Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-11 / 35. szám
Többre képes-e a lakatosként dolgozó technikus? Sikeres volt a leszállás Szigorú felügyelet alatt as Apollo —14 utasai Nem voltak előítéletek a dombóvári gyárban © Először telefonon jelentkezett, majd . személyesen kereste fel szerkesztőségünket Dombóvárról Cs. János, az ottani új gyár lakatosa. Szokatlan, érdeklődést keltő volt panasza. Gépésztechnikusi oklevele ellenére hónapok óta nem foglalkoznak érdemben azzal, hogy végzettségének megfelelő beosztásba kerüljön. Munka mellett, három esztendeje végezte. el a gép-, ipari technikumot. Meós volt a fémtömegcikk-vállalatnál, amikor hírét vette az új gyár létesítésének. Nagyobb fejlődési lehetőséget és egyéni perspektívát látott az új gyárral, kilépett a vállalatától, mondja, hogy simán elengedték. Ezt követően kilenc hónapon át vállalta, hogy a fővárosban, Dombóváron lakp öreg szüleitől távol éljen, és felkészüljön az új munkahelyre. Decemberben tért vissza Dombóvárra, azóta lakatos. Most válaszút előtt áll. Mivel hasztalan kéri főnökeit, hogy helyezzék végre végzett szakmája szerinti beosztásba, kénytelen lesz elmenni Kaposvárra, ahonnan egy viszonylag kedvező ajánlatot kapott. Nem könnyelműség-e elengedni? — ötlik fel a kérdés, végül is emiatt mentünk el a helyszínre. Tudvalévőén, nem bővelkednek gépésztechnikusokban az üzemek, különösen nem az újak, ahol mindent élőiről kell kezdeni. Még- ' inkább elgondolkodtató, ha a panaszos azt mondja, hogy ugyanakkor többen vannak olyanok a dombóvári gyárban, akik az előírt végzettség nélkül töltenek be technikusi munkakört. Egy valami viszont furcsa: elment ugyan Cs. János a gyári döntőbizottsághoz, azonban ott visszalépett, visszavonta kérelmét. Miért tette, maga sem tudja. Tétovasága tán keserűségével, a saját maga által kilátástalannak ítélt helyzetével magyarázható? Nem lehet biztosan tudpi. Miért nem technikus a technikus? A csendes, /kevés beszédű ember közösségi problémát sejtető ügyének tisztázásához Dombóváron először felkerestük az előző munkahelyét. Itt következik be az első meglepetés. Cs. János valóban „lehúzott” 16 évet a szakmában, utoljára itt, a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalatnál volt meós. Tévedés, nem úgy lépett ki innen, nem önként ment el, hanem felmondtak neki. Elbocsájtoí- ták? Megvárjuk, míg előszedik a pontos ajkatokat tartalmazó iratokat. Belépett 1969. május 3-án, beosztása meós, és 1970. március 16-án mondtak fel neki. Mehetett azonnal, nem ragaszkodtak a felmondási idő. ledolgozásához. — Mi volt az elbocsájtás o^a? Mivel indokolták? — firtatjuk az ügyet az igazgató távollétében helyettesétől, a főkönyvelőtől. — Mivel egy évnél rövi- debb ideig dolgozott vállalatunknál, nem kötelező a felmondáshoz indokolást adni. Oka az alkalmatlanság. Magatartása határozatlan, erélytelen, és ez valószínűleg egyéniségéből fakad. Nem tud nemet mondani Cs. János, ezen a poszton ez megengedhetetlen. Különben végtelen jó lelkületű, a légynek sem árt, de nem irányító típus. Egy meós- nak más zsánerű, erélyesebb ember kell. Belső munkára szakmailag alkalmas lehet, ott, ahol nem kell embereket irányítania — mondja .a főkönyvelő, aki úgy tudja, hogy volt munkatársuk elégedett új munkahelyével. Panaszosunk jóhiszeműségét egy érdekes esettel példázza. Hitelkérelméhez jótállónak kérte fel a férfit az üzem egy meglehetős könnyelműnek ismert dolgozója. A, felkérés ellen vetett hozzá intézett intő szót ő határozottan rosszindulatúnak vélte és vállalta a kezességet. Alig telt el két hónap, beigazolódott az aggodalom, és Cs. Jánosnak kellett fizetnie a hitel felvevője helyett. Elköszönünk. Miért hallgatta el szerkesztőségünkben az elbocsájtás tényét? Ismerik-e az új helyen az előzményeket? Előítélettel fogadták-e vajon ott Cs. János technikust? A Láng Gépgyárhoz menet, útközben e gondolatok erősen foglalkozta tnak. Ingerültségnek, az efféle témakörben nem ritka húzódo- zásnak nyomát sem lelni a Láng Gépgyár dombóvári üzemegységének igazgatói irodájában, ahol Cs. János helyzetéről, további sorsáról informálódunk. Az igazgató éppen egyebekről tárgyal a szakszervezeti titkárral, érkezésünkről nem avizáltunk, ott marasztalja az szb-titkárt. Bekapcsolódik a pártvezetőség termelési felelőse is a sok fejtörést okozó dilemma, az elbírálás kibogozásába. Félreértés ne essék, nem vállalkozom a ,,kijáró” szerepére, ezt előrebocsájtom. Mi az oka annak, hogy egy technikus lakatosként dolgozik? Mégis csak kamatoztatni kellene a tanultakat. — Mielőtt a gyár megindult, 130 ember ment el a fővárosi anyavállalathoz, betanulás végett. Köztük mintegy 80 a komoly munkaerő, ők azok, akik bedolgozzák magukat. Cs. János munkásember, a munkapad mellett végezte el a technikumot. gondoltuk, nem kapta könyöradományként az oklevelet. Nagyon, de nagyon rossz minősítést kapott — mondja az igazgató. — Mivel bíztatták, milyen beosztással kecsegtették, amikor felvették? — Mi azzal vettük fel őt fizikai állományba, högy majd képzettsége, tudása szerint fog. ja megkapni új beosztását. Nincs jogomban eleve kételkedni benne. Hiszen tapasztalataim szerint azok a jó csoportvezetők, diszpécserek, akik munkásként gyakorlatot, majd elméleti tudást szereztek. Többnyire beválnak, vannak nálunk jó néhányan ilyenek. Én ezt nagyon méltányoltam nála is, de sajnos Cs. János nem tartozik közéjük, ráadásul egészségtelenül gátlásos ember. Érzékenyen érint, mert munkásból lett technikus, öreg szüleit istápolja és nem is fiatalon, most szándékozik nősülni. Feltétlenül meg kell találnia az önbizamát, helyre kell rázód- jon, ne legyen anyámasszony katonája — fejtegeti az igazgató. — Kapott-e lehetőséget a bizonyításra? Először arról volt szó, hogy a .technológiához teszik, majd a meóhoz, de odahelyezésének ellene voltak az ottani vezetők. A raktári munkát meg ő nem vállalta, mert jelenlegi, 11 forintos órabére 1 forinttal csökkent volna. Gyerekkorától ismeri, korábban egy csoportban dolgozott Cs. Jánossal az szb- titkár, mindhárman jó néhány példát mondanak arra. hogy mik az emberi és szakmai gyöngeségei. Ritkamód ön- állótlan, Cs. Jánosnak nincs tekintélye. No, és az eljárás? Hogy mennyire nem fogadták előítélettel, bizonyságot adnak. Nem informálódtaik se altkor, se azóta a fémtömegcikktől, kilépett, átjött, fogadták. Rajtuk a meglepődés sora, amikor a felmondásról értesülnek, ők másként tudták. Nekik, igen helyesen, az a felfogásuk, hogy nem mások szavaiból, írásaiból, hanem saját tapasztalatból ítélik meg azt, ki mire alkalmas. Való igaz. Cs. Jánosnak tech. nikumi végzettsége van és most mást csinál. El akarják rendezni a sorsát, amit tud, őszintén kamatoztatni . szeretnék. Hogyan? Megpróbálják most olyan belső munkára beosztani, ahol nem kell irányítania, de hasznát veszi erőfeszítésével megszerzett tudásának és a tanultaknak. Ügy dönt az igazgató. hogy a lakatostechnikus egy héten belül átkerül a gyártóeszköz-előkészítő részleghez, ahol a szakmában neves és emberileg egyaránt kiváló két középvezető keze alatt kihozható Cs. Jánosból az, ami lehetséges. Behívatja az igazgató e két vezetőt, közli velük a döntést és kéri őket a messzemenő segítségnyújtásra. ® „Oknyomozásunk” folytán derült ki, hogy igen nagy eltérés lehet egyazon dolog színe és fonákja között. Utam végére értettem meg, mi okból kérte az elején Cs. János, hogy ne írjunk róla. de legalább ne írjuk ki teljes nevét. önmagát többre tartja képesnek a jelenleginél Cs. János, de elsősorban neki kell akarni, munkájával kell bizonyítani képességeit. Hogy valóban többre képes-e, annak ezek után ki kell derülnie. Nem szentírás, nem minden az oklevél, az erőpróbát a gyakorlatban kell kiállni. Utána őszintén, kertelés nélkül ki lehet és ki kell mondani a végeredményt. SOMI BENJAMINNÉ Népújság 1971. február 11. Az Apollo—14 kabinját éppen elhagyták az űrhajósok. Az űrkabin melletti csónakban (jobbról-balra): Mitchell. Roosa és Shepard, akik a helikopterra várnak, hogy a New Orleans nevű helikopter- anyahajóra szállítsa őket. Az Apollo—14 sikeres útjának befejeztével a három űrhajós a New Orleans helikop- ter-anyahajó fedélzetén a Samoa-szigetek felé tart. Innen repülőgéppel viszik őket Houstonba ahol 17 napig a környezettől elzárva, szigorú felügyelet alatt maradnak. Az amerikai tudományos közvélemény egyébként érezhető megkönnyebbüléssel fogadta az Apollo—14 átvitt értelemben is „sima leszállását". George Low, az amerikai űrhajózási hivatal, a NASA ügyvivő igazgatója a sikeres vízreszállás után kedden este elégedetten nyilatkozott az expedíció eredményeiről. Az igazgató utalt arra, hogy a júliusban felbocsátandó Apollo—15 már önjáró berendezést is magával visz, ami lé- hetővé teszi az űrhajósok működési területének kiterjesztését. Az Apollo—14 eredményes útja Low szerint nagy segítséget jelent majd a NA- SA-nak, abban, hogy megszerezze a kongresszustól az idei költségvetéshez szükséges 3,2 milliárd dollárt. Nixon amerikai elnök a Fehér Házból összeköttetésbe lépett a New Orleans helikopter-anyahajéval és „kétperces telefoncsevegés” keretében gratulált a három holdutazó szerencsés visszatéréséhez. Az elnök meghívta Shepardot. Mitchellt és Roosát, hogy látogassanak el a Fehér Házba, majd töltsenek egy hetét családjukkal együtt Camp Da- vid-ban az elnök nyári rezidenciáján. Az Apollo—14 útjával kapcsolatos első tudományos kommentárok kiemelik, hogy az űrhajósok ezúttal rekord- mennyiségű holdkőzettel tértek vissza. Újabb rádiókapcsolat a Lunohodda! Moszkva (MTI). A földi irányító központ február 8-án és 9-én ismét rádiókapcsolatot létesített a Luno- hod—1 szovjet automata hold- járművel. A holdjáró először északi irányba, a Herakiit-fok felé haladt, amely a korábbi, panorámafelvételeken már látható volt. Nagyon egyenetlen terepen haladt, amelyet 50—100 méter átmérőjű, régi kráterék tarkítottak. Február 9-én a Lunohod folytatta a terület vizsgálatát és közben néhány, 20 méternél kisebb átmérőjű, friss krátert fedezett fel. Ezek egyike — a holdkutatók véleménye szerint — az eddig ismert legfiatalabb holdkráter. A legutóbbi rádiókapcsolat során tovább folytatták a holdtalaj vegyi összetételének vizsgálatát. A holdfelszín adott részének tanulmányozása során kapott eredmények alapján részletes geológiai-morfológiai térképet állítottak össze. A Lunohod sugárzásmérője és röntgenteleszkópja mindvégig a programnak megfelelően működött. Jelenleg az automata holdjármű 578 méter távolságban van a Luna—17 leszállói okozatától. Angela Davis szabadon bocsátását követelik a fiatalok Szerdán délután a Papírgyár KISZ-szervezetének felhívására a dunaújvárosi munkások, fiatalok és diákok ezrei vonultak az utcára, hogy Angela Davis szabadon bocsátásáért tüntessenek. A Barátság városrészből, a Lenin térre vonuló fiatalok jelszavas tábláikon hangos szóval is szabadságot követeltek a haladó gondolkodású néger filozófusnő számára. A Lenin téren megrendezett gyűlésükön elhatározták, hogy táviratot intéznek a budapesti amerikai nagykövetséghez. A táviratban a néger békeharcos szabadon bocsátását követelték. Mátészalkán több mint ötszáz fiatal részvételével tartottak tiltakozó gyűlést, s követelték a fogva tartott Angela Davis szabadon bocsátását. A város több mint háromezer ifjúkommunistája nevében táviratot küldtek az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének, amelyben elítélték a koholt vádak alapján indított bírósági eljárást és szabadságot követeltek Angela Davis- nak. (MTI)
