Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-07 / 32. szám

»mTtTTTTTTTTTmfTyTTTTTTTTTTTTWtfT^TmffmTTTTTyTy>»>fmmTyVTrrT»mTT?mTiiTtTTTmmTTTTyTmT»TTTTV»^ — 6. — — Ne búsulj, pajtás — tört ki belőle a ne­gyedik napon — érted is megfizetek annak a gazembernek, aki a hátunk mögött összejátszott Don Calo maffiájával. Én nem félek már sem tőle, sem mástól. Én egyedül csak az istentől félek. És ezért az én pofámat földi ember nem tömheti be. — A maffia sem? — jegyezte meg csak úgy mellékesen Polacco. Pisciotta erre elhallgatott. Hosszasan mélá­zott. Végül, mintha egész életútját próbálná mérlegre tenni, megszólalt: — A maffia nagy úr. Azzal még Giulianosem tudott leszámolni. Pedig mi valaha meg akar­tuk szabadítani Szicíliát a maffia uralmától. — Hiszen ti magatok is maffiamódszerekkel dolgoztatok — szólt közbe Polacco és úgy tett, mint aki teljesen tájékozatlan. — Nem egészen. Mi megsarcoltuk a gazdago­kat és adtunk a szegényeknek. A mi titkos tár­saságunk a szegények szövetsége volt. — És mégis, a szegényekre lőttetek Portella della Ginestra-nál. — Azok vörösök voltak. Azok ellenünk vol­tak­— De hiszen a hercegekkel szövetkeztetek. — Azért szövetkeztünk a hercegekkel, hogy leszámoljunk az új földesurakkal. Azért ültünk belé a kereszténydemokraták kosarába is... Az­tán kiderült, hogy a hercegek is, a keresztény- demokraták is a maffia zsákjában vannak. A római rendőrök, Verdiani és Scelba emberei mind a maffia akaratának engedelmeskedtek... És én, ökör, bedőltem Scelba-nak. Csúnyán el­bánt velem... Én jártam nála Rómában. Sze­mélyesen ígért meg nekem mindent Érted ezt, pajtás? Ezután végeztem Giulianoval, mert azt hittem, hogy ő elárult minket... de az any­ja, aki az én nagynéném, Giuliano fölött bc*z- szút esküdött és elátkozott engem. És látod, az átok fogott. Azért vagyok itt Pedig azt hit­tem, ha megölöm Giulianot, három legyet ütök egycsapásra: kegyelmet kapok és szabad le­szek, ezt ígérte a belügyminiszter. Másodszor: megbüntetek egy embert, aki engem is bele­vitt egy esztelen gyilkos bandába. Harmadszor pedig öröklöm mindazt a hatalmat, amit Giuliano megteremtett.. Pajtás, nálunk, Szi­cíliában a vendetta szent és kegyetlen törvénye uralkodik. Most nincs fegyver a kezemben, hogy megbosszuljam a politikusok árulását, de birtokomban van Giuliano feljegyzéseinek egy példánya s ha azt én előadom, beleroppan né­hány miniszteri bársonyszék. Ez lesz az énven- dettám. — Miért nem adtad közre őket Viterboban? — Te ezt nem értheted. Itt nem vagyok ha­zám földjén, de ha Palermoban tárgyalni kez­dik peremet és megkérdezik, miért öltem meg Giulianot, akkor indul majd meg a föld, mint ahogy Messina-ban rengett minden ház, ami­kor az Etna dühödt szelleme kitört... Érted már, cimbora? Megbosszulok mindent és min­denkit. — És aztán mit érsz vele? Néhány nagyfejű belebukik, de a maffián egymagad nem győz­hetsz. A maffia utánad nyújtja kezét, és az éle­tedet követeli... A történtek után pedig a vö­rösökhöz nem menekülhetsz. — Igaz. A maffia már eddig is alkudozott a bőrömre. Én tudom ezt. De neked megmondha­tom, én sem állok egyedül. Don Calo egész rot­hadt bandáját bele fogom dögleszteni a Carca pokolbűzös szakadékaiba. A potrohos vén gaz­ember megtudja majd, ki is volt az a Gaspare, akit megszégyenített, akit eldobott mint egy kifacsart citromot. 9. .. .És ez így ment nap, mint nap. Harmadik hete voltak már együtt és egy fülledt augusz­tusi hajnalon Polacco arra ébredt, hogy Pisciotta bezárt tigrisként kereng ketrecében. — Mi történt veled pajtás? — dugta fejét az átjáró rácsához Polacco. — Szabadságot ígértek... Szabadságot! És itt rothasztanak halálra. Már Palermoban kellene lennem. Beszélni akarok... Beszélni!... Én nem akarok addig meghalni... — Ne siesd el, pajtás —- csillapította Pisciot- tat Polacco. — Mit ne siessek el? Az éjjel eljött hozzám Giuliano. Idejött a cellába és azt mondta: Gaspare, hiába öltél meg, a vérem visszahull rád... Vagy megbosszulsz minket, vagy a pokol fenekéig rágja csontodat kiontott vérem... — mondta Pisciotta és a rácson átdugta kezét. A jobbkeze fejére bal mutatóujjával izgatottan rábökött. — ... Látod? Itt. Ezen a ponton csep­pent rám a vére. Látod a foltot? Fekete vérfolt és ez nem jön le... Polacco a fejét ingatta: — Semmit se látok. Nyugodj meg. Barna a bőröd és az a folt, ott, egy anyajegy. Nyugodj meg, Gaspare. Ami meg­történt, annak meg kellett történnie... Azt az isten akarta úgy. — Az isten? Azt mondod, az isten? Hát mi­lyen isten az, aki nem ismeri az igazságot? Mi­lyen isten az, aki testvért ölni enged? — Hát, pajtás... szerintem túl nagy fába vágtad a fejszédet. Úgy vélem, mindazzal, amit csináltál, belekeveredtél a politikába, és a po­litika a maffiánál is kegyetlenebb... És te iga­i zából azt sem tudod, mi is az a politika. Te csak menték És tanulatlan voltáL — Az igaz, de két osztályt jártam. Tudok ír­ni és olvasni... — Ez mind kevés. Akik a politikát csinál­ják, azok mindannyian fiskálisok, doktorok, meg mifenék. Okos, ravasz, kegyetlen és nagy tudású férfiak. Ismerik a múltat, a jelent, meg a jövőt. A politikusok eszükkel uralkodnak a te testi erődön is. — Don Calo sosem tanult meg írni, se olvas­ni... — vetette ellen Pisciotta. — Akkor bizonyára olyan szolgái vannak, akik helyette írnak, olvasnak és mindenről tá­jékoztatják, de szelleme és akarata erős lehet. — Ez már igaz — bólintott Pisciotta. — Én is meghunyászkodtam előtte... Szóval, azt mondod, belekeveredtem a politikába, — foly­tatta némi töprengés után. — .. .És te mit csi­nálnál az én helyemben? — A helyedben? — mélázott Polacco. — A helyedben én nem feszíteném tovább a húrt A saját bőrömre, anyámra, testvéreimre gondol­nék és az lenne első gondom, hogy helyre állít­sam a jóviszonyt mindazokkal, akiknek neki­mentem. .. — Hogy-hogy? — kapta fel fejét Pisciotta. — Hát.. sokféle módon visszakozhatsz. Úgy tudom, te nem szereted, a vöröseket.. — Nem is tudom, kik azok... — Hiszen lőttél rájuk... Megöltetek sok szakszervezeti embert és helyi parasztvezetőt Szicíliában. Azok is vörösök voltak. (Folytatjuk.) j LAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA- aAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA A holdgeológia első lépései 13 év telt el az első szovjet mesierseges hold feioocsatasa óta; ez megnyitotta a kozmi­kus korszakot. Csaknem 10 éve, hogy az első emDer, Ju- rij Gagarin felment a világ­űrbe. S aztán az amerikai űrhajósok hagyták ott a hol- felszin porában nyomaikat. Sok mindent láttunk az el­telt 13 év alatt, amikor az embernek a világűrbe való behatolását figyeltük, a Du­na—16 útja nyomán azonban megújult lelkesedéssel szem­léljük az emberi munka ha­talmát, az emberi gondolat vakmerő szárnyalását. A Luna—16 útjának sikere mindenekelőtt a szovjet tu­domány és technika stratégi­ájának sikere; ez a stratégia arra irányul, hogy maximá­lisan kihasználja az automa- tikát a kozmosz tanulmányo­zásában és meghódításában. Az automatika nem zárja ki, hogy az ember részt vegyen abban a munkában, s nem állítja szembe az embert a technikával; megnyitja az utat a kozmoszba, biztosítja az űrhajósok munkáját, elő­zetesen felderíti a helyzetet, amelyben az űrhajósoknak te­vékenykedniük kell. Az auto­matika megnöveli az ember lehetőségeit a kozmoszban, kiegészíti erőfeszítéseit a kü­lönösen nehéz vagy az ember számára egyelőre megoldha­tatlan feltételek között ÜJ TUDOMÁNY SZÜLETÉSE A Földet tanulmányozó ku­tatók számára a Luna—16 út­ja különleges esemény; idő­pontja egybeesik egy új tudo­mány: a holdgeológia keletke­zésével. Beszélhetünk-e egyáltalán holdgeológiáról? Hiszen ez a szó „geo” annyit jelent, hogy föld, s a geológia a Föld fel­építésével és fejlődésével fog­lalkozó tudomány. Nem vol­na-e jobb, ha az új tudományt szelenológiának neveznénk a Hold görög neve, a „szelena” után, s bevezetnénk a szele- nofizika és a szelenokémia fo­galmát a geofizika és a geo­kémia mintájára. Most, ami­kor hozzálátunk, hogy a Hold felszínét és mélyét olyan köz­vetlen módszerekkel tanulmá­nyozzuk, amelyeket a Földön dolgoztak ki, a legegyszerűbb, ha a holdgeológia, a hold­geofizika, vagy a holdgeoké­mia kifejezéseket használjuk. (Mellesleg, már régóta tud­juk, hogy a Holdon a sötét foltok köves, puszta síkságok, amelyeken egyáltalán nincs víz; ezeket mégis holdten­gernek nevezzük, s ezt egyál­talán nem érezzük furcsának.) Mi is hát az a holdgeológia és két húga: a holdgeofizika­és a holdgeokémia. E tudo­mányok tárgya a holdkéreg anyaga, külső burka, a rajta lévő kőzetek és ércek, a hold­felület fizikai térsége és a Hold körüli térség kutatása. A holdtudomány módszerei az űrhajózás sikerei és az auto­matika használata következté­ben sok tekintetben hasonla­tosak lesznek a Földdel fog­lalkozó tudományok módsze- szereihez. ADATGYŰJTÉS A HOLDON A holdgeológia felhasznál­ja azt a mintagyűjteményt, amelyet a Hold területéről szereztünk és a lyukak fúrá­sát, a fényképfelvételeket. A holdgeológia a légi felvételek alapján tanulmányozni fogja a Holdon lévő ásványok, kő­zetek és ércek szerkezetét és összetételét A Hold felszínén végbe­menő folyamatok, amelyeket a holdgeológiának tanulmá­nyoznia kell, sok tekintetben különböznek azoktól, amelyek a Föld arculatát Kialakítják A magmatizmus és a vulka- nizmus jelensége mellett a Holdon fontos szerepet fog játszani a felszínnek a mete­oritbombázása. a holdkőzetek lekopása és alakváltozása az éles hőmérs"'-ie*-ingadozások, vatarrir,t a ..napszél ’ és a világmindenség távoli terüle­teiről érkező nagy energiájú kozmikus sugarak hatasára. A Földön elég sűrű légkör véd bennünket a meteorit­csapások aktív hatásától, a napradiációtól és a kozmikus sugaraktól. A Holdon még csak nyoma sincs a légkör­nek. Viszont nincs ott meg a kőzetek elkopása a szelek és vi­zek hatására, nincs az a könyör­telen erózió, amely ismé­telten letörölte a Föld arcu­latáról a nagy hegyi képződ­ményeket és sok kilométer hosszúságú völgyeket töltött fel az elkoptatott kőzetek anyagából. Az első fúrólyuk a Holdon, amelyet a Luna—16 segítsé­gével fúrtak, mindössze 35 cm mély volt. A jövőben 100 és 1000 méter mélységű fúró­lyukak is lesznek ott. A hold­geológia kétségkívül teljesen fel fogja használni a mély­fúrások földi tapasztalatát. A Föld és a Hold nagy mély­ségei mégis hozzáférhetetle­nek lesznek a klasszikus ge­ológiai módszerek számára. A Hold mélyének tanulmá­nyozására az ember — akár­csak a Földön — geofizikai kutatási módszereket fog használni. A7. EMBERISÉG HASZNA Mit nyerhet az emberiség az új tudománytól, a hold­geológiától? A holdgeológia a Földről szóló tudományokhoz hasonlóan fog fejlődni elmé­leti és gyakorlati tekintetben egyaránt. A földtörténet ki­alakulásának megértésében új távlatokat tárnak fel azok a kutatások, amelyeket a holdkéreg felszínén és a Hold na év mélységeiben végeznek majd. Miért van az, hogy a Hold és a Föld között olyan nagy a különbség az alkotóelemek arculatában. Az emberiség bölcsőjét, a Földet több mint 40 %-ban a világóceán vizei borítják, többrétegű légkör veszi körül, felületén gazdag és változatos szerves élet van. Semmi ehhez hasonlót nem találunk a Holdon. Pe­dig a Hold és a Föld körül­belül azonos időben jött lét­re, szinte ugyanabból az anyagból alakult ki, a nap­rendszernek ugyanazon terü­letén vagyis megközelítőleg ugyanolyan kozmikus feltéte­lek között van. A geofizika alkalmazása a Föld mélységeinek kutatásá­ban és az óceánológiai kuta­tások, amelyek a legutóbbi 15—20 év folyamán fejlődtek ki, már eddig is forradalmat idéztek elő a Földdel foglal­kozó tudományokban és arra késztették a tudósokat, hogy felülvizsgálják, sőt jelentős mértékben, elvessék az ezen a területen korábban kiala­kult felfogásokat. A hold­geológia fejlődése kétségkívül arra vezet, hogy ez a tudo­mányos forradalom elmélyül, és a Földdel foglalkozó tudo­mányokat új, magasabb szintre emeli, ez viszont nem csupán közelebb hozza a Föld szerkezetéről és fejlődéséről alkotott tudományos elképze­léseket a valósághoz, hanem a legkedvezőbb hatással lesz a geológiai tudományok gya­korlati eredményességére is, Kszevolod Fediszkij professzor a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja

Next

/
Oldalképek
Tartalom