Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-15 / 12. szám

Kairó Podgornij beszéde Nyikolaj Podgornij, a szov­jet Legfelső Tanács Elnöksé­gének elnöke, aki az asszuáni gátrendszer felavatásával kap­csolatos ünnepségek alkalmá­ból szerdán az EAK főváro­sába érkezett, beszédet mon­dott azon a fogadáson, ame­lyet Anvar Szadat egyiptomi elnök adott a tiszteletére. Podgornij biztosította az EAK vezetőit arról, hogy po­litikai irányvonaluk végrehaj­tása során, mint korábban, most is támaszkodhatnak a Szovjetunióra. A két ország kapcsolatairól szólva á szovjet államfő han­goztatta a célok azonosságát és az egymásnak nyújtott tá­mogatás fontosságát az impe­rializmus és a gyarmatosítás, az agresszió és a reakció erői ellen vívott harcban, valamint a baráti kapcsolatok tovább­fejlesztésére irányuló kölcsö­nös törekvést. Podgornij kijelentette: „A Szovjetunió és az EAK közöt­ti széles skálájú" és sokoldalú Singapore kölcsönösen előnyös kapcsola­tok, amelyek a teljes egyen­jogúságra és a kölcsönös tisz­teletre épülnek, példaképül szolgálhatnak a szocialista és a fejlődő államok közötti igaz •baráti együttműködésre. Or­szágaink politikai együttmű­ködése szorosan összeforrt a tervszerűen fejlődő gazasági és kereskedelmi kapcsolatok­kal, amelyek hosszú- lejáratú megállapodásokra épéinek és így nagy távlatokkal rendel­keznek. Az országaink közötti gazdasági együttműködés nagy hatékonyságát és termékeny­ségét meggyőzően bizonyítja az asszuáni vízierőmű-komp- lexum.” Ami pedig a katonai együtt­működést illeti a többi terü­letekhez hasonlóan ezen a te­rületen sincsenek a két or­szágnak semmiféle rejtett, a béke ügyére nézve veszélyes céljai. E kapcsolatok értelme az EAK védelmi képességének megszilárdítása, hogy készen álljon az izraeli agresszorok- nak való visszavágásra. Losoncai Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnö­ke csütörtökön fogadta Am- mad Gheith Abdulla rendkívü­li és meghatalmazott nagykö­vetet, Kuwait állam új ma­gyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. * * A Palesztinái gerillák és a jordániai hatóságok szerda éjjel közzétett legújabb egyezménye nyomán csütörtö­kön Ammanban ismét visza- tért az élet rendes kerékvá­gásába. * Leonyid Iljicsov a Szovjet­unió külügyminiszter-helyet­tese, a szovjet—kínai tárgya­lásokon résztvevő szovjet kor­mányküldöttség vezetője csü­törtökön Pekingbe érkezett. Leonyid Püosov, a Szovtot- unió Legfelső Tanácsának ülésszakára utazott Moszkvá­ba, ahonnan csütörtökön visz- szatért Pekingbe. * Edward Gtórek a LEMP KB első titkára és Piotr Ja- roszewicz a lengyel miniszter- tanács elnöke csütörtökön Var­sóban fogadta a lengyelorszá­gi látogatáson tartózkodó Le Thanh Nghit, a VDK minisz-,- terelnök-helyettesét Nemzetközösségi esúcstalálkozó Csütörtökön délelőtt Singa- pore-ban megkezdődött a brit nemzetközösség 31 tagállamá­nak csúcstalálkozója, amelyen nyolc köztársasági elnök, ti­zenhét miniszterelnök, hat or­szágból pedig különböző, ma­gasrangú .politikus (alelnök, il­letve külügyminiszter) vesz részt. A világszerte ismert ve­zetők közül jelen van Nyerere elnök (Tanzánia), Heath mi­niszterelnök (Nagy-Britannia), Kaunda elnök (Zambia). Obote elnök (Uganda), Bandaranaike aszony, miniszterelnök (Cey­lon), Makariosz elnök (Ciprus) és Trudeau miniszterelnök (Ka­nada). Az első ülést az elnöklő Li Kuang-ju Singapore-i minisz­terelnök nyitotta meg. Han­goztatta, hogy a nemzetközös­ség csak akkor maradhat fenn, ha rendezik Nagy-Britannia dél-afrikai fegyverszállításával kapcsolatos nézeteltéréseket. Az első ülésen még nem ke­rült sor kenyértörésre a dél­afrikai fegyverszállítások kér­désében. A brit küldöttség ra­gaszkodik ahhoz az álláspont­jához, hogy ezt a kérdést az Indiai-óceán „biztonsága” té­makörében kell megvitatni, de Anglia mindenesetre saját bel- ügyének tekinti a hivatalosan még meg sem hozott döntést. Az afrikai országok viszont az általános világhelyzet. vitája során kívánnak foglalkozni a fegyverüzlet kérdésével. Li Kuang-ju megpróbálkozik a közvetítés nehéz és kényes fel­adatával. A dél-afrikai fegyverszál­lítások kérdése a nemzet­közösségi csúcstalálkozó leg­fontosabb pontja, s Angliá­nak számolnia kell azzal hogy az afrikai küldöttsé­gek nem fognak beleegyez­ni. De mint aZ MTI tudósí­tójának elmondották, egy­előre nem terveznek látvá­nyos kivonulást, amíg nem használták fel a meggyőzés összes eszközét. Moszkvában fokozott ér­deklődést váltott ki a csúcs- értekezlet, s a szovjet fő­városban nem titkolják: ve­szélyesnek ítélik meg Heath célját, a fegyverszál­lítások felújítását, mert ez nem csupán a dél-afrikai lakosság, hanem az egész afrikai felszabadító mozga­lom ellen irányul. Heath tervét messzemenően támo­gatja Washington, s midőn London új támaszpontrend­szert akar kiépíteni az In­diai-óceán térségében, egyetlen cél vezeti, hogy megerősítse a neokolonialis- ta pozíciókat. Az angol— amerikai érvelés, amely sze­rint a fegyverszállításokat a szovjet flotta indiai-óceáni „beszivárgása”, a „kommu­nista fenyegetés” indokolná, tarthatatlan, s Moszkvában rámutatnak, hogy az Indiai­óceán és általában Dél- kelet-Ázsia térségében nem a Szovjetunió, hanem az Egyesült Államok szítja a feszültséget. Az amerikai érvelés átlátszó ürügy, amellyel az Egyesült Álla­mok ellenőrzése alá akarja vonni, „amerikai tóvá” akarja változtatni az Indiai­óceánt. Csütörtökön Szófiában közös közleményt adtak ki a cseh­szlovák oárt és kormánykül­döttség január 11-től 14-1* tar­tó hivat-'los látogatásáról, a bolgár párt- és kormánykül­döttséggel folytatott megbeszé- 1 őseiről. * Gerhardt Schröder, a Bun­destag külügvi bizottságának elnöke, a CDU elnökhelyettese ">ki jelenleg Moszkvában tar­tózkodik. csütörtökön a Kreml­ben találkozott Alekszej Sityi- ’"ovval. az Interparlamentáris Unió szovjet csoportjának el­nökével. • Púja Frigyes külügyminisz­ter-helyettes és az általa veze­tett magyar jószolgálati kül­döttség kétnapos látogatásra Libanon fővárosába, Bejrutba érkezett. « Gromiko szovjet külügymi­niszter csütörtökön fogadta a szovjetunióbeli látogatáson tar­tózkodó Muskie amerikai de­mokrata párti szenátort, je­lenti a DPA nyugatnémet hír- ügynökség. Chilébe érkeztek a volt brazil foglyok A brazil kormány teljesítette a Buciiért elrabló geril­lák követelésit. Képünkén: a hetven poliii . j fogoly a Rio de Janeiro-i repülőtéré - cündu'é'uk előtt. A volt foglyok azóta már megérkeztek Chilébe. Tanulságok A CSKP dokumentuma a XIII. kongresszus után kialakult helyzetről Csütörtökön Prágában nyil­vánosságra hozták „A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban ki. alakult válság tanulságai” cí­mű dokumentumot, amelyet a Központi Bizottság decemberi ülésén hagytak jóvá, majd a párttagság elé terjesztettek megvitatás végett. Az okmány a csehszlovákiai társadalmi válság hosszú évek. re visszanyúló eredetét vizs­gálva megállapítja, .hogy az önelégültség eluralkodása, a lenini normáknak az életben és a pártmunkában való kö­vetkezetlen alkalmazása, a de­mokratikus centralizmus és a pártdemokrácia elveinek meg­sértése, az ideológiai és a po­litikai nevelőmunka elhanya­golása, valamint a burzsoá ideológia és a kispolgári irány­zatok elleni harc meggyengü­lése törvényszerűen meglazí­totta a párt és a tömegek kap­csolatait. Azt a körülményt, hogy a pártvezetés képtelen volt a hi­bák kijavítására, majd az 1966-ban megtartott XIII. kongresszus lényegében helyes határozatainak érvényesítésére, kihasználták a már jóval a kongresszus előtt szerveződő, jobboldali és revizionista erők. A párt egységes marxista— leninista irányzatú része fel­ismerte a helyzet súlyosságát, őszintén törekedett arra. hogy megszüntesse a fogyatékossá­gokat, s követelte a hibák ki­javítását. A pártvezetés azon­ban nem értette meg és nem is támogatta ezt az őszinte igyekezetét, nem állt ennek az irányzatnak az élére. A politi­kai irányvonalat Antonin No­votny szabta meg, akinek — mint a dokumentum megálla­pítja —, nem volt érzéke a tervező munkához, sommásan elutasította a bíráló hangokat, nem tett különbséget a jó­szándékú kritika és a jobb­oldali támadások között. A Novotny szükségszerű tá­vozásával és Alexander Dub- cek megválasztásával végződő 1968-as januári píénum ered­ményei kifejezték a CSKP-ban kialakult válság haladéktalan megoldásának szükségességét, azt. hogy a párt tevékenységé­ből, különösképpen pedig veze­téséből el kell távolítani a párt és társadalom mozgósítását akadályozó tényezőket. Az 1968. januárja utáni fej­lődés azonban — állapítja meg a dokumentum —, azt mutat­ja, hogy a párt új vezetése, Dubcekkel az élén, képtelen­nek bizonyult a feladat telje­sítésére. A Tanulságok című doku­mentum részletesen ismerteti a innuár utáni események alaku­lását, a jobboldali opportunista és ellenforradalmi erők tér­nyerését, majd megállapítja: Az ellenforradalom Cseh­szlovákiában hasonló szándé­kokat és célokat követett, mint 1956-ban Maevarországon. Csu­pán taktikájában tért el a fel­tételek és az időpont külön­bözéséire m:r>*t, A szoe’oüsta- ellenes erők Csehszlovákiában a ’'••lenkori. imoerial’zmus szán­dékaival összhangban minde­nekelőtt a politikai, ideológiai és hatalmi bomlasztás módsze­reinek alkalmazására összpon­tosították figyelmüket. Ellen- forradalmi céljaik fokozatos megvalósítását hosszabb idő­szakra tervezték, mint Magyar- országon. Ezek az erők azon­ban Csehszlovákiában is szá­moltak azzal, hogy alkalmas időpontban, — ha terveik el­lenállásba ütköznek —, fizikai terrort is alkalmaznak a marxista—leninista káderek és a szocializmushoz hű állam­polgárok ellen. Az 1968. januárja utáni fej­lődés azt bizonyítja, hogy a jobboldal céltudatos támadást hajtott végre a szocializmus értékei és normái ellen, s mód­szeresen bomlasztotta a pár­tot és az egész szocialista po­litikai rendszert. Ezt az áltató-, nos támadást megkönnyítette, hogy Alexander Dubcek, aki kezdetben élvezte a párt és az ország bizalmát, fokozatosan, letért a marxizmus—leniniz- mus talajáról, a jobboldali op­portunista és szocialistaellenes erők uszályába került, s végül jelképükké vált. Ugyancsak nagymértékben előrehaladt az államhatalmi szervek felbomlása. A jobboldal külpolitikai koncepciója végső következ­ményében nemcsak az állam stabilitását, biztonságát és szu­verenitását fenyegette, hanem védtelenné tette a szocialista közösség nyugati határait is. 1968. augusztusában Csehszlo-. vákiában kiélezett ellenforra­dalmi helyzet alakult ki, s az ország a polgárháború szélére sodródott. Kommunisták és nem kom­munisták, akik tudatában vol-. tak a szocialista rendszert fe­nyegető veszélynek — írja a dokumentum —, kérték a párt- és államvezetést, hogy erélyesen szálljon szembe az ellenforradalmi erőkkel, s kel­jen a forradalmi vívmányok védelmére. A CSKP Központi Bizottságához címzett számos határozat és levél tartalmazott ilyen sürgető felhívást. Ezek azonban válasz nélkül marad­tak. Több ezer kommunista, egyes állampolgárok, dolgozók egész kollektívái, a lakosság valamennyi rétegének és kü­lönféle szervezeteinek képvise­lői — hangsúlyozza a doku­mentum —, beleértve a CSKP és az SZLKP Központi Bizott­ságának tagjait, a csehszlovák kormány tagjait, a nemzetgyű­lés és a szlovák nemzeti ta­nács képviselőit, a szocializmus sorsáért reájuk háruló osztály­felelősségük, nemzeti és inter- nacionálista felelősségük tuda­tában erőteljesen keresték a kibontakozást a nehéz, kri­tikus helyzetből. Miközben a pártvezetés jobboldali része semmi olyan intézkedést nem akart megtenni, amely meg­hiúsíthatta volna az ellenfor­radalmi fordulatot és a pol­gárháborút, az említett szemé­lyek azzal a kéréssel fordul­tak a testvérpártok vezetősé­geihez és a szövetségesek kor­mányaihoz, hogy ebben a ne­héz történelmi pillanatban a csehszlovák népnek nyújtsanak internacionalista segítséget, a szocializmus védelméhez. A csehszlovákiai szocializ­mus megvédése érdekében végrehajtott internacionalista akció lehetővé tette a cseh­szlovák kommunisták számára, hogy teljes mértékben kibon­takoztassák a politikai harcot az ellenforradalmi szocialista- ellenes és jobboldali opportu­nista erők ellen, s politikai eszközökkel számolják fel az ellenforradalmi fenyegetést. A dokumentum végül rész­letesen ismerteti a párt tevé­kenységének legfontosabb ál­lomásait a husáki pártvezetés munkájának megkezdése óta. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom