Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-09 / 7. szám
} szolgálati fülke nélkül indította útnak december 27-én a Pannónia expresszt. Itt csatol* ták fel az NDK „Utasellátójának”, a Mitropának vagonját, Prágáig, aki csatos üvegben nem vitt magával vizet, szomjazhatott, mert a nemzetközi szerelvényen egy csöpp ivóvíz sem volt lelhető. Kézmosásra szolgáló sem, nem beszélve a mosdók és mellék- helyiségek egyéb nélkülözhetetlen tartozékairól. Fiataljaink őszintén remélték, hogy az Utasellátó nemcsak felszolgálókat küld tapasztalatcserére a kifogástalanul működő Mit- ropához, hanem szervezési szakembereket is, példáját pedig a MÁV más osztályainál szintén követik. Útitársainknak tartoztunk e hibák felsorolásával. Hozzátéve nyomban, hogy a fiatalok már menet kialakult együttese, mely joggal nevezhette magát „jó kollektívának”, ezeket a nehézségeket nem csekély humorral, olykor akasztófahumorral viselte el. Az utazás egészéhez mérten valójában apró (de éppen ezért kiküszöbölhetői bosszúságok emléke azóta bizonyára már eltűnt. Az élmények leülepedtek és aki otthonában az NDK-útról, a berlini vakációról mesél, összehasonlíthatatlanul többet emelhet le a mérleg pozitívumokat hordó serpenyőjéből, mint az ellentétesből. Szép, tanulságos és tapasztalatokban gazdag volt a Tolna megyeiek berlini vakációja. VÉGE ORDAS IVÁN A tavaly decemberi időjárásról Az elmúlt szeptember-októ- ber-novemberi esöszegyny, 'de melegben mindvégig bővelkedett időjárásunk — az 1969. évivel szemben — három héttel később fordult csapadékossá, egyben téliessé. Mint az egész országban, Szekszárdon is harmadika és negyediké között kaptuk az első komolyabb hideget, huszonhatodika és hu- szonhetedike között a leghidegebb éjszakát, a. decemberi maximális fagyot, ám utóbbira másnapra —10 C fokon felüli hőmérsékleti különbséggel ismét fagypont fölé kerültünk, de csak átmenetileg, mert a hátralevő napokon újból. fagyos légkörbe jutottunk és eközben kiadósán havazott. Vastag hótakaró képződött, ami alatt a gyengén fejlett és késő őszi vetések védelembe jutottak. Decemberben tizennyolc száraz nap volt, huszonegyedikéig bezárólag (három ízben ösz- szese n 1 mm esővel), majd huszonkettedikével elkezdődött a havazás és huszonhatodika kivételével megszakítás nélkül hullott a hó, harmincegyedikén is. Ez alatt a kilenc nap 54 mm csapadékot eredményezett, ami közel egyhavi átlagnak felel meg. Az elmúlt évben kétszázharmichat száraz és százhuszonkilenc csapadékos napunk volt, utóbbi — két nappal volt kevesebb 1969. évben. de a kb. egyforma csapadékos nap akkor lényegesen többet produkált. A napos órák száma decemberben hetvenet tett ki (nagyrészt a hó első kétharmadára esett). Az 1970. évi napos órák száma a száraz és meleg időjárásnak megfelelően, az itt szokásos átlagunkat is meghaladta. Az erős és szertelen szelek decemberben is elkerültek bennünket és átlagban a normális kereten belül maradtak, de az első fagyos napokon viharossá váltak. Ezenkívül csak a havazás beálltával kaptunk több napon át erős szelet, melyek miatt itt is keletkeztek könnyen elhárítható kisebb hótorlaszok. Az elmúlt esztendőben augusztusban volt a legtöbb csapadék: 123 mm, ami a havi átlagnak kb. kétszerese, de márciusban is másfélszerese volt az eső. Átlagkörüli meny- nyiségú csapadék az elmúlt decemberen kívül 1970. januárban, februárban és áprilisban hullott, legkevesebb (10 mm) a szüretet megelőző szeptemberben esett, de májusban, júniusban, októberben és novemberben az átlagnak megfelelő volt a csapadékunk, így érthető, hogy az 1970. év első felében 329 mm, a második felében 27S mm, összesen csak 607 mm-t tett ki, .ami az 1969. év 786 mm-jénél 179 mm-rel (százalékban 23!) kevesebb volt, de az előző tízévi átlaghoz képest is jelentős: 82 mm (13 százalékos) lemaradást mutat. Még valamit az 1970. esztendőről: az erősen csapadékos augusztusban tizedikén esett a legtöbb eső: 43 mm, méghozzá úgy, hogy az előtte és utána való nappal együtt, a három nap alatt 67 mm csapadékot produkált. Végül 1970-ről annyit, hogy összefüggő hótakarónk hatvanöt napon át volt. * Vajon mit hoz az 1971. esztendő időjárása? Annyit máris tudunk, hogy a december huszonkettedikén elkezdődött hideg téli idő, a havazás megszakítás nélkül folytatódott január első napjaiban is, s már 33 mm-t kitevő csapadékról számolhatunk be. Találós kérdés Az, hogy a Bátaszék—-Szekszárdi úton a szálkai elágazásnál autóbusz-megálló van. nem kérdés, mégcsak nem is találós. Az sem, hogy ha egy megállóban utas várakozik, akkor ött az e célra rendeltetett tömegközlekedési járműveknek legalább egy pillanatra meg kell állniuk. Kérdés viszont, méghozzá egyelőre találós, hogy tegnap és az ezt megelőző napokon, a Mórágyról hatkor induló és ide fél hét tájban érkező autóbusz miért robogott tovább? Talán mert vezetője kevesellte az egy szem munkásőr egyenruhás utast, aki éppen azért nem tudott időben beérni szolgálati helyére? A találós kérdés-* re bizonyára választ tud adni a 11, számú Volán Vállalat igazgatója, aki egy hasonló panasz idején egy alkalommal már utasította a mórágy! járat vezetőjét arra, amit utasítás nélkül is meg kellene tennie, a megállásra. Az utasítás hatásos volt. Egy teljes alkalom erejéig. A paksi ifjúsági ház magnósklubja nemcsak otthonában Pakson és a járás községeiben ismert, hanem a megye számos más helyén is. A klub, rendkívül gazdag és nagy szakértelemmel megszerkesztett iölvételtára nemcsak arra szolgál, hogy a táncos rendezvényeken világhírű, vagy országos hírű beat-cgyüttesek felvételeinek megszólaltatásával oldják meg a zenekari gondokat. A felvételek gyűjteménye alkalmas arra is, hogy egy-egy műsorösszeállít ássál illusztrálják a paksi fiatalok a beat-zene megjelenésének, térhódításának történetéről szóló ismeretterjesztő előadásaikat. Nemrég a paksi magnósok Tolnán vendégszerepeitek. Ezt az eseményt örökítette' meg fotóriporterünk. Az ism ! nógatásról szólva, mi még arról is tudósítunk, hogy a magnós „vendégjáték’ fikerc megfelelt a várakozásnak. Mind a vendégek, mind a vendéglátók a viszontlátás, illetve a viszonthallás reményében búcsúzkodtak^ Egyik német ismerősünk, legőszintébb csodálkozással a hangjában, kérdezte meg: — Árulja el, hogyan tudnak maguk magyarok beszéd közben egyáltalán lélegzetet venni? Véleménye szerint vérmérsékletünk beszédünk sebességében is kifejezésre jut. A németek fegyelmezettsége, kedélye ugyanígy, anyanyelvűk tagoltságában, az élő szó lassúbb ütemében. Fiataljaink túlnyomó többségének, néhány tört né*net szót nem számítva, édeskevés módja volt közelebbi ismeretségbe kerülni vendéglátóinkkal. A három tolmács nem állhatott mindenki mellett, így meg kellett elégedni azzal, hogy a vásárláshoz, útirány megkérdezéséhez több-kevesebb mimika, kézmutogatás is elegendő. Az út során nem szerepelt a programpontok között német fiatalokkal, az FDJ tagjaival, való szervezett találkozás, melyen a tolmácsok, több teret találhattak volna működésüknek. Ezt a magyar fiatalok közül nagyon sokan hiányolták, elmaradása véleményünk szerint is szervezési hiba volt. A berlini Szilveszter során a Lu- cullus-étteremben, vagy a Restaurant Stadt-Mitte-ben éjféltájban együtt táncolok szórakozása, ezt nem pótolhatta és nem is pótolta. A véletlen viszont összehozta őket: — lengyelekkel. Mindez persze egyáltalán nem jelenti azt, mintha a szil- veszterezés nem jelentett volna élményt. (Leszámítva a bizonytalanságot, mely szinte az Utolsó pillanatig uralkodott, hogy lesz-e közös szilveszteri mulatság és milyen költségen.) Egy szemüveges német férfi nem csekély derültséget keltett azzal a kérdésével, hogy: — Nemdebár, önök egy hivatásos népi együttes tagjai? A kérdezősködéshez valószínűleg a magyarok más vérmérsékletű táncolási kedve, a körcsárdás látványa vezette. Ugyanakkor a mieink a dobhártyahasogató éjféltáji petár- dadurrogtatástól, robbanó gyufáktól és pukkanó borsóktól lepődtek meg. Ellenszolgáltatásul a németek: — A magyaroknak attól a sajátos szokásától, hogy papírszerpentinekből valóságos lecsüngő liános dzsungelt varázsoltak az étteremből, hogy közlekedni is alig lehet. Egy gondterhelt arcú német felszolgáló a Lucullusban, időről időre körömollóval a kézben vonult végig a termen, hogy kollégáinak utat metéljen. Tökéletesen szervezett társasutazás Valószínűleg nincsen. így távolról sem a hibakeresés szándékával, hanem a tapasztaltak alapján, és a fiatalok által joggal szóvátettek nyomán (a túlzott, értelmetlen kifogásokkal nem törődtünk), érdemes említést tenni arról is, aminek híja a berlini vakációt még kellemesebbé tehette volna. Mindezt elsősorban az Expressz jövendő utasai érdekében, tehát az Ex- presszében is. Túl kevés volt a kötött program. Az ellenkező végletet senki nem kívánta, de éppen ünnepek táján, amikor a művelődési létesítmények nyitva tartási idejét szűkre szabják, sokan (nyelvtudás!) nem tudtak mit kezdeni a bőven mért szabad idővel. A legjobb szállodai elhelyezés (Hotel den Linden) örömeit január elsején a 902-es számot viselő alcsoport harmincnyolc tagja böjtölte meg leginkább. Szilveszterezés után délelőtt tizenegykor el kellett hagyni szállodájukat. A Balt- Orient expressz éjfélkor indult, a közbenső időben szabad sétalehetőség nyílt a hótól szikrázó Berlinben, mínusz tizenkettő és tizennégy fok közti hőmérsékleten. Az amúgy sem krőzusi márkakincs ekkor már a legtakarékosabbaknál is fogytán volt. Ez szervezési hiba volt. amiből a tanulság, hogy hasonló utaknál a jövőben másképp kell eljárni. Az éppen keményre fordult tél hóviszonyaiért természetesen egyetlen állam vasuta sem tehető felelőssé, így a vonatok késéséért sem. A MÁV azonban azért már annál inkább, hogy Budapesttől Prágáig nemhogy éttermi kocsi, hanem akár csak gyorsított személyvonatokon szokásos étA Szekszárdi Művelődési Központ értesíti a „Babifs-bérlet" tulajdonosokat, hogy a sorozat utolsó előadását folyó hó 1t-én (hétfőn) 19 órakor tartják! (91)
