Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-07 / 32. szám

Képes lesz-e héthatárba száguldani?

Bari Károlyról, a Holtak area fáié eímii kötete kapcsán

Bari Károly Holtak arca fölé című kötetét 1970-ben adta ki a Szépirodalmi Könyvkiadó. Tizenegyezer példányban... Néhány hét alatt elfogyott. Az utánnyomás már készül a nyomdában. Bari Károly kötete — az 1970-es év könyvsikerei közé tartozik.

*

A Holtak arca fölé-t három alcíme bontja három egységre. Mindezt megelőzi egy bevezető költemény, a Viharok.

A kötet az alcímektől különálló, 1966-os keltezésű Mesé-vel lesz teljes.

Az első ciklus, a Hegedűk vijjogásából címet viseli. Az itt található ~11 költemény a „nyers szerénységet füstölgő” tanyákról, a „virág-agancsos fű-sátorral” befedett cigánysírokról, a „nyikorgó szekereiken” vándorló népről, az ■„átok-keserű szelek”-től szenvedőkről és a „cigánysors vöröslő mámoráról” szól. Ez az a világ, ahonnan „kínom indított útnak” — vallja a költő, hogy a „világba űzött címeres szegénységből, sárkányként száguldj ak a héthatárba.”

Különös világ kél itt életre. Megelevenedik a természet, amelyből egy táltosfiú és egy anya képe rajzolódik ki élesen. A többiek, akik valamennyien a cigánysors tartozékai, csak mint elsuhanó árnyék élnek e sorokban. Távolba vesznek. De e távolság, úgy tűnik, mennél jobban növekszik, annál szorosabb kapcsolatnak bizonyul. Az övéitől való elszakadás rezignáltsága borong e sorokban. Szomorkás, beletörődő, fájdalmas hang.

A következő ciklus a Menyasszonykérő, a fiatal költő szerelmi lírájának kilenc darabját szedi egy csokorba. Ez a kilenc költemény már korántsem olyan egységesen szép, mint a kötet első tizenegy darabja. S mindez miért?

Én nem más kritikusok által emlegetett „gyermeki elfogódottságot” érzek költeményeiben. Sokkal inkább a még át nem élt szerelem hiányzik e sorokból. A fiatal költő szerelmi lírája a kamaszfiú kitalált szerelmeiből táplálkozik. S mint ilyen, túlkomplikált, túlságosan hivalkodó, vagy éppen nyersen — de nem a maga valójában — erotikus. Mindezt az ihletés hiányában fakadó szerelmi lírát átszövi a gyász, a „fekete töviseivel a bánat”, a „gyöngyökké fagyott köny- nyek”, a „megszegett eskü átkának a bélyege”, a „kegyetlen szél sikoltása” és az Ady Endre-i ihletésű „egymás búsából élünk” sóhaja.

Azt hiszitek címmel következik az a kilenc költemény, amely hivatott volna a fiatal költő világképét adni. Ebben a ciklusban megtalálhatók a nagy költőelődökhöz írt versek mellett a hírből ismert, háború idézte látomások és a mai élet karcolatai is.

A ciklus címadó verse, az Azt hiszitek, sokkal inkább a fiatal költő „beköszöntése” az irodalomba, mint az annak szánt Viharok, amely az első a kötet verseinek sorában. Ebben a költeményben Bari Károly helyet kér magának. Helyet a mai magyar irodalomban, a mai magyar életben. Ha nem is olyan erőteljesen, mint Ady Endre a Góg és Magóg- ban — de egyértelműen.

„Azt hiszitek, hogy csak én ácsorgók fényért és szerétéiért...’

Egyes kritikusok szerint a fiatalság várja a „bizalom rézkrajcárjait”. Lehet. De éppen így lehet az is, hogy e be- bocsájtatást a cigányoknak kéri. Az utóbbit érzem valószínűbbnek. Hiszen a Mese „vitéz csodafiúszarvas”-a a „népeknek piros hajnalát” akarja levenni a sárkány koronájáról, hiszen „megátalkodott hite” a cigánysors szegénységét és „vöröslő mámorát” idézi állandóan verseiben.

Bari Károly mondanivalójához kötődötten lep meg a költészet egy-egy remekével. Ezek mellett a versek mellett kiforratlan. elnagyolt, vagy túlfokozott versek is találhatók. Költészete állandóan sajátja azon* ban a kifejező színek és képek használata.

Költeményei tobzódnak a színektől. A fekete és a piros

„fűzfák szomorú seregei vánszorognak a patakhoz megállnak partján, zöld hajukat kibontja a szél.„“

— olvasható a Szökésben. A*

Éjszaka is megkapó képpel szolgál:

fehérre meszelt házak csordája legel az útszélén, ablakfogaikkal csillagot harapnak, torkuk mélyén csönddé fagyott szeretet várja a Virradatot.“

visszatérően: fekete a temető, és a gyertya, a gyász, de fekete lehet a köd is. Fekete csipkeruhát hord a menyasz- szony, feketék a putrik, az énekek, a liliomerdők. Feketék a varjúk siratóénekei, versei ben a „némaság fekete madarai" röpködnek, a bűnök „fekete csákót” hordanak és „fekete töviseivel a bánat” leng az emberek között, amikor „fekete vérdarabok kiabálnak az éjszakában”. A piros a másik alapszíne. „Az öröm piros citeráját pengetik”, a „hajnalok piros koronája ragyog”, a kemencének „hajlékony piros lángvirágai” égnek. És piros a tulipán árnyéka, s amikor a legény útnak indul, a tarisznyában „piros cipók” lapulnak.

Képteremtő képzelete teszi széppé, eredetivé, sokat ígérővé költészetét:

Egyedülálló könyvritkaságok Kecskeméten

A közelmúltban a Bács megyei tanács anyagi támogatásával rendezték a kecskeméti református egyház könyvtárát, így derült fény arra, hogy itt őrzik hazánk egyik legértékesebb antik könyvgyűjteményét. A nyilvántartott 50 ezer kötet többsége több évszázados. A különlegesen értékes könyvek száma ezernél Is több. A gyűjteményben a legértékesebb az 1541-ben Sárváron nyomtatott magyar nyelvű Sy Íves tér-biblia. Egyetlen példány van belőle Magyarországon.

Képünkön: Julius Caesar a gall háborúkról írt könyve, amelyet 1527-ben Velencében nyomtattak.

Hosszan lehetne folytatni a sort. A megszemélyesítések a nyelvi fantázia szülte képek sokaságát.

Hogy Bari Károly költeményeinek javában — de még a kevésbé sikerűitekben is — a komor hang. a fel-felbukkanó világíájdalom, a borongás ellenére is élet van, azt dinamiz. musának köszönheti. Minden mozog a verseiben. Nyughatat. lanul, állandó jelleggel, mintha a vándorcigányok nyugtalansága lüktetne verseiben.

•

Bari Károly költészete ott teljes, ahol a cigánysorsról beszél. A szegénység világáról, a babonák világáról, a vándoréletről, a természet ősiségérőL Aztán megtorpan, mihelyt az élet más területére téved.

Mintha bezárkózna világába. Nagy felfedezett, de költővé érése attól függ, miként tud „táltosfiúvá” lenni, s „csodafiú- szarvas” volta miként lesz képes mikrovilágából „héthatárba száguldani”.

MÉRY ÉVA

AZ OLVASÓ NA

Parkinsonék törvényei

Cecile Northcote Parkinson angol történész és közgazdász neve ismert a magyar olvasók előtt. Evekkel ezelőtt alapozta meg hírét két könyvben is közzétett törvényeivel, amelyek szellemesen leplezték le a bürokrácia önburjánzását, az ügyfelekkel packázó hivatalnokok felesleges voltát és az érvényesülést leginkább előmozdító tulajdonságokat, mint például a jellegtelenséget, a gondolatnélküliséget és a szolgálatkész hasonulás képességét. Bár a neves szerző saját szűkebb hazája portáján kívánt seperni, és legfeljebb a különleges angolszász— északamerikai kapcsolatokat emlegette, meglátásaira felfigyeltek másutt is. Volt, ahol megszüntetKaposvári képeskönyv

Városaink az elmúlt negyedszázad alatt többet fejlődtek, gazdagodtak, mint korábban évszázadok idején. Érthető, ha ez egyre több várost késztet számvetésre, úgy is, hogy maradandó formában örökítsék meg a huszonöt esztendő eredményeit, biztatásul és tanulságul a következő nemzedékeknek. Ezt tette most Kaposvár is, amikor igen szép kivitelű könyvben foglalta össze múltját és jelenét.

Leskó László vezeti végig az olvasót a csiszolt kókortol napjainkig a város történetén, „kutatva a történelmi múltat, elemezve napjaink eredményeit". Soraiból érzékletesen bontakozik ki Kaposvár képe, amit gazdag képsorozat egészít ki: dr. Szász Ionos és Oláh Levente félszáznál több, részben színes képe.

„Örömmel mondhatjuk, hogy városunk eddigi történetének legdinamikusabb idejét éljük” — írja bevezetőjében Somogyi József, a városi pártbizottsáa első titkára, s valóban ez a kép rajzolódik ki az olvasó előtt. A könyv méltó Kaposvár múltjához és jelenéhez, s kiadója, a városi tanács az egész országhoz akar szólni vele, hisz viszonylag magas, ötezres példányszámbon adta ki. Tegyük hozzá: jó szolgálatot tett vele.

A könyv nyomdai előállítása a Somogy megyei Nyomdaipori Vállalat szakembereinek, s Mautner József nyomdai szerkesztőnek ízlését dicséri.

tele néhány bürokratikus vízfejet, másutt még többet hoztak létre a bürokrácia elleni harc ürügyén.

A professzor úr most újabb könyvvel jelentkezett a magyar könyvpiacon. A szerelemről, a családról, a gyereknevelésről,* a tizenévesekről, a lakásokról, gépkocsikról és más apróságokról csevegte el ez alkalommal mondanivalóját szerényen, felesége szoknyája mellé bújva. A mű címével: „Parkinsonné törvényei”, és a könyv előszavával, amelyben elárulta, hogy az érdem oroszlán- része változatlanul az övé, ravaszságát és hiúságát bizonyította.

A mindenki által könnyen ellenőrizhető témáknál az olvasó köny- nyen kaphatja rajta az írót tévedésén, célszerű ilyenkor azonosulni a feleséggel. Amivel az olvasó nem ért egyet, az természetesen a nej fejéből panttant ki. Bocsássunk meg neki, végtére a főzőkanál mellől filozofál, és mindenki tudja róla, hogy egyenjogúsítása „szemfényvesztés”. A „Románc”, „Házasság” és „Gyerekek” fejezeteiből még csak ki- érezzük Parkinson professzor nosztalgikus vágyódását a Régmúlt idők iránt, amikor a férj családfői tekintélyét nem vonta kétségbe senki, a tizenévesekről szóló részben azonban már ki is buggvant az érdemes tucíós elkeseredése: „A feleség egyenjogúsítása szétrombolta a gyerekek felett gyakorolt szülői tekintélyt.”

Enyhén szólva vitathatók Par- kinsonélcnak a házasságról és a gyermekek neveléséről vallott eaves nézetei. Bizonyára akadnak, ákik kétségbe vonják, hogy a házasság és az unalom azonos fogalmak. Vannak, akik az átlagos életkor növekedéséből sem vonják le a többszörös házasságkötés szükségességét. Izgató téma lenne annak is a kutatása, hogy a processzor miért épr»en a másocúk ide’ét véli

legalkalmasabbak az első hűtlenség elkövetésére?

Parkinsonék a gyermeknevelésről nem kevésbé sajátos nézeteket vallának. Véleményük .szerint a gyermekek jelenléte butítólag hat a szülőkre. Tíz éves korban ezért a nebulót kollégiumba kell adni, hogy érzelmi motívumoktól mentes nevelők kifogástalan gent- lemanokat formáljanak belőlük. Kollégiumi tapasztalatokkal tarsolyukban már kellemesen el lehet csevegni velük az időjárásról. Ideál a Viktória korabeli gyermek, aki felnőttek társaságában lakatot tesz a szájára. (Dickens Twist Olivérja nyomán nekem egészen más képzeteim vannak a korabeli pedagógiáról.)

Legyünk tárgyilagosak, akad a könyvben ezúttal is jó meglátás és szellemesség elég, ezek nyilván Parkinson papa agyában fogantak. Az érintkezés művészetét valóban elhanyagoljuk mi is házasságon kívül és belül egyaránt. Tényleg azok nem unatkoznak a házasságban, akiknek érdeklődési köre változik és bővül, van humoruk, és időnkint új távlatokat képesek adni a kezdeti szerelem románcának, a kaland és a regény aranyporával hintik be életüket.

Egyet lehet érteni azzal is, hogy vitákban nem célszerű kimondani mindig az első gondolatot. Ha az ember választhat a pillanatnyi érzések kifejezése és a céltudatos fogalmazás között, ez utóbbival többre megy.

A mi modern lakásaink előszobáira is jellemző, hogy a babakocsi számára nem jut hely, s a bejárati ajtó kinyitására télen sarkvidéki szélvihar zúg végig a lakáson, mivel nem áll útjában belső ajtó.

Az is meglehetősen közismert, hogy kiváló apák fiát nem sarkalja tettre a szegénység, nyugdíjban az ember tehetné, amit akar, de már nincsenek kívánságai, a házastárs bosszúságai pedig felérnek egy gutaütéssel. Utóbbit bonyolult matematikai képletben is kifejezi Parkinson, s annyira eredeti és zseniális felfedezésnek tartja, hogy ezt a tételét nevezte el Parkinsonné törvényének.

Csak azt nem tudom, hogy ezekben a „felismerésekben” mi az új és a meglepő?!

A Parkinson család termékenységét és a családfő üzleti érzékét tekintve — a házasságot is bankbetéthez hasonlítja — valószínű, hogy a következő művet az apa és anya után a Parkinson fiú neve alatt ünnepelhetjük.

BAKÁCS TIBOR