Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-24 / 46. szám
III. „Együtt, közös erővel, azonos szempontok szerint neveljék a gyereket/' „Ne legyenek pénxhajhásxóak/’ „Elmúlt már az az idő, amikor a magányos ember boldog lehet, szükséges egy mai embernek, mai fiatalnak a közösség.’’ — így egy harmadikos fiú vélekedik. Ez a gondolat szinte mindegyik gimnazista válaszában visszatér. A gyereknevelés az első években, történjen otthon a családban, de később a gyerek feltétlenül kerüljön óvodába, hogy időben megszokhassa, és beilleszkedhessen a közösségbe. „Az óvodába okvetlenül kell járatni, hogy hozzászokjon már kiskorától a közösségi élethez.’’ A gyerekneveléssel kapcsolatban szinte mindenhol rendszeresen visszatérő problémák ismét csak arra vallanak, hogy a fiatalok — tudva, vagy tudattalanul — nem egészen elégedettek azokkal a körülményekkel, elvekkel, melyek között és amelyek szerint őket nevelték. Visszatér, hogy apa és anya ne tegyen különbséget a gyerekek között, azonos elveket valljon, ne hazudjon, főleg pedig problémáit ne a gyerek előtt és lehetőleg ne viharos körülmények között vitassa meg. Van, alti úgy vélekedik, hogy „azok a gyerekek, akik szegényebb családból Csuklós buss Szekszárd—Tolna között? A hír nem igaz Soha nem volt még annyi utas a Tolna—Szekszárd között járó autóbuszokon, mint napjainkban. Úgy tűnik, az autóbusszal utazók száma egyre növekszik és a járatokon lévő kocsik a nagy utastömeget nem tudják kulturált körülmények között szállítani. Ezért is kaphatott lábra az a hír Szekszárdon és főleg a tolnai bejárók körében, hogy a Volán a zsúfoltság enyhítésére csuklós autóbuszokat állít forgalomba. A nagy autóbuszok minden bizonnyal enyhítenék a zsúfoltságot, meggyorsulna a forgalom is. Felkerestük Piegl Ferenc igazgatót, mi a Volán véleménye a csuklósautóbusz-ügyről? — Nem lenne rossz megoldás beállítani csuklós buszokat a Tolna—Szekszárd közötti forgalom lebonyolítására — kaptuk a választ kérdésünkre. — Sajnos azonban sem Tolnán, sem Szekszárdon nem alkalmas az autóbusz-pályaudvar ilyen nagy kocsik fogadására. — A tolnai buszpályaudvart most építették... — Mégsem tudjuk a kocsikat fordítani, kicsi a hely. Szekszárdon a faros buszoknak is centizni kell. az 5—G méterrel hosszabb csuklós szerelvény be sem tud hajtani a pályaudvarra. — Tehát e szerint nem is lesz csuklós busz? ’ — Csak ezért nem lesz. Pénzünk van, tudnánk ilyen nagy kocsit venni. Mi — gazdálkodás szempontjából — jobban járnánk a csuklós kocsikkal,— kevesebb sofőr kellene például — a közönség is jobban járna — háztól házig utazhatna —, meggyorsulna a forgalom. Az utas, aki Tolnáról jön, szívesebben ül autóbuszra, mint vonatra. Mert ha buszra ül, Tolnán a központban kell felszállnia és jószerint a munkahelye előtt száll le. De ha vonattal jön, akkor Tolna központjában felnyomakszik a buszra. Mözsön rohamot indít a vonat ellen és a szekszárdi állomásról szaladhat a munkahelyre. A busz kényelmesebb, gyorsabb. — A csuklós buszról tehát az utazóközönségnek kár álmodoznia? — Az útkorrekciók elvégzéséig a pályaudvarok befogadó- képességének növeléséig származnak, jobban tudnak örülni az életnek. Általában jobban szeretik szüleiket, jobb a családi hangulat, megértés.“ Vitatható természetesen, hogy ez általánosan érvényes elvként elfogadható-e. Az azonban már kevésbé, hogy a fiatalok — bár egyáltalán nem Tudó I I A szomszédos Fejér me- gye egyik állami gazdaságának tehenészeti telepén tán sosem volt még akkora derültség, mint amikor — jó tizenöt esztendővel ezelőtt — ott jártak az Állami Gazdaságok üzemszervezési Kutató- intézetének szakemberei. Stopperórával, papírral és ceruzával. A rendes istállói munka legkisebb mozzanatát is mérték és rajzolták. Végül az istálló alaprajzát különböző színes vonalak kusza szövedéke hálózta be, híven mutat- .va, hogy a reggeli almozáskor és fejéskor X. és Y. tehenész az épületen belül mikor és merre járt. — Mi a fenének ilyesmire időt pocsékolni? — hangzott a kérdés, melyre néhány hónap múlva érkezett kimerítő válasz. A munkatudományi vizsgálatok méterről méterre kiderítették a tehenészet „üresjáratait”, még azokat a mozzanatokat is, melyek feleslegesek voltak, melyek híján időt és energiát lehetett megtakarítani. A belső munkák menetét átszervezték, az eredmény rövidesen mérhetően! — több tejben és több forintban — mutatkozott. Hasonló értetlenség, sőt kezdetben ellenszenv, kísérte a Szekszárdi Faipari Vállalatnál egy ideig Bódog István mérnök és két technikusának munkáját. A Faipari Gyártás- és Gyártmánytervező Iroda meghívott szakembereinek „munkaidő fényképezése”,. és más, íróasztal mellett, számítások révén végzett munkája azonban nem is túlságosan sok hónap múlva ropogós százasokat hozott az asztalosok fizetési borítékjába. A mözsi Uj Élet Tsz kertészetében lófogattal simítózzák a földet. Foto: Gottvald vetik meg az anyagiakat — idegenkednek a túlzott pénz- hajh ás zástól. Mosolyoghatunk ha úgy tetszik, fiataljaink „idealizmusán”, de nem szabad szó nélkül elmenni amellett, hogy mennyire tisztán látják társadalmunk élő visszásságait Azok a fiatalok, akikről oly szívesen mondjuk, hogy tálcán kínálva várják az élet javait, válaszaikból egyáltalán nem tűntek előttünk ilyeneknek. Kritikusaknak azonban annál inkább. Joguk van ehhez? Feltétlenül. A mai negyvenévesek nem csekély nosztalgiával szeretnek emlékezni azokra az évekre, amelyekben „fényes szelek” fújtak, és ők maguk semmivel sem kevesebb idealizmussal segítettek megteremteni egy olyan világot melyben a tizenévesek legalább annyi, vagy még több idealizmussal tekinthetnek a jövő elé. Aligha kétséges, hogy az iskolapadban papírra vetett álmok, vágyak, tervek egy részét meg fogja cáfolni a valóság. Cseppet sem biztos, hogy két-három évvel a szakmunkásvizsga letétele után, vagy azt követően, ha valaki fcezéb/- kapta az érettségét bizonyító okiratot, több ezer forintos fizetéshez jut, azonnal lakást kap és még harmincadik életéve betöltése előtt gépkocsival keresheti fel a víkendházát. Követ vetni azonban senkire nem szabad, aki ezt igényli, hiszen az igények alapjait mi, felnőttek teremtettük meg, vagy ébresztettük fel, nem biztos, hogy mindig sikeres nevelési tevékenységünk során. Bőrdíszművesek, vasasok, gépjárművillamossági szakemberjelöltek, ácsok, állványozók, fodrászok, női szabók, mezőgazdasági gépszerelők és egyelőre még ismeretlen pályára készülő gimnazisták, összesen 185-en azonban elég széles és összetett részét képezik megyénk fiatalságának. Kérdezősködésünk során abban bíztunk, hogy válaszaik valamelyest képet adnak vágyaikról, elképzeléseikről, igényeikről, a valóságról. Úgy érezzük, hogy er, az óhajtásunk valóra vált. (Vége.) iiiiv és termelés Aííndkét példát az üzem- szervezés tudományának köréből vettük, de lehetne az átlagember számára kevésbé átlátható berkek felé is fordulni. Ha valakiről azt halljuk, hogy foglalkozása genetikus, akkor erről esetleg még tudjuk, hogy az illető az örökléstan tudományának művelője. Az a közlés azonban, mely szerint: — Szűkebb munkaterületem az ideogenetíka! már zavarba hozóbb. Amikor nem látja senki, .kézbe vesszük a lexikont, melyből kiderül, hogy „Az ideogenetika aa ideoplazma megismerésével, változásainak törvényszerűségével, a szervezetnek a keresztezéskor történő genetikai analízisével foglalkozik.” A növényfajták keresztezése fontosságáról már van valamelyes sejtelmünk és az is valószínűnek tűnik, hogy ideogenetikus nincs túlságosan sok az országban. Csillagász sincs, vagy mykologus, ha számukat a hengerészekével, vagy a betanított munkagépkezelőkével vetjük össze. A tudomány művelői azonban, hazánk lélekszámához viszonyítva, még sincsenek kevesen: — kereken ötvenezren dolgoznak a különböző intézetekben, kutatóállomásokon. Működésük biztosítására hatalmas összegeket fordít az állam, annak ellenére, hogy ez a működés szinte sosem hoz máról holnapra megszülető, látványos eredményt. Mégis, „1969-ben a tudományos kutatásokat szolgáló költségvetési kiadások és a felhasznált műszaki fejlesztési alap együttes ösz- szege elérte a 6,4 milliárd forintot, a nemzeti jövedelem 2,t %-át" — olvashattuk a X. kongresE- szus küldöttei részére kiadott előzetes tájékoztatóban. Ez világviszonylatban is rangoe arány. A tudomány — sok pol- gári ideológus felháborodna ezen a megállapításon — természetesen politizál. Segíti céljaink megvalósítását, ennek megfelelően a tudósok munkája is koordinálásra szorul, tervszerűséget igényel. Vannak olyan kutatási területek, melyek nélkül a többi egyáltalán nem juthatna előre. Ezek az alapkutatások. A más területekkel váló összhangjukat a Magyar Tudományos Akadémia és a Kormány, Tudománypolitikai Bizottsága irányítja. pgyéni alkotó munka ma már hovatovább csak a művészetek területén létezik. Egy-egy tudományos eredményt, kiváló vezető által igazgatott, kollektíváik érnek el. Amint mondottuk hosz- szabb-rövidebb idő alatt. A Kertészeti Egyetem egy kis kutatócsoportja már évtizedek óta foglalkozik a csonthéjas gyümölcsfajták egy részénél mutatkozó gutaütés okának felderítésével. A probléma még nem megoldott, ha az lesz, még külkereskedelmi mérlegünk is hasznát láthatja. A martonvásári kutatóintézet laboratóriumaiban, üveg- házaiban, kísérleti parcelláin megszületett új növényfajták köztermesztésbe kerülnek. Többlethozamuk gyarapítja a jószághízlalás lehetőségeit segíti a közellátást, módot ad exportra, növeli a nemzeti jövedelmet, javítja valamennyiük életszínvonalát. Egyetlen példa csupán a tudomány és termelés szerves összefüggésére, kapcsolatára.-e -n SZEKSZÁRDI IPARI GZEM PÁLYÁZATOT HIRDET számviteli és pénzügyi osztályvezetői állás betöltésére. ’ Pályázati feltétel: mérlegképes könyvelői »\jzsg» és éves ipari gyakorlat. Továbbá titkárnői állás betöltésére. Feltétel: érettségi, perfekt gyors- és gépírás, valamint 5 éves gyakorlat. Pályázatokat „1971” jeligére kérjük, a szekszárdi hirdetőbe. (rV!2)
