Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-07 / 5. szám
\ / A tagság és a ssoTeíIiezeí \ z utóbbi években, éppen a gazdálkodás hatékonyabbá tételét szolgáló intézkedésekkel, párhuzamosan, minden szinten elemzik az áfész-mozgalomban a tagság és szövetkezet viszonyát, s ezen belül mindenekelőtt a tagsági érdekeltség alakulását. E gazdag hagyományú mozgalomban talán sosem volt ilyen időszerű e téma, mint most. A tagsági és szövetkezeti érdekek összehangolása mindkét „fél” részére egyre inkább létérdek. A tagsági és szövetkezeti viszony az áfész-ekben sajátos formában nyilvánul meg. Nem közvetlenül megélhetési forrás, mint a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és ktsz-ek esetében. De ugyanakkor ez a javak beszerzésének, s egy sor, a mindennapi megélhetéssel kapcsolatos szolgáltatási igény kielégítésének forrása. A tagnak ezért nélkülözhetetlen a szövetkezet, a szövetkezetnek pedig azért, mert elsősorban a tagsági igényeket kielégítő forgalomból létezik, fejlődik. De ez az egymásra utaltság nem egyértelmű. A tagság nemcsak a szövetkezeti boltokban tud vásárolni, a szövetkezeti boltokba pedig nagyon sok nem tag nyit be vásárlási szándékkal. Éppen ebből és a más hasonló jelenségekből adódnak mind gyakrabban a vitatémák. Tolna megyében mintegy 50 000 áfész-tagot tartanak nyilván jelenleg. A taglétszám helyenként és ez idő szerint nagyon ingadozik, mert a kiöregedések, elköltözések miatt bizonyos csökkenés mutatkozik, de a tagsági viszony alapját képező részjegyek rendezése is befolyásolja a taglétszámot, bár az utóbbi hatása még nem mérhető fel. Az új alapszabályok szerint az 50 forintos részjegyeket 100 forintra emelik fel, a régi 50 forintos részjegy csak kiegészítve válik a tagsági viszony jogi alapjává. A részjegyek összessége természetesen nem meghatározója a szövetkezetek gazdálkodásának, abban csak jelentéktelen tényezők. Ezt jól mutatják az 1969-es mérlegadatok is (az 1970-esek még nem állhatnak rendelkezésre): A fogyasztási szövetkezetek összvagyona Tolna megyében meghaladta az 500 millió forintot, a részjegyalap viszont nem érte el a 7,5 millió forintot, az alig volt több az üsszva- gyon másfél százalékánál. Ha most mindenki kiegészíti a részjegyét 100 forintra, és újakkal is nő a taglétszám, az ossz vagyon és 'részjegyalap aránya semmiképpen sem változik számottevően. Tehát a jövőben is abból kell kiindulni, hogy a tagok a pénzükkel — részjegyeikkel -- csak elenyészően járulnak hozzá a szövetkezetek működéséhez. A felszabadulás utáni években, amikor a földművesszövetkezetek létrejöttek, a tagsági hozzájárulás épp olyan meghatározó tényező volt, mint a juttatás. Az, hogy két évtized alatt így módosult az arány, természetes változás. \7 iszont ez nem vezetett ” és nem is vezethet a tagsági-szövetkezeti viszony elsekélyesedésére, mert az a mozgalom alapjait kezdené ki. E viszony erősítésének új módszerei vannak kialakulóban, csakhogy ez nem megy egyszerűen. Gyakran vetődik fel elvi jellegű vita is: egyesek a szövetkezeti-tagsági oldal dialektikus összhangjának keresése helyett azon polemizálnak, hogy először a tagság adjon-e többet a szövetkezetnek, vagy fordítva. Mindkét félnek tennie kell, amint azt az alapszabály is előírja. A tsz-ek esetében a szövetkezeti érdek azt kívánja meg a tagtól, hogy megkapálja a kukoricát, megetesse az állatokat stb. Mert a közös gazdaság a tagok közös munkája által él, létezik. Az áfész-ek esetében mindenekelőtt azt várják el a tagoktól, hogy a szövetkezeti boltokban vásároljanak. Mert az áfész-ek elsősorban a boltok forgalmából élnek. j~| e éppen ebből az elvá■*-' rásból adódik a szövet- közetek legalapvetőbb kötelessége : gondoskodniok arról, hogy a tagok, mint vásárlók megtalálják a szövetkezeti boltokban a számításaikat, ne kényszerüljenek máshova menni, mint vásárlók. A tagsági-szövetkezeti viszony súlypontja ide tolódott át, és a tagok mindinkább annak tulajdonítanak jelentőséget, hogy a szövetkezet milyen szinten elégíti ki a fogyasztói igényeiket. Ebben a viszonyban tehát az az új, hpgy előtérbe kerül a vásárlói elkötelezettség, de nem valamiféle elvont formában, hanem a kölcsönösség alapján. A részjegy után járó kamat 7 százalékos. A szövetkezetek tagjaiknak vásárlási visszatérítést fizetnek. De mindez összeg- szerűségében olyan csekély kihatású, hogy eltörpül a jó áruellátás, a kedvező árak mellett. A tagok ezt tudják, érzik is, függetlenül attól, hogy ilyen formában megfogalmazzák-e vagy nem. A tavalyi közgyűléseken elhangzott sok száz hozzászólás mindenképpen igazolta; a tagok elsősorban azon keresztül nézik a szövetkezetei, hogy az mennyiben elégíti ki fogyasztói igényeiket. A tagsági-szövetkezeti viszony elmélyítésének más módszereivel is próbálkoznak. Gyönkön vásárlási utalványokat kaptak a tagok, másutt ajándékcsomagokat. Sok vita, vajúdás után kezd elterjedni a célrészjegy és a tagsági kölcsön. Bár erről konkrét adatokat sehol sem közölnek, mert éppúgy tiszteletben, tartják az ilyen magáneredetű pénzek titkosságát, mint az OTP-fió- kok és takarékszövetkezetek a betétekét, azt viszont több helyen elmondották, hogy a tagok jelentős része bármikor hajlandó ilyen formában is segíteni a szövetkezet működését. Ez pedig nagyon jó jel, mert azt tükrözi, hogy a tagsági-szövetkezeti viszony új koncepciói járható útnak bizonyultak. BODA FERENC Teleszkópos dákó A billiard hazánkban ma már kevésbé népszerű játék, de több országban — így Angliában is — változatlanul „tart ia magát”. Az egyik angol kutatólaboratóriumban újfajta dákót állítottak össze a szenvedélyes játékosok és a versenyzők számára. Szárát két. egymásba csúszó (teleszkóprugós) részből készítették. így a kis erejű lökések nagymértekben finomíthatok az erős lökések pedig még intenzívebbe tehetők, (ugyanúgy, mint az asz- taliteniszben a szivacsos ütő h < sznál a-a kor). A képen az újfajta dákó műszeres betnereso j látható: korszerű műszerekkel vizsgálják az ütéskor keletkező erőket és rezgéseket, vaia- mint több más, jellemző adatot. Á mezőgazdasági lakosság adózása 1971-től Egyszerűbb, áttekinthetőbb Átalány a borforgalmi adónál Ki kaphat kedvezményt ? I. rész A közelmúltban a mező- gazdasági földterületet használó lakosság adóztatásában többféle rendeletmódosítást hajtottak végre. Ezek közös célja, hogy az adóztatás egyszerűbb, közérthetőbb, és mindenki által könnyen ellenőrizhető legyen. S az adók ne növekedjenek. A módosított rendeletek érintik a termelőszövetkezeti tagokat, vagy alkalmazottakat, akik háztáji földdel, és azokat, akik mint állami gazdasági dolgozók, pedagógusok vagy más minőségben, illetményfölddel rendelkeznek, s kiterjednek az egyéni gazdaságokra is. Milyen adókat kell 1971-től a gazdálkodási tevékenység után fizetni? Lényegében ugyanazokat, mint eddig. Tehát: jövedelemadót, községfejlesztési hozzájárulást, a bortermelőknek borforgalmi adót. A gazdaságilag hasznosítható és az átlagosnál nagyobb jövedelmet nem adó földterület után a használó az átlagjövedelem alapján — a kormányrendelet által megállapított keretek között — fizeti adóját. Ettől legfeljebb 30 százalékkal magasabb összegben a megyei jogú városi tanács állapíthatja meg az adótételeket, ha a helyi gazdasági adottságok, jövedelmezőségi viszonyok ezt indokolttá teszik. (Egyes esetekben, főleg az üzletszerű állattartással és kertészettel kapcsolatosan, általános jövedelemadó-fizetési kötelezettség áll fenn. Erre a cikk második részében részletesen kitérünk.) A kormány 1970. novemberében olyan határozatot hozott, hogy azok az állampolgárok, akik mezőgazdasági földterületük után eddig földadót és jövedelemadót is fizettek, a következő évtől mezőgazdasági lakosság jövedelemadója címen a két adót összevontan, egy összegben róják le. Az összevonás tulajdonképpen csak formailag módosítja az adófizetési kötelezettséget. Jövedelemadó-bevallást csak azoknak kell tenniök, akik lakóhelyükön kívül is használnak földterületet. 1971-től kezdve ugyanis a használt földterület fekvése szerint illetékes tanács állapítja meg az adót, tehát a bevallást az említetteknek oda kell benyújtaniuk. (Eddig a lakóhely szerinti tanács állapította meg az adót.) Azoknál, akik csak a lakóhelyükön használnak földterületet, ' a korábbi bevallás képezi az adózás alapját mindaddig, amíg a földterület nagysága, művelési ága nem változik. Az adó nagysága attól függ, hogy egyrészt a földterület használója mekkora területet művel, másrészt milyen a föld művelési ága (szántó, szőlő, gyümölcsös, kert stb.) és minősége (aranykorona-értéke). A háztáji gazdaságoknál az adó mértéke csak a terület nagyságától és művelési ágától függ. A régi és az új adófizetési kötelezettség közötti összegszerű egyezőséget a következő példa mutatja. Eddig egy kataszteri hold szántó után a termelőszövetkezeti tag 120— 140 forint jövedelemadót, aranykoronánként 12 forint földadót fizetett, ez 10—12 aranykoronas földet figyelem*be véve 120—144 forint volt. 1971-től — összevontan, egy tételben — a jövedelemadó összegét a községi tanács 180— 280 forint között állapítja meg, biztosítva azt, hogy az új adó összege általában megegyezzen a két adó együttes összegével. Az eddigi érvényben lévő kedvezmények megmaradnak, a két adó összevonása után is. A kulcsok azonban változnak, mert eddig a földadóból nem volt, a jövedelemadóból volt kedvezmény. A jövedelem- adóból a 05 évnél idősebb férfi adózók és a 60 évesnél idősebb nők továbbra is kedvezményben részesülnek. Az adóból adható kedvezmény mértéke 35 százalék, de ez a szociális kedvezmény nem haladhatja meg az 1000 forintot. A szak- szövetkezetek és társulások tagjait — alapszabályszerű működés esetén — 15 százalékos kedvezmény illeti meg. A nagy jövedelmet elérő adózók, a jövedelemadót nem az átlagjövedelem, hanem — gazdasági tevékenységük (pl. intenzív szőlő- és gyümölcs- termelés) tiszta jövedelem alapján — progresszív adókulcs szerint fizetik meg. A jövedelemadó itt is magába foglalja a földadót. Nagy jövedelmet elérő adózónak számít az, akinek évi adóköteles tiszta jövedelme az 50 ezer forintot eléri vagy meghaladja. Az adó megállapításához adóbevallást kell tenniük azoknak, akiknek 3 kát. hóidat meghaladó szőlő, kert. gyümölcsös területük van és évente legalább 120 ezer forint értéket termelnek. A jövedelemadó mértéke az ilven adózóknál a tiszta jövedelem 22 százalékától 52 százalékáig terjedhet. (Pl 70 000 forint évi tiszta jövedelem után 15 400 forint adót kell fizetni.) A községfejlesztési hozzájárulás összegét az eddigi szint körül a tanács határozza meg. A borforgalmi adózás rendszere lényegesen egyszerűsödik. Az évi 5 hektolitert meg nem haladó borterméssel rendelkezőknek nem kell bevallást adniuk, adójukat az ötévi átlagtermés alapján, átalányban fizetik meg. Amennyiben az ötévi átlaghoz képest tartós csökkenés, vagy növekedés (pl. területváltozás, stb.) következik be, az adóhatóság ezt figyelembe veszi. Termésbejelentést 1972-től csak azoknak a termelőknek kell tenniök, akiknél az évi. bortermés az 5 hl-t meghaladja. A borforgalmi adót ez esetben nem átalányként fizetik, hanem a tényleges termés az adó alapja. A felvásárló szerveknek, illetőleg a mezőgazdasági nagyüzemnek átadott bor továbbra is adómentes. Tévedések elkerülése végeit, megjegyezzük, hogy 1971-ben a borforgalmi adót a pénzügyőri szervek nyilvántartásába vett 1970. évi újbortermés, valamint az előző évekből fennmaradt adózatlan óborkészlet alapulvételével kell megfizetni. Az adóátalánvt első ízben az 1972. évi adókivetésnél alkalmazzák. OK. FEHÉRVÁRI ISTVÁN
