Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-15 / 268. szám

Beat és részes kukorica K orán sötétségbe hajlik az őszi délután, de a falu utcáin még sokáig dübörögnek a vontatók, zörögnek a szekerek. Hordják a kukoricát, melynek kapálása jórészt a termelő­szövetkezeti tagok részes munkája volt. A von­tatókon, fogatokon feltűnően sok a fiatal. Pálfa két dologról nevezetes. Itt van egyike a megye legjobban megalapozott termelőszövetkezeteinek, és ez az, ahol legmagasabb a fiatalok aránya. To­vábbi nevezetesség: ez Tolna megye egyetlen olyan faluja, melyet csak más megyén át. Fejér­be betérve lehet kövesúton megközelíteni. Az első látvány, mellyel az utas a Sió part­ján találkozik, nem éppen szívderítő Féltucatnyi cigányputri ez, folyton nyüzsgő lakókkal. Az első benyomásnak azonban nem szabad engedni, Pál- fára — bármilyen nagy létszámú itt a cigány­ság —, nem ez a jellemző. A falu legszebb épülete gróf Apponyi Károly egykori, a műemlékvédelem nagyobb dicsőségére, egy balkezes hozzáépítéssel küllemében alaposan elrontott kastélya, ahol az Állami Egészségügyi Gyermekotthon működik. A név megtévesztő, a nagy kastély tulajdonképpen szellemi fogyatékos gyerekek százainak kórháza. Ebből következően a falu lakossága előtt, af valamivel több, mint ne­gyedszázad előtt ilyennek bajosan nevezhető épület, ma fontos munkahely. Van a faluban katolikus, református és evan. g'élifcus templom, öt iskolaépület (kettő a fel- szabadulás utáni), művelődési ház, mozi, modern kisvendéglő, és egy cseppet sem modern kocsma, két élelmiszer- és egy vasbolt, továbbá a ter­melőszövetkezet két tej-, illetve élelmiszer-árusító pavilonja. Ezzel eljutottunk a legfontosabbhoz, a falu­ban 5613 holdon működő Egyetértés Mezőgazda- sági Termelőszövetkezethez, melynek 772 tagja , van ugyan, de közvetve, vagy közvetlenül Pálfa lakossága 95 százalékának ad munkát. Itt dolgozik a fiatalok túlnyomó többsége is. Miért üt el a pálfai helyzet a megyei, illetve országos arányokban tükröződőtői? * Első benyomások, vasárnap délután az autó­buszról leszállva, az artézi kút hasznos, de ot­romba építményével ékes faluközpontban. Sötétség. "A római katolikus templom kapuja felett világít egy lámpa, aztán sokáig semmi fény, míg a balra haladó látogató egy lágy ka­nyar után a Kőrisfa kisvendéglő fényözönével nem találkozik. Valamivel odébb a művelődési ház emelete és földszintje szintén világos. Az emeleti klubszobában mintegy két tucat fiatal, KTSZ-esek Társasjáték, tv-nézés. A KlSZ-titkár- nő, magas, csinos lány egy barátnőjével ül az olajkályha mellett és kötöget. Kulturált környe zet, békés egymás mellett élés. A látogató min­den keserűség nélkül tudomásul veszi, hogy e titkár lányból harapófogóval sem lehet más ki­fejezéseket kihúzni, mint^ „KlSZ-munka"”, „fog­lalkozás”. vagyis olyasmit, aminek létét úgyis sejtette, de ami mögött a sürgésnek álcázol semmittevéstől az értékes áldozatvállalásig sok mindent látott már. Szomszédvár a Kőrisfához címzett kisven­déglő. Kétharmada étterem, egyh armada Dresszó A kettőt elválasztó függöny széthúzva, középen táncolok, a bal sarokban zenekar, beat-müzsiká produkál. A párok a zene hangjaira táncolnak ami nagyon szép teljesítmény, mert a zenekar és köztük lévő asztaloknál két társaság, falrepesztő hangerővel külön-külön is teljesen más dallamú nótákat énekel. Sok a fiatal. Jól, sőt nagyon jól, olykor vá­lasztékosán öltözöttek. Beszélgetés a vendéglő előtt. Egy fiatalember a kerékpárja nyergében ülve sört iszik. A másik, aki kihozta neki: — Ugyan, ne marháskodj! Gyere már be! — Nem lehet, komám! Most jöttem az erdő föl, csak nem mehetek be ilyen ruhában?! A falu ellentétes végén kiskorcsma. Harminc, ha éppen nem negyven évvel ezelőtti jelleg. Ze­ne nincs, zsúfoltság van. Fiatalok szintén. Ez az „alvég”, a falunak a kastélytól távo­labbra eső, a házaiból ítélve nemcsak egykor szegényebb része. * A datok: a Kőrisfa havi szeszesital-forgalma 110 000.— forint. A vezetőnő becslése sze­rint ennek felét a fiatalok juttatják az áfész kasszájába. A „Csábító”-nak becézett korcs­máé mintegy 100 000. Ha az arány azonos, akkor Pálfa fiataljai ezen a két helyen havonta 105 000, tehát évente összesen egymillió-kétszázhatvan- ezer forintot tesznek cseppfolyóssá. Logikus a kérdés, hogy miből? — mert a faluban még 120 hold háztáji, zömmel direkttermő szőlőterület is van, amelyről természetesen szintén nem citrom­szörpöt szüretelnek. 1970-ben holdanként 10 hek­tóra becsülték a várható bortermést. * Miből élnek a fiatalok? Elsősorban a ter­melőszövetkezetből. A kereset természetesen differenciált munkakör, beosztás és végzettség ;zerint. Általában azonban jó. A tavalyi zár­számadási átlag 2400.— Ft körüli összeget mu- atott ki. N. S. tizenhat éves gépszerelő havi !000.— Ft-ról ad számot, melyet tulajdonképpen eljesen magára fordíthat.. Családosoknál persze nás az arány. A gyermekotthonbelieknél ugyanez a helyze! Munkakörük veszélyességi pótlékkal jár, de az it. eni lányok, asszonyok majdnem kivétel nélkül i elv beliek, ami anyagi előnyt is jelent, hiszer zabad időben besegítenek a részes művelésbe, A munkaidő a termelőszövetkezetben, a me­zőgazdaságban szokásos, a gyermekotthonban há­rom műszak. Munkakörülményeik mindkét he­lyen elfogadhatók, illetve jók. P álfa a felszabadulás előtt cseléd- és zsel­lérfalu volt. A gazdák, az egykori telkes jobbágyok lakhelye egyetlen utca. Az idő­sebb nemzedékben művelődés iránti igény gyakor­latilag nem volt. Évtizedeket itt tanított idős pe­dagógus ügy néz vissza élete munkájára, mint ami eredménytelen volt. Noha ez ilyen formában természetesen nem igaz, Pálfán kicsiben tagadha­tatlanul él az a gond, melyről országos arányok­ban a munkás, a szegény származású fiatalok hátrányos indulásával kapcsolatban beszélünk. A válaszok szögesen eltérnek egymástól. Az Idősebbek majdnem teljesen negatív álláspontra helyezkednek, ha a fiatalok igényeiről, érdeklő­déseiről faggatja valaki őket. A pedagógusok úgy érzik, hogy az iskolában még megmutatkozó igény, onnan kikerülve elenyészik. A párttitkár szerint a helyzet nem rosszabb, mint máshol, a legfiatalabb nemzedék érdeklődő, többre és jobbra tör. * A fiatalok válaszai: — Nevetséges! Miért: panaszolják azt, hogy nem tanulunk be színdarabokat, amikor a tv- ben bármikor különbet láthatunk, mint amilyen­nek előadására képesek lehetnénk. — összejönni? Persze, hogy ;jó lenne, de nem mondaná meg: — hol? — Olvasok én, de nem vagyok könyvmoly. (Könyvolvasás: a 4221 kötetes községi könyv, tár 314 beírt olvasója közül — okt. 25-i helyzet —, 27,7 százalék tartozott a mai fiatalokhoz. Az év első háromnegyedében kölcsönzött 3100 kötet húsz százalékát ők vitték el. A könyvtár állo­mánya jó, gyarapítására ebben az évben ötezer forintot ad. a tanács). — Gondolja, hogy akik számon kérik raj­tunk a műveltséget, azok saját maguk annyira törik magukat utána? Nincs hol összejönni? Csakugyan nincs, A községi művelődési ház összehasonlíthatatlanul különb, mint a régen e célokat szolgált, mai mo­zi. épülete volt: ennek ellenére nem felel meg a követelményeknek. Szókimondóbban: elhibázod, rossz. 1968-ban adták át rendeltetésének, egymillió- kétszázharmincötezer forintba került. Nagyterme természetesen alkalmas színházi rendezvényekre: — amikor nem kél! fűteni. A termelőszövetkezet •legutóbbi zárszámadásakor, akácfával, ícé! nappal korábban meg kellett kezdeni a fűtést, hogy az Itteni tartózkodás elviselhető légyen. Ä községi tanácsnak évi tizenötezer forintja van a mű­velődési házra, fűtést, világítást, takarítást, ás a megbízott vezető tiszteletdíiát is beleértve. Ki­sebb összejövetelek céljaira rendelkezésre áll az. egyetlen klubszoba, a másik helyiségben a könyv­tár kapdtt helyet. A modern — és társadalmi igén.' diktálta — népműveléshez elengedhetetlen klubszobák hiány­zanak. A pálfaiak joggal szidják a község jóval ko­rábbi vezetőit, akik a felszabadulás után úgy látszik el sem túdták képzelni, hogy Apoony. gróf kastélyával valamit kezdeni is lehetne. Ma már a helyzet megfordíthatatlan. Ha akkor él­nek a lehetőségekkel, a kastélyban bő helve len­ne egy minden igényt kielégítő művelődési ház­nak, a teljes iskolának, valamennyi pedagógus­lakásnak és alighanem a tanácsháznak és a termelőszövetkezet irodájának is. Ezen ma ter­mészetesen legfeljebb csak keseregni lehet, de ellene tenni nincs mit. V égső soron is ki irányítsa egy falu mű­velődését, ha úgy tetszik szellemi életét? Nyilvánvaló aki ért is hozzá, és akinek van tekintélye. E pillanatban a község vitathatatlanul leg­nagyobb és legindokoltabb tekintélye a terme­lőszövetkezet elnöke. Zömök, pirospozsgás negyvenes évei derekát taposó, de ennek el­lenére hófehér hajú, roppant határozott modo­rú ember. Egyetlen termelőszövetkezet sem apácazárda, ide kell a határozott modor, a ke­ménység, aminek óhatatlan velejárója, hogy az elnök nevét nem mindenki foglalja imáiba, de elismerik, hogy igazságos. Ami fiataljaink esetében a legfontosabb: — törődik velük (Nem téesz-elnöki funkció, de sűrűn ott van a Köz­gyűléseken). Mindez jó, sőt nagyon jó, csak­hogy az elnök feladata elsősorban gazdasági Ugyanilyen alapon tekintély a szigorúságáról és igazságosságáról emlegetett nyugdíjas fő- mezőgazdász és a régi iskolaigazgató, aki szin­tén nyugdíjba ment. A pedagógusok szívesen panaszolják, hogy „mindent őrajtuk kérnek számon”, ami éppen úgy lehet igaz, mint nem, de a művelődés irá­nyítását joggal lehet. * Szórakozási igény és lehetőség. Az igény szót még említeni is felesleges. Amióta fiatalok vannak a világon, ilyen mindig volt és lesz. A iehetőségre adott helyekről már szó esett, A. művelődési házat jelenlegi elosztás szerint szombat vasárnaponként kora délután a leg- i fiatalabbak veszik birtokukba, utána a KISZ­esek. Ä legfiatalabbaknái érdemes megállni egy szóra. Ez a legnehezebb korban lévő réteg, és leginkább magára hagyatott. Már nem is­kolások, de még nem tagjai a KISZ-nek, cse­peredő legénykék és lányok. A külső jelek szemmel láthatók. A kultúrigazgató ott ül a ház előcsarnoká- .ban egy asztal mellett, a legnagyobb hangerő­re állított magnetofon égzengése közepette. A fiúk — kamaszok — a hangszobából irányít­ják a zenének nevezett zajt, a csarnokban pe­dig három-négy pár kislány táncol — egymás­sal. A lányok rövid időn belül mindent elkö­vetnek majd annak érdekében, hogy igazi „nagy nőknek” látszódjanak, a fiúk pedig fér­finak. Ha másként nem, korai szeszesital-fo­gyasztás révén. A művelődési házban nincs ital, de a Kőrisfában sem a korhatárt, sem az ittasság fokát nem veszik nagyon szigorúan. Nem is egy pedagógus említette, hogy a Sza­bad Európa Rádió cseppet sem ügyetlenül szerkesztett tánczenei műsora „házibulik” so­rán vonzza a pálfai legfiatalabbakat. Azokat tehát, akik az iskolából kikerülve, máshova nem tartozva, épp azon a vékony mezsgyén egyensúlyoznak, ahonnan igény és teljes igény­telenség felé egyformán vezet út. Nagyjából ott kezdődik ez a korosztály, ahol a nyolcadi­kat elvégzett, de tovább tanulni nem akaró, vagy nem is alkalmas fiatal mögött becsapó­dik az iskola kapuja. Ez az a réteg melyről a kelleténél jóval kevesebbet beszélünk. Volt még egy nagyon kedvelt szórakozóhely, nem hetente, hanem alkalomszerű rendezvé­nyek, bálok céljaira. A kastély nagyterme, a falu másik, kisebb, de nagyon rokonszenves KISZ-szervezetének otthonában. Erről már csak múlt időben lehet beszélni. Az egészségügyi „gyermek”-otthonban egyáltalán nem kizárólag gyermekeket ápolnak, hanem 17—20 éves, nagy erejű szellemi fogyatékosokat is. A legutóbbi táncmulatságok egyike majdnem veszélyesre fordult, néhány ápolt kevés híján szétverte a szórakozni akaró egybegyűlteket. * P edagógusok sorával beszéltem órák hosszat, időssel, fiatallal egyaránt. Idáig még nem akad közöttük senki (országosan olyan sok?) aki személyében alkalmas lett volna arra, hogy módszerre leljen a fiatalok szabad idejének lekötésére. Nekik is tetszőre, mert enélkül az egész nem ér semmit. Néhány szám. 1970-ben október 27-ig a mű­velődési házban tizenöt rendezvényen egyezer- háromszázötvenhatan vettek részt, persze nem­csak, de zömmel fiatalok. Ebből a számból a három bál elvitt hatszázhuszat, a Déryné Színház három előadása ötszázat. Ez utóbbiak azonban csak akkor látogatottak, ha a terme­lőszövetkezet egy tételben megveszi valamennyi „egyet és azokat jutalomként osztja ki a tagok­nak. Az egyetlen író-olvasó találkozón, me­lyen a községbel'i Lázár Ervin is részt vett. harmincán jelentek meg. Művelődési igény pedig van, erre épp az Egyetértés termelőszövetkezet szolgál példá­val. A szakmai művelődésre. Fiataljai közül több mint hatvanan végezték el a marxista középiskolát. A harminc éven aluliak közül egyetemi végzettsége van kettőnek, felsőfokú technikumi négynek, technikumi kilencnek Kertészeti szakmunkás tizenhárom, öntözéses hat. állattenyésztési öt, gépészeti huszonkettő, építőipari huszonöt. A tizennégy érettségizett irodistának kivétel nélkül van valamilyen szám­viteli vagy adminisztrációs képesítése. E pil­lanatban négyen tanulnak, 400—400.— Ft-os társadalmi ösztöndíjjal, különböző középfokú tanintézetekben. A termelőszövetkezet, fiataljai művelődésére szakképzésére, szórakozására ta­valy 92 500.— Ft-ot költött, beleértve félszáz személy országjáró társasutazását is. * L ogikusnak látszik a megoldás, hogy a falu művelődési hazát előbb-utóbb vegye át. a termelőszövetkezet. Ez a módszer Tol­na megyében, Faddon, mutathat, fel országos hírre vergődött jó példát. (Persze ott nem ele ve elhibázott típusterv szerint épült a műve­lődési ház). Természetesen nem lehet elhiva­tott népművelési szakembert leakasztani a szög­től. Saját jövőjét szolgálná azonban azzal, hogy nemcsak idekötné a fiatalokat, hanem minden szempontból műveltebb fiatalokat köt­ne Pálfához, ami — mást most ne soroljunk — itt, éppúgy, mint egyebütt, egyre inkább termelési érdek is lesz. Az itthonmaradás, a visszatérés öltőt tuda­koló kérdésre 1970. őszén ilyesféle válaszokat lehet kapni: — Pénzért! — Lehet, hogy máshol többet kaphatnék, de ott több is fogy. — Csak! — Megszoktam. Itt vannak a haverek, meg igazság szerint a melóban sem kell megsza­kadni. — Cregek a szüleim, kell a segítség. — Szeretem a szakmámat. — Elvtársam! Magyarországon még sokáig a téeszben lesz a legtöbb fantázia. — Nős vagyok. — Gyermekeim vannak. — Itt lehet keresni. ORDAS IVAN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom