Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-01 / 1. szám
V V* Huszonöt év Nägel Jánost nemcsak a vérévé vált munka minden fogásának ismerete, az egymásba folyó évek emlékei, munkatársi kapcsolatok, barátságok fűzik a szakmához, hanem — sajnos — annak egészségi ártalmai is eszébe idézik olykor, hogy mire vállalkozott, amikor 1940-ben tanoncnak jelentkezett Rákász Lajos műhelyébe. Mégsem bánta meg., — Lajos bácsi három éve ment nyugdíjba, — emlékezik „ a távol élő mesterre. — De ha szorít a munka, ma is behívja a vállalata. Mert igazi pék volt, sosem hagyta ott a szakmát. Nágel János sem. Hat esztendeje, egy rossz mozdulatnál, emeléskor, hátgerincsérvet kapott, azóta fizikai munkát nem végezhet. A negyvenhét éves férfi idősebbnek látszik tényleges koránál, csak a kedélye mosolygós, fiatalos. 1951-ben, rokoni kapcsolatok, a felesége családja révén került Gyünkre. Azóta itt dolgozik, tehát természetesen tőrzsgárdista. Az már kevésbé természetes, hiszen nem akárkinek kijáró elismerés, hogy harmadéve kiváló dolgozó oklevelet kapott, tavalyelőtt ugyanilyen kitüntetést, ezenkívül pedig az üzemben működő — lapunkban már többször megemlített — szocialista brigád vezetője. — Mire jutottam egy negyedszázad alatt? — tűnődik. — Semmi különösre. A „semmi különös" pontosan annyi, amennyire egy fiatal éveit maga mögött hagyott, egész életében becsületesen dolgozó munkásember joggal igényt tarthat. JANUÁR V 3 10 17 H 4 11 18 K 5 12 19 Sz 6 13■ 20 Cs 7 14 21 P 1 8 15 22 Sz 2 9 16 23 # fUirpa,t, X. rajt« 34 31 *y*t,«irr* •Jj ik*+ÖK i-aMcút* tUosut • hnC Aomw *. po * _ t CtyOu/m lat (^Afryt'í (fíkjl tV, Uwmit/Wn (té í KxJ M íitiUIvuKf/a < <* l *§555bt&J-JZgg- v fU Wm ír-SWr* kriAA'. ImAqj / S&K jsm* „ITTHONOSAN. Az öreg házat megfiatalították. A tágas udvaron négyéves telepítésű szőlősorok. — Mondtam, hogy én még a padlásra is szőlőt ültetek! Már terem a Szőlőskertek királynéja, a Hamburgi muskotály, a Kékfrankos, a Szlan- kamenka. A lánya tanítónő Decsen, a fia, aki velük él, autóbuszsofőr. — Hallja, annyit dolgoztunk mi ezen a házon, hogy annyival újat is építhettünk volna. Talán majd a fiam ... de annak .most inkább Trabant kel-, lett. Arról kérdezem, igaz-e, hogy nem ujjongott, amikor szerveződött a termelőszövetkezet? Feleli, hogy, nem bizony! Akkor nem. És most? Azt tartják Pál Boldizsárról, hogy akkor sem menne vissza 8 holdra gazdálkodni, ha kergetnék. Hát ez igaz-e?' — Nagyon is igaz. Hatvan forint a munkaegység, van 3 millió tartalékalapunk. Állatgondozó és vezetőségi tagja a termelőszövetkezetnek és ami rangot ád; igen jó gazda a közösben is, otthon is, a háztájiban. Ügy mondja, hogy tíz éve érzi magát „itt- honosan". A madár csak megrakja ám a fészket, mihelyt biztonságot érez! És mára nem hiányzik a fészekből semmi, ami korszerűvé teszi a család életét. Televízió, gáztűzhely, villamosított háztartás, vakolás előtt a frissen kialakított fürdőszoba. Mozaiklapozni kell a verandát, főként az unokák miatt. És van még hely néhány újabb szőlőtőkének. Mégis más, ha a maga borát issza az ember, ha éppen úgy tartja a kedve. — Szilveszterkor? — Akkor es, másszor es, — mondja az asszony. Bukovinából hosszú volt az út, de haza lehetett érkezni rajta, és ugyan ki vitatná annak igazát, hogy „itthonosan” jobban meg tudja már adni a módját az émber az ó-év búcsúztatásának, az új év köszöntésének? után ÉS EGY MONOLÓG... — Háromszobás, összkomfortos saját házamban lakom. Laci fiam harmadéves orvostanhallgató ■ Pécsett, Jancsi gimnazista itt helyben, Feri pedig a hetediket járja az általános iskolában. Van még mit csinálni, amíg mindhárman a maguk lábára állnak. A feleségem is keres, felvásárló az áfésznél. Meg egy kis háztájim, kétszázötven tojóhibridem volt az idén. Ez a hobbym, szeretek bajlódni a jószággal. — A tojás pedig kell a süteményhez! — próbálunk tréfálkozni. — Sütemény kell több! — mondja. — Az idén hét és fél ezer darabot sütöttünk naponta, tavaly még csak hatezret. 1971-ben méginkább kell javítanunk a sütemények arányát, a kenyér rovására. 1945. és 1950. között Nágel János keze alól egyáltalán nem került ki péksütemény. Most huszonnégy féle készül az üzemben. — Mit várok 1971-töt? Azt, hogy a feleségem velünk legyen. Most a szekszárdi kórház gégészetén fekszik, műtéten esett át. A népbíróság — Kár, hogy nincs meg az a négy csésze, ami a vékonyra kapart fenekű csajka után olyanná tette 1945 szilveszterét, hogy nem lehet elfelejteni. Szép az a vers, amivel emlékezni segített, és tudja, az benne a legszebb, hogy nagyon igaz akár készít valaki tudatosan mérleget, akár nem. Most arról kellene beszélnem, mit várok — férjem halála után öt évvel, unokám születése után egy évvel az új évtől. De ha már emlékezni kényszerí- tett, maradjunk kicsit a szegényesen köszöntött 1946-nál, ami úgy kezdődött, hogy a kommunista párt vezető szerepével már január 9-én létrejött a Gazdasági Főtanács. Az elvakult rosszindulat, a régi rend restaurálásának alkalmas perceire lesben állók biztosak voltak abban, hogy nem sikerül megfékezni az inflációt, az ezzel együtt növekvő szegénységet, letörni a spekulációt és biztosítani a jobb ellátást. Pedig sikerült! Sőt, januárban — ahogy így vissza tudok emlékezni — elkezdődött az a mozgalom, aminek az volt a lényege, hogy „Földet vissza nem adunk!”. A jubileumi év folyamán sokszor esett ezekről szó, sokszor idéztük történelmünk alakulásának nagy állomásait. Az egyes ember életének alakulása sem légüres térben játszódott és játszódik. Tudjuk, de nem gondolunk rá. Bevallom, valószínű, én sem gondolok rá majd, amikor éjfélt üt az óra, mégis benne lesz jókedvünkben, ünnepi várakozásunkban, reményeinkben, amelyek megvalósulását olyan szívbőljövő- en tudjuk kívánni egymásnak, benne lesz a megtett út minden arasza. Hogy én mit várok 1971-töt? Könnyű és nehéz is a válasz, Ha egyszerűsíthetem, akkor békét, kiegyensúlyozottságot, azt a munkához szükséges biztonságot, nyugalmat, ami nélkül kicsiben és nagyban egyaránt elképzelhetetlen a sokhasznú élet. És még valamit! Természetesen pezsgőt bontunk 1970. búcsúztatására, 197L köszöntésére. NYERGES ANDRÁS: AKI SZÁMÍT Mind boldog aki számít. Nem számit, aki nem boldog. A számítók mind boldogok. Számit a boldog arra, hogy számít. Boldog, hogy boldog. Más nem számít. negyedszázaddal ezelőtti tanácselnöke, most a * megyei igazságszolgáltatás legmagasabb posztján van. Dr. Szily László, a Tolna megyei Bíróság elnöke, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának tagja. A két gyerek, akiknek felnevelése huszonöt évvel ezelőtt a naponta, sőt óráról órára értékét vesztő pengőben mért fizetés idején még gondot jelentett, felnőtt; a nagyobbik — Szily Géza — tehetséges, elismert festőművész. A megyei bíróság elnöke hatalmas termetű, nyugodt ember, ötvennyolc évesen már közel ahhoz, hogy egy — o jogrend őrzése jegyében eltelt — pályán ne csak előre nézzen, hanem arra vissza is tekintsen. — Amiben 1945-ben, ha úgy tetszik szilveszterkor is, bíztunk, bíztam, a demokratikus igazságszolgáltatás, megvalósult. A részletek, egy ember életének folyása, ebből a szempontból nem érdekesek. Nem az öregedést érzi, csak 02 emberi természet változásait regisztrálja. Ami a fiatalságban — o fiatal bíróban is — lendület, lelkesedés, előretörő aktivitás, azt az évek múlása a tapasztalatok regisztrálásává, rendszerezésévé higgasztja, mélyíti. Van mire visszanézni, ez biztonságérzést, nyugalmat ad. Nagyon sok, sőt talán a legtöbb is, amit a megyei bíróság elnöke — néhány szóba sűrítve egy hosszú beszélgetés lényegét — önmagáról és egyben arról mondhat, ami majd az éjfélt jelző óraülés után is tovább vezeti: — Szeretem a munkámat.' ▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼YYTTTYYYTTTTTTTTTYTYYTTTTYYYTTYT ► j TERMÉSZETESÉN! * 4 4 4 4 <1 4 4 4 M 4 4 4 4 4-t 4 4 Befejeztük a harmadik ötéves tervet, és kezdjük a negyediket. Nevetéstől, pohárcsengéstől hangos ünneplésünk szól annak, hogy a tervidőszakban a tervezett 19—21 helyett 39—40 százalékkal nőtt a nemzeti jövedelem. Társadalmunk minden rétegének fogyasztása és jövedelme is növekedett. A munkások és alkalmazottak reáljövedelme a tervezett 14—16 százalékkal szemben 30—32 százalékkal, a reálbér pedig a tervezett 9—10 százalék helyett 16—17 százalékkal emelkedett. Parasztságunk személyes -reáljövedelme elérte a munkásokét, ezzel együtt megszűnt a faluról való egészségtelen elvándorlás. A szocialista szektor részaránya a nemzeti 3 jövedelemből megközelíti a 98 százalékot. A me- 4 zőgazdaság a felszabadulás óta ebben a terv- ^ időszakban érte el a legnagyobb termelés-növe- ^ kedést. Az ipartelepítés folytán ineggyorsult az < elmaradott területek gazdasági fejlődése, ezzel < együtt megkezdődött a mezőgazdasági és ipari 4 ► területek fejlettségi szintjének kiegyenlítődése. 4 £ Javult, egyenletesebb a lakosság ellátása, és a « ► fogyasztás. Mindezekben benne van a mi mun- ^ T kánk is, mindannyiunk munkája, a soronkövet- 4 ► kező boldog új évek megalapozása! . _ y AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA LÁSZLÓ IBOLYA—ORDAS IVÁN
