Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-05 / 260. szám

5. Ősz az Alk utcában SZEKSZÁKD járási jogú vá­ros, 1961-ben megjelent tér­képének utcajegyzékén száz­tizenhat név szerepel. Betű­rendben az Alkony utca a második A B—5-ös négyszög­ben található, majdnem a vá­ros peremén. Az alsóvárosi te­mető mellől indul ez a han­gulatos nevű utca, kétszer sze­líden megtörik és a Szilfán fe­lüli dűlőnél belevész a sem­mibe. Ennyit a térképről. A valóság épp olyan hangu­latos, mint a térképen szerep­lő név. Borús hangulatot éb­reszt. Nemcsak azért, mert az Alkony utcába épp október derekán vetődtünk. Minden ut­ca kelt valamilyen érzelmet. Nosztalgikusát, sivárat, vagy hipermodern toronyházak so­rai közt a technikai teljesít­ménnyel . szemben lenyűgözőt. Ez az utca visszariaszt. Rész­ben azért is, mert nem vala­hol a világ végén, mondjuk Kustánszegen van, hanem Szekszárdon. Városban. NEVE telitalálat, bár ma már aligha akad valaki, aki megmondhatná, kinek köszön­heti. Az utca első tíz házának szobáiban bizonyos, hogy ál­landó az alkony és sosincs pitymallat. Házak? Manapság rriár a szegényebb falvakban is mást értünk e fogalom alatt, mint amilyet az itteniek több­sége képvisel. A legelső alap­területe nem lehet több 4x4 méternél. Görnyedten hordja falai vállán teteje terhét, min­den pillanatban azt várná az arra járó, hogy kora és líülle- me szégyenében nyomban a föld alá búvik. Ez a ház lakat­lan, de érték. Olyannyira az, hogy tulajdonosai eladni sem hajlandók. Alighanem arra számítva, hogy előbb-utóbb akad valaki, aki kibérli. A számítás jogosnak tűnik. A VÁROS vonz. Nemcsak Párizs, a fény városa, hanem Szekszárdnak ez a kerületi szegélyvonala is. Buci János villanyszerelő például három esztendeje költözött ide Szed­resből és harmincezer forintot fizetett azért az épületért, me­lyet már ugyan joggal nevez­het házacskának, de amelyért ez az összeg ma is csillagá­szában magasnak tűnik. Né­gyen laknak két aprócska, de patyolattiszta helyiségben, me­lyekbe csak fejlehajtva lehet lépni: — a szemöldökfa iránti tiszteletből. — Szedresen az új cigány­telep is különb ennél a ház­nál — mondjuk szándékosan kegyetlenül. — Miért költözött be? Nem sértődik meg: — Negyvenkét éves vagyok. Tizenhat évig jártam az orszá­got, Özdtól Zalaegerszegig, mindenhol, ahová a vállalat küldött. Ideje volt már lehor­gonyozni valahol. Ha pedig igen, akkor inkább városban. Nőnek a gyerekek. Az egyik tizenhat éves, szabó tanuló, a másik az általános is­kola utolsó osztályát járja. — Itt nőnek fel? — Lehet, hogy itt, ha nem tudok a városba beljebb kerülni, de biztos, hogy nem így. Jövőre bővítjük a házat. AZ ÉLET ilyesformán Buciék esetében nemcsak múlik, ha­nem különb, emberibb körül­mények közé is visz egy kis Húszéves a TOTÉV 11 úszéves a Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelő­ipari Vállalat. Az alapító oklevél másolata húsz év óta az igazgató irodájában bekeretezve hirdeti, miért alapították; s emlékeztet ez az oklevél egyúttal arra is, amit e vállalatnak tenni kell. Húsz év áll mögötte — sze­mélyesítsük meg —, felnőtté vált. Emlékezünk még a hőskorra? Magániparosoktól ösz- szeszedett állásanyag, a kőművesek saját szerszáma volt a kezdet. És ma? Évente negyven-ötven millió forinttal növekszik a vállalat kapacitása. S mit épített ez a cég? Nem lehet felsorolni. A lista nagyon hosszú. Amerre az ember szerte Tolna megyében megfordul, mindenütt talál­kozik a TOTÉV munkájával: iskolák, óvodák, lakóházak, üzemek — mindre táblát kellene tenni, emlékeztetni rá az utókort, hogy milyen körülmények között épült a szek- szárd Toldi utcai bérházsor. Emlékeztetni kellene arra, hogy amíg nem volt Tolna megyében olyan jelentős mi­nisztériumi vállalat, mint amely most már van, egyedül e vállalat mérnökeire, kőműveseire, kubikosaira várt, hogy gazdagítsák, szépítsék megy énket. Ünnepre készülnek az építők. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom ünnepségei közé sorolták az építők szerény megemlékezésüket. Mi ezúttal gratulálunk kubiko­soknak, kőműveseknek, mérnököknek-— továbbra is any- nyi siker kísérje munkájukat, mint az első húsz évben. Szekszárdiak az országos színpadi napokon Tolna megyét a Babits Mi­hály művelődési központ szín­játszó együttese képviseli a balassagyarmati VL irodalmi színpadi napokon, amely no­vember 5-től 8-ig kerül meg­rendezésre. Az együttesek se­regszemléje színjátszórende­zők országos konferencia:'- val párosul, ahol a színje \ - szás szakmai problémáit v' tátják meg a szakembere'. A hazai 15 együttesen kívül szovjet, jugoszláv és szlovák vendégcsoportok is fellépnek. A szekszárdiak november 7-én délután 4 órakor mutat­ják be műsorukat, Ernőd Ta­más: A nő meg az ördög cí­mű komédiáját, amint arról Szalontai Mária a megyei művelődési központ sajtórefe­rense tájékoztatott bennünket. családot. De milyen az élet ál­talában az Alkony utcában? Zárkózott. Ezekbe az ottho­nokba vendéget hívni bajos, távolabbról érkező családta­gok elszállásolása majdnem képtelenség. Egymást látogatni pedig minek? Aki dolgozik — sokan dolgoznak —, az nap­közben nem ér rá, de mintha a háziasszonyok is kevesebbet szomszédolnának, mint egye­bütt. Ez már nem falu, de még nem város, méghozzá anélkül, hogy külvárosnak le­hetne nevezni. A különbsége­ket, a vagyonbelieket, igen­csak számon tartják: — ez falu Az viszont, hogy valaki­nek szakmája van és nem szimpla fizikai dolgozó, 1 ter­mészetes. Mit jelent a vagyoni különbség és hogyan mérhető? A három éve lerakott járda mentén nyolc telek után meg­szakad a házak sora, aztán jóval beüebb, a túlsó oldalon folytatódik, — Azok már s a i á t telkek — mondja valaki, enyhe irigy­séggel. — Azoknak kútjuk van és ott gazdálkodni is lehet. A szélső házak mikro- parcellái a városi hullaház tel­kéhez és a temető oldalához lapulnak. Itt napokig, vagy ép­pen hetekig tartó háborúságot eredményez, ha valaki a sza­máról deszkapalánkját fél mé­terrel odébb akarja felépíteni. Jószágtartás néhány baromfi­ra. jó ha két süldőre rúg. Odébb már. leveeösebb az élet. a házakban nehicsak hálni, de élni is lehet. Ismeretterjesztő előadássorozat -— nőknek A Hazafias Népfront Szek- szárd Városi Nőbizottsága a, nők érdeklődési körének meg­felelően novembertől áprilisig ismeretterjesztő előadássoro­zatot indít. . A hat témából álló előadá­sok .nőket érdeklő kérdések­kel foglalkoznak. íme né­hány cím: A nők társadal­mi helyzete a világban és hazánkban. Korszerű és egész­séges táplálkozás. A házas­élet egészségügyi problémái, lakáskultúra stb. Az első előadás megtartására novem­ber 9-én, hétfőn délután fél hat órai kezdettel kerül sor: A család és házasság szere­pe a társadalomban A szü­lők erkölcsi és jogi felelős­sége a gyermeknevelésben — címmel, előadó: dr. Szabó Erzsébet, ügyész. Az április 12-ig tartó elő­adássorozat minden hónap rriásodik . hétfőién kerül meg­rendezésre Szekszárdon, a Babits Mihály megyei mű­velődési központ hangverseny- termében. FÉLSZÁZ EMBER lakik Szek- szárd kereken huszonötezer’ la­kosából az Alkony-utcában. Két tized százalék. Sok közöt­tük a nyugdíjas,- de van he­gesztő, tetőfedő, gépkocsiveze­tő, gyári művezető is. Örömét ki-ki maga teremti családjának, magának. A kör­nyezet óhatatlanul arra sarkall, hogy gondokat, bajokat tuda­koljunk. — A bolt? — Nincs túlságosan messze. — Közlekedés? — Annak, aki busszal megy be a városba, nagyjából el­fogadható. Nem mindenki közlekedik busszal. Buci János például kerékpárral jut el naponta: — Palánkra. Amíg a járda meg nem épült, eső idején sár cenger volt az utca. A járdáért senki nem a tanácsot emlegeti, ha­nem a tanácstagot: — Addig levelezett, talpalt, amíg ki nem, járta. Az utca alsó fertályának leg­nagyobb és fő gondja most a vízhiány. V?n ház, ahonnan a legközelebbi közkút oda-vissza négyszáz méteres utat jelent. Ez senkinek nem az, de pél­dául a reumás, hatvannyolc éves Matej k ánénak egyáltalán nem csekélység. Budapesten szépszámú mú­zeum van, ahol az érdeklődök gyönyör'.:- iheinek bel- és kül­föld képzőművészeti alkotásai­ban. A múzeumok rendre nyit­nak meg időszaki kiállításokat is. Ezenkívül pedig látványos és rendszerint monumentális képzőművészeti tárlatok szín­helye a Műcsarnok. Vannak azonban a fővárosban a kép­zőművészetnek mikrofórumai is, a különböző kiállítótermek, melyek intim környezetében kisebb kiállítások váltják egy­mást, de mindig é l ő művé­szek alkotásaiból összeállítot­tak. A Váci utca elején a Csók István Galéria hosszú időn át fényképkiállításnak adott otthont. E hó 9-én zárul az „IFJÚSÁG 25” című fototárlat. melynek témaválasztása épp­úgy szerencsés, mint ahogyan a három teremnyi anyag vá­logatása is az. Fényképekről, reprodukciók híján, nehéz számot adni, hi­szen vizuális élményt nyújta­nak. A kiállítás célját legsze­rencsésebben talán abban le­hetne összefoglalni, hogy mi­ként látja a fiatalság önma­gát? A fiatalság, mert a kiál­lítás művészei is fiatalok. Mi­lyen helyzetekben, milyen ér­zelmek, indulatok foglyaként"> Szerepel a képeken győzelmi örömkönnyeit törlő sportolónő, képtárlátogató, vízparti idill, — A Temetkezési Vállalat telkétől kellene tovább vezet­ni. Nem több, mint ötven­hatvan méter távolságra. Az árkot kiásnánk. Boldogan kiásnák (Itt kell figyelmeztetnünk ' arra, amit nemrégiben a vá­rosi tanács elnökétől hallot­tunk. A városnak tetemes ösz- szeg áll rendelkezésére, ta­nácstagi javaslatok megvalósí­tására. Tanácsülésen előállt már ezzel a kérdéssel,?. tanács­tag? Vele nem sikerült beszél­nünk). CIGÁNYTELEP néven is­merték valamikor a városszél­nek ezt a szakaszát. A huszon­két éve itt lakó Matejkáék sem ismertek» itt cigányokat,- akik a régi elnevezés idején aligha tartózhattak a tevé­keny dolgozók táborába. Az Alkony utcában ma munkás­emberek laknak, mindennapi gondokkal, melyekkel mi, vé­letlenül, épp ősszel találkoz­tunk. ORDAS IVÁN Foto: GOTTVÁLD KÁROLY esküvői csók, pinceklubbeli je­lenet (Hemző Károly), bárpult palackütegei alatti tanácsta­lanság (Horváth F éjire: .Mi­ért?"), az életet együtt végig- küzdő férfit-nőt szimbolizáló pantomim (Sellei Sarolta: ..Po­koljárás”), séta kettesben téli, nyári, őszi környezetben, sőt — háború és béke kontraszt­jaként — üldögélés az ódon várfal tövében sorba rakott régi ágyúcsövek melleit (Szász János). Sok a szép és kifejező portré, ilyen Lányi Lóránttól egy Mona Lisa-i hangulatokat ébresztő leányarc, és n — megyénk fotóművészeiét, kép­viselő — Érdi György kedves, fruskája. A látogató merőben szubjektív megítélése szerint az „IFJÚSÁG 25” kiállítás leg­szebb alkotása .Bállá Demeter­től a „Várakozás”. Egy filial, áldott állapotban levő anya ül az orvosi várószobáim, t 'lán nem. sokkal a nehéz órák előtt. Ő a fiatalság je '.cue. mely már magában hordozza az ez­után következő- fiatalság ígé­retét. mBEtma* mmmzmzrzma Népújság i 1970. november 5. Táiiatlátogatás

Next

/
Oldalképek
Tartalom