Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-13 / 37. szám
Körséta Dombóvárott 1976-ban Az új művelődési ház külső képe a Tanácsi Tervező Vállalat által készített terv szerint. 300 lakás, iskolai diákotthon, 380 férőhelyes művelődési ház, orvosi rendelő, hét kilométernyi csatorna, tíz kilométer vízvezeték szerepel egyebek közt Dombóvárnak a tanácsülés által tegnapelőtt tárgyalt IV. ötéves tervében. A tervek, Vidóczi Lász-N ló mb vb-elnök és a fantáziánk segítségével előre szaladtunk az időben és rövid sétát tettünk az 1976. évi Dombóvár utcáin. — Amit most végignézünk, — mondotta a városi tanács egyik előadója, aki elkísért bennünket útunkon — természetesen nemcsak az utolsó öt esztendő munkáját dicséri. Amint, hogy Dombóvár nem érte el máról-holnapra a városi rangot, a városias jelleg biztosításáért is már korábban megindult a munka. Ennek során például nem a tradicionális városközpont fejlesztése folytatódott, hanem új negyedek alakultak ki. Miközben a Dombó Pál utcától a városi tanács felé vezető sétány sarkán a hét helyi autóbuszvonalon közlekedő egyik járat kocsijára várakoztunk, máris módunk nyílt kívülről egy pillantást vetni a város új művelődési házára. — Korábban a sarkon az egykori Dicső-féle vendéglő állt, de ezen kívül is több kisebb családi házat kellett szanálnunk, hogy ezt a valóban impozáns, és a városnak olyan régóta hiányzó, művelődési központot felépíthessük. Elég talán egyetlen adat: színházterme háromszáznyolcvan férőhelyes, színpada a legmodernebb felszerelésű, így bármikor fogadhatjuk akár a Pécsi Nemzeti Színház művészeit is. Közben úgy döntöttünk, hogy egyelőre nem széliünk buszra, hanem gyalog kezdjük meg kőrútunkat. A Hunyadi téren balra, nagyjából ott, ahol néhány esztendeje még az Óra-ékszerbolt volt, új négyszintes épület ragadta meg figyelmünket. Földszintjén az OTP központja, emeletein lakások. — Ha innen a víztorony irányába' tekintenek, — mondotta kísérőnk — láthatják a Molnár György utca környéki lakótelep házainak felső részét. A teljes rálátást egyelőre még néhány földszintes, régi ház meggátolja, azonban ezek sem lesznek itt sokáig. A néhány* éve még a lassan készülő Luca-székével párhuzamban emlegetett Hotel Dombóvár előtt gépkocsik sorakoztak. Átellenben vásárlók áramlottak ki, és be az áfész-áruház kapuján, mely mellett egy plakát a nagyhírű Kapos Táncegyüttes új műsorát hirdette. — Természetesen a Kapos Táncegyüttes is a művelődési házban kapott megfelelő otthont, — kaptuk a felvilágosítást. Utunkat ezután a pályaudvar irányában folytattuk. A Gőgös gimnázium szomszédságában ismét új épületet találtunk, a diákotthont. — Bajos megmondani, hogy mire vagyunk a legbüszkébbek, de talán mégis a sportkombinát az, — hangzott a helyi vélemény. — A régi Spartacus sportpálya helyén ez az ifjúsági sportstadion természetesen nem készülhetett volna el kizárólag tanácsi beruházásból. Összefogtak azonban az üzemek, rengeteg társadalmi munkát végzett a lakosság, most pedig már a versenyuszodánk is közel van a befejezéshez. — Hány lakosa van jelenleg Dombóvárnak? — kérdeztük. — Tizenkilencezer. Ha így folytatjuk, az ötödik ötéves terv végére belépünk a középvárosok huszonötezer lélekszámú kategóriájába. A pályaudvarnál végre (legyünk őszinték! ennek tisztasága nem sokat változott az utolsó öt esztendő során!) mégis autóbuszra szálltunk. — Ez a Gunarasba induló járat! — Gunarasba? Mit lehet ott csinálni? — Az évekkel' ezelőtt tartalékolt nyolcvan holdas területen már jó ideje megkezdődött a parcellázás. Kis hétvégi házakat építettek a dolgozók, itt a környéken nincs is alkalmasabb hely a pihenésre. '* ' — A meleg víz? — Már régóta hasznosítjuk. .. Nem játszunk tovább se a ml, se az olvasó fantáziájával, mindez csak elképzelés, melynek azonban a tervek alapján valóra kell válnia. Mert ha Gunarasba vágyódhat is pihen« ni, a megvalósításban nem is« merhet pihenést a város. .. ORDAS IVAN Az öltöző melegebb, a légkör hidegebb A Szekszárdi Vasipari Vállalat Keselyűsi úti telepének dolgozói panaszkodtak munkahelyük szociális ellátottságára, nevezetesen arra, hogy az öltözőben fagyoskodnak és jóllehet ezt már több helyen szóvá tették, rendszerint csak ígéreteket kaptak. A Népújság január 5-i számában „Határidő 1970. november 25.” címmel bíráló cikk jelent meg-, amely elmarasztalja a vállalat vezetőségét, miután a puszta ténymegállapításon és jegyzőkönyvek felvételén túl nem jutott, nem intézkedett, és az ügy miatt nem vont felelősségre senkit. Nemsokkal később telefonon beszélgettünk az üzemvezető-helyettessel, aki elmondta, hogy „letoltak, mint a pengős malacot”, mert az igazgató engedélye nélkül nyilatkozott, megmutatta a jegyzőkönyvet, „kiadta a vállalat belső ügyeit”. A beszélgetés közben többször ismételte, az eset tanulságul szolgál, többet ilyet nem tesz, pedig azt hitte, hogy jó ügyet szolgál. Az öltözőbe a cikk megjelenése napján még egy olajkályha került, január 1-gyel visszamenőleg új üzemvezetőt neveztek ki, január 13-án, az igazgató véleménye szerint éppen a cikk miatt felmondott a TMK-részleg vezetője, az üzemvezetőhelyettes pedig visszákerült a forgácsoló részleghez. Ezek után megkérdeztük a vállalat párttitkárát: hogyan értelmezik az üzemi demokráciát a Vasipari Vállalatnál, ha a bírálókkal szemben olyan hangnemben beszélnek, hogy azok felmondanak, egyesek pedig megfogadják, hogy nem tesznek szóvá semmit, mert félnek a • következményektől. — Nálunk az üzemi demokrácia jó. Nem értem a dolgokat, nem tudok arról, hogy valakit letoltak volna. Nem tudok a jegyzőkönyvekről, nem láttam, nem hallottam semmit. Az öltözőket nem járom, ott az üzemvezető, ott a gondnok, a szak- szervezet. A problémák megoldásához nem elég a vezetőség akarata. A telep vezetői nevelhetnék az embereket, figyelemmel kísérhetnék a magatartásukat, mert például leszedik az öltözői olajkályha gombjait, szénnel kezdenek befűteni, játékból kitörik az ablakokat. Egyébként a középvezetők és a munkások között jó a kapcsolat, csupán az ellenőrzésben van hiba. A párttitkár hetente két-három alkalommal látogatja az üzemet, ilyenkor a középszintű vezetőkkel, a párttagokkal, a bizalmiakkal beszélget és a dolgozók eddig csak bérproblémákkal fordultak hozzá, esetenként azzal, hogy akadozik az alkatrészellátás. „A dolgozók a munkásvédelmi dolgokkal forduljanak a műhelyvédelmi bizottsáűhoz.” A vállalat igazgatója a következőket kérdezte: — Célja az önnek, hogy a vállalaton belüli problémákat tovább bonyolítsa? — Nem ezért jöttem. Hanem azért, hogy megkérdezzem, számolnak-e a bírálók üldözéseinek következményeivel? — A párttitkár helytelenül nyilatkozott, nem volt meg a kellő informáltsága. A felmerülő gondok a vállalat összetett ■problémáiból adódnak. A dolgokat analizálni kell. Szakember- állományunk minőségileg nem kielégítő. Azokkal kell dolgoznunk, akik vannak. A munkák során több alkalommal előfordult, hogy kisebb-nagyobb hiányosságok miatt felelősségre kell őket vonni. A TMK-részlegvezető felelősségre vonása is folyamatosan történt. Azok közül, akiket elmarasztaltunk, többen nem kaptak a múlt év harmadik negyedévében prémiumot. — Nem értek egyet az üzemvezető-helyettes kijelentésével sem. Nem letoltam: közöltem vele, hogy a vállalat belső intézkedéseit nem vállalathoz tartozó személynek nem adhatja ki, nem nyilatkozhat. Néhány ember véleménye alapján nem lehet következtetni a nálunk uralkodó légkörre. A vállalatnál nyolcszáz ember dolgozik. Megítélésem szerint nálunk sem rosszabb a dolgozók munkahelyi közérzete, mint máshol. Az viszont igaz, hogy a fluktuáció oka a középvezetők időnként tapasztalható nem kielégítő hangneme és a hiányos szociális ellátottság — mondta az igazgató. A továbbiakban ismertette a vállalat nehézségeit, az öltöző korszerűsítésének történetét, az üzemi munkaszervezet jelenlegi helyzetét, és a Keselyűsi úti telep fejlesztési tervet. Valóban a vállalat gyártástechnológiájának nem megfelelő épületben üzemel, a szociális létesítmények sem elégítik ki a megnövekr- dett igényeket. Anyagi fedezet van, s ha sikerül kivitelezőt szerezni, 1972-re felépül a korszerű műhely, ebédlő, munkásszálló, öltöző. Az igazgató és a párttitkár szerint tehát az üzemi demokráciával nincs különösebb probléma. ,S hogy a dolgozók véle: ménye is hasonló-e, ahhoz szélesebb körű felmérést kellene végezni — ök egyelőre nem fáznak. VM VISSZHANG 1971. február 3-án megjelent lapunkban közölt „Éjjeli zene” című cikkükre az alábbiakat válaszoljuk: A kivizsgálás során megállapítottuk, hogy a cikkben felvetett problémák jogosak. Az anyagbeszerzési nehézségeken túlmenően ügyintézőink többszöri mulasztást követtek el. Az ügy kivizsgálása kapcsán a szükséges tanulságot levontuk, a mulasztókkal szemben megfelelő felelősségrevonást eszközöltünk. Szíves tudomásukra hozzuk, hogy az említett berendezést 197L. február 13-ig rendbe hozzuk. Köszönettel vettük újságuk észrevételezését, s az elkövetkezendő időkben i lakóház-karbantartáson és fenntartáson túlmenően a lakók nyugalmát zavaró tényezők kiküszöbölésére nagyobb gondot fordítunk. Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat Újhelyi Béla főmérnök A hírnév hamis haszonélvezői* A hírneves magyar tokaji megérdemelt népszerűséget élvez vi- lágszerte. A magyar bortermelők évszázadok óta gyarapítják hírnevét, sőt régi időkben még igen kemény intézkedésektől sem riadtak vissza ennek érdekében. így 1723-ban törvény jelent meg, amely kötél általi halállal fenyegette a tokaji hamisítóit. Bár napjainkban ilyen jellegű megtorlásra nincs szükség, ma is energikus intézkedésekkel védelmezik c nevezetes Hal becsületét. Egyes osztrák, olasz, francia, dán, sőt ausztráliai cégek is időnként tokaji elnevezés alatt hoznak piacra különböző borokat. A magyar bortermelők külföldön nem egy pert indítottak ezek ellen a cégek ellen — és valamennyit megnyerték. A valódi tokajit, ,,a borok királyát és a királyok borát” Magyarország ma a világ mintegy ötven országába exportálja. Á londoni aukción egy üveg 1811-es évjáratú tokajit 220 fontsterlingért adtak el. Ez rekordár a boreladás történetében,
