismert formájú űrhajók szál­lították. Minden csapat 10—15 fényképből álló albumot állí­tott össze, melyben lakóhelyük egészségügyi intézményeit is­mertették. Akikről a krónika szól címmel az orvostudomány nagyjai közül kellett választa­niuk egy híres embert, akiről községükben, városukban egész­ségügyi intézményt, utcát, vagy teret neveztek el. A híres or­vos életéről, munkássáigáról kétoldalas beszámolót kellett írni ok. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a pajtások nagyon jól oldot­ták meg ezeket a feladatokat, de kiválóan szerepeltek a szó­beli vetélkedőn is, melynek játékvezetője Vajek Róbert, a Magyar Rádió riportere volt A 12 kérdés — 12 felelet cí­mű kérdéssorozatban az ifjú egészségőrök pontosan el­mondták, hogy védekezhetünk a fertőző betegségek ellen; miért ártalmas az alkohol a fejlődő szervezetre, mik a csonttörés gyanújelei, hány­féle égési sérülés van, mit ne­vezünk mérgezésnek, mit kell tenni bordatörés, vagy vegyi 9órülés esetén, stb. A kérdés röplabdajátókban a csapatok egymásnak tettek fel kérdése­ket, majd a filmszövegírób versenye következett: a csa­patoknak hang nélkül vetített Simontornya, Dunaföldvár, Hogy ész, Paks telephellyel TAXI­GÉPKOCSIVEZETÖT azonnal felvesz a Volán 11. sz. Vállalat. Jelentkezési hely: Volán-iroda, Szekszárdi, Széchenyi u. 1. sz. Tel.: 12—927. (286) fűmhez kellett kísérőszöveget írni. Az ügyességi játékolt után következett a nap fény­pontja : a köíözési staféta. Mindegyik versenyző a mögöt­te ülőn alkalmazott egy meg­határozott kötözési módot. A zsűri, — meáynek elnöke dr. Hor-vátih Jenő megyei főorvos volt — a gyorsaságon kívül, a kötözés szakszerűségét is érté­kelte. Az egyes versenyszámok le­bonyolítása közben pedig „cso­koládéeső” volt. A játékvezető a versenyen kívüli pajtásoknak tett fel kérdéseket, s a jó fe­leleteket csokoládéval jutal­mazta. Azon kívül, hogy a pajtások nagyon jól szórakoztak ezen a napon, hasznosan töltötték idejüket az előkészület napjai­ban. s a rangos vetélkedőre komoly tudásra tettek szert. A nyolc részt vevő csapat közül Dombóvár lett az első — az öttagú csapat Kaposvárott, a területi döntőn képviseli Tol­na megyét —, második helyen a szekszárdi úttörők végeztek, a harmadikak a bonyhádi paj­tások lettek. Kiválasztunk két pajtást, és egy időre kiküldjük őket a szobából. Két irodalmi hőst vagy történelmi személyt fog­nak majd alakítani, akik váratlanul találkoznak egy­mással. Amennyiben valószí­nűtlen ez a találkozás (hi­szen két különböző korban élt emberről is szó lehet), annál szórakoztatóbb lesz a közönség számára ez a társal­gás. A helyzet Komikuma ab­ban nyilvánul meg, hogy az ilyen találkozó mindkét részt­Moreos Marét és a spenót Morcos Marci nem szerette4 Gyűlölte a spenótot. Ha meglátta tányérjában* Orra mindig lelógott. Durcáskodott, sivcilkodott, Mini egy bőgőmasina. Mindhiába magyarázott, J Kért, könyörgöu Anyukat ™ j „Marci fiam, légy jó gyerek?. Edd meg ezt a spenótot! j Vasgyúró lesz belőled, ha j Ezt az ételt megszokod ,. /* „Nem akarok vasat gyúrni? — Felel Marci hevesen -• Elég az is, ha ebédre Megeszem a levesemr5 „No, ha elég — szól Anyuka 4 Jól van így is kisfiam! Pedig kár, mert az ebédhez Csokoládés torta van . • Marcinak most több sem kellett^ Megfogja a kanalat, Es legyűri a spenótot Néhány rövid perc alatt, „Milyen finom ez a spenót 1 — Mondja Marci boldogan — Nem tudtam, hogy ma ebédhez Csokoládés torta van!*9 vevője tudja, hogy kivel be­szél, csak azt nem tudja, hogy ő maga kit alakít. A „társalgás” addig folyta­tódik, míg valamelyik játé­kos saját kilétét kitalálja. Ez esetben anélkül, hogy magát felfedné, beszélgetésével és viselkedésével adja nézőtársai­nak tudtára, hogy kit alakít. Utána a pajtások közül má­sik párt választunk, akik újabb személy alakítanak, a a játék így folyik tovább. Elsősorban nagyobb úttörők­nek javasoljuk, — h*» — CSIKÓS J. ATTILA Mit játsszunk ? — Társalgás —-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom