Tolna Megyei Népújság, 1970. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-16 / 294. szám
Zárszámadásféle a háztájiról A háztáji állattartás látta Télikabát a tanítványnak A tanácskozás szünetében kissé szokatlan, fel■^rL emelő ismerkedés zajlott le. Kevesen vették észre, ráérősen beszélgettek, amikor egy asszony éli szólította körükből a férfit. Küldöttek voltak mindketten a pártértekezleten, a dombóvári kommunista asszony csakúgy, mint a tanárember, aki a bonyhádi járást képviselte. Talán sosem látták korábban egymást, de megismerkedtek. Megismerkedtek, mert az asszony emlékezni és emlékeztetni akart férje gyermekkori, maradandó élményére. Üdvözölte, mint akik régi jó ismerősök. — Már megbocsásson elvtársnő, de nem emlékszem, hol találkoztunk — felelte a férfi a semmitmondó első mondatok után, elnézést kérő, kissé zavart mosollyal. — Nem is emlékezhet! Mi sosem találkoztunk. A mi családunk a tanár elvtársat ismeretlenül ismeri. Tudja, a férjem révén... Én vagyok annak az árva gyereknek, ifjúkori tanítványának a felesége, akinek 1941 karácsonyára télikabátot vásárolt — rukkolt ki a beszélgetés kezdeményezője a magyarázattal, íjfogy’ is volt? Aha, már tudja, hogyne emlé“ kezne. Akkoriban árvult meg a tanítvány, a kis csóré, akinek a didergését kispénzű, kezdő ember létére sem nézhette tétlenül. Lelkére kötötte-e asszonyának a férj, hogy emlékeztessen a hajdani nemes gesztusra? Esetleg az lehetett a gyerekember első új télikabátja? Vagy talán a tanácskozás atmoszférája adott indítékot az asz- szonynak a tiszta emberség, a humánus cselekedet felidézésére ? Katonatiszt lett a régvolt kisdiákból. A kisdiák felnőtt fejjel gondoskodott arról, hogy családja számára se: kopjon el a háborús karácsony máig feled- . hetetlen emléke. Ami a nyomorúságból fakadt, emberségben fogant... Érthető, hogy a felelevenített epizód huszonkilenc esztendő távlatából is melengetett, átsütött az idő sűrűsödő árnyékán. ÍVJ íré küldetésük lejárt, mire vége lett a kétnapos megyei tanácskozásnak, már ismerősként köszöntek el egymástól, összehozta őket, s összekapcsolta az áldozatos, humánus tett, az emberöltővel ezelőtt átadott, nagy becsben tartott, régen elnyűtt karácsonyi ajándék. <4 -i Az első országos felnőttoktatási tanácskozás tapasztalatai A mezőgazdasági kiállításon állandóan nagy közönsége volt a korszerű falusi otthonnak. A valóban modern, minden lehető kényelemmel berendezett falusi házat minden kiegészítette, amit könnyen el lehet képzelni: a borospince, a házi barkácsműhely, a gépesített tehénistálló, a hasonlóképpen korszerű sertés- és a baromfiól. Szóval, ilyen lehetne a tsz-tagok háztáji gazdasága. A látogatók egy része mégis, túl szépnek találta így együtt a korszerű falusi otthont. Részben az anyagiak miatt, mert ilyet bárhol is felépíteni még a tsz-tagság kimondottan jól kereső rétegének is nehéz. Másrészt, sokan azon meditáltak, mennyi időt kell fordítani naponta — még a viszonylag magas fokú gépesítés mellett is — annyi jószág gondozására? Kereken kimondva, tetszett, tetszett a korszerű falusi otthon, de sokak számára túl szépnek találtatott. A valóságban ugyanis nem — de a jövőre nézve sem — ilyen optimális a háztáji gazdaságok helyzete. A lehetőségek ugyan adottak, de nagyon sok minden kell ahhoz, hogy a lehetőségből valóság legyen. Maradjunk csak az épüle- _ teknél, mint a háztáji gazdái- ' kodást befolyásoló tényezőnél. A megyei népi ellenőrzési bizottság 25 termelőszövetkezetben vizsgálta a háztáji gazdálkodás helyzetét, A megállapítás szerint a korszerű követelményeknek csak a baromfitartás felel meg. (Bár az is csak ott, ahol intenzív tojástermeléssel foglalkoznak.) A kisparaszti porták régi istállói, sertésóljai nem teszik lehetővé nagyobb számú állat tartását, hizlalását. Az új házakhoz ma már sehol nem építenek istállót — de erre sok helyen a közegészségügyi szabályok sem adnak lehetőséget. Uj lehetőség a háztáji és az egyéni gazdaságok számára, hogy háztáji férőhely bővítésére, mezőgazdasági gépek beszerzésére az OTP-től 50 000 forintig vehetnek fel kölcsönt, azonkívül állat- és terményvásárlásra is. Mégis, az a tapasztalat, hogy a mezőgazda- sági kölcsönöket inkább a bérből és fizetésből élők veszik igénybe, de azt is néhány ezer forint erejéig. Hogy ebből mennyit fordítanak valóban háztáji termelés fejlesztésére, ellenőrizni szinte lehetetlen. A nagyobb összegű kölcsönök felvételétől az Is visszatartja a termelőket, hogy a házilagosan végzett építést, egyéb munkákat nem lehet számlázni, az OTP nem is veszi figyelembe. Ugyancsak nem veszik figyelembe hitel- fedezetül a tsz-tag keresetét, Ily módon a háztáji gazdaság fejlesztésétől az riaszt vissza, amelynek segíteni, ösztönözni kellene. A háztáji gazdaság fejlesztését egyéb tényezők is akadályozzák. Szinte nincs tsz, ahol az alapszabálynak azt a részét módosították volna, amely a háztáji állatállomány mértékét meghatározza. Általánosan csak hallgatólagos megegyezés van a vezetőség és a tag között, így van olyan tsz-tag, aki 30—40 sertést hizlal évente, de ennyi után hogyan írják jóvá az eszmei mun- kegységet? A tsz-vezetők azzal érvelnek; ennyi jószágot nem a tag gondoz, jogtalan előnyhöz jutna, ha munkaegységet írnának jóvá neki. A tagság egy része viszont azt firtatja; egy hold háztáji termésből hogyan lehet meghizlalni 20—30 sertést? Ilyen esetekben már tisztességtelen üzletelést emlegetnek, mondván, hogy ha valaki ennyi jószágot tart, kevés idő jut a közös munkára. A háztáji termelésre még jó ideig szüksége van a népgazdaságnak. A múlt évben hozott határozatok mégis, alig- alig tudják megállítani az idén a háztáji jószágállomány nagymérvű csökkenését. Mert nemcsak a fiatalok idegenkednek az otthoni jószággal való vesződségtől. Nagyon sok idős, nyugdíjas, vagy járadékos számolta fel az otthoni állatállományt, mert nincs ereje hozzá. Pedig nekik kellene elsősorban a jövedelmet kiegészíteni. De mit tehetnek, ha ők jutnak a legnehezebben fogathoz, ha ők nem tudnak már részes kaszálást, egyéb munkát vállalni, hogy a takarmányt előteremtsék. A tsz-ek nagy része ugyan ahogy tud segít, de van olyan szövetkezet is, amelynek nyugdíjasai, járadékosai az idén még nem kaptak szalmát, holott az is legalább annyira kell, mint a takarmány. a kárát annak is, hogy egyik-másik szövetkezetben a nyugdíjasok, járadékosok azért nem vállaltak részes kukoricát, mert az ő területüket a határ legtávolabbi pontjára mérték volna ki. Az a baj sokszor, hogy a felső szintű, jó kezdeményezések elsikkadnak a helyi nemtörődömség miatt, az előrehaladást, a kibontakozást tsz- en belüli okok fékezik. Ha a helyi akadályok megszűnnének, rövidebb idő alatt meg lehetne állítani a korábbi években tapasztalt nagymértékű csökkenést, illetve, gyorsabb lenne a kedvező tényezők hatására az ez évben megindult fejlődés. (Az utóbbi 3 évben 34 százalékkal csökkent a háztáji szarvasmarha-állomány, a múlt évben 30 százalékkal a tojóhibrid-állomány.) Az idén a süldőkihelyezési akció, és egyéb kedvezmények hatására ugyanakkor igen kedvezően alakult a sertésállomány; az 1969 tavaszi 98 és fél ezerről 134 ezerre nőtt. A vemhes- üsző-akció hatása még csak abban érzéklődik, hogy mérséklődött a korábbi évek nagymérvű csökkenése. Figyelmet érdemlő tény, hogy amíg az állatforealmi vállalat ä termelőszövetkezeteken keresztül vásárolja, fel a háztáji sertésállománynak mintegy felét, addig a szarvasmarhának csak mintegy 9 százalékát. Tehát sokkal nehezebb, sotrtraí nagyobb gond a háztáji szarvasmarhát értékesíteni — ez is magvarázza, hogy miért menekülnek annyian a tartásától. A háztáji gazdálkodás helyzete tehát nem annyira egyértelmű és szilárd, mint amilyen jelentőséget annak a termelőszövetkezeti törvény, és más jogszabályok, rendelkezések tulajdonítanak. Ahhoz, hogy túlzásoktól, torzításoktól mentesen megkapja a megfelelő helyet, ahhoz még sok tsz-vezető szemléletét kell megváltoztatni, hogy a „családban” ne csak megtűrt személy, hanem teljes jogú „családtag” legyen. BI. Azt, hogy a nemrégen befejeződött felnőttoktatási konferencia munkája mennyire volt eredményes, a gyakorlat dönti el. Az elhangzott előadások mindenesetre kiinduló pontul szolgálhatnak a területen dolgozóknak, hogy munkájukat eredményesebben végezhessék. A tanácskozás befejezése után dr. Vadas Ferenc, a megyei Művelődési Központ igazgatója elmondotta, hogy tapasztalatai szerint a jelenlegi felnőttoktatási rendszer legfőbb hibája, hogy gátlásokat okozhat azoknak, akik részt vesznek benne. Akiknek idősebb korukban kell pótolniuk például az általános iskola felső osztályait, azoknak gyerekei esetleg középiskolába, vagy egyetemre járnak. Ilyen körülmények között nem szívesen vállalják az alapfokú képzésben való részvételt. Tolna megyében már tucatnyi helyen bevezették a felnőttoktatás új formáját. Eszerint a tsz-tagok, vagy az ipari üzemek dolgozói nem iskolába járnak, hanem a művelődési házban rendezett osztályozó vizsga előkészítő tanfolyamán vesznek részt. A korábbihoz képest itt negyedannyi idő alatt felkészítik őket a vizsgákra, amelyeket másutt tehetnek le. Reméljük, hogy azok az előadások, amik a konferencián elhangzottak, hatással lesznek az országos felnőttoktatási rendszerre is. Még az idén átadják... A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói az utolsó simításokat végzik a Dombóváron épülő szállodán, mely több mint tízmillió forintk-i került. (I kép.) A takarítási munkák folynak a dombóvári Tanácsköztársaság utján épülő 2T lakásos bérházban is. Az épületben az új kórház orvosai fognak lakni <2. kép). (Foto: Motiváld)
