Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-14 / 11. szám
A bizalmiak választásánál nagjobb volt az aktivitás Egyenlő feltételekkel A tizenkét élelmiszeripari üzem szakszervezeti a tápszer- vezetőinél e héten véget ér a választási munka. A központi instrukciók értelmében az alap- szervezeti választásokat két ütemben hajtották végre — tájékoztatta . munkatársunkat Kontos András megyei titkár. Még a múlt i'v szeptemberében és októberében tartották a bizalmiak beszámolóit. A Tolna megyei élelmiszeripari üzemekben nagy aktivitással vettek részt a dolgozók ezen a jelentős politikai eseményen. A bizalmiak nemcsak megbízatásuk teljesítéséről adhattak számot, hanem választ kap. tak a szakszervezeti tagságtól arra is, hogyan végezték munkájukat, A kritikai légkör„ a sok-sok javaslat alkalmas arra, hogy a szakszervezeti élet a választások után is élénk maradjon, mondotta az ÉDOSZ megyei, titkára, örvendetes, hogy' a bizalmi- választások idején a tagság értékelte az adott gazdasági egység középvezetőjének, a művezetőnek, a csoportvezetőnek a munkáját is. Párhuzamot vontaik a dolgozók, hogyan haladnak a termelő beruházások, és az ezekhez kapcsolódó szociális jellegű létesítmények építése. E tekintetben különösen a gabonaiparnál hangzott el sok bírálat. Elkészítik a korszerű üzemeket, de elmaradnak az öltözők, étkezdék, mosdók építésével. Sok hiányosság megszüntetését kérték a sütőipar és a húsipar üzemeiben dolgozóit is. A pékségekben sokszor még a legszükségesebb tisztálkodási lehetőséget is csak hosz- szas vita után teremtik meg. A választási munkák során figyelembe keltett venni a központi instrukciókat, ezért aztán előfordult, hogy gyakorta kellett vitatkozni a megyei titkárságnak a gazdasági' vezetőkkel, az üzemi tömegszervezeti vezetőkkel, ha például fiatalokat akartak tisztségbe jelölni, vagy ha a nők részvételének emelését szorgalmazták. Előfordult, hogy a választások során a „hivatalos” jelöltet a dolgozók azért nem választották meg ismét, mert nem voltak elégedettek eddigi munkájával. Az egyik szekszárdi élelmiszeripari üzemben az szb-titkár jelöltet nem választották meg, hanem a dolgozók „saját.“ jelöltjüket bízták meg e fontos tisztséggel. Az élelmiszeripari üzemekben a régi szakszervezeti tisztségviselők mintegy ft; yen százalékát nem választották meg. A káderek gondos kiválasztására utal az a tény is, hogy a tisztségviselők jelentős része új ember. A korábbi választáson a 12 élelmiszeripari üzemben két szb-titkár volt nő, mast hat, a választott testületek tagjainak mintegy ötven százaiéira fizikai dolgozó. így sokkal jobban tudják a munkások érdekképviseletét ellátni a szakszervezeti bizottságok, mint korábban — állapította meg a megyei titkár. A bizalmiválasztásoikon aktívan vettek részt á szakszervezeti tagok. Az szb-k újjá választására tartott szakszervezeti taggyűlésekről már nem lehet ezt elmondani, alig hangzik el bírálat, észrevétel, az emberek eléggé passzívak ezen a fórumon. amely a választási munka második, befejező része. E hét végén a Paksi Konzervgyárban választják újjá a szakszervezeti bizottságot és a vállalati szakszervezeti tanácsot. Ezzel az ÉDOSZ területén befejeződik a szakszervezeti választás. 'A tapasztalatok összegezésére a tavasz folyamán kerül sor. De máris úgy határozott az ÉDOSZ megyei bizottsága, hogy sürgősen hozzákezdenek a megválasztott tisztségviselők oktatásához, képzéséhez. Ezt nemcsak az indokolja, hogy a megválasztott tisztségviselők ötven százaléka új ember a mozgalomban, hanem az is, hogy a szakszervezeti szervekre a jövőben egyre sokrétűbb, bonyolultabb feladatok megoldása vár. „A dolgozók érdekvédelmét csak olyan embe. rek tudják hatásosan képviselni, akik egyenrangú partnerei a gazdasági vezetésnek” — összegezte a választások eddigi tapasztalatait Kontos András megyei titkár.- Pj — JEGYZET Mert elvált... Az illető csaknem tíz évig dolgozott szakszervezeti tisztségben. Függetlenített titkár volt jó ideig. Ismerte a mozgalom minden csínját-binját, tudott az emberekkel beszélni. Szerették, mert emberséges volt, szerették, mert az igazságért mindig kiállt, még ha tudta, hogy egy-egy eset miatt a gazdasági igazgató majd neheztel rá. Később más munkaterületre került, ott is megállta helyét, míg aztán ismét visszakerült a szakszervezeti mozgalomba. Most is függetlenítették, de már nem titkárként, hanem a bizottság beosztottjaként. Elmúlott már vagy két év és fél év, amikor szóba került a ■szakszervezeti választások ügye. A történet szereplőjét a megyei bizottság titkára mellőzte. Mert szerinte, „ugye mégis csak furcsa, hogy egy elvált ember lenne tisztségviselő, pláne függetlenített”. És megindult a gépezet, melynek működését már ismerjük. Itt-ott elejteni egy- egy mondatot, félig kimondani egy sejtető szót, és akkor az illető már nézhet is új állás után. Meri elvált. „Meg aztán tudják, összeállt egy másik nővel”... összeállt. Vagy éljen egyedül. A dolog szempontjából teljesen mindegy. Nem mindegy, amikor egy szakszervezeti tisztség betöltését attól teszik függővé, hogy az illető nős-e, elvált-e? Tény az, hogy nem választották meg írásunk szereplőjét. Már más munkahelyen dolgozik. A szakma megyei titkára azt is mondotta, hogy a választási munkák tapasztalatainak összegezését rövidesen megkezdik. Nem tudom, ez a téma mennyiben kerül majd szóba. Mert érdemes volna róla beszélni, , ......-PjM ár régen nincs szükség arra, hogy a nők a szüfrazsettek valaha volt harcosságával küzdjék be magukat a férfiak társadalmába. Mint a megszeppent rómaiak mondták annak idején: Hannibal ante portás! Hannibál a város kapui előtt! A nők már itt vannak a kapuk előtt, sőt a kapukon belül. Méghozzá csak kis részben kemény dönge- tések árán, inkább azért, mert szükségünk lévén rájuk, önként tártuk ki előttük az évezredeken át zárt kapukat. Voltaic helyek, vannak ipa is, ahol • a munkások derékhadát alkották, alkotják. A munkásokét igen, az irányítókét nem — és még ma sem. Aztán voltak idők, amikor férfiúi babérok szerzésére ingerelték őket. Traktorra szálltak, s öntödékbe -mentek, s hasonló férfias dolgokat műveltek. Hamarosan kiderült, nem nekik való. Sokáig tartott, amíg elértünk máig, amikor méltó társként állnak mellettünk. S ha egymás mellett állunk, ám lássuk, egyenlő feltételek között ki viszi többre? Elérkeztünk a kritikus ponthoz: egyenlő feltételek között. Feltételeink azonban nem egyenlőek. Ne kelljen részleteznem, hogy az évezredek előtti matriarchatus elmúltával, mióta férfi vette kezébe az irányítást, a maga kénye-kedve szerint mi ezer törvényt hozott a maga képére, hasonlatosságára, és főleg — kényelmére. : Keményen körülbástyázta magát, de a nőt valahogy-kívül felejtette a bástyákon. Csoda-e, hogy nem kis munkába kendi egy-egy bástyát ledönteni,Öjk és időre van szükség még ahhoz is, amíg, az előttük" ' terpeszkedő -göröngyös talajt elegyengetik. Ezt • az. időt, éljük napjainkban. Ám, a „talaj egyengetés- hez” ma már .okos és gyorsan járó „gépek” állnak rendelkezésre: a sajtó, a televízió, a rádió. Mögöttük az irányító agy a demokratizmus, s ma már az egyetértő belátás, a sürgető segítség, az eredményre vivő támogatás, a szocializmus — a folyamat tehát gyorsan halad. A segítségre kinyújtott kén azonban csak akkor értékes ér, életmentő, hat- meg ís ragadják. Ha tudomásul veszik, hogy még játszani is csak az a gyermek tud, akit megtanítottak rá. Ha tudomásul veszik, hogy hiába itt a pálya, hiába itt a tér, a játéknak szabályai vannak, amiket be kell tartani, főleg pedig feltételei, amiknek meg kell felelni. Ebben pedig a férfiakra vár sokféle feladat. Vegyük végre tudomásul, hogy asszonyaink, lányaink sokkal alacsonyabb szintről futnak neki a mércének, mint mi. Agyonkoptatott közhely, de annál igazabb: a terhesség, a gyerek, a család, a bevásárlás, takarítás, mosás, a számos asszonyi kötelesség mind-mind megannyi buktató a mérce előtt, amit ennyi hendikeppel terhelve — nem lehet egykönnyen átvinni. Mindezek mellett tanulni, társadalmi munkában, politikai munkában részt venni és — ez is jogos igény — szórakozni nem, hát nem lehet. Ez az igénybevétel egy férfi idegifizikai erejét is meghaladná, s ha egy nő mindezzel mégis elbír, inkább kivétel csupán és annál nagyobb tisztelet jár neki. Amíg az utat járhatóvá nem simítottuk, amíg a terhek egy részét nőink válláról le nem vettük, korai a beteljesedett egyenjogúságról beszélni. Egyenjogú csak az lehet, akinek törvényben biztosított egyenlő jogai, lehetőségei mellett terhei is egyenlők. Mert hiába jobb ez és az, ha ahhoz, hogy ezt és azt elérjem, először át kell rágni magam a mesebeli — de sajnos valóságos! — kásahegyen, miközben vagy a kását utálom meg, vagy azt érem el, hogy szépen biztosított jogaimra fütyülök. . t A feladat tehát reménytelen? Nem teremthető meg az egyenjogúság férfi és nő között? A cél irányában nagy haladást tettünk már, de még nem elegendőt. Módot kell találni arra, hogy a férfiakkal azonos szintről, velük egyenlő, nem pedig sokszorosan nagyobb teherrel induljanak. Joguk és ». tényleges emancipáció csak így tud beteljesülni. K. E. MILYEN JOGON? Bemutattak a minap egy asszonyt, és aki bemutatta,. nem győzte ismételni, hogy ki is az illető. „Nem ismeri? Az ő férje X”. Dehogynem ismertem. Csak azt volt nehéz megértenem, hogy mennyiben érdeme ennek az asszonynak, hogy az ő férje X, hogy mennyiben több ő másoknál azzal, hogy a férje magas beosztásban dolgozik? Az, eset gyakori és bosszantó. Miért jelent rangot „feleségnek” tenni? Rokonnak, hozzátartozónak, közismert ember baráti körének lenni, és főleg ezt úton- útfélen hangoztatni, dicsekedni vele, hivatkozni rá. Közben számtalan újabb kérdés vetődik fel. Érdemes? Hová, milyen messzire nyúlnak a gyökerek? Ha valaki ilyen, vagy ehhez hasonló eszközhöz folyamodik, nem t véletlenül teszi, bizonyára nem egyszer származott már kapcsolataiból előnye, s gondolja, bár tisztességtelen eszköz, de eredményes. S lehet az is, hogy szomorú tapasztalatok, eredménytelen kiiincselések tanítottak meg igen sok embert arra. hogy persze, hogy érdemes: élni kell. De így? Mert lehet másként is élni. A kérdés újra kínálkozik: Érdemes? Azt hiszem, igen. Csak nem kell olykor megalázkodni, nem kell rászoktatnunk embereket, hogy igen is a pozíciójuknál fogva kijár nekik a tisztelet — és itt a pozíción van a hangsúly —, bátrabban kell szólni magunk és a mások érdekében, és kevesebbszer kell behajlítani a derekunkat. Fodrásznál, kozmetikusnál járva, boltokban sorban állva gyakran látom, hogy némelyek szinte természetesnek veszik, hogy vélt' rangjuknál fogva megkülön- ; böztessék őket, hamarabb kerüljenek sorra, vagy éppen a sor elejére álljanak. Nemrégiben mondta valaki: Én bizony nem kedveskedem a főnököm feleségének. Miért kel! ezt hangsúlyozni? Érdem talán? Néha igen. Fölényt jelent, erkölcsi fölényt, mindazokkal szemben, akik éppen az ellenkezőjét teszik, kihasználva a kínálkozó „lehetőséget”, aminek sokszor ára van: kép- mutatás, önmagunk megtagadása. Mosolyognom kell néha, ha találkozom olyan asz- szonyokkal, akik fejükre elegáns kalapot biggyesztve az üzetben „banándct” kérnek, és úgy jellemeznek valakit: az igen, az egy intelligence ember. E közülük egy: olyan helyen dolgozom, hogy ápoltnak kell lennem. Mintha egyfajta urhaínámságot fedezne fel az ember, éppen úgy, mint akkor, ha szó esvén valakiről, nem maradhat ki a származás, a szülők, a nagyszülők foglalkozásának, rangjának, módjának említése. Egy idős, munkában megfáradt asszony, aki háztartási alkalmazottként keresi kenyerét, sírva panaszolja: A jómódú feleség minduntalan kifogásolja a munkáját, mindenbe beleköt, sokallja a bérét, lehetetlenné teszi az életét. Vajon mi jogon? A munkaadó, a jó anyagi körülmények között lévő jogán? Itt is, és még számos más vonatkozásban, igen régről ránk maradt magatartásbeli felfogással találkozhatunk. Látjuk ezeket a dolgokat, kísértenek nap mint nap, véleményünk van róluk, bosszankodunk miattuk, olykor mosolygásra késztetnek. De mintha a puszta észrevétel kevésnek bizonyulna. D. VARGA MÁRTA Metró-múzeum Szófiában A szófiai metróépítkezés valóságos régészeti múzeumot hozott napvilágra. A munkálatok során romokra bukkantak, amelyekről csakhamar kiderült, hogy ősi erődrendszer részei, még a római birodalom idejéből. Az építészek most azt tervezik, hogy megpróbálják a festői leleteket meghagyni és a metróval kombinálni. A különben mindig siető járókelők máris gyakran megállnak: érthető módon marasztalja őket a nem mindennapi látvány, a visszaidézett régmúlt. A tudósok kiderítették, hogy az erődrendszert a második században uralkodott császár, Marcus Aurelius or- száglása alatt építettek. Képünkön: a sajátos metrómúzeum egy része, __________ (Foto: BTA—MTI—KSj
