Tolna Megyei Népújság, 1970. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-10 / 289. szám

iwvivvwwvTWTWTVTWVTrYwrvTrfYrrrrrrr'r'iwTv'rvr'rwy rrwrrrrTfrrrrrrrrrrrTTrrrrTy^rrr^rrrrrryrrrrrrryrrrTrwrrrry Dobosv Imrét < < ■4 ■4 ■4-4 ■4 •4 ■4 Újra lehet kezdeni 25. Éles vijjogás hasít, fülembe, Sztálinorgona, egye meg a fene, átkozottul kellemetlen, ideg­borzoló visítás, mintha roppant kutyafalka vo- nyítana két-három szólamban, elhallgathatna már, nyomban utána megremeg a föld ijedt do- bajjal, hé fiúk, Bittát aprítják, sorozatvetővel, de nem is Bitát, ez már közelebb van, a Gyapa tövében, az országút táján, hát mi történt... Mondtam én nektek, mondja Gallai, bekeríte­nek a ganék jó lesz lehúzódni a pincébe, bor is van, seggrészegre iszom magamat, aztán dö­römbölhetnek felettem, teszek a fejükre. De nem mozdul senki, friss sorozat csóvái szikráz­nak a dombok felett. Bugyecz beszálló kocs­mája udvarából harckocsik sorjáznak ki a bit- tai útra, egyszerre megpezsdül ez egész déli vá­rosszél, ágyuk morognak, nehézpuskák ugatnak, az öregváros puszmogó frontja is megmozdul, az oroszok a Duna felől is támadnak. Hát igen, mondja Deső bólintva, ebből szabályos harapó­fogó készül, el akarják kapni az egész társasá­got. A kastély mögött német terepjárók eresz­kednek le a hegyi útról, nyomukban teherautó­kon magyar határvadászok, vagy fél zászlóalj, ebből csúnya verekedés lesz. — Derékszíját, szereléket fel! — izgul Gallai, süket fülét tapogatva. — Főhadnagy úr, ha be­lénk botlanak, figyelőállás vagyunk, ez a leg­okosabb, , az isten verné meg őket, legalább egy vacak távcsövünk lenne kéznél. — Van nekem — mondia Sorki. köpenye alól német katonai látcsövet húzva elő. — Add a főhadnagy úrnak, de gyorsan! Mi­csoda kiszolgálás, se tokja, se szíja, Sor ki, te el- züllöttél. — Alázatosan jelentem, tokostól nehéz lett volna ellopni, hát csak így... — Add már, ne pofázz! > — Parancsára, főhadnagy úr. Fésűs Járó az egyik tábori csendőrről rángat­ja le a derékszíját, ettől azonban nemigen har- ciasabb a külseje, köpenyének cafatai kifityeg­nek a szíj alól, mintha egy merő rojt lenne az egész. Szalad Desőhöz, Kálmán csak egy pilla­natra, hadd nézzek bele, igazán csak egy pilla­natra. Mohón rántja izeméhez a távcsövet, mi minden tud benne lenni egyetlen kurta mozdu­latban, ez a Fésűs Járó erre a percre vár ör­dög tudja mióta, mekkora gyötrő Izgalommal, de nem lát semmit, elkeseredetten nyújtja visz- sza a látcsövet, hej, de messze vannak még, hej de nagyon messze. De már a majortól nyugatra is ott vannak az oroszok, a katyusa Sárgakút felől kezd orgo­náim, ezt ügyesen kitalálták, a móbil kilövő szerkezetet, mire tüzérségünk bemérné őket, már rég odébb hurcolkodtak. Elfogy a szavunk, mindenki hallgat, ránk terül a szorongás, mint egy átázott, nehéz köpönyeg. Tarba sem hát­rafelé kémlel a szilfa mögül, hanem előre, a frontot bámulja csüggedten. Olyan a front, mint a szélben hullámzó nád, behajlik, vissza­rúg, a határvadászok most ugrálnak le a gép­kocsikról, micsoda apró, riadtan futkározó bo­garak messziről, de ez a szerencse, nehezebb eltalálni őket. Egyetlen ívű, laza félkaréjba fej- ' lödnek, jobb szárnyukon a németek nyílegye­nes léniája nyomul előre, hihetetlen, ezek most is rendet tudnak tartani. Most, mondja Deső, Fésűs Járónak nyújtva a távcsövet, most már láthatod őket. A látcső kézről kézre vándorol. A bittai erdőszél mögül orosz harckocsik dug­ják ki orrukat, másznak mint a teknősbékák, egy, kettő, tíz, tizenöt, az ördögbe, egész pán­célos ezred, hirtelen megiramodnak, legyezőfor­mán szétterülve, mögöttük apró szemű, sűrű láncba nyúlik a gyalogság. Innen fentről parádés a látvány, és hát ren­geteg pusztító anyagot kell elpufogtatni, mire egy semmi kis emberkét eltalálnak, az első há­ború minden egyes hullájára állítólag tízezer lövés esett. Úristen. Ez telibe kapta a miein­ket. Egy pillanatra széliében lángra lobban a barna mező. A látcsövet hamar, ne bámészkod­jatok, micsoda füst és mennyi eltaposott, moz­dulatlan bogár a földön! Álljatok fel, na. kezd­jétek már, ez nem lehet... Hát nincsenek fel- derítőink? Ki volt az a barom, aki egyenest a katyusák torkába kergette a határvadászokat? Gallai kikapja kezemből a látcsövet. Károm­kodik. Ronda munka, fnondja mogorván, nem sokan maradtak, azok meg már kotródnak is visszafelé. Deső leül egy kerékvető kőre, öreg az arca, rágyújt, de nem szívja a cigarettát, füstölög csak a kezében. — Ez most már így Jesz! — mondja — be­terítik a földet, a nyugati határig. Nem fejezi be. Géza besiet a házba, válla rázkódik. Sárgakútról hét vagy nyolc német páncélos robog ki, oldalba kapva az orosz harc­kocsikat. Pokoli csattogás kezdődik ott is, egy pillanat alatt. A német vezérgép három orosz páncélost lő ki, mintha zsinóron húznák minde- nik gránátját, mielőtt a megtámadottak, fel­ocsúdnának. Akkor aztán az oroszok oldalt for­dulnak, szembe a németekkel, és megeszik az egész egységet, tempósan, módszeresen darál­va, fekete füstöt vetnek a döglött páncélosok, épp így füstölhetett az én öreg Ansaldóm is Kolomeánál, dehát nem láttam, csak a kórház- kocsiban tértem magamhoz. Az orosz támadó vonal megint félfordulatot csinál, akkurátusán, az istenit az idegeiknek, és jönnek Bitta felől, egyenest neki a városnak. Nem értem, dühöng Gallai, hová dugták ezek a marhák a páncél­törőinket, kell legyenek páncéltörőink, de hol a fenében vannak. A maradék németek árokba, gödörbe ugrálnak, panzerfaustot eregetnek a harckocsikra, kettőt el is találnak, de a pán­célosok mögül rájuk csap az orosz gyalogság, ott billennek el a gödörben, vagy kirángatják őket, s terelik hátrafelé. Hát vége? Nincs to­vább? — Géza — kiáltok be a házba, eszembe jut, hogy nincs más gúnyánk, csak az egyenruha, átkozott história, .végül is szabályos hadifog­ságba esünk, akárha verekedtünk volna. — Gé­za, a kutya istenit, mi lesz a civil ruhákkal? Nem hallja. Dübög, ropog körben a világ. Olyan düh fog el, törni-zúzni tudnék, beszala­dok a házba, felrángatom a székről Gézát, könnytől nedves arca csak még jobban vadít, mit bőgsz itt, tehetetlen kis hülye, hol vannak a civil ruhák. — Igen — mondja gyámoltalanul —, igen, hát anám... — Ne dadogj! Szibériában ébredünk fel, mi­attad, de előbb agyonverlek! — Arról volt szó, hogy apám ma este újra.‘ — Késő! És ha ő nem jön, mi legyen? Közü­lünk senki se merészkedhet be a városba, egyenruhában vagyunk! — Igen, ez igaz. De én, ha akarod.. 1 hát per­sze, előhh is eszembe juthatott volna, nincs más megoldás. (Folytatjuk.)' 2 22 3 AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA—íAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA A kolbászipar központj ában A professzor hosszú, tíz­centis pengéjével a húsba vágott: vérpiros lemezes sze­letet metszett le a megvizs­gálandó részből, szájához emelte, megízlelte, majd egy újabb szeletet a penge he­győré tűzve felém nyújtotta: „Érett, szép áru. Kóstolja meg.” Fűszeres, tüzes ízek ömlöttek szét a számban: bi­zony, ez a valódi gyulai! A professzor — mert illik rá a kifejezés — a gyulai húsipari vállalat főmérnöke. Zám Andrásnál, Gyulán val­lattam az igazi gyulait. (Vi­harsarki, nagykamarási fiú volt, itt a gyárban töltötte le a tanulóesztendőket, majd Csabán a munka mellett érettségizett. A gyár társa­dalmi ösztöndíjjal a Műegye­temre küldte, 65-ben gépész- mérnök lett, s két éve a gyár főmérnöke.) A szike — az a vékony, tízcentis pengéjű kés — is gyári, a hivatáshoz tartozó szerszám, akár a logarléc. A szalámi vastagságú árut ez­zel vizsgálják, metszik: érett-e már — megérett? — a szállításra? Az új, korsze­rű technológiával három hét alatt „kész a gyulai”. Mi a különbség a gyulai és a csabai közt? Ma már más, mint hajdan volt. A formai különbség a gyulai páros, a csabai hosszabb, vastagabb, száraz áru. Fű­szerezésében — hajdan — a gyulai enyhébben aromás, a csabai erősebben csípős. De ezek már csak régi megha­tározások, a csabai is mo­dern gyártástechnológiával készül. Mégpedig itt. Gyu­lán! (Csabán csak a MÉK egy kisebb üzeme készíti.) Annyira valódi csabai készül itt Gyulán, hogy ezzel a „csabaival” két díjat is nyer­tek. Uj terméknek is nevez­hetjük. Ami megmaradt a régiből, az a csípőssége. — Az öregek azt mond­ják, hogy a régi kolbász jobb volt, igaz ez? — kérdem. — Talán a hús alapanya­ga. A fűszerezés hasonló. In­kább az emlékezet az, ami szépít. A technológiát ter­mészetesen megváltoztattuk. A régi csabai túlzott daj- kálása megszűnt. Kérdem: mi az a da.ikálás. Hogy lehet egy kolbászt daj­kálni? — Elmondom hogy készült. Ledarálták régen, s kézzel két-háromszor átdolgozták. De teljesen elölről a munkasza­kaszokat: elébb kis darabok­ra vágták a húst, állványokra rakták, hogy a leve lecsurog­jon, ahogy mondták: száraz húst kapjanak. Minél keve­sebb legyen a nedvességtar­talma. Ezzel igen értékes fe­hérjéket vesztettek el. Ezután következett a szikkasztás, vagy dermesztés. Szalonnával, fű­szerrel kézzel keverték, majd darálták. Fakádakba tömték, keményen ledöngölték a hús­masszát és 48 óráig hagyták itt érlelni. Majd dugattyús töltőgépekbe rakták, itt még egyszer átdöngölték füstölés előtt A rég! érlelésről pedig már oly sokat hallottunk: a szél- járást kihasználták, ablakokat nyitottak, különféle huzato­kat csináltak. Ma a klímabe­rendezések korában?! Az új, Érlelődik. ízesedik a gyulai kolbász a szárítóban. (MTI foto — Érczi K. Gyula felv. — KS). egészséges, korszerű techno­lógiánál a darabos húsokat azonnal intenzíven lehűtjük, nyolc-tíz óra alatt, fehérje és értékes anyagok vesztesége nélkül kerül a „kiszikkadt” hús a keverőbe, darálóba, s vákuumos töltőgéppel távolít- juk el a levegőt a húsmasszá­ból. Az az újfajta csabai két éve Született itt Gyulán; kétéves karrierjét a sok vagon export bizonyítja. A gyár a gyulaiból tíz év alatt négyszer annyit készített, mint korábban, S mégsem tudják az igényeket kielégíteni. Hogy miért épp Gyulán, Csabán született meg gz a nemzeti kolbászipar? Az alapanyag bősége miatt. Bé­kés megye sertéstenyésztésé­ről híres vidék volt. Most is az állattenyésztés egyik ha­zája, s épp ezért is ez a nagy gyár minden alapanyagát in­nét, a megyéből vásárolja. Sőt, többszörösét vásárolják fel, mint amennyit feldolgoz­nak, küldik a társvállalatok­nak Budapestre, Szolnokra, sőt, időnként Szegedre. Deb­recenbe is. Hogy lesz több gyuláink, csabaink? A negyedik ötéves tervben szerepel e húsipari bázis, a fűszeres ízek fellegvárának bővítése, fejlesztése. Új vágó­hidat kap majd Gyula. Na­ponta most még csak 300 da­rab sertést vágnak itt — a falánk üzemnek még hűtő­házakból hozzák az alapanyag egy részét —, az új vágóhíd 1200 darab sertés feldolgozá­sára lesz majd képes. És új feldolgozó húsipari üzem is épül, amelyben már csak úgynevezett szárazárut gyártanának. Gyulának meg­születik majd a „déli ipar­vidéke”, a húsáru üzemmel ugyanis szinte közös egységbe települ a tejporgyár is. Élel­miszeriparunk egyik fellegvá­ra épül a Viharsarkon. K. Gy. TTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTirfTTTTyTTTTTTÍfTTTTTTTTTTyTTTTTTTTTTTTTl^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom