Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-28 / 50. szám

V endégmun kások vagy megtűrt páriák? A KONKRÉT írja: Horwath papa — csak a hang­lejtésén lehet észrevenni, hogy költőid! — örömet akart szerezni lányának, Marionnak. Telefonon rcleklődte a Német Állat­védő Munkaközösség hesseni központjánál, vehetne-e egy gaz­dátlan kutyát. Nyers „nem” volt a válasz. Mért a választ adó Hel­ga Raab tudja, ml illik: német kutyái német kézbe! Kijelentette:- ..Külföldinek nem adunk kutyát!” A kbnkurr encián ál, a Frank­furt és Környéke Állatvédő Egyesületnél sem' yoit az állat­barát apának szerencséje. Az egyesület előadójának, Helli Knollnak. ugyanaz volt a véle-, ménye, mint Raabnénak. A leg­rosszabb tapasztalatokat szerez­tük a külföldiekkel. Hossz maga­tartás, miegymás. „Szemtelenek, íróm a fene és nem engednek be bennünket, amikor utánuk akarunk nézni, hogy mit művel­nek.” Knollné asszony azonban mindjárt a következő' mondatbari bevallja, hogy tud ellenszert az ilven külföldi barátságtalansúg ellen: „Velem ezt nem tehetik meg, mert mindjárt kitennék őket az utcára!” Mindkét frankfurti állatvédőnő egyetért ebben: .„A németekben jobban megbízunk”. Egy iráni magával vitte ázsiai hazájába kutyáját. Raabné szilárdan meg van győződve arról, hogy.külföl­diéit nem' képesek oiyan mély érzésekre a kutyák iránt, mint a németek. Míg a kutyáknak legalább egy kis? faházat építenek és egy ko­sarat- vásárolnak, a külföldi munkások számára a lóistálló is jó. Ezt az ülmi Südwest-Presse egyik hirdetése bizonyítja: „Jó állapotban lévő üres parasztház istállóval, Csűrrel eladó. Kiválóan- alkalmas lótartásra, vagy külföl­di munkások elszállásolására.” A külföldieknek, különösen a külföldi munkásoknak - köszönhet- ' j ük* -jólétünk jó részét. De nem kös'zViijük meg. Az. 1,7 millió“kü 1- földi’ munkavállalót. másodosztályú emberekként kezelik. Nyomorúságos odúkban laknak és ezekéit havonta 100 márka lakbért kell fizetniük; olyan tömegszállásokba zsúfolják őket, amelyek csak néhány em­ber elhelyezésére alkalmasak, vagy meg kell osztaniuk az ágyat honfitársukkal: amíg az egyikük az egyik műszakban dolgozik, a másik alhat. A frank­furti Finkenhofstrasse-ban egy olasz munkásnő lakbérét rövid időn belül 150 márkáról 210 már­kára emelték. Az emelést min­dig az a fenyegetés kísérte: fi­zet, vagy kiköltözik. Ernst Klee publicista így írja le a külföldi munkások lakás- viszonyait: „A tábor a városon kívül, egy külvárosban, a vasúti sínek mentén fekszik. A kerítés magas. A bejárat mellett a kapus kis házikója. Benne a tábor ve­zetője. Igazolványt kéi*. Nincs igazolványunk. Nem szabad be­mennünk. A barakkokban: eme­letes ágyak. Kék-fehér-kockás ágynemű. Az ágyakon ruhák, sampon, mosópor. Mögöttük sem­mi hely. A szekrényekben a fe­hérneműt és az ennivalót tart­ják. Mindenkinek van egy kof­fere. A szekrényeken akasztó a ruháknak. A mennyezetei két év­vel ezelőtt mézelték. A kimosott ruhát a szobában akasztják ki száradni. Csupasz villanykörte világít. Egy meztelen kislány bújik hátul a jobb sarokban az ágy mögé. Képet tilos a falra, akasztani. A barakkot maguk a lakók tart­ják tisztán, seprűvel. A szobában tilos látogatót fogadni. A szük­ségszállás szemben van, a vasúti töltéstől b.alra. A. tábort 24 óra­kor bezárják.” A külföldi munkások egyik lakóbarakkjának társalgó- és ét­termében a következőt olvashat­juk: „Tanulj, teljesíts, takaríts meg valamit, akkor tudsz majd valamit, leszel valaki, lesz vala­mid!” Az auschwitzi koncentrá­ciós tábor bejárata felett ez a mondat állt: „A munka szabad­dá tesz!” Miképpen lehet a külföldi mun­kavállalók legegyszerűbb elszállá­solásával még több pénzt keresni, azt a düsseldorfi Wegewitz cég példája mutatja. A cégé a Zieten- strasse 59., számú ház. Ebben 23 jugoszláv, 4 spanyol, és égy né­met lakik. A külföldiek négyen vagy öten laknak egy szobában, a német egy egyágyas szobában egyedül lakik. A „vendégmunkás­szobák” bútorzata egy asztal, székek, emeletes ágyak és egy­egy mosdó. A szobák egy része nem fűthető. Minden személynek 45 márkát kell a szállásért fizet­nie. A németeknek az egyágyas szoba 44 márkába kerül. A We- gewitz cég ily módon havonta 1259 márka lakbért Kap. De hogy egy főzőlapot beszerezzen a ven­dégmunkások számára, arra nem gondol. A szobákat maguknak a la­kóknak kell takarítaniuk. Három- havonként kapnak tiszta ágy­neműt. A jugoszlávok munka- szerződésében szóról szóra ez áll: „A munkáltató az illetékes mun­kaügyi hivatal által megfelelőnek talált szállást bocsát rendelkezés­re”. Ha a Wegewitz cégnél al­kalmazott külföldi munkás egy­szer öt perccel tovább tart reg­geli vagy ebédszünetet, a cég automatikusan egy órai bért von le a fizetéséből. Egy munkásnak a bérfizetésnél 15 órai bére hi­ányzott. A túlórát nem fizetik meg. A jugoszlávoknak „lakó­szobájuk” padlóját ingyen újra kellett festeniük. A munka há­rom órát tartott — ünnepnap. A betegszabadságra kiírt külföldiek­nek felmondtak, „minthogy már nincs számukra munka.” Más külföldi munkásoktól elvették út­levelüket. A külföldi munkások nemcsak a magánvállalkozók számára a konjunktúra kulijai. A hivatalos fórumok sem barátságosabbak. Abban a levélben. amit Habe leonbergi felsőbírósági végrehajtó írt Petros Lahanidis családjának, a következő mondat állt: „Tudo­másulvétel végett: Minthogy ön külföldi, a község nem utal ki Önnek lakást, munkáltatójához kell fordulnia, mert különben az­zal kell számolnia, hogy kiteszik az utcára.” A műnchingeni Markgröninger Strasse 26. számú ház tulajdonosnője felmondott Lahanidisnek. A külföldi mun­kás nem talált helyette másik lakást. Habe bírósági végrehajtó leve­le nem volt törvén vei len es. Az érvényes törve ' 'ak '• ■enni a né­met családokat valamely lakás kiürítése esetén me.nhelyen he­lyezik el. A külföldieket kiteszik az utcára. A piszkos munkát elvégezzék ? Heinemann köztársasági elnök az J970. évi Testvériség! Hét al­kalmából mondott beszédében ki- jeléntette: „Az alapvető jogok alkotmányos biztosítása és a sza­badelvű törvények nem tudják megakadályozni,' hogy egyes cso­portok, elsősorban Kisebbségek még a szabad társadalomban is a közvélemény előtt és az egyes emberek gondolkodásában páriák­ká váljanak. Hogyan beszélnek nálunk például a külföldi mun­kásokról? Készek vagyunk-e ar­ra, hogy társadalmilag és embe­rileg egyenjogú partnereknek te­kintsük ezeket a munkásokat, akik munkájukkal hozzájárulnak jólétünkhöz?” Nem. Az Emnid Intézet közvé­leménykutatása során megállapí­totta : az utolsó öt évben a német lakosság körében megkétszerező­dött azoknak a száma, akik a külföldi munkavállalókat elutasít­ják. Ez az irányzat továbbra is fennáll. Bár a Német Szövetségi Köztársaság gazdasági élete nem tudna meglenni a külföldi mun­kások nélkül, az NSZK állam­polgárai elvárják a Külföldi mun­kásoktól. hogy „egyrészt magá­tól értetődően, hálásan aláren­deljék magukat a németeknek, másrészt, hogy a piszkos munkát elvégezzék”. Ezt állapította meg a müncheni Infratest Piac- és Közvélemény-kutató Intézet egyik tanulmánya. A németeknek a külföldi mun­kásokkal szemben tanúsított alap­vető magatartását gyűlölködés és sztereotip nemzeti előítéletek jel­lemzik. (Infratest). „Uj életet akartam elkezdeni. Nagy volt a nyomor. AzJ gondoltam, a né­metek nagyon kedvesek a törö­kökhöz.” Yasha ezeket a szava­kat a vizsgálati fogságban mond­ta. Késelésbe keveredett. Fel­mentették. Elítélése azonban job­ban megfelelt volna a szokásos előítéleteknek: á törökök kése­iek, az olaszok tnakarónifalók. Ezek az előítéletek a vendég­munkásokban keserűséget és gyű­löletet keltenek, ami azután időn­ként valóban erőszakos cselek­ményekben jut kifejezésre, és ez ismét csak táplálja az ismert előítéletet. A klisék körhintája körbejár Az ok kézenfekvő. Idegengyű­lölet, az Idegentől való félelem régi tulajdonsága az emberiség­nek. Idegen erkölcsök, idegen szokások, eltérő külső, más tem­peramentum — mindez kérdéses­sé teszi a saját nemzeti jelleget. Minél gyengébb, valakinek, az. önr tudata, annál hajlamosabb az előítéletekre. De talán éppen a németeknél még egy magyaráza­ta van a külföldi munkásokkal szemben tanúsított elutasító ma­gatartásnak: pontosan 26 évvel ezelőtt megpróbáltuk fél Európát német dologházzá változtatni. Legalább 5,5 millió polgári sze­ntélyt és 1,5 millió -hadifoglyot hajtottak rabszolgaként, hivatalo­san „idegen munkásként” a hit­leri Németországba. Az „urak és alsóbbrendű emberek” alapvető felfogása — ha a vendégmunká­sokkal szemben folytatott mai gyakorlatot nézzük — alig vál-~ tozott. A külföldi munkásokat még 1962-ig, akárcsak a Harma­dik Birodalomban, „idegen mun­kásoknak” nevezték. p ... De a vendégmunkások azután. sem váltak vendégekké. Augs- burgban a tulajdonos ma is ki­teheti kocsmája ajtajára a fel­iratot: „Vendégmunkások nem kívánatosak!” A müncheni tar­tományi bíróság megengedte, minthogy kétséges volt, hogy a külföldi munkásokat „a lakosság részének” kell-e tekinteni. Walter Rathgeber, a hesseni és nassaui diakónusi szervezet fő ügyvivő­je kijelentette: „Minek kell tör­ténnie Németországban, hogy egy éllamügyész észrevegye a nép­uszítás tényállását? A puszta visszaemlékezés arra az időre, amikor a parkok padjain, az üz­letek ajtaján és a vendéglők be­járatán ez a felirat á.lt: , Zsidók nem kívánatosak’, úgy látszik nem elegendő.” Veréssel fenyegetés Ha valaki megkísérli, hogy vé­delmébe vegye külföldi polgár­társát, az a veszély fenyegeti, hogy elverik. Vannak vállalatok, amelyek, hogy nem nagyon ven­dégszerető eljárásukat eltussolják, nem riadnak vissza a veréssel való fenyegetéstől sem. Amikor 1970. december 6-án az evangé­likus és a katolikus egyház kép­viselői ellenőrizni akarták a Holz- mann AG frankfurti világcégnél alkalmazott külföldiek lakás- és munkaviszonyait, nem engedték meg, hogy a külföldi munkások szállásait meglátogassák. A tábor vezetője kijelentette: „Nem en­gedhetem be önöket, mert nem rendelkeznek az igazgatóság írás­beli engedéivével. írásban k^Hett volna kérniük az engedélyt.” Amikor az egyházi férfiak a cég vezetékétől meg akarták kérni az -*-** ^-iguk végezetlenül kellett távozniuk. Visszatértek a táborba és Is­mét megkísérelték a látogatást. A tábor vezetője veréssel fenye­gette meg őket és szavainak meg­erősítéseként levetette kabátját. ..Legális úton nem léohettünk a tábor területére — jelentette ki Leudesdorff lelkész, a hesseni és nassaui evangélikus egvbéz dia­kónusi szervezetének elnöke. — Most ellenőrizhetjük, megfelel-e az alapvető jogoknak, hogy pa­pokat és német állampolgárokat csak írásbeli engedéllyel enged­nek a tábor területére.” Időközben kiderült, hogy a Holzmann AG vendégmunkásai­nak szállásán 800 ember számára mindössze hat melegvizcsap és 8 zuhanyozó áll rendelkezésre. A lakóknak a szűk szobákban még hozzátartozóik képét sem szabad a falra vagy a szekrényekre fel­akasztaniuk. A DPA tudósítója szerint a tábor lakóival folytatott beszélgetéseit „tartózkodás és fé­lelem ” jellemezte. ban a Kisfaludy-társaság tag­jává választották, öngyilkos lett. 29. Az ámítás istennője a görög mitológiában. 30. Rátapos. 31. Női ruházat dísze lehet. 33. Vizenyő (végtagon). 35. Ésszel felfog. 37. ZEZ. 38. Visszales. 40. Névutó. 45. Fafajta. 46. Ékesség. 49. Tehát. 52. Kerít, hozzájut valamihez. 54. Vad­orzó „fegyvere” (ford.). 56. Jó a szeme. 57. Kopasz. 58. Olasz férfi­név. 60. Elmesport. 61. Osztrák operettszerző (Leo). 62. Marx sze­mélyneve. 65. Svéd tanítónő, a ha­ladó nevelés úttörője (Ellen). 68. Knock-out. 69. ón. 71. Hitlerista terrorszervezet betűi. Megfejtésül beküldendő: a víz­szintes 1., 72„ függőleges 12., 15., 26. számú sorok megfejtése, leve­lezőlapon, 1971. március 8-án déli 12 óráig, a Megyei Művelődési Köz­pont, Szekszárd címére. A leve­lezőlapra kérjük ráírni: Rejtvény. A helyes megfejtést beküldők kö­zött 5 db könyvet sorsolunk ki. Az 1971. február 14-én megjelent rejtvény helyes megfejtése: Tapir, víziló, vaddisznó, borz, makákó, vidra, narvál, atlasz vadszamár, indiai orrszarvú, hosszú karú ma­jom, medve. Könyvjutalmat nyertek: Lénárt Sándor Szekszárd, Cserhát út 22, Pap Barna Szekszárd, Mecsek út 13, Pethő László Nagydorog, Bem út 19, Pécsi Rejtvény kedvelők Klubja, Pécs, József út 15, Tóth Miklós Sióagárd, Rákóczi út 39. A könyveket postán küldjük el. life.'. HÁZTARTÁSI BIZTOSÍTÁST KÖTÖTTÜNK! csomóz. 47. Belső szerv. 48. Az agyban rejtőzik. 50. Bírósági ügy. 51. A Halotti Beszéd egyik ősi szava. 53. Igevégződés. 55. Szovjet U-her autó-márka. 57. Termelőszö­vetkezet. 58. NDK motorkerékpár­márka betűi. 59. Valakinek a ha­talma, tekintélye előtt való meg­hajlás. 61. A Ludas Matyi írója, (Mihály). 63. Területmértékegység. 64. Borít, fed. 66. Határozói rágpár. 67. A kétfilléres -is ilyen. 70. Főze­léknövény. 71. Mohamed próféta utódainak címe. 72. Vegyész és gyógyszerész, az MTA tagja. Ozo- rán született 1899-ben és Pécsett halt meg 1967-ben. Kossuth-díjas, a kémiai tudományok doktora. 1924-től a pécsi tudományegyete­men tanársegéd, adjunktus, majd intézeti tanár. 1948-tól a pécsi or­vostudományi egyetem tanára, 1961—64-ben rektora. A szerves ké­mia keretében elsősorban a karó- tinoldok kémiájával foglalkozott, több új, általa izolált karotinoid- festék szerkezetéi állapította meg. FÜGGŐLEGES: 1. Dohányos — zsargon nyelven. 2. Egyetemi vá­ros Angliában. 3. Könnyeivel gyá­szoló. 4. ZK. 5. Földút. 6. Vér- csatornája. 7. Tüskés disznócska. 8. Keresztül. 9. Zsírban sült tészta­féle. 10. Hangtalanul mar. 11. Biz­tos benne. 12. Filozófus, író, ref. teológus, (Kölesd, 1620—1683. Ta­nulmányait Sárospatakon kezdte, majd az utrechti egyetemen foly­tatta. Hazatérve Sárospatakon böl­cseletet, nyelveket és teológiát ta­nított. 1672-ben a gyulafehérvári főiskolán folytatta tanári működé­sét. Több tankönyvet irt, skolasz­tikaellenes szellemben, amelyek há­láló után sokáig használatban voltak. IS. Mérnök (Tolna, 1776—1850). Ok­levelét 1890-ban szerezte. Előbb az Építési Igazgatóság zágrábi kerü­lete, majd a pozsonyi kamarai te­rület mérnöke és Pozsony várme­gye táblabírája volt. 17. Tréninge­zik. 18. Állami bevétel. 21. Van ilyen jószág is. 23. Csónakot hajt. 26. Költő, kritikus, írói álneve-.Fa­lusi János. (Dunaszenigyörgy, 1843— 1877). A pesti református gimná­zium tanára. Az egykorú folyó­iratokban megjelenő verselt, kri­tikáit, tanulmányait a koriár- safc elismeréssel fogadták. 1376­VlZSpiNTESí 1. Dunaj Öld váron sifületfett festőnk (1839—1893). Pes­ten, Pécsben és ösztöndíjjal Olasz­országban tanult, a művészet Te­mekéinek másolásával foglalkozott; tájképeké* és arcképeket (Széche­nyi - István képmása, Klapka György', stb) festett. Később Konstantinápolyba költözött, ahol a tűzoltóság szervezésében szerzett érdemeket. Sokat fáradozott Rá­kóczi Rodostóban tévő hamvainak Hazaszállítása ügyében. 12. Ázsiai kelmefestő-eljárás. 13. Heréit kos. 14. Szovjet töpénésÉ (Jevgenyij Viktor ovk* (1875—*1955) + «kezet. 16. Nyelvcsalód: finn. ... 17. Ide­gen Ilona. 19. Shakespeare-király nevének mássalhangzói. 20. Na­gyobb földrajzi területeken egysé­gesen használt időszámítás. 22. zékelő sejtjeid. 24’’. Szintén. 25. Hangtalanul tegez. 27. Védő. 28. Kiejtett mássalhangzó. 29. Kalodák páros betűi. 30. Régi hosszmérték. 32. Csapadék. 34. Portré. 36. Sziget az Égei-tengerbeni 39. Nap, an­golul. 41. Sós tó a Szovjetunióban. 42. Őse. 43. Pályaudvar Budapes- T«9, H. HslYtmOsaii SS&. 45, üir. ■ .......... * M egyénk híres szülődéi

Next

/
Oldalképek
Tartalom