Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-09 / 7. szám

} szolgálati fülke nélkül indítot­ta útnak december 27-én a Pannónia expresszt. Itt csatol* ták fel az NDK „Utasellátó­jának”, a Mitropának vagon­ját, Prágáig, aki csatos üveg­ben nem vitt magával vizet, szomjazhatott, mert a nemzet­közi szerelvényen egy csöpp ivóvíz sem volt lelhető. Kéz­mosásra szolgáló sem, nem be­szélve a mosdók és mellék- helyiségek egyéb nélkülözhe­tetlen tartozékairól. Fiatalja­ink őszintén remélték, hogy az Utasellátó nemcsak felszolgá­lókat küld tapasztalatcserére a kifogástalanul működő Mit- ropához, hanem szervezési szakembereket is, példáját pe­dig a MÁV más osztályainál szintén követik. Útitársainknak tartoztunk e hibák felsorolásával. Hozzá­téve nyomban, hogy a fiata­lok már menet kialakult együttese, mely joggal nevez­hette magát „jó kollektívá­nak”, ezeket a nehézségeket nem csekély humorral, olykor akasztófahumorral viselte el. Az utazás egészéhez mérten valójában apró (de éppen ezért kiküszöbölhetői bosszúságok emléke azóta bizonyára már eltűnt. Az élmények leüleped­tek és aki otthonában az NDK-útról, a berlini vakáció­ról mesél, összehasonlíthatat­lanul többet emelhet le a mér­leg pozitívumokat hordó ser­penyőjéből, mint az ellenté­tesből. Szép, tanulságos és ta­pasztalatokban gazdag volt a Tolna megyeiek berlini vaká­ciója. VÉGE ORDAS IVÁN A tavaly decemberi időjárásról Az elmúlt szeptember-októ- ber-novemberi esöszegyny, 'de melegben mindvégig bővelke­dett időjárásunk — az 1969. évivel szemben — három hét­tel később fordult csapadékos­sá, egyben téliessé. Mint az egész országban, Szekszárdon is harmadika és negyediké kö­zött kaptuk az első komolyabb hideget, huszonhatodika és hu- szonhetedike között a leghide­gebb éjszakát, a. decemberi maximális fagyot, ám utóbbi­ra másnapra —10 C fokon fe­lüli hőmérsékleti különbség­gel ismét fagypont fölé kerül­tünk, de csak átmenetileg, mert a hátralevő napokon új­ból. fagyos légkörbe jutottunk és eközben kiadósán havazott. Vastag hótakaró képződött, ami alatt a gyengén fejlett és késő őszi vetések védelembe jutottak. Decemberben tizennyolc szá­raz nap volt, huszonegyediké­ig bezárólag (három ízben ösz- szese n 1 mm esővel), majd huszonkettedikével elkezdődött a havazás és huszonhatodika kivételével megszakítás nél­kül hullott a hó, harmincegye­dikén is. Ez alatt a kilenc nap 54 mm csapadékot eredmé­nyezett, ami közel egyhavi át­lagnak felel meg. Az elmúlt évben kétszázharmichat száraz és százhuszonkilenc csapadé­kos napunk volt, utóbbi — két nappal volt kevesebb 1969. év­ben. de a kb. egyforma csapadé­kos nap akkor lényegesen töb­bet produkált. A napos órák száma decem­berben hetvenet tett ki (nagy­részt a hó első kétharmadára esett). Az 1970. évi napos órák száma a száraz és meleg idő­járásnak megfelelően, az itt szokásos átlagunkat is meg­haladta. Az erős és szertelen szelek decemberben is elkerültek bennünket és átlagban a nor­mális kereten belül maradtak, de az első fagyos napokon viharossá váltak. Ezenkívül csak a havazás beálltával kap­tunk több napon át erős sze­let, melyek miatt itt is kelet­keztek könnyen elhárítható ki­sebb hótorlaszok. Az elmúlt esztendőben augusztusban volt a legtöbb csapadék: 123 mm, ami a havi átlagnak kb. kétszerese, de márciusban is másfélszerese volt az eső. Átlagkörüli meny- nyiségú csapadék az elmúlt decemberen kívül 1970. janu­árban, februárban és április­ban hullott, legkevesebb (10 mm) a szüretet megelőző szeptemberben esett, de má­jusban, júniusban, októberben és novemberben az átlagnak megfelelő volt a csapadékunk, így érthető, hogy az 1970. év első felében 329 mm, a máso­dik felében 27S mm, összesen csak 607 mm-t tett ki, .ami az 1969. év 786 mm-jénél 179 mm-rel (százalékban 23!) ke­vesebb volt, de az előző tíz­évi átlaghoz képest is jelen­tős: 82 mm (13 százalékos) le­maradást mutat. Még valamit az 1970. esz­tendőről: az erősen csapadékos augusztusban tizedikén esett a legtöbb eső: 43 mm, méghozzá úgy, hogy az előtte és utána való nappal együtt, a három nap alatt 67 mm csapadékot produkált. Végül 1970-ről annyit, hogy összefüggő hótakarónk hatvan­öt napon át volt. * Vajon mit hoz az 1971. esz­tendő időjárása? Annyit máris tudunk, hogy a december huszonkettedikén elkezdődött hideg téli idő, a havazás megszakítás nélkül folytatódott január első nap­jaiban is, s már 33 mm-t ki­tevő csapadékról számolhatunk be. Találós kérdés Az, hogy a Bátaszék—-Szekszárdi úton a szálkai elágazásnál autó­busz-megálló van. nem kérdés, mégcsak nem is találós. Az sem, hogy ha egy megállóban utas vá­rakozik, akkor ött az e célra rendeltetett tömegközlekedési járműveknek legalább egy pilla­natra meg kell állniuk. Kérdés viszont, méghozzá egyelőre talá­lós, hogy tegnap és az ezt megelő­ző napokon, a Mórágyról hatkor induló és ide fél hét tájban ér­kező autóbusz miért robogott to­vább? Talán mert vezetője keve­sellte az egy szem munkásőr egyenruhás utast, aki éppen azért nem tudott időben beérni szol­gálati helyére? A találós kérdés-* re bizonyára választ tud adni a 11, számú Volán Vállalat igazgatója, aki egy hasonló panasz idején egy alkalommal már utasította a mórágy! járat vezetőjét arra, amit utasítás nélkül is meg kellene ten­nie, a megállásra. Az utasítás ha­tásos volt. Egy teljes alkalom erejéig. A paksi ifjúsági ház magnósklubja nemcsak otthonában Pakson és a járás köz­ségeiben ismert, hanem a megye számos más helyén is. A klub, rendkívül gazdag és nagy szakértelemmel megszerkesztett iölvételtára nemcsak arra szolgál, hogy a táncos rendezvényeken világhírű, vagy országos hírű beat-cgyüttesek felvételeinek megszólalta­tásával oldják meg a zenekari gondokat. A felvételek gyűjteménye alkalmas arra is, hogy egy-egy műsorösszeállít ássál illusztrálják a paksi fiatalok a beat-zene megjelené­sének, térhódításának történetéről szóló ismeretterjesztő előadásaikat. Nemrég a paksi magnósok Tolnán vendégszerepeitek. Ezt az eseményt örökítette' meg fotóriporterünk. Az ism ! nógatásról szólva, mi még arról is tudósítunk, hogy a magnós „vendégjáték’ fikerc megfelelt a várakozásnak. Mind a vendégek, mind a vendéglátók a viszontlátás, illetve a viszonthallás reményében búcsúzkodtak^ Egyik német ismerősünk, legőszintébb csodálkozással a hangjában, kérdezte meg: — Árulja el, hogyan tudnak maguk magyarok beszéd köz­ben egyáltalán lélegzetet ven­ni? Véleménye szerint vérmér­sékletünk beszédünk sebessé­gében is kifejezésre jut. A németek fegyelmezettsége, ke­délye ugyanígy, anyanyelvűk tagoltságában, az élő szó las­súbb ütemében. Fiataljaink túlnyomó többségének, néhány tört né*net szót nem számítva, édeskevés módja volt közeleb­bi ismeretségbe kerülni ven­déglátóinkkal. A három tol­mács nem állhatott mindenki mellett, így meg kellett elé­gedni azzal, hogy a vásárlás­hoz, útirány megkérdezéséhez több-kevesebb mimika, kéz­mutogatás is elegendő. Az út során nem szerepelt a prog­rampontok között német fiata­lokkal, az FDJ tagjaival, való szervezett találkozás, melyen a tolmácsok, több teret talál­hattak volna működésüknek. Ezt a magyar fiatalok közül nagyon sokan hiányolták, el­maradása véleményünk sze­rint is szervezési hiba volt. A berlini Szilveszter során a Lu- cullus-étteremben, vagy a Res­taurant Stadt-Mitte-ben éjfél­tájban együtt táncolok szóra­kozása, ezt nem pótolhatta és nem is pótolta. A véletlen vi­szont összehozta őket: — len­gyelekkel. Mindez persze egyáltalán nem jelenti azt, mintha a szil- veszterezés nem jelentett vol­na élményt. (Leszámítva a bi­zonytalanságot, mely szinte az Utolsó pillanatig uralkodott, hogy lesz-e közös szilveszteri mulatság és milyen költségen.) Egy szemüveges német férfi nem csekély derültséget kel­tett azzal a kérdésével, hogy: — Nemdebár, önök egy hi­vatásos népi együttes tagjai? A kérdezősködéshez valószí­nűleg a magyarok más vér­mérsékletű táncolási kedve, a körcsárdás látványa vezette. Ugyanakkor a mieink a dob­hártyahasogató éjféltáji petár- dadurrogtatástól, robbanó gyu­fáktól és pukkanó borsóktól lepődtek meg. Ellenszolgáltatá­sul a németek: — A magyaroknak attól a sajátos szokásától, hogy pa­pírszerpentinekből valóságos lecsüngő liános dzsungelt va­rázsoltak az étteremből, hogy közlekedni is alig lehet. Egy gondterhelt arcú német felszolgáló a Lucullusban, idő­ről időre körömollóval a kéz­ben vonult végig a termen, hogy kollégáinak utat metél­jen. Tökéletesen szervezett tár­sasutazás Valószínűleg nin­csen. így távolról sem a hiba­keresés szándékával, hanem a tapasztaltak alapján, és a fia­talok által joggal szóvátettek nyomán (a túlzott, értelmetlen kifogásokkal nem törődtünk), érdemes említést tenni arról is, aminek híja a berlini va­kációt még kellemesebbé te­hette volna. Mindezt elsősor­ban az Expressz jövendő uta­sai érdekében, tehát az Ex- presszében is. Túl kevés volt a kötött program. Az ellenke­ző végletet senki nem kívánta, de éppen ünnepek táján, ami­kor a művelődési létesítmé­nyek nyitva tartási idejét szűkre szabják, sokan (nyelv­tudás!) nem tudtak mit kez­deni a bőven mért szabad idő­vel. A legjobb szállodai elhe­lyezés (Hotel den Linden) örö­meit január elsején a 902-es számot viselő alcsoport har­mincnyolc tagja böjtölte meg leginkább. Szilveszterezés után délelőtt tizenegykor el kellett hagyni szállodájukat. A Balt- Orient expressz éjfélkor in­dult, a közbenső időben sza­bad sétalehetőség nyílt a hó­tól szikrázó Berlinben, mínusz tizenkettő és tizennégy fok közti hőmérsékleten. Az amúgy sem krőzusi márka­kincs ekkor már a legtakaré­kosabbaknál is fogytán volt. Ez szervezési hiba volt. ami­ből a tanulság, hogy hasonló utaknál a jövőben másképp kell eljárni. Az éppen keményre fordult tél hóviszonyaiért természete­sen egyetlen állam vasuta sem tehető felelőssé, így a vo­natok késéséért sem. A MÁV azonban azért már annál in­kább, hogy Budapesttől Prágá­ig nemhogy éttermi kocsi, ha­nem akár csak gyorsított sze­mélyvonatokon szokásos ét­A Szekszárdi Művelődési Központ értesíti a „Babifs-bérlet" tulajdonoso­kat, hogy a sorozat utolsó előadását folyó hó 1t-én (hétfőn) 19 órakor tartják! (91)

Next

/
Oldalképek
Tartalom