Tolna Megyei Népújság, 1970. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-17 / 295. szám
Községeink — felülről Aki 1773-ban kinézett az akkor elkészült templom tornyából, tipikus halászíalut látott a ma már szépen iparosodó nagyközség, Tolna helyén, melyet fotóriporterünk megörökített. Foto: Gottvald Károly Utazásra készül a Fő utca 20. sz. ház 4 CÍlTl anny*ban tér el a vart. UIU lóságtól, hogy nem „készül”, hanem „utazásra készítik” a szóban forgó házat. Ez a bizonyos Fő utca £0. szám alatti ház öcsényben található. Bogár István, a Sárköz immár országos hírű néprajzosa mutatja a Néprajzi Múzeum levelét, mely szerint kérik ~ a tulajdonosokat, hogy minél előbb rendezzék a telekkönyvi ügyeket, hogy sor kerülhessen az adásvétel hivatalos lebonyolítására is. Az előzetes megállapodás szerint a múzeum megvásárolja és Szentendrére szállítja ezt a családi lakóházat. — Éppen ma jártam ez ügyben is a telekkönyvi hivatalban. Tulajdonjogilag ugyan nem az enyém, hanem a feleségem családjáé: ők építtették, és örökségként maradt mindig apáról fiúra. De az ügy intézését és vállaltam. — Talán múzeumnak rendezik be ezt az épületet? — Igen, csak nem itt. Lebontják, az anyagát elviszik Szentendrére, s ott újra felépítik az eredeti formájában. Megszámozzák minden egyes darabját, hogy az feltétlenül, az eredeti helyére kerüljön. Szentendrén skanzen létesül, azaz szabadtéri, s berendezett épületekből álló. múzeum. A skanzen jellegéhez tartozik, hogy nem ott létesül, ahol az épületek eredetileg állnak, hanem az épületeket oda szállítják, berendezésükkel együtt, ahol annak turisztikai s tudományos szempontok alapján kijelölték a helyét. így az épület rendszerint messze kerül el attól a tájegységtől, amelynek jellegzetességeit magán viseli. A skanzenek létesítése napjainkban világhobbivá vált, s általában tudományos megalapozottsággal létesítik őket. Céljuk a hagyománymentés, megismertetés. A szakemberek rájöttek, hogy a technika fejlődésével párhuzamosan pusztulnak mindenütt a régi korok emlékei, s a még szétszórtan fellelhető emlékek is többnyire eltűnnek minden védelmi intézkedés ellenére is, vagy legalábbis erősen megrongálódnak. Tartós megóvásuknak a legcélravezetőbb módszere az, ha azokat egy helyre gyűjtik össze, ott szakszerűen gondozzák őket, állandóan felügyelnek rójuk. 4 rw mjt/í skanzen a múlt ;W század utolsó évtizedében Stockholmban létesült, azt az oslói követte. A világon a harmadiknak Budapesten jött létre skanzen az Ezredéves Országos Kiállítás keretében. Sajnos, ezt a kiállítás után elbontották, és miközben világszerte nagy skan- zenr ultusz bontakozott ki, nálunk mindmáig csak szerény kezdemény ezésekről beszélhetünk a világhírű szabadtéri múzeumok viszonylatában. A szentendrei viszont olyan nagy vállalkozás, hogy ezzel a Világranglista élére kerülünk: körülbelül akkora lesz a szentendrei is, mint a világon mindmáig legnagyobb stockholmi és oslói. Ebben a skanzenben az őcsényi Fő utca 20. szám alatti ház képviseli majd a Sárköz múlt századbéli parasztházait. Ezt 1856-ban építtette Tóth Pál. Az idő, a sok használat azóta ugyancsak megkoptatta minden darabját, de éppen ez az egyik leglényegesebb kritériuma a skanzennek: az épületeken, berendezési tárgyakon látszania kell a használat patinájának is. Tehát már eleve nem jöhet számításba a mai anyagból készült, még akkor sem, ha az formájában megegyezik az eredetivel, Úgynevezett kistornácos ház az őcsényi. Módos gazda építtette, ám sokkal kisebb, szerényebb, mint a Sárköz többi gazdag parasztjának háza. Ennek az a magyarázata, hogy ez akkor épült, amikor a vízszabályozás még nem éreztette a környék mezőgazdaságára nézve áldásos hatását. Ebből az időből nagyon kevés parasztház maradt fenn, ilyen eredetiben pedig ezenkívül talán egy sem. A tulajdonképpeni gazdagodás a Sárköz parasztvilágában a Duna és , környékének szabályozása és a kiegyezést követő kapitalizáló. dás következtében indult meg, étikor épültek tucatjával a feltűnően nagy méretű parasztházak is, amelyek ma is láthatók minden sárközi községben. A Széniendrére Kz mieden porcikáján fellelhető a sárközi gazdálkodás, életforma, népművészet nyoma. A tornác mennyezetéről eredetileg beépített vaskampók lógnak alá. A dohány szárításához használták. A lakószobák padlózata vert agyag, meny- nyezete barnára festett deszkázat, és mestergerenda nyújtózik hosszában. A gerendába mór eredetile? felszereltek egy vas tartót, amit a házi szövésnél alkalmaztak. Díszes téka: f dba épített polc, ajtóval. Picinyke ablakok, tömött falak (a tömött falból csalt mutatónak szállítanak egy részt Szentendrére, a többit a helyszínen készítik, eredeti technikával és technológiával. Téli konyha, nyári konyha. A nyári konyha szabadkéményes. Itt található a kenyérsütő kemence. Előtte egy deszkával lefedett mélyedés. A háziasz- szony ebbe állt bele, amikor a kenyeret rakta be és szedte ki, mert így nem kellett nagyot hajolnia. Agyagból, téglából rakott tűzhely a főzéshez. A gazdasági épületrész — egyébként ez a nagyobb — egybe van építve a lakrésszel, de tőle határozottan elkülönítve. A gazdasági és lakrész L- alakzatú. A kamrában óriási hombár a termény részére. Az előudvar részben téglával lerakott, részben pedig virágoskert. Magas téglakerítés, tömzsi, csúcsívben végződő oszlopokkal. Nagyszerűen [f™1' egvkori sárközi népéletet, jó, hogy ez is helyet kap az ország legnagyobb, s a világ egyik legnagyobb skanzenjében. BŐDA FERENC A munkafegyelemről C1 llenszenves cím. *u nem akadt a Még magyar sajtónak olyan orgánuma, melynél • példányszám- emelkedést eredményezett volna, ha a munkafegyelemről „prédikált”, netán menny- dörgött. Se ennek, se annak nincs sok értelme. Kezdjük ehelyett tán azzal a — meglehet furcsának tűnő — megállapítással, hogy a munka- fegyelem közérdek és önérdek egyszerre. Az idei év második felében az egyik szekszárdi ipari üzemben fővárosi szakemberek úgvnevezett „munkaidő- fényképezést végeztek. Ez sem tűnt a legrokonszenvesebb eljárásnak, a párt-, szakmai és szakszervezeti vezetésnek épp elég ideiébe került, amíg az eljárás jelentőségét megértette a dolgozókkal. TJgy látszik nagyon vegves emlékek éltek még a zsebükben stopperórát szorongató egykori normásokról. Nos, a fényképezés kiderítette, hogy a ténylegesen munkára fordítható idő több mint harmad része, pontosan harminchét százaléka elvész. Részben üzemszervezési hibák révén, de nem csekély részben azért is, mert a munkafegyelem körül sincs minden rendben. Megtörténtek a megfelelő belső átszervezések (senkit nem bocsáj- tottak el), a munkaidő kihasználtságának mutatója nvolc- vanhét százalékra emelkedett. Terméketlennek csak a négyszáznyolcvan percnvi munkaidő tizenhárom százaléka bizonyult. A szakmunkások átlagkeresete havi ötszáz forinttal nőtt, az egy munkanapra jutó vállalati termelési érték hetvenezer forinttal. önérdek és közérdek. Egyvégtében négyszáznyolcvan percig, megállás nélkül fizikai vagy szellemi munkát végezni nem lehet, legalábbis tartósan semmi esetre sem. Senki nem veheti zokon a cigarettaszüneteket, az egy-két dupla elfogyasztására szánt időt. Van már nagyüzemünk, melynél „lazító” tornát iktattak a munkaidő szüneteibe. Általában az sem okoz milliós termeléskieséseket, ha valaki munka közben elmondja a szomszédjának, hogy mit főzött az elmúlt vasárnap ebédre. A helyzet akkor fordul visszássá, amikor az arányok megcserélődnek. Amikor — nem is Ludas Matyiba kínálkozó módon — az a természetes, hogy a munkaidő a nap legalkalmasabb szakasza magánügyek intézésére, kávé- fogyasztásra, baráti eszmecserékre, ami mellett — szükséges rosszként, szinte a helyszínen tartózkodás igazolásául — termelőmunkát is lehet végezni. Irigyeltem már építkezést; ahol minden tíz ténylegesen dolgozó mellett általába« és rendszeresen hárman-né- gyen szemlélődéssel „segítették” a munkát. Jártam hivatalban, ahol mi sem volt természetesebb, mint hogy a kolléganők rendszeresen negyedórákat fordítottak egymás fri-i zurájának szebbé tételére.’ Summázva: sok helyen cseppet sem tűnik tréfának, hanem tapasztalati tények indokolta jogos véleménynek a mondás: „Na, fogjuk meg és — vigyétek!” Dolgozzon más, én nézni is tudom. Minden munka hozzájárul valamilyen úton-módon a nemzeti jövedelem emelkedéséhez, feltéve persze ha a munka eleve nem felesleges. Párt- és kormányhatározatok sorában leszögezett elv, hogy a nemzeti jövedelmet elsősorban nem újabb beruházásokkal, hanem a munka termelékenységének növelésével kell gyarapítani. A munka termelékenysége és a munkafegyelem közti összefüggést magyarázni is felesleges. (ordas) Ami a gesztusnál már több A lassan nemzetközivé szélesedő mozgalom a Szovjetunióból indult, pontosabban a szaratovi gépgyárból. Jelmondata: — „Dolgozzon kezdettől fogva jól”, azaz hibamentesen —, azóta sok követőre talált a világ minden táján. Bizonyságul: — Zero defects system! — Alles ohne Fehler! — Zero defetti! Nem sorolom tovább, de azt elmondanám, hogy hazánkban 1970 elején az Autó- fenntartó Ipari Tröszt néhány egységében már követőre talált a mozgalom eszméje. 1971. januárjában Szekszárdon is bevezetik a mozgalmat, amelynek közel egyéves gyakorlata bizonyítja, hogy nem boszorkányosság a hibamentes munka, ha végzője egy pillanatra sem feledkezik meg vállalásáról. A tröszt egységeiből kikerülő gépkocsikba elhelyezik a javítást végző szerelő névjegykártyáját, amelyen a szerelő azt közli, hogy a szerelést ő végezte és balesetmentes, jó vJ'it kíván! ‘ Úgy vélem több ez, mint gesztus az ügyfél felé. Benne van az a bűnünkül föl nem róható óhaj, hagy másutt, más természetű dolgainkban hasonló módon járjanak el velünk szemben mindazok, akikkel közvetlen, vagy közvetett kapcsolatban állunk... Ha rajtam múlna, meggyőződésem szerint milliók nevében függeszteném ki minden munkahely falára a közös érdeket hirdető fölhívást: — Dolgozz jól, dolgozz hibamentesen! S ott tartanám mindaddig minden munkáhely falán ezt a mondatot, amíg csak belső vezérlésűvé nem válik a pontosság, lelkiismeretesség, felelősségtudat. A mozgalmat munkások indították el. munkások köszöntötték csatlakozással. Mivel véletlenekben egyébként sem hiszek, vallom, hogy nem véletlenül! Éppen ezért gondolom, milyen jó lenne, ha az élet minden területén igénnyé tudna izmosodni a hétköznapok tartalmát meghatározó fölhívás! De jó lenne magától értetődően kifogástalan munkával megajándékozni embertársainkat cserébe azért a hibátlan munkáért, amit ők nyújtanak! Ha ez megvalósulna, azt hiszem kevesebb okunk lenne a bosszúságokra, méltatlankodásra, minden olyasmire, ami közérzetünket rontani képes.« A Szekszárdi Vasipari Vállalat FELVESZ olajtüzelésű kazánhoz vizsgázott fűtőket. Ezenkívül szerszámkészítő szakmunkásokat. Jelentkezni lehet a vállalat központjában, Szek- szárd, Rákóczi u. 13. (187)
