Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-19 / 42. szám

Az alkatrész- és gépgyártás került túlsúlyba Eredményes évet %árt a MEZŐGÉP Vállalat A Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat MSZMP alapszervezete taggyűlésen érté­kelte az elmúlt gazdasági évet, és annak mérlege alapján hatá­rozott az idei feladatokról. A beszámolóban és a hozzászólá­sokban elhangzott, hogy az eredményekben közrejátszott a gazdasági reform kedvező hatá­sa, a célszerű piackutatás, a műszaki fejlesztés, a szocialis­ta munkaverseny. A vállalat — tavaly még mezőgazdasági gépjavító — a teljes termelési értéktervet 4,7 százalékkal teljesítette túl. A terv 9,8 százalékkal, 28 millió forinttal haladta meg az 1969-es szintet. (\z 1969-es év teljesítményéért Kiváló vállalat címet kapott a gép­javító.) A múlt év eredményeinek nagy pozitívuma, hogy azo­kat elsősorban a műszaki fejlesztés révén érték el; a műszaki fejlesztés hozzájáru­lása 10 százalék volt. Még egy jelentős tényező: a terv túlteljesítését a vállalat 96 százalékos létszámtervvel tel­jesítette. A vállalat számára fő fel­adatként korábban meghatá­rozott mezőgazdasági javítási, szolgáltatási munkákban ta­valy tovább tartott a vissza­esés, a kombájn- és erőgép­javításban például 1969-hez viszonyítva is 40 százalékos a visszaesés. Ennek okai: az ártámogatási rendszer válto­zása saját javítóüzemek lét­rehozására ösztönözte a me­zőgazdasági üzemeket, ezek a műhelyek műszakilag, szemé­lyileg megerősödtek; az igény a felújított szerkezeti egysé­gek javára tolódott el. A vál­lalat által felújított jármű­elektromos, hidraulikus egy­ségek, hűtőforgalmazás értéke fiz 1969. évi 12 700 000 forint­ról 13 800 000 forintra nőtt. A vállalat nevében is be­következett változás utal ar­ra, hogy a javítások csökke­nésével, azok következmé­nyeként az alkatrész- és a gépgyártás került túlsúlyba (Éppen ezért volt nagy sze­repe a műszaki fejlesztésnek) Az alkatrész- és a gépgyártás árbevételi aránya az 1959. évi 52,7 százalékról 69,6 száza­lékra növekedett. A mező- gazdaság részére végzett gyártásérték meghaladta a 140 millió forintot. Olyan termékek gyártását vezették be, amely iránt megvolt a kellő piaci igény. A termelés és az értékesítés összhang­jára kedvező volt a minőségi ellenőrzés szigorítása, a ter­mékek jó propagandája kü­lönböző kiállításokon, gépbe­mutatókon. A rotációs fű­kasza iránti igényeket nem tudta, de még ez évben sem tudja kielégíteni a vállalat. Ennek ellenére, sőt, éppen ezért a kisebb konstrukciós hibák kijavításával ezt a gé­pet még jobbá kívánják ten­ni. (Az Agroker az idén 500 rotációs fűkaszát rendelt.) Hasonlóan új termék a cu­korrépagépsor, és az igények­re jellemző, hogy Tanzánia és Pakisztán is érdeklődik irán­ta. Az új termékek mellett a vállalat meglevő gyártmányait is fejlesztette, tökéletesítette — sorozatban készült már a korábbi szóró­fejtípus korszerűsített válto­zata. A hagyományos öntöző­csőgyártás mellett megkez­dődtek az alumíniumhegesz­tési és csőgyártási kísérletek. A múlt évben egyik legfon­tosabb feladat az acél kap­csolószerkezetek kialakítása volt, — erre szinte kénysze­Költségvetési üzem A z elnevezés nem utal rá, mi is az, milyen fel­adatokat lát el a költ­ségvetési üzem. Pedig működ­nek, s tevékenységűikkel jelen­tős hatással vannak a város, a község fejlődésére. A költség- vetési üzemeket a tanácsi ve­zetők akkor hozták létre, ami­kor már alig lehetett szerezni kivitelezőt járdaépítésre, útja­vításra, a tanácsi épületek karbantartására. Emlékezünk még rá, hogy a falvak középületei milyen ál­lapotban voltak, még három évvel ezelőtt is. Ma a költség- vetési üzemek hatékony mun­kája révén egyre szebbek a középületek — bölcsődék, ta­nácsházak, stb. —, egyre több a járható járda. Tamási köz­ségben a költségvetési üzem valóságos kis vállalattá fejlő­dött. éppen mert a szükség úgy kívánta. Hisz ha valamely községben van tennivalója egy tanácsi építő-tatarozó-járda- építő, helyileg mozgatható bri­gádnak, akkor Tamásira két­szer is ráillik ez. Nem keve­sebb azonban a dombóvári költségvetési üzem érdeme sem. Hisz megyénk második városa csak most indult el az urbanizáció rögös útján és most minden erőre szükség van. hogy a tengernyi felada­tot tisztességgel, úgy, ahogy a lakosság elvárja a tanácsi ve­zetőktől, elvégezzék. A kezdetben, amikor egy-két söprű, lapát képezte a költ­ségvetési üzemek technikai fel­szerelését. nehezen tudtuk el­képzelni a mai szervezettségi szintet, korszerű technikát. A szekszárdi üzem fejlődött ta­lán az elmúlt években a leg­többet. Mégis kevés a gép, egyéb felszerelés, amely a „vá­ros mindennapi karbantartása, hoz kell’’. Kellene még több utcaseprő gép — olyan utca, ahol lehet a seprőgépet hasz­nálni; kellene még iparos, akik el tudnák végezni azt a sok munkát, amit most nem pénz, hanem munkáskéz hiánya miatt nem tudnak ellátni. A költségvetési üzemek nem szerepelnek a közvélemény reflektorfényében, csak akkor, ha a város, a község területén valami rendellenesség figyel­hető meg. Még akkor is a költségvetési üzemet okolják, bírálják, ha nem az a hibás. Még akkor is a nyakába varr­ják, hogy bezzeg csak'a pénzt veszik fel. s nem kell nekik szorosan elszámolni a munká­ról. .. Holott éppen a költség- vetési üzemek vezetői a meg­mondhatói annak, hogy at ta­nácsok mennyire számon ké­rik tőlük: hogyan sáfárkodnak a pénzzel, a technikát meny­nyire használják ki. A költségvetési üzemek ré­szére a szezon most kezdődik. A tél remélhetően már elhul- lajtóttá méregfogát, s bizakod­hatunk, hogy az idő tavaszias- ra fordul. És ez adja a munka­teret. a produkálási lehetősé­get a költségvetési üzemek dolgozói számára. Munkájuk révén szép parkok, járható járdák, jól karbantartott ál­lami házak tűnedeznek majd fel az ism- ' özségekben, vá­rosokban.- Pj ­rítették a szekszárdiakat az állandóan ismétlődő öntvény­ellátási gondok. Ezeken kí­vül a múlt évi programban szerepelt két új szórófej­típus kialakítása: egyik a háztáji gazdaságok, kisebb területek öntözési igényeinek felel meg, a másik, nagyobb teljesítményű pedig r. Tisza— 2. vízlépcső öntözési igényei­nek. Ugyancsak a múlt év­ben kezdődött meg a trakto­rok biztonsági védőkeretének sorozatgyártása. Eredménye­sen vizsgázott a saiát terve­zőrészleg által konstruált, a lucernabetakarítást szolgáló szársértő gép. A MEZŐGÉP Vállalat cél­irányos törekvéseiben ismétel­ten kifejezésre jut a műszaki fejlesztés haszna. Erre az el­múlt két évben közel hét és fél millió forintot fordítottak. A kifejlesztett termékek ár­bevétele a múlt évben meg­haladta a 15 millió forintot, ez az összeg 1971 végére vár­hatóan eléri a hetvenmilliót. A munka hatékonyságát a műszaki fejlesztés mellett jól szolgálta a vállalatfejlesztés is, a rendelkezésre álló anya­gi eszközök hatékony ki­használása. Az egy főre jutó anyagmentes termelési érték meghaladta a tervezett 3,4 százalékot. (Szekszárdon és az állomásokon — Bonyhádon, Bölcskén, Gyönkön, Tamási­ban, Tevelen, Várdombon — egész éven keresztül létszám- hiány, különösen segédmun- kaerő-hiány volt. Emiatt sok­szor kellett teljesítménybér­ben dolgozóknak, szakmunká­soknak anyagmozgatást vé­gezni.) Szocialista brigádok A gazdasági célok elérésé­ben, teljesítésében nagy sze­repe volt a szocialista brigá­doknak, a szocialista munka­versenyeknek. A vállalat dolgo­zóinak 43 százaléka dolgozik szocialista brigádban, ez már olyan tömegerő, amely be­folyásolja a többi dolgozó munkáját is, pozitiven hat a termelésre. Nem titok, a MEZŐGÉP az idén meg akar­ja szerezni a „Szocialista vállalat” címet. A múlt év kedvező ered­ményei kellő alapot adnak az idei — még nagyobb — fel­adatok megoldásához. A vál­lalat 1971-re 6 százalékos termelési értéknöveléssel szá­mol, az ismert munkaerő- hiány miatt mintegy 5 szá- százalékos létszámcsökkenés mellett. A 300 millió forintot meghaladó termelési értéket elérni csak az egy főre jutó termelési érték növelésével lehet. Ehhez viszont a felté­teleket az anyagi ösztönzés, az anyagi érdekeltség tovább­fejlesztésével kívánják meg­teremteni, hangsúlyozva, hogy a vállalatvezetés érdeke azo­nos a munkások érdekeivel. Egy évvel ezelőtt, amikor kiváló vállalat lett a gépja­vító, elhangzott a megállapí­tás: az eredmény kötelez, 1970-ben még magasabb ered­ményt kell elérni. Ez — mint a számadatok bizonyítják — sikerült. Most a cél ismét az; túlteljesíteni 1970 termelési értékének volumenét, maga­sabb szinten dolgozni, ter­melni. BI. Népújság 1971. február. 19. Művelődéspolitikánk helyzete és feladatai Tegnap délelőtt megyénk kulturáíis életének munkásai és irányítói részére tartott tá­jékoztató, 'egyben vitaindító előadást az MSZMP megyei székhazának kistanácstermé­ben Pándi Pál, a Népszabad­ság kulturális rovatának ve­zetője, Művelődési; politikánk helyzete és feladatai a X. párt- kongresszus után címmel. Az aktívaülés résztvevőit Tolnai Ferenc, az MSZMP me­gyei bizottságának titkára kö­szöntötte, majd a vitaindító előadás és az azt követő élénk eszmecsere után elhangzó zár­szavában azt a meggyőződését juttatta kifejezésre, hogy ez á tanácskozás jó induló alapja lesz a párt X. kongresszusa határozataiba foglalt ideológiai, művelődési feladatok teljesíté­sének. Ezekben a napokban az MSZMP KB tudományos és kulturális osztálya szervezésé­ben az ország valamennyi me­gyéjében sor került hasonló tanácskozásokra. Ezek célja a pártkongresszus határozatainak végrehajtásából fakadó ideoló­giai, közművelődési tennivalók valósághű számbavétele, az országoson belül pedig a helyi feladatok meghatározása. Az ÉD0SZ megyei küldöttértekezlete Az élelmezési dolgozók Tol- . na megyei ötödik küldött- értekezletét tartották szerdán délelőtt Szekszárdon, a Babits Mihály megyei művelődési központ márványtermében, melyen jelen volt Hegedűs Ottó, az ÉDOSZ központi ve­zetőségének és elnökségének tagja, Egyed Mihály, az SZMT titkára, Somorjai Sándor, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezési osztályvezetője és Benizs Sándor, a megyei KISZ-bizottság munkatársa. Az élelmezési dolgozók Tol­na megyei küldöttértekezlete óta olyan négy év telt el, mely a mozgalom elé új fel­adatokat állított, új munka- módszerek keresését tette szükségessé. Erről az elmúlt négy esztendőről Kontos András, a megyebizottság tit­kára számolt be. Többek kö­zött beszélt a termelékenység alakulásáról, a szocialista munkaversenyről, a X. párt- kongresszus tiszteletére tör­tént munkavállalásokról, a keresetek alakulásáról. El­mondta, hogy megyénkben az élelmezési ipar az elsők kö­zött tért át a 44 órás munka­hétre — 1969 januárja óta a dol­gozók 90 százaléka csök­kentett munkaidőben dol­gozik. Megyénk élelmezési dolgozói­nak 55 százaléka nő, akik az év közben kifizetett jutalma­zásoknál nincsenek hátrány­ban a férfi dolgozókkal szem­ben, például 1968-ban az élel­mezési vállalatok jutalma- zottainak 56 százaléka nődol­gozó volt;, A nők és a férfiak átlagkeresete között azonban havonta mintegy 300 forint eltérés van a nők rovására. Az eltérés főleg a Paksi Konzervgyárban, a segéd­munkás és a kisegítő állo­mányban jelentkezik élesen. A nők átlagkeresete a sütő­iparban közelíti meg legjob­ban a férfiakét, ahol a kü­lönbség kb 100—120 forint. A további feladatokról KonJ tos András elmondta, hogy elsősorban a tartalmi , munkát kell erősíteni, a ! termelékenység növelése érdekében az élelmiszer- ipari dolgozók szakszer- j vezete minden szinten se- í gítse elő a helyes terme- lésszervezést­A beszámolót élénk- vitaj majd a választás követte. A 4254 dolgozót összefogó ÉDOSZ-megyebizottság kül­döttközgyűlésén megjelent küldöttek 9 dolgozót válasz­tottak az SZMT küldöttérte­kezletére, hetet az ÉDOSZ központi vezetőség választás­ra, majd tizenhárom tagú megyebizottságot választottak, melynek titkára ismét Kontos András, elnöke pedig Saramó Jenő lett. Atomgyorsító épül Debrecenben A Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói ha­táridőre elkészítették a Magyar Tudományos Akadémia atommagkutató intézetének új létesítményét, az atommag­gyorsító épületét és a laboratóriumi központot. Az ötmil­lió voltos Van de Graaff típusú részecskegyorsító generáto­rának szerelése 1971-re készül el. Képünkön: az MTA Debrecenben lévő atommagkutató intézetében épülő, közel 10 méter magas acéltartály. (MTI foto Balogh László felv. — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom