Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-06 / 4. szám

V ERDEI EMBEREK I I de mindenki jöhet, min- *• den időben, mindenfé­le munkakönyvvel. Dolgoznak itt bogyiszlóiak, sukösdiek, decsiek, őcsényiek, faddiak. Háromféle embertípus, há­romféle gondolkodás. Gondol­hatja, nem könnyű velük bán­ni. Nyolcvan-kilencven állan­dó munkásunk van. A tavaszi­őszi telepítésnél, gallyfa gyűj­tésnél mégtöbb. Ennek elle­nére mindig kevés az ember, S a kevéssel sok probléma. Hódi Sándor, a fakitermelők Vezetője a térképhez lép. — öt község határában, kö­zel 40 kilométer hosszan te­rül el a Dunaártéri Erdőgazda­ság. Évente tizenegy fajtából több mint harmincötezer köb­métert termelünk ki. Az em­berek naponta nyolc-tíz órát dolgoznak modern gépekkel, ipari jeleggel primitív mun­kahelyen. A primitívséget ar­ra értem, hogy a szabad ég alatt az időjárás szeszélyének kitéve vágják, gallyazzák, da­rabolják, kérgezik, rakják a fát. 1962 óta nyugatnémet fű­részgépet használunk. Nálunk a hatezer fordulatéi Stihl- Kontra vált be legjobban. Üzemanyaggal együtt 13 kiló, és ráadásul nagyon ráz. Azt hiszem, mindent megmond­tam. Nem gyerekjáték a faki­termelés. — Harminckét éve vagyok erdész. Tizenkét éve Szekszár­dion. Mindig fiatalok jöttek favágónak. Harmincnyolc év­nél nem idősebbek. Hamar megelégelik a kemény mun­kát és elmennek. Pedig jól ke­reshetnének, teljesítményre fizetünk. Van aki a négyeeer- nyolcszáz forintot is meg­kapja attól függ, mikor mi­lyen kedvvel dolgoznak. Em­bere válogatja. — Melyik a legemlékezete­sebb tele? — Az 1956-os. Január 25- én, vagy 26-án, nem emlék­szem pontosan, a DT nyomó­csövében megfagyott az üzem­anyag. A metsző szél szinte elviselhetetlen volt, s utána jött a víz. e \ z erdei úton kegyetle- nül ráz a GAZ. Ku- pusz István biztosan tartja a kormányt, és minden kérdés nélkül mesélni kezd. — Öten voltunk testvérek, és soha nem volt semmink, így aztán a pénz határozta meg a munkahelyem. Szak­mát 1957-ben itt szereztem az erdészetnél, a három hónapos gyorstalpalón. Akkoriban másként termeltük a fát. Hét­főn reggel kijöttünk az erdő­be és csak szombaton men­tünk haza. Munkásszálláson laktunk. Laktunk? Aludtunk. Hajnaltól késő estig agresá- torral döntöttük a fát. Ke­mény munka. A Stihl-lel már már valamivel könnyebben ment. de a gén rázását nem sokáig lehet bírni. Az orvos eltiltott a fűrésztől. A többi erdei munkát untam, átmen­tem a Géníavítóhnz. Nem so­káig. mert visszahívtak gép­kocsivezetőnek. — Már nem lennék faki­termelő. Talán azért, mert nem vagyok valami erős fizi­kumú, vagy talán mondha­tom, mindenem meg van az egyszerű élethez, fis különben is, tíz év szinte csúcsidőnek számít. Nehéz a munka és a szociális körülmények is rosz- szak. Nincs öltöző, a felállí­tott bódék is csak szerszá­mosládának jók. * Jp üstölve égnek a nyir- kos hasábok. A mun­kások ülnek, fekszenek a fa­háncson. Ebédelnek. Kalbászt, zsíroskenyeret almával, fel­vágottat, kinek mi van. Jóföldi János huszonegy éves. — Nem olyan nehéz, mint ahogy mondják. Igaz csak egy éve dolgozom itt. Az sem igaz, hogy csak zsíroskenyeret, meg szalonát eszünk. Nem bír­nánk erővel a munkát. És es­ténként ugyanúgy nézzük a tévét, vagy sörözünk, mint mások. Persze előfordul azért, hogy az alvást kívánjuk. — Miért ide jött dolgozni? — Tavasszal meghalt az apám. Egy hete megnősültem. Kell a pénz. Megkeresem a négy és fél ezret. Bokáig süllyedünk a sár­ban, a csípős hideg átjária testünket. A fakitermelők csak úgy kiskabátban. puló­verben jönnek a gépkocsihoz. Kérges kézzel. átveszik az elő­leget. Megdolgoztak érte. HORVÁTH TERÉZ A „derék fiú’* és a többiek lap nyomán érdekes apróság­ról adott hírt a Magyar Hírlap január 3-j száma. William Cal­ley főhadnagy gépkocsiját egy sorbanállás alkalmával előre engedte a katonai járőr, e sza­vak kíséretében: „Oh. Calley főhadnagy, önnek- nem kell várakoznia, ön derék fiú”. Ha egy alacsonyabb rangú tiszt soronkívüliséget élvez, az már magában is meglepő, Ha az il­letőt „derék fiúnak” minősítik, kétségtelen jele a fegyveres erők még alacsonyabb rangú tagjai között élvezett népszerű­ségének. Csakhogy William Calley nem kevesebb, mint százkét vietnami meggyilkolása miatt áll hadbíróság előtt, és e kedves titulust ennek kö­szönheti, Galleynek ez a véle­ménye a hadbíróságról: „Mindannyian tüneményesek hozzám. Az az érzésem, hogy fontos személyiség vagyok”. Az olvasó már-már hajlik a meglepődésre, de aztán jobban megfontolja elhamarkodottnak induló véleményét. Ehelyett meditálni kezd. A világ egyik legnagyobb ha­talmának az államfőjét úgy puskázzák le a nyílt utca so­rán, akár a nyulat körvadá­szatkor. A tv jóvoltából száz­milliók szeme láttára. A fel­tételezett gyilkos hasonló sors­ra jut a rendőrség épületében. A tv jóvoltából ugyancsak százmilliók szeme láttára. A fel­tételezett gyilkos ismert gyil­kosa a legenyhébben szólva is gyanús körülmények közt pusz­tul el a börtönben. Az elnök- gyilkossággal kapcsolatban ki­hallgatott tanúk között várat­lan gyorsasággal valóságos rendet vág a halál. A gyilkos­ság vizsgálatának eredményét, egy sok ezer oldalas jegyző­könyvet, másfél emberöltőnyi időre lepecsételnek és irattár­ba helyeznek. Néhány évvel később a meggyilkolt elnök szenátor öccsét hasbalövik, meghal. A gyilkost nyomban elfogják, nem is tagad, bűne nyilvánvaló: — az ítéletről- máig semmi hír. Más. Egy békéharcos néger lelkészt — ismert módszer —, pűskávál lőnek le szállodai er­kélyén. A gyilkost elfogják, bűne nyilvánvaló: — az ítélet­ről semmi hír. Ismét más. Egy világszerte., ismert filmszínésznőt, vala­mennyi vendégével együtt, ott­honában megkötöznek, késsel lemészárolnak. A bandát, mely a tettet, elkövette, elfogják: — bűnperük tárgyalása a végte­lenbe nyúlik, cirkuszi jelene­tekre ad alkalmat, de arra a jelek szerint nem, hogy az ügyben ítéletet is hozzanak, pedig bűnük nyilvánvaló. Egy állam bad vitatkozni, hiszen ez való­ban a legsajátabb belügy. El­képzelhető, hogy az említett nagyhatalom jogrendjének fo­gaskerekei olajozatlanok, csi­korognak és eleve a legkisebb sebességre vannak beállítva. Lehet, hogy az állam polgárai­nak ez az ütem megfelel. Hi­szen ha valaki elolvassa Tru­man Capote-nak Hidegvérrel című dokumentumregényét, mely egy farmerfamilia kiir­tásáról szól, abból is rájöhet, hogy az Egyesült Államokban még a halálos ítélettől annak végrehajtásáig is hosszú idő, esetleg évek telhetnek el, any- nyi a kibúvó, kiskapu, jogi csűrés-csavarási lehetőség. Hát még amikor ítélet sincs! Ez a joggyakorlat azonban oámula- tos kétarcúságot mutat, akár a latin isten: Janus. Ha ugyanis az uralkodó rendszerrel szöge­sen ellentétes nézeteket val­lókkal foglalkozik az igazság­szolgáltatás, vagy éppen színes- bőrűekkel, úgy a fogaskerekek váratlanul a maximális sebes­ségre kapcsolnak, ügyet sem vetve a netár.i bizonyítékok ■ rlegelésére, csak a gyorss- Sacco és Vanzetti, a Ro- senberg-házaspár elítélésével és kivégzésével közéi sem várt oly sokat az illetékes bíróság. mint * amennyit, úgy látszol szándékozik kéjgyiikos huligá­nok vagy tömeggyilkas .ka-» tonatisztek elítélésével Egy semmilyen épelméjű jog sze­rint sem elítélhető fiatal nő, Angela Davis esetében pedig az aktatologatásnak még a gyanú­ját is igyekeznek kiküszöbölni, csakhogy az illetőt mielőbb halálra ítélhessék. Wínflp7ek utén 32 oivasé IllUUC/jrk -nér végképp nem lepődik meg, sőt hisz William Calley főhadnagynak. Ö azok számára, akik fegy­vert adtak a kezébe, valóban „derék fiú”, sőt „fontos sze­mélyiség” (important person). Hihető, hogy „mindanyian tü­neményesek hozzá”, hiszen végtére a maguk emberéről van szó. Hiszen Calley főhad­nagy. nem viszonylag békés né­zeteket valló államfő, se a p ol g á r i demokráciát komo­lyan vevő szenátor, még ke­vésbé békeharcos, ö szerény, hivatásos tömeggyilkos csu­pán, és ez bőségesen elég ah­hoz, hogy — a jelek szerint — békés öregség elé nézhessen. (ordas) 1. sz. Gépjavító Állomás, Konyhád felvesz: HEGESZTŐKET LAKATOSOKAT, BETANÍTOTT LAKATOSOKAT, SEGÉDMUNKÁSOKAT, NŐI MUNKAERŐT IS. Jelentkezés a főmérnöknél, vagy a termelési osztályon. (62) Népújság 1971. január 6.! Végei ért az „Úttörők az árvízkárosult iskolákért*' akció A Magyar Vöröskereszt, a Magyar Úttörők Országos El­nöksége és a MÉH Tröszt felhívással fordult az ország lakosságához, hogy a laká­sokban található papír-, tex­til-, vas- és színesfémhulla­dékot térítésmentesen adja át a megbízólevéllel jelent­kező úttörőőrsöknek. A felhívásra több mint 3000 úttörőcsapat őrse indult hulladékot gyűjteni. A lakos­ság nagy megértéssel fogadta az úttörőket és az akcióban résztvevő mintegy 300 000 pajtás vitte a lakosságtól ka­pott hasznos hulladékanyago­kat a MÉH átvevőhelyekre. Az ezekért kapott összegeket az akció csekkszámlájára fi­zették be. A gyűjtés eredmé nyeként 3 836 000 forint ér­kezett be a csekkszámlára. Ez az összeg teljes egészében az árvízkárosult iskolák, út­törőcsapatok és pajtások meg­segítésére »kerül felhasználás­ra. A gyűjtési akció értékelésé­re Budapesten a Madách Színházban megtartott, mű­sorral egybekötött záróünnep­ségen került sor. Az akcióban a legjobb eredményt Csöng- rád, Szolnok és Nógrád me­gye pajtásai érték el. Sajnos Tolna megye úttö­rői nem értek el helyezést. Métái Antal őrsvezetőképző tanfolyam Dec* 1871. január másodikán a rossz idő ellenére is zsivajgó gyereksereg töltötte meg De­esen, a diákotthon termeit. A leesett hó sem riasztotta visz- sza a pajtásokat. A megjele­nés 90 százalékos. Megkezdődött a szekszárdi járás őrsvezetőinek tovább­képzése. Mindjárt az első na­pon őrsökké, rajokká szer­veződtek a pajtáábk, és'ezek után kezdődhettek a foglal­kozások. Az első napon saj­nos már túl vagyunk1 és igen gyorsan ér ide január hato- dika, amikor búcsút kell mon­dani egymásnak. Igen érde­kesek a foglalkozások. Sok vezetési módszer, dal- és já­téktanulás segíti elő tudásuk bővítését. Az első nap még mozilátogatással is meglepett bennünket. A „Felszabadulás” című szovjet filmet néztük meg. Reméljük az itt szerzett tu­dásnak a járás valamennyi CSANÁDI IMRE: HÓNAP-SOROLÓ Üj év, új év új esztendő I Hány csemetéd van? Tizenkettő! Jégen járó Január, fagyot fújó Február- rüg> -mozdító Március. Április, füfrfcyös, fiús. Május, Május, \irágöús, kalász-konyítú Június, kasza-suhintó Július, aranyat izzó Augusztus, szőllő-szagú Szeptember, levelet ontó Október, köd-nevelő November, deres, darás December! A XIV. sz. Autójavító Vállalat Szekszárdi üzemegysége felvételre keres: 1 FÖ ÁRUFORGALMI ELŐADÓT, 1 Fő RAKTÁRI KIADÓT, 1 Fő AUTÓVILLAMOSSÁGI SZERELŐT, 1 Fő ANYAGKÖNYVELŐT (531 úttörője élvezi majd gyü­mölcsét, s a második félévi úttörőmunkát még színvonala­sabbá fogják tenni. Balogh Eszter a esapattanács krónikása Kő nyvismertetés Láng György: 4 TAMÁS TEMPI OM KARNAGYA Johann Sebastian *Bach-r<53 a Bach-dinasztia tagjáról az egész világ zeneművészetének egyik legnagyobb alakjáról szól ez az életrajzi regény. A korán árvaságra jutott Johann Sebastiant bátyja Jo­hann Cristoph nevelte. A ki­vételes zenei adottságok már 4 éves korában jelentkeztek a gyermek Johann Sebastian- nál. Oktatását még édesapja (aki szintén zenész volt) kezd­te el. A halál azonban elszó­lította fia mellől. Orgonista bátyja, Christoph mélyítette el a gyermekben a zene iránti szereletet. Neki köszönhette Johann Sebastian, hogy kiforrott, igazi művész lett. Amikor elkerült a csa­ládjától, tovább képezte ma­gát. Templomokban orgonis­ta, hercegi udvari muzsikus, majd az ország leghíresebb templomában a Tamás temp­lomban karnagy lett. A nagy zeneszerző, a bölcsőtől a sírig, mindvégig becsületes ember­ként dolgozott, egy percre sem húzta mélybe a feudális élet aljassága. A könyvet azoknak a 7—8. osztályosoknak ajánlom, akik szeretik az érdekes, lebilin­cselő életregényeket. — NV — A Tamási Építőipari Ktsz KÁLYHÁS­MUNKÁT rövid határidővel vállal. Telefon: Tamási, 44. (60)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom