Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

ponti Bizottság hagyta jóvá. A tervet á kormány kidolgozta, és az országgyűlés szeptem­ber végén törvényerőre emel­te. A IV. ötéves tervet azért lehetett már az év folyamán kidolgozni és véglegesíteni, mert egyrészt gazdaságpoliti­kánk nem változik az új öt­éves tervvel, másrészt, leg­fontosabb partnereink. első­sorban a Szovjetunió, segítő szándékú készségével lezár­hattuk a terv nyersanyag- és energiaszükségleteinek kielé­gítése szempontjából nélkü­lözhetetlen. gazdasági kapcso­latainkat kölcsönösen fej­lesztő nemzetközi tárgyalá­sainkat, megköthettük a szük­séges megállapodásokat. A Központi Bizottság úgy véli, a IV. ötéves terv fő elő­irányzatai helyesek: 1971 és 1975 között a nemzeti jövede­lem 30—32 százalékkal emel­kedjék. s a felhalmozás ará­nya 23—25 százalék, a fo­gyasztásé 75—77 százalék le­gyen; az ipari termelés öt év alatt 32—34 százalékkal emel­kedjék. aminek 75—80 száza­lékát a munkatermelékenység növelésével kell elérni; a me­zőgazdasági termelést 15—16 százalékkal kell növelni. A terv többi fő mutatója is meg­felel a párt gazdaságpolitiká­jának, és reális. A IV. ötéves tervben figyel­münket és erőinket néhány fő feladatra összpontosítjuk; a népgazdaság energia szerkeze­tének korszerűsítésére; az alu­mínium- és a vegyipar fej­lesztésére; a kémia széles kö­rű felhasználására; a közúti járművek és száilítóeszközöK gyártására, a modern építési módok és épületszerkezetek elterjesztésére: a ruházati ipar rekonstrukciójára; az állatte­nyésztés és a hústermelés fel­lendítésére; az egész népgaz­daságban a szállítás korszerű­sítésére. a számítástechnika alkalmazására és számítógépek gyártására. Gazdasági fejlődésünk fon­tos feltétele a nemzetközi mun­kamegosztásban való intenzív részvételünk. Korunkban a tu­domány és a technika fejlődé­sének eredményeképpen nem­csak a termékek, hanem a ter­melőerők, a termelés folya­matai is mindinkább átlépik az országok határait. Tovább kell erősítenünk nemzetközi gazdasági kapcsolatainkat, el­sősorban a Szovjetunióval, a KGST-örszágokkal, a többi szocialista országgal, a fejlődő országokkal; és a kölcsönös előny elve alapján fejlesztjük gazdasági kapcsolatainkat a tőkés országokkal is. A szocialista országok gaz­dasági együttműködésének fej­lődésével megnőtt annak lehe­tőségei hogy az együttműködés fomáit, magasabb színvonalra emeljük, s ez mind politikai, mind gazdasági szempontból különleges fontosságú. A szo­cialista országok olyan gazda­sági integrációt hozhatnak lét­re.1 amely nagy anyagi előnyö­ket, a fejlődésben pedig idő­nyereséget nyújthat minden résztvevő számára. A Magyar Népköztársaság teljes mérték­ben támogatja azt a munkát, amely a KGST-ben jelenleg folyik, és arra irányul, hogy minél sokoldalúbban való­suljon meg országaink között az önálló nemzetgazdaságokon alapuló szocialista gazdasági integrácó. A gazdasági munka, a szo­cializmus az embert szolgál­ja. A szocializmus építésével együtt kell járnia a dolgozók életszínvonala rendszeres emelkedésének. Pártunk en­nek megfelelően alakítja élet- színvonal- és jövedelempoliti­káját, árpolitikáját és szociá­lis politikáját. FejlőtiésünKRei. gazdasági előrehaladásunkkal arányosan emelkedett az utóbbi években népünk életszínvonala, ja­vultak életkörülményei. Orszá­gos átlagban öt év alatt a munkások és alkalmazottak reáljövedelme mintegy 30 szá­zalékkal, az egy keresőre jutó reálbér 17 százalékkal emelke­dett, a termelőszövetkezeti parasztság jövedelmének szín­vonala országos átlagban el­érte a munkásosztályét; kiter­jesztettük a társadalombizto­sítást, fejlesztettük a családi - pótlék-rendszert, bevezettük a gyermekgondozási segélyt. Az iparban és az építőiparban ál­talánossá vált a 44 órás mun­kahét; mintegy kétmillió mun­kás és alkalmazott dolgozik rövidített munkaidőben. 1966 —4970 között 320 ezer lakás épült, több mint eddig bár­melyik ötéves tervben; kere­ken 1 millió ember költözött új lakásba;' Az új, a IV. ötéves terv az egy főre jutó reáljövedelem 25—27 százalékos, az egy ke­resőre jutó reálbér 16—18 szá­zalékos növelését irányozza elő. A terv tartalmazza 400 ezer új lakás, kórházak, üdü­lők, iskolák, kulturális létesít­mények építését. Üj ötéves tervünknek számos más olyan részlete van, amelynek ren­deltetése az, hogy javítsa az emberek életkörülményeit. A munkaidőcsökkentés folytatá­sával a népgazdaság más te­rületein is meg kell kezdeni az áttérést a 44 órás munkahétre. Az életszín vonalpolitikai in­tézkedéseken belül a legfonto­sabb a szocialista bérezési elv érvényesítése és a szociális gondoskodás fejlesztése. Más szavakkal: az egyéni keresete­ket illetően a végzett munka társadalmi hasznosságától. a teljesítménytől függő fokozot­tabb differenciálásra kell tö­rekedni, a családi jövedelme­ket pedig közelíteni kell egy­máshoz. A Központi Bizottság, a kormány, ismeri és vizsgálja az egyes olyan dolgozó rétegek helyzetet, amelyek n.vilvánva lóan bérpolitikai intézkedést kívánnak. A IV. ötéves terv során a reálbér tervezett emel­kedése mellett a dolgozók élet- színvonalának emelkedéséhez jelentősen hozzájárulnak az olyan tervezett intézkedések, mint a minimális bérek, a ré­gi nyugdíjak, a családi pótlék emelésé. A párt az elmúl) négy év­ben is azt az elvet követte, hogy a szocializmus építésé­vel a dolgozók életszínvonala lendszeresen emelkedjék: így lesz a jövőben is. Ugyanakkor ismét, ban Esúlyozni kell azt is. hogy felelőtlenül nem ígérget­hetünk ezután sem, ezután sem lehet semmiféle meg nem ter­melt nemzeti jövedelmet el­osztani, de még a megtermelt nemzeti jövedelemből is csak annyit, amennyi belőle fo­gyasztásra fordítható. A má­sodik, ugyancsak sok éve kö­vetett — és a dolgozók ér­dekében meg nem változtat­ható — elv. hogy nem nö­vekedhet a lakosság jöve­delme, keresete annál nagvobb mértékben, mint amekkora a fogyasztási javakban megvá­sárol ható árufedezete a piacon A Központi Bizottság meg van győződve róla, hogy a gazdasági munka megjavításá­val, céltudatos és valóban oda­adó munkával a IV. ötéves tervnek a nemzeti jövedelem növelésére tervezett, előirány­zata túlteljesíthető, s akkor az életszínvonal növekedése is magasabb lehet a tervezettnél. Népgazdaságunknak van számos olyan problémája, amelyet még mindig a kapita­lista múlt örökségeként visel az ország. Érezzük azoknak a nehézségeknek a maradvá­nyait is, amelyek a szocializ­mus építésének kezdeti sza­kaszában elkövetett hí bák nyomán keletkeztek. Az 1956- os ellenforradalom anyagi és erkölcsi rombolásai sem múl­tak el nyomtalanul. Végül. mi is követtünk el hibákat a gazdasági munkában az azóta eltel idő alatt. Vannak, akik gazdasági éle­tünk egyelőre megoldatlan vagy nem kellőképpen megol­dott problémáit szeretnék a szocialista rendszer, vagy — újabban — a gazdaságirányí­tási reform számlájára írni. Ez a magatartás, a kérdések ilyen megítélése a jobbik esetben az összefüggések nem ismerése, a rosszabbik esetben ellenséges indulaté rágalom. A szocializ­mus minden tekintetben, anyagilag is, felemelte az or­szágot és a népet. A reformról a Központi Bizottság hangsú­lyozottan megmondta, hogy csupán egy eszköz a jobb, a hatékonyabb gazdasági mun­kához, amely önmagában nem oldja meg feladatainkat, de segít azokat jobban és gyor­sabban megoldani, — és ez nem csekélység. A Központi Bizottság most, három év ta­pasztalatai alapján állíthatja, hogy ezt az eszközt ugyan még csak most tanuljuk hasz­nálni, -sőt még nem keveset kell javítani is rajta — de máris hatásos eszközünk, amely segíti pártunkat, né­pünkét a gazdasági feladatok megoldásában, szocialista tö­rekvéseink megvalósításában. Igaz. a reformnak, a gazda­ságirányításra kidolgozott és bevezeti új módszernek meg­van az a sajátossága, hogy nép­gazdaságunkban régtől megle­vő problémáinkat sokkai éle­sebben mutatja meg, mint ko­rábban láthatók voltak. Ha most követünk el hibákat a gazdasági munkában, akár or­szágosan. akár helyileg, ezt azonnal és sokszor igen kel­lemetlen módon jelzi, de mi ezt nem a reform hibájának, hanem előnyének, munkánk segítőjének tartjuk. A reform célkitűzéseinek érvényesülését sok esetben munkák fogyatékosságai gá­tolják. A gazdaságpolitikánk végrehajtásában, a gazdasági ép’tőmunkában elért jelentős eredményekre támaszkodva á következő időszakban határo­zottabb intézkedéseket kel) tenni a hibák kiküszöbölésére, a gazdasági építőmunka javí­tására. továbbfejlesztésére A gazdasági munka széles körű és tartós fellendítése, a gaz­dálkodás hatékonyságának számottevő növelése sokirányú és kitartó erőfeszítéseket kí­ván. A Központi Bizottság végre­hajtó szerveinek, amelyek a gazdaságpolitikai elvek és a reform kidolgozásában jó munkát végeztek és végeznek, erősíteniük kell a pártellen- örzést, mert az eddig háttér­be szorult. Rendszeresen és konkrét esetekből kiindulva el­lenőrizni kell, hogy megfele­lően érvényesülnek-e a gya­korlatban. a végrehajtás so­rán az elfogadott elvek, A tapasztalatok alapján intézke­déseket kell tenni a gazdaság- politikát eltorzítok ellen, s ha az utasítások és rendelkezések nem megfelelőek, akkor azo­kat kell megjavítani. A középfokú pártszervek­nek és a pártalapszervezetek vezetőségeinek hasonlóan kell eljárniuk. Fontos vonatkozá­sokban ellenőrizzék az üze­mük, vállalatuk, szövetkeze­tük vezetőségében dolgozó párttagok gazdasági munká­ját.. Ha szükséges, szólítsák fel őket intézkedéseik módosítá­sára, vagy ha saját instruk­cióik bizonyulnak hibásnak, azokat helyesbítsék. Ha sa­ját hatáskörükben nem tud­ják korrigálni a párt gaz­daságpolitikájával, az álla­mi rendelkezésekkel ütköző helytelen gyakorlatot, kér.jók a felettes pártszervek segítségét. A minisztériumoknak, ame­lyek nagy és jó munkát vé­geztek és végeznek, a gazda­ságpolitika és a reform elvei- pek megfelelő, állami rendel­kezések kidolgozásában, rend­szeresen és egvedi esetek alapján ellenőrizniük kell az üzemek gyakorlatát — amit eddig nem megfelelő mérték­ben tettek —, vajon az álla­mi rendelkezések alapján, t. azok szellemében végzik-e mindennapi gazdasági munká­jukat. Ha az ellenkezőjét ta­pasztalják, irányító jogkörük alapján intézkedjenek: ha személyek a hibásak, vonják felelősségre őket; ha a rendel­kezések és felső utasítások hibásak, akkor helyesbítsék őket saját hatáskörükben, kés­lekedés nélkül; ha meghalad­ja hatáskörüket, akkor te­gyenek jelentést a Miniszter- tanácsnak Le kell küzdeni azt a je­lenséget. is, hogy egyes álla­mi, minisztériumi szervek, mintha megállt volna felettük az idő, tétováznak, várnak, es már régen alaposan feltárt problémák megoldásában kés­lekednek az intézkedésekkel. Szakítani kell az önmagukban véve helyes gazdasági szabá­lyozók fetisizálásával, s nem szabad tétlenül várni az ered­ményt akkor is, amikor már nyilvánvaló, hogy újabb in­tézkedésekre volna szükség Áz állami, ipari és keres­kedelmi vállalatok tevékeny­ségi körében- nagyobb szám­ban és területen bukkannák lel alkalmi társulások, álszö­vetkezetek. magánosok. es tesznek szert jelentős jövede­lemre. A minisztériumok, fő­hatóságok kötetese*: a szocia­lista köztulajon, az állam jo­gainak és bevételi forrásai­nak érintetlenségén őrködni Ezt — jogkörükkel élve — az eddiginél hatásosabban kell tenniük a népgazdaság egész területén. Megfelelően eHerrőrizrti kell hogy az állami külkereskedel­mi monopólium — amibe be­leértendő az önálló külkeres­kedelem jogával felruházott vállalatok tevékenysége — csorbítást ne szenvedjen. Most nem a vállalatok önálló kül­kereskedelmi jogainak kam pányszerű kiterjesztése és bő­vítése. hanem az eddig tapasz­taltak elemzése és a tanulsá­gok hasznosítása a sürgős. Az irányítás decentralizálá­sa, a vállalatok nagyobb ön állósága igen jelentős ered­ményeket hozott. Nem utolsó sorban azért, mert a vállala­tok, intézmények, az ipari és mezőgazdasági termelőszövet­kezetek vezetői nagy többsé­gükben megértették feladatai­kat, megnóvekedett hatáskö­rükkel helyesen éltek, támasz kodtak a dolgozó kollektívák­ra, s jó vállal? eredménye­ket elérve, fejlesztették üze­müket. Változatlanul helyeseljük a vállalatok nagyon!» önállósár gát. saját alapjaik és eszkö­zeik növelését, a közhasznú kezdeményezéseket. Helyesel­jük a csoportos érdekeltség elvét, elismerjük a dolgozó kollektívák jogosultságát a magasabb jövedelemre, ha a többlet nyereséget az össz­társadalmi érdekkel össz­hangban, a munka jobb meg­szervezésével. a termelékeny­ség növelésével, az önköltség csökkentésével érik el Vannak azonban olyan gaz­dasági vezetők, sőt vállala­tok, amelyek a közösség ér­dekeivel nem törődve, olcso eszközökhöz nyúlnak, és kü­lönböző manipulációkkal a népgazdaság, vagy a vásárló közönség rovására irányítják a vállalati gazdálkodást. El­ítéljük a spekulációra alapo­zott jövedelemszerzőt a vál­lalati érdek szembeállítását a társadalmi érdekkel. A minisztériumoknak, a fel­ügyelő hatóságoknak ellen­őrizniük kelj azokat a vál­lalatokat — mégpedig nem csak a rendelkezések form~i megtartását, hanem gazdál­kodások lényegét i1lets<»n is — amelyekre a kooperáló vál ­lalatok. vagy a lrko-<v'<r ré­széről panesz ér’ro-u- «i-m n ]rr»'7Hc'vm£,n+ rr *1"0­dást találnak, avatkozzanak oe a Közérdek védelmében.- ás törvényes jogkörük alapján járjanak el az ilyen vezetők­kel és vállalatokkal szem­ben. A Központi Bizottságnak az a véleménye, hogy az árpoli­tika helyes, és azt, tovább tö­kéletesítve. a jövőben is ér­vényesíteni kell. Népgazdasági és közérdekből meg kell tarta­ni a fix, a kötött és a szabad árak rendszerét az ismert há­rom kategóriában. Az úgyne­vezett szabad áras kategóriá­ban azonban, a termékek fel­használóinak. fogyasztóinak védelmében, szükséges, hogy a vállalatok által megállapítható árak képzését megjavítsák, a haszon mértékét állami nor­matívakkal hatékonyabban szabályozzák, és az árképzés gyakorlatát hatóságilag, rend­szeresen ellenőrizzék. Az árpolitika helyességéne* hangsúlyozásával egyidejűleg, a Központ Bizottság támogat minden intézkedést, amely a társadalmilag indokolatlan mértékű jövedelmet, a jogta Ián haszonszerzést hivatott meggátolni. Elítél minden oiyán árváltozást, amelynek célja és egyedüli alapja a puszta nyerészkedés. A nyil­vánvaló gazdasági visszaélések — harácsol as. árdrágítás, csa­lás — esetében a szükséges tennivaló egyszerű: gazdasági szankciókat kell alkalmazni;, a törvénybe ütköző cselekmé­nyek esetén pedig büntető- eljárást kell Indítani. Népgazdasági terveink meg­valósításának egyik alapvető feltétele a jó munkaerő-gaz­dálkodás. A népgazdaság ér­dekei igényelnek bizonyos munkaerő-átcsoportosítást. Az elmúlt három évben a munka­erőmozgás a dolgozók 20—25 százalékára terjedt ki. A vizs­gálatok azt mutatják, ennek S0—7« százaléka elfogad ha­lban indokolt, a fennmaradó 10—40 százalék egészségtelen. A munkaerőmozgás jelenlegi, a népgazdaság oldaláról nem in­dokolt magas aránya anyagi­lag és a munkafegyelem szem­pontjából egyaránt káros, főbb irányú munkát kell vé­gezni a rendellenes helyzet megváltoztatására — A munkaerőmozgást a központi tervező szerveknek befolyásolniuk kell; egyrészt támogatni azt, ami közgazda­ságilag indokolt, másrészt, in­tézkedésekkel megakadályozni a nem kívánatos, spontán fo­lyamatokat. — Megfelelő érdekvédelmet, anyagi és erkölcsi megbecsü­lést. kell nyújtani a vállalatok értékes dolgozóinak, az üzemi törzsgárda tagjainak. — A bérezésben a közgaz­dasági tényezők automatizmusa mellett szükség van a szabályo­zásra is. így többek között megfelelő szabályokat kell ki­dolgozni arra, hogy az egy'1; állami vállalattól kilépő dói gozó mennyivel magasabb bért kaphat új munkahelyén, hogy ez ne lehessen több. mint amennyit új munkahelyének azonos munkakörben foglal­koztatott régi dolgozója kap. K( kell dolgozni azokat a ssn- Ijálvokat. amelyek meghatá­rozzák, hogy ugyanazon fnun- Iráér; mennyivel fizethet töb­bet a sa 'erezet és a magán- Vállftlkozó. mint az állam: vál­lalat. —- A fürvér.ve; r én cl el késé­sek-'. megszegő csábítókat felelősségre yell vonni. A népgazdaság és a becsü­letesen dolgozók érd«.'~e?nek védelmében javítani kell a munka fegyelmet - nelv rész­ben a termelés e'■“eleien szer­vezése, részben bérpolitikánk ■ ven«* po-tja* miatt, a mi hi- ■ ' ■ sok helyén fellazult. Népújság ( 1978. .iovember 34.

Next

/
Oldalképek
Tartalom