Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-11 / 35. szám
Túl a kestleti nehézségeken Lassan egy év telt el azóta, hogy az MSZMP Központi Bizottsága megvitatta a nőkérdést. Tavaly nyáron és ősszel a községekben, üzemekben, szövetkezetekben sorra alakultak a nőbizottságok, sorra választották a nőfelelősöket. Egy esztendő helyesebben fél esztendő rövid idő ahhoz, hogy felmérjük, vagy összehasonlítsuk a konkrét eredményeket, noha azok már több helyen vannak. A nőbizottságok itt-ott már kezdik kinőni a „gyerekcipőt” új kezdeményezéseikkel mozgalmas, hasznos munkájukkal segítséget adhatnak a még komoly kezdeti nehézségekkel birkózó bizottságoknak. Nők n vezetésben Az iroda kissé zsúfolt, az asztalok fölé asszonyok hajolnak, s ki a számológép, ki az írógép billentyűjét veri. A golyóstollak siklanak a papíron. A csinos műanyag választófal árnyékában ülünk, parányi székeken. A felaggatott virágcserepek kedélyesen nyújtják felénk a pletyka hosszú hajtásait. „Látszik, hogy itt nők dolgoznak”. ■— gondolom. Zombori Lajosné, a hőgyé- szi áfész nőbizottságának elnöke a beszélgetés kezdetén javasolja: — Hívjuk be a szakszervezeti és a párttitkárt is. Csupán azért, hogy ők is mondják el véleményüket munkánkról. No, nem mintha az ő véleményük más lenne, mint az enyém, vagy a többi nődolgozóé, hanem mert olyan jó nálunk az együttműködés. S a beszélgetés is csak úgy lenne teljes, ha mindannyian együtt lennénk. Előbb Túrna Erzsébet érkezik. Ö az szb-titkár. Majd jön a párttitkár: Tóth Istvánná. Nem állhatom meg kérdés nélkül: — Itt minden vezető nő? — Hát majdnem. Tudja nálunk amolyan nőuralom van. Csupán az elnök, a főkönyvelő, a felvásárlási és a kereskedelmi osztályvezető férfi — mondja Zombori Lajosné. — És tűrik ezt a férfiak? — kérdem nevetve. — Hogy tűrik? Igénylik is. Ha valaki rátermett a vezetésre, akkor teljesen mindegy, hogy az nő vagy férfi. Persze ez nem volt így mindig. De mi kiharcoltuk magunknak: bizonyítottunk. Az elnök elvtárs nem is fél a nővezetőktől — mondja Túrna Erzsébet. — A községi nőbizottság november elején alakult meg. Bekapcsolódtunk a munkába és mi is létrehoztuk a szövetkezet területén a nőbizottságot. Munkánk még most van csak kialakulóban, de nyugodtan mondhatom, hogy tettünk is már valamit. Figyelemmel kísérjük a szolgáltatásokat, meg az áruellátást. Az üzletek vezetőit arra kérjük, hogy olyan árucikkeket rendeljenek, melyek könnyítik a nők munkáját. Meg hogy ne féljenek az újdonságoktól. Aztán megkezdtük a felmérést is. Ja persze nem mondom milyen felmérést, mert ez nekünk olyan természetes. Hát a nők munkakörülményeit, béreit vizsgáljuk, meg azt, hogy nődolgozóink milyen fizikai munkát végeznek — mondja a nőbizottság elnöke. — No, és elhatároztuk, hogy hetenként, de legalább kéthetenként egy alkalommá! mi nők, icülönprogramot készítünk magunknak. — És a férjek beleegyeznek? — Ha csak úgy várnánk a beleegyezésükre, akkor nyugodtan maradhatnánk a főzőkanál mellett. De azért nincs különösebb probléma. A férjek megértőek. — Nagyon fontos a nők politikai, világnézeti képzése. Büszkén mondom, hogy a párt politikai oktatásán a résztvevők negyven-ötven százaléka nő. — szól Tóth Istvánná. — Persze a nők szakmai továbbképzését sem hanyagoljuk el. Elbeszélgetünk az asszonyokkal, hogy tanuljanak. Arról is szívesen szólnak az asszonyok, hogy a politikai vezetésen kívül az áfész vezetősége is komoly támaszuk, bevonják a nőbizottságot a különböző döntésekbe, kikérik véleményüket. No, és a kezdeti nehézségeiket sem hallgatják el, arról is kritikusan beszélnek. Óvodát a községnek Vitzl Mihályné. a Tolna megyei Textilfeldolgozó Vállalat nőfelelőse. Szívesen beszél a nőbizottság eddigi munkájáról. Az áfész nőfelelőséhez hasonlóan ő is a támogatások sorozatát mondja el. — A vállalat vezetősége a nőkérdést most még erőteljesebben veszi figyelembe. Az asszonyok kérésére a konfekcióban már átálltunk az egy műszakra, így hattól kettőig van a munkaidő; a kötődében a három műszak helyett csak két műszakban dolgoznak asszonyaink. Hogy az éjszakai műszakot teljesen „eltüntessük” a papianüzemet bővítik, illetve a vásártéren új üzemet létesítenek. Ott már csupán a belső szerelési munkák vannak vissza. Galambos Ferenc, a Hazafias Népfront községi titkára is bekapcsolódik a beszélgetésbe. Elmondja, hogy Tolna megyében Hőgyész az elsők között volt a nőbizottság megalakításában. A textilfeldolgozó asszonyai és más munkahelyek nődolgozói kérésére a népfront mellett,működő községi nőbizottság, Hő- gyész állami és politikai vezetőinek javaslatot tett egy új óvoda létesítésére. — Mert a községben sok nő dolgozik, több asszonynak hamarosan lejár a hároméves gyermekgondozási szabadsága és a picinyeket nem tudják napközben elhelyezni. Ezért szeretnénk, ha mielőbb lenne új óvodája Hógvésznek. Javasoltuk, hogy a vállalatok segítségével építsük meg. A vállalatok vezetői e kérdésben nem passzívak, de azt hiszem ütni kell a vasat. Megindult az élet Farkas Jánosné az I. számú általános iskolában tanít Hőgüészen. Ö a községi nőbizottság vezetője. — Amikor az üzemekben, szövetkezetekben megalakultak a bizottságok, a vezetőikkel összeültünk és próbáltuk egyeztetni a terveket. Akkor arra gondoltam, hogy egy ilyen nagy létszámot összefogni igen nehéz. Most már nyugodtabb vagyok, mert látom, hogy az asszonyok szívesen kapcsolódnak a munkába. Egy öt előadásból álló ismeretterjesztő tanfolyamot szerveztünk. Minden munkahelyi nőbizottságbol néhány asszony részt vesz. Ezenkívül szabótanfolyamot is beindítottunk, melyre harmincán iratkoztak be. A „szülők iskolája” is közkedvelt az asz- szonyok körében, az eddigi három előadáson mindig zsúfolt volt a terem. — Biztos vagyok benne, hogy az elkövetkező hónapokban még jobban növekszik az asszonyok érdeklődése és szívesen vesznek részt továbbra is a művelődési otthonnal közösen rendezett előadásainkon. —hm— Ne haragudj,kérlek. kivételesen azok a címzettéi mondandómnak, akik bizonynyal jószándékúan, de beszélgetéseinket fundamentálisan félreértve szegődtek fogadatlan prókátoraiddá, azt hangoztatva, hogy mégis csak tűrhetetlen, hogy „kipecázom" mindenkori viselt dolgaidból a fölöttébb ellenszenveseket’’, miáltal „úgy tüntetem föl a mai fiatalságot”, mintha azok a tulajdonságok lennének rá a legjellemzőbbek, amelyeket „támadok” veled folytatott beszélgetéseimben. Nos, azt nem bánom, ha beleegyező mosollyal nyugtázod közösen szerzett barátaid buzgalmát, de ennek ellenére — gondolom —, megengeded, hogy helyetted én válaszoljak nekik, természetesen csak azt mondva, amit te is jónak látsz. Legföljebb akkor segíts, kérlek, amikor az derül ki, hogy a „fejek” nemcsak „jók”, hanem fölöslegesen kemények is. Mindenekelőtt az ellen tiltakozom, hogy szivárványos egyéniségedet, magatartásodat valamikor is olybá tüntettem volna föl, mintha az általános lenne. Soha nem volt szó ilyesmiről, lévén, hogy te ugyan sok példányban futkosol mindkét nembeli kortársaid között, de vitatható dolgaidat csak te vagy képes produkálni és olyan egyedien, hogy ember legyen a talpán, aki utánozni tud. Igen, igazad van, csakugyan jó lenne, ha mindenki csak azt az inget venné magára, ami az övé. De látod, vannak, akik a te ingedet — nem tudni mi ellen'védve az igazi tulajdonost — magukra veszik, azt állítva, hogy én „pecázok”, holott — mint ezt tanúsíthatod — nincs szükségem ilyen bonyolult foglalatosságra, mivel vagy te olyan szíves, kérés, biztatás, számonkérés nélkül az asztalomra rakod mindenkori beszélgetéseink tárgyát. Nyilván nem azért ugye, mert ellenedre van, hogy nem dicsérgetlek szolgamód, tehát elvtelenül, szóval úgy, ahogy az embert ellenségei szokták — ha ritkán is — dicsérni. A mi kettőnk eszmecseréje mindig indulatok nélküli és éppen ezért híjával van a „támadó” jellegnek, beszélgetéseink kedélyesek, de azért még gondolatban sem ironizálunk öncélúan. Létrejött kettőnk között égy olyan — eddig nem publikált — megállapodás, hogy 'barátok vagyunk és szigorúan tartjuk magunkat az akkor meghatározott normákhoz, elsőként is a szókimondó őszinteséghez, akár kellemes az, ami elhangzik, akár nem. Ahogy gondolod, kérlek, kívánságod szerint mindehhez hozzáfűzhetem még azt is, hogy köszönöd, nem tartasz igény a védelemre, mert nem nélkülözöd magad sem a józan észt, és nem egyszer bizo- nyítotad már, hogy tudod használni, de mert tisztában vagy vele, hogy gyakorta támad „üzemzavar” az észjárásodban, kifejezetten örülsz a beszélgetéseink során adódó korrekcióknak. Ezt, én köszönöm, egyúttal abbeli igazadat is fellélegezve tolmácsolom, hogy még egy vitánk sem bizonyult fölöslegesnek,' noha a téma valóban nem mindig volt kellemes. Ez utóbbiban egyébként ismét teljes mértékben megegyezik a véleményünk és — éppen azért, mert nem céltalan időnként sorra kerülő vitánk — megígérhetem, senki kedviért nem fogunk ezután sem kellemkedni egymásnak, mivel igaz barátok között ilyesmi nem szokás, kivált, ha az egyik fél kiforratlansága miatt úgynevezett nehéz ember. Igen, kérlek, téged illettelek ezzel a jelzővel, de ha megengednéd, erről majd legközelebb beszélünk. — lí — Autószerelőket i rémamazmem* felvételre keres az AFIT XIV. sz. Autójavító Vállalat szekszárdi üzemegysége. Jelentkezni lehet: Szelsszárd, Tolnai u. 2. (149) r Uj szarvasmarliatelep Nagy mezőgazdasági beruház zás közeledik a befejezéshez a kocsolai termelőszövetkezetben : a szarvasmarhatelep. A kocsolai tsz már jó pár évvel ezelőtt elhatározta, hogy az állattenyésztésen belül elsősorban a szarvasmarha-állományt fejleszti. Ennek azonban már eleve jelentkeztek a maga beruházási feltételei. Az már az első pillanattól kezdve nyilvánvaló volt, hogy ha elkezdik, akikor vagy megteremtik ennek az üzemágnak a korszerű technikai feltételeit, vagy Kocsolán nem érdemes belekapni. A nagyüzemi körülmények olyanok, hogy csak egy bizonyos mennyiségi határon felül érdemes foglalkozni valamivel; ez nélkülözhetetlen feltétele a nagyüzemmel járó gazdaságos- sági tényezőknek. A meglehetősen drága gépeket és az egyéb technikai berendezést csak nagyobb állatlétszám esetén lehet jól hasznosítani, de ugyanez a helyzet a tenyésztés személyi feltételeivel is. Éppen ezért ennek megfelelően alakították már korábban is a beruházások pénzügyi feltételeit. Nagyjából ilyen előzmények után kezdődött meg Kocsolán a megye — akkoriban egyik legnagyobb és legkorszerűbb — termelőszövetkezeti szarvas, marhatelepének kialakítása. Ez két, egyenként 212 férőhelyes tehénistállóból, egy 100 férőhelyes, magtárpadlásos istállóból, egy . 46 férőhelyes ellető- ből, egy 192 férőhelyes borjúnevelőből, megfelelő takarmányelőkészítőből és tejházból, áll. Az összköltség — amint azt Tóth Sándor főállattenyésztő- től megtudtuk — mintegy 26— 27 millió forint. A tehénistállókat már használják és az utolsó simításokat végzik a borjúnevelőn. „Békés, barátságos” pill anat a tehénistállóban.
