Tolna Megyei Népújság, 1970. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-20 / 298. szám
’ynrrrrr ▼ rrnrnmYrnr Doboxy Imrei Újra lehet kezdeni 34. Elmosolyodik, hogy milyen fontos titkot tud, s milyen izgalomban tarthat bennünket. Sorki is felvidul, félmarok cigarettát húz elő, valahonnan, mindnyájunkat megkínál, az orosz altisztet is, aki fáradtan lógatja géppisztolya csövét, úgy kísér bennünket. Ahogy távolodunk Tarba hullájától, legbensőbb s legtitkosabb kis gondolatunkat is birtokba veszi az élet. Sorki vigyorog. — Ha nincs baj, mindig arra kell menni, amerre a többi — mondja elégedetten. — De ha baj van, sose arra. Az újvárosi kaszinóban, ahol tegnap még a tábori csendőrség két szakasza tanyázott, első pillantásra alig változott valami. Orosz őrség a kapuban, nyüzsgő katonák a folyosón, ez az egész. Minden bútor a helyén, az állampolgárok okulására szolgáló faliképek is, melyeken bolsevista kémeket, szabotőröket, és más árulókat akasztanak fel a csendőrök nagy szakértelemmel. Hitler képét leverte valaki, Szála- sié azonban még ott lóg a falon, sőt, kissé távolabb Francóé is. Meglököm Fésűs Járót, te, ezt mégis le kellene szedni, változnak az idők. Fésűs Járó elképed, hogy a fenébe maradt itt ez a disznó népség, kotorná is őket egyenként lefele, az orosz altiszt azonban rászól, ne hadonásszék, hanem álljon becsületesen, ahogy fogságban lévő egyénhez illik. Alacsony, himlő- helyes arcú, fiatal tiszt lép a szobába, mögötte még vagy hárman.-r — A parancsnok — súgja Fésűs Járó. Köpenye kigombolva, derékszíja a kezében, megáll az asztal mögött, végignéz rajtunk. Erős álla van, mélyen előrenyúló csontos álla, nem látni tőle a nyakát, orra lapos, mint a bokszo- lóké, szeme nagy, furcsán, gyerekesen nagy és kíváncsi. Int, egy rangjelzés riélküli egyenruhás férfi — a tolmács — melléje lép. — Golovkin őrnagy vagyok — mutatkozik be, — Üdvözlöm önöket. Hallottam, hogy önök, zárt kötelékben, felvették a harcot a németekkel. Ez nagyon érdekel minket. Kérem, mondják el pontosan, hol, mikor és hogyan történt a dolog. Az egyik tiszt leül, jegyzetfűzetet vesz elő. Fésűs Járó idegesen nógatja Desőt. — Szólj már valamit, hát ezt te tudod, a te századoddal történt! Deső tiszteleg, bemutatkozik, majd oroszul folytatja, elővéve zsebéből a tényvázlatot: tessék, ez hivatalos irat, benne van minden. A tisztek kézről kézre adják a papírt, persze, nem értenek belőle semmit, végül is a tolmácsnak adják, az aztán halkan és gyorsan lefordítja az egészet. Golovkin többször is bólint, végül kijön az asztal mögül, jobban megnézi Desőt. — Nagyon helyes — mondja. — Önök tehát már elkezdték a harcot a fasiszták ellen, csak folytatni kell. Híradósok nyomulnak be a szobába, huzaltekercset cipelnek, kopácsolnak, a tábori telefont szerelik, hangosabban kell beszélnünk. — Én — mondja Géza — orvos vagyok, nőgyógyász, kérem nekem semmi közöm a katonasághoz. — Természetesen — jelentkezem én is — az igazsághoz híven nekem is közölnöm kell, hogy annál a bizonyos tűzharcnál nem voltam jelen. Én csak tegnap csatlakoztam Deső főhadnagyhoz. Golovkin int. — Jó majd később, ezek részletkérdések. A lényeg: hol az ön százada? — Nem tudom — feleli Deső. — Nos, van itt elég katona. Úgy értem, a nyilasokon, csendőrökön kívül, mert ők nem jöhetnek szóba, és persze a sebesültek sem: vállalnák önök, hogy beszélnek velük? Deső nagy szemeket mereszt. — Miről? — Már szervezik az új, demokratikus magyar hadsereget, amely — velünk együtt — harcolni fog a németek ellen. Szeretném, ha minél több katona jelentkezne * ebbe a hadseregbe. Természetesen nem erőltetünk senkit. De végül is most arról van szó, hogy az önök hazája milyen gyorsan szabadul fel a náci megszállás alól. És, ezt is közölnöm kell, aki nem jelentkezik, hadifogolyként kezeljük. — Én — mondja Deső — semmit sem tudok az új magyar hadseregről. Fésűs Járó rámered. — Hogy-hogy semmit? Hát nem elég, hogy demokratikus? És harcolni fog a fasizmus ellen? Sorkinak megfeszül a bőre, fénylení kezd. A semmibe volt zuhanóban, a fogság bugyraiba, a legrosszabba, mely katonát érhet, és íme egyszerre megnyílik a menny, tovább lehet taktusra lépni, fegyvert markolni, parancsolni, élelmet felvenni: ez nem kicsiség, nem is szabadna soká latolgatni, hátha visszaszívja az orosz tiszt — Főhadnagy űr, tisztelettel — mondja, és nyálzik izgalmában — akármilyen hadsereg, de hadsereg... hát csak nem akar kivitetni minket a főhadnagy úr, erdőt irtani? Golovkin az óráját nézi. — Nos? — kérdi, majd odalép Desőhöz. — Azt hiszem, egy lövész századot össze lehetne verbuválni az itteni katonákból. Szeretném, ha ön lenne a parancsnok. Várakozólag áll, szeretné már hallani az igent, sok a dolga, s összehúzott szemén látszik, kicsit bosszantja is, hogy ajánlatán — épp csak kiszabadulva a bunkerből — nem kapunk kapva. Deső azonban, mint mindig, most is okoskodik: ahelyett, hogy majd a körülményekkel s önmagával alkudozna, itt akar alkudni, ahol nem lehet. — Többet — kérdi, aggodalmas kénpel — nem lehet tudni erről az új hadseregről? Például, hogy... katonailag és politikailag kinek van alárendelve? — Katonailag természetesen hozzánk tartoznak. Gondolom, ezt ön is magától értetődőnek tartja: egy most alakuló, kis hadsereg nem fog önállóan operálni a mi frontunkon. — Igen, de milyen magyar hatóság rendelkezései szerint szerveződik ez a hadsereg? (Folytatjuk) iátiAiAAAAAtAAAAAiAAAAáAáAiAitAAAiilAÁAAtiAAáAAAAAUiU» Újjászületik a Kncr Nyomda Caesar és a mai közlekedés Rómában A békéscsabai Kner Nyomda rekonstrukciója befejezéséhez közeledik. A 350 millió forint értékű átalakítás folyamán új épületeket emeltek, új offset, és mélynyomó berendezéseket szereltek fel. Idén már 7000 tonna színes nyomású csomagolóanyagot állítottak elő. jövőre 10 ezer tonnát gyártanak. Az offsetnyomó gépek öt színű felirattal készítenek címkéket és csomagolóanyagot a mezőgazdaság, az édesipar, a szeszipar és más iparágak termékeihez. A mélynyomó gépsorból 2—3 színű csomagolóanyag kerül ki. Képünkön: színes címkék darabolása. , . , „ , (MTI foto: Erezi K. Gyula felvetele — KS) Az Örök Városba vezető utakon és Róma belvárosában az elmúlt víkend alatt valóságos káosz támadt. Gépjárművek ezreinek szirénái és csípős hangú vezércikkek korholták a fővárosi hatóságok közlekedésrendészeti reformját. Róma szívében számos főutcán egyirányúvá nyilvánítót, tak, külön útsávokat jelöltek ki az autóbuszok és taxik számára. azzal a céllal, hogy meggyorsítsák a városi közlekedést. Az autóbuszok azonban, ahelyett, hogy gyorsabban haladtak volna, hihetetlen közlekedési dugókba keveredtek és csak csigalassúsággal tudtak haladni. Az II Messagiero című napilap kétségbeesetten tette fel a kérdést: — Mi fojtogatja Róma közlekedését? Mindjárt válaszolt is: — Kétségkívül az improvizáció. Az új közlekedési reform bevezetése előtt ezúttal sem végeztek elemzést a római közlekedés méreteiről és jellegzetességeiről, nem mérték fel kellőképpen, hogy az új egyirányú utcákon és utakon mekkora forgalom bonyolódhat le. Az ANSA olasz hírügynökség s teljes melléfogásnak nevezte a római közlekedési „kísérletet”. Az ismert Via del Corson, vagy a Via del Tritoné nevű római utcák végén, ott, ahol az autóbuszok részére kijelölt útsávok a terekbe torkoltának, hihetetlen torlódás támadt, s 70 perces késéseket is okozott egyes városi járatokon. A szakértők kiszámították, hogy a csúcsforgalom idején a gépjárművek csak óránként egy kilométeres sebességgel haladhattak a belvárosban, míg Róma más negyedeinek utcái üresek maradtak. A közlekedési rendőrök kétségbeesetten nézték és hallgatták a közlekedési dugóba jutott gépkocsik százait és ideges tülkölésüket. Sok taxisofőr panaszkodott, hogy az utasok egyszerűen kiszálltak a bérkocsiból és gyalog folytatták útjukat. A római rendőrség közlekedésügyi főnöke kijelentette: — Az új közlekedésrendészeti szabályok és intézkedések legfőbb célja, hogy a magán- gépkocsi-tulajdonosok minél kevesebbet használják járműveiket a belvárosban. Hozzátette, hogy ha kell, akkor ahhoz a közlekedési gyógymódhoz folyamodnak, amelyet Julius Caesar használt, még 2000 évvel ezelőtt. Időszámítás előtt 51-ben ugyanis, amikor már Rómában nehézségeket okozott a harckocsik közlekedése, Caesar megtiltotta minden jármű közlekedését a nappali órákban, A római utcák azóta sem lettek szélesebbek, nem csoda hát, hogy a közlekedés mind nagyobb gondokat okoz. Acélfólia — csomagoláshox Egy nyugatnémet cég 0,003 milliméter „vastag” acélfóliát gyárt. A fóliát papír- és alu- míniumfólia helyett csomagolóanyagként lehet felhasználni. Az „acélpapír” jobban megvédi az árut a rovaroktól, baktériumoktól, sőt a rágcsálóktól is, mint á hagyományos csomagolóanyagok, ezenkívül nem engedi át a nedvességet, a féryt és a levegőt. UUAAAAAAáAAAAAAAAUAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA aaa
