Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-14 / 267. szám
Az életszínvonal építőkövei A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusának irányelve külön fejezetben foglalkozik az élet- színvonal témakörével. A IV. ötéves tervben is sokkal nagyobb a súlya ezeknek a kérdéseknek, mint amilyen az előző ötéves tervekben volt. A társadalom elismeri, hogy az elmúlt 25 év alatt a lakosság életszínvonala jelentős mértékben nőtt, de ezt a növekedést az emberek nem egyformán ítélik meg. Ennek bizonyára egyik oka az, hogy egyes rétegek, családok élet- színvonala nem azonos méretekben és ütemben emelkedett. Nehezíti az érzékelést az is, hogy az emelkedés általában évenként egyenletesen szerény mértékű léptekkel, s nem ötévenként ugrásszerűen megy végbe. A gazdasági fejlődéshez igazodó folyamatos emelkedést a lakosság nem érzékeli eléggé. Furcsa dolog az, amikor a valósághoz szigorúan ragaszkodó statisztika sok-sok tény felsorakoztatásával kimutatja az életszínvonal-emelkedést, de ezt az emberek saját környezetükben nem mindig a valóságnak megfelelően érzékelik. Az életszínvonal-emelkedés mértékét vitatva, gyakran még a jobbmódúak is úgy vélekednek, hogy most kevesebb a szabadrendelkezésű pénzük, mint 5—10 évvel ezelőtt. Ez csakugyan előfordulhat. Hiszen — hála a termelés és a kereskedelem fejlődésének, no meg a jövedelmek növekedésének, <— azóta vettek autoszifontól kezdve televízión keresztül esetleg hűtő- szekrényig, autóig sok mindent. Lehet, hogy magasabb költségű új lakásba költöztek, vagy éppen rászoktak a sörivásra. Akinek televíziója van, annak fizetnie kell a havi ötven forintot és időnként a javíttatás költségeit. Akinek autoszifonja van, annak vennie kell a patront. A modem lakásba, modern szobabútor kell. Egyik kiadás hozza magával a másikat. A kiadásoknak ez a sunyi növekedése emészti a pénzt, de ezt nem mindenki tekinti az életszínvonal-emelkedés velejárójának. Az emberek ritkán gondolnak arra is, hogy az életszínvonalat nem egyedül a munkabér, a jövedelem határozza meg. Pedig érdemes elgondolkodni azon, hogy amíg az éves kiskereskedelmi forgalom 120 milliárd forint körüli, ugyanakkor az állam évente kb. 50 milliárdot költ a szociális, kulturális, oktatási, egészség- ügyi célokra, valamint a fogyasztói árakat olcsóbfoító úgynevezett árkiegészítésekre. Végeredményben ide kell számítani a termelés költségvetési támogatásának azt a részét, amely kihat a fogyasztói árakra, s ez szintén jelentős — legalább 20 milliárdnyi — ösz- szeg. 2 gazán nem nehéz elismerni, hogy az ingyenes oktatás, egészségügyi ellátás, a nyugdíj, a családi pótlék. a gyermekgondozási segély stb. mind-mind tényezői az életszínvonalnak. Ha az. állam helyett minden esetben annak kellené fizetnie egy sor szolgáltatást, aki éppen igénybe veszi, az állami kiadások csökkenése révén, a munkabér jóval magasabb lehetne. Viszont ily módon a lakosság kiadása lényegesen megnőne, ennek következtében a jövedelme összességében változatlan maradna. Sőt, a szerényebb életkörülmények között élő családoké — különösen a többgyermekeseké — bizonyosan csökkenne. Ez pedig ösz- szeférhetetlen szocialista elveinkkel. Szocialista vívmány az, hogy aki beteg, ingyenes kezelésben, kórházi ápolásban és kedvezményes gyógyszerellátásban részesüljön. Szocialista vívmány az, hogy az alap- és középfokú oktatás ingyenes, az üdültetés, az üzemi étkezés kedvezményes stb. Lehet, hogy ez olykor nem tetszik azoknak, akik soha nem voltak betegek, akik nem jártak közép-, vagy főiskolába és nem veszik igénybe az üdülési, üzemi étkeztetési lehetőségeket, az óvodákat, bölcsődéket. Mindenkinek — ugye — nem lehet igaza. Az köztudott, hogy az élet- színvonal alapja: mekkora a munkából származó jövedelem. Ehhez járul a nyugdíj és a családi pótlék, elsősorban azért, hogy azokban a családokban, ahol a keresőkhöz viszonyítva sok az eltartott, ne legyen az életszint igazságtalanul alacsony. Végül alapelem: a társadalmi juttatás számos formája. Döntő részben attól függ tehát az életszínvonalunk, hogy » folyamatos szükségleteinket milyen mértékben és milyen szinten tudjuk kielégíteni közvetlen jövedelmünkből és a társadalmi juttatásokból. I? gyszerű számtani művelettel bizonyítható, hdgy az ugyanolyan nagyságú családi jövedelem, azonos körülményeket feltételezve, csak akkor eredményez megközelítően hasonló életszínvonalat az egyes családok számára, ha azonos az eltartottak száma is, más szóval az egy főre jutó jövedelem. Gyakran még ez is kevés a reális összehasonlításokhoz, mert megtörténik, hogy két családban azonos az egy főre jutó jövedelem, mégis különböző az életszínvonal. Miért? Tegyük fel, hogy mindkét család egy családtagra jutó jövedelme 1500 Ft. Az egyik egy nyugdíjas házaspár, ahol megvan minden, ami kell: lakás, ruha, bútor, televízió, háztartási gépek stb. A másik egy fiatal házaspár, akiknek jövedelmük viszonylag tűrhető, de nincs lakásuk, s egy ötszáz forintos albérletben laknak. Arról nem is álmodnak, hogy bútort, televíziót vegyenek. Belátható időn belül esetleg a lakáshoz szükséges pénzt sem képesek összegyűjteni, mert az albérleti díj éppen a megtakarítható pénzüket viszi el. Vagyis: nem mindegy, hogy ki hol áll, honnan indul. Aki most alapít családot, annak gyakran hosszabb-rövidebb ideig lényegesen alacsonyabb az életszínvonala, mint aki már „egyenesben” van. Ha a fiatalok lakáshoz akarnak jutni, havonta minimálisan egy ezrest félre kell tenniük. Közvetlenül felhasználható jövedelmük tehát egy adott esetben nem 3000 forint, hanem csak 2000. Egy főre nem 1500 forint jut, hanem csak 1000. Hiába keresnek viszonylag tűrhetően, a kényszerű takarékosság miatt nem élhetnek valami jól. Az életszínvonal meghatározó tényezője tehát a befolyó jövedelmek és a társadalmi juttatások mellett az eltartottak száma, a család ellátottsága lakással, bútorral, ruhával, az élet tárgyi feltételeivel. A legnagyobb életszínvonal-különbségek talán éppen ebben mutatkoznak. Ezért került egyik fő célkitűzésként a IV. ötéves terv számai közé a 400 ezer lakás felépítése. Ennek a fele állami költségen épül, hiszen sokan saját erejükből soha nem tudnának lakást, házat építeni, de ehhez valamivel hozzájárulni igen. Az életszínvonal további tényezői is jelentősek, de ezeket nem mindig értékeli megfelelően a lakosság. Ilyen tényezők: a munkaidő hossza, a munkakörülmények civilizált- sága, a tömegközlekedés, a kiskereskedelmi áruellátás színvonala, a munkahely távolsága, az oktatás és az egészségügyi ellátás szintje, a továbbképzés, a kulturálódás és a sportolás lehetősége, a kommunális ellátás állapota, a lét- biztonság, a munkalehetőség. A z életszínvonalnak ezek az építőkövei csak akkor tűnnek a szemünkbe,' ha baj van velük, tehát ha piszkos a munkahely, nehéz az elhelyezkedés, zsúfoltak a vonatok, az autóbuszok, kilométerekre van a legközelebbi bolt, hiányzanak az olcsóbb termékek az üzletekből, nincs járda és nem ég a villany a mellékutcában, drága pénzen albérletbe kell adni a gyereket a távoli városban, hogy elvégezhesse a középiskolát, a munkahelyen nincs szabad szombat, a lakásból hiányzik a gáz, a vízvezeték, és még lehetne sorolni ki tudja meddig. Az életszínvonal tehát igen összetett dolog. És nem csekély gondot okoz az állami és a tanácsi szerveknek, vállalatoknak és szövetkezeteknek, hogy nagyjából minden életszínvonal-elem fejlődjék, ne maradjon el egyik a másiktól. A párt és az állam gazdaság- politikájának egyik fő alkotóeleme éppen ezért az életszínvonal-politika. Mert mindent, amit tesz, az emberért teszi. DR. PIRITYI OTTÓ Dr. Buga László, a rádióban népszerű főorvos, EGÉSZSÉG, TISZTASÁG, SZÉPSÉG címen előadást tart, 1970 november 20-án. a Rákospalotai Bőrdíszműüzemben. valamint a „Babits Mihály” művelődési ház hang verseny termében, délután 15.30 órakor. (184) 505. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet (Szekszárdi igazgatósága f. hó 19-re SZÜNETET RENDEL EL tanulói részére. Ezen a napon az elméleti és gyakorlati oktatás szünetel. (152) Első éves szakmunkástanulóké a szó Mint ezt Tusa Vilma írja a Bonyhádi Cipőgyár első éves szakmunkástanulóiról, „az új első évesek már túl vannak az ismerkedésen, megfordultak sz üzem minden pontján, sőt barátságok is születtek már a másod- és harmadéves tanulók és az elsősök között __” í me néhány válasz azok közül, amelyek arra a kérdésre hangzottak el, kinek, hogy tetszik az új munkahely? — Nekem nagyon leköti a figyelmemet, érdeklődésemet a cipőfelsőrész-készítés minden mozzanata. Szeretnék minél előbb elkészíteni egy felsőrészt teljesen önállóan! Egy másik válasz: — Míg ide nem jöttem és körül nem nézhettem mindenütt, el sem tudtam képzelni, milyen egy cipőgyár belülről. Azt hittem, a gyár, ha már gyár, élete csak komor és egyhangú lehet. Nagyon kellemesen csalódtam, mert se komorságot, se egyhangúságot nem találtam. És ami tetszik, nemcsak oktatóink szívesek, türelmesek, hanem kedvesele, segítőkészek a másodikos, harmadikos lányok is, mert bármit kérdezünk tőlük, mindent aprólékosan és szívesen magyaráznak el. Vidám, telt arcú kislány ü1 az élezőgép mellett. Ollójával körbevágja a már leélezett bőrdarabot, majd ismét gép alá helyezi. Gondolkodás nélkül nyilatkozik: — Én élezni szeretek legjobban. Talán mert két napja gyakorolom már, és szeretem is ezt a munkát. Eddig nőm volt még se kis, se nagy problémám, de még mindennek nagyon az elején vagyunk. Száz szónak is egy a vége.' Az első évesek mindannyian „hazaérkeztek” a cipőgyárban. Jól érzik magukat, bizakodással és nagy-nagy szorgalommal kezdték tanulóéveiket és nem kétséges, hogv közülük számosán lesznek még az üzem munkáskollektívájának büszkeségei. —tv—• Közéletünk Ülést tartott a KIOSZ megyei választmánya A kisiparosok megyei választmánya az elmúlt féléves munkáról tanácskozott. Simon József megyei titkár értékelte a Tolna megyei kisiparosok fél év alatt végzett munkáját. Megállapította, hogy mind a falusi, mind a városi igények kielégítésében egyre nagyobb feladat hárul a kisiparosokra, de a lakosság szolgáltatási igényeit nem tudják teljes mértékben kielégíteni. Ennek oka többek között az, hogy a megye kisiparossága elöregedett. 1970. január elsejétől például 120 Tolna megyei kisiparos megy nyugdíjba. Feladatként jelölte meg a választmány az ellátatlan területekre új kisiparosok felépítését. A választmányi gyűlésen részt vevő küldöttek tapasztalataikról beszéltek. Simon József megyei titkár megjutalmazta a lakosság ellátásában példásan dolgozó kisiparosokat. Fülöp Ferencné decsi női fodrásznak pedig a Könnyűipar Kiváló Dolgozója jelvényt adta át munkája elismeréseképpen. November a hűtőliázban Lázas munka folyik a Tolna megyei MÉK mözsi telepén. Száznyolcvanegy ember télire raktározza a vegyes árut, gyümölcsöt és exportképessé teszi a vadat és békát A nagy területű raktár a telep legforgalmasabb helye. Középkorú asszonyok begyakorlott mozdulatokkal combozzák a békákat. A csemegét egy napig folyó víz alatt fehérítik, majd mínusz 36 fokon fagyasztják. Szeptembertől november végéig száz mázsa békacomb készül francia exportra Mözsön. Szeptemberben kezdődött meg a vadászidény. November közepéig 1100 szarvast, 1800 fácánt, 180 vaddisznót, 100 foglyot, 500 őzt és 200 vadkacsát dolgozott fel a MAVAD-nak bérmunkában a mözsi telep. A szállításig a bolgár mélyhűtőben három vagon árut tudnak tárolni. A kis alagútszerű pavilonban egy dolgozó naponta ötezer tojást világít át. Tizenkét lámpás és négy behordó dolgozik egy brigádban, majd egy ügyes válogatógéppel osztályozzák a tojásokat. A legnagyobb elővigyázatosság ellenére is előfordul a törés, a repedés. A hibás tojásokat a Zetor K—25-ös, üzemképes traktorokat kínál eladásra a madocsai „Igazság” Mg. Tsz. Ár megegyezés szerint. Megtekinthetők a tsz telephelyén. (211) telepi boltban olcsón megvásárolhatják az asszonyok. A hűtőházban százhatvan vagon tranzit árut tárolnak ládákban nyolc méter magasan. A hat hűtőkamrában 80 vagon vegyes árut, gyümölcsöt hűtenek az elszállításig. A kerítés mellett éppen sárgarépát, burgonyát prizmáinak és fedik le 40 centiméter vastag földréteggel. Két hét múlva befejeződik a tárolás, amely biztosítja Tolna megye vegyesáru-szükségletét a téli hónapokban. A mözsi telephez tartozik a ládaüzem is, ahol százegy ember dolgozik. A HUNGA- ROFRU CT-tal kötött szerződés értelmében exportládákat és rekeszeket szállítanak az ország egész területére. Hatezer köbméter fából október végéig ezer rakodólap, 200 ezer ládatető, közel 180 ezer láda, valamint 230 ezer rekesz készült el. A napokban kezdték meg húszezer kis hűtőláda gyártását. De itt a telepen dolgozzák össze fából és farostlemezből azt a tíz elárusító pavilont is, amelyet rövidesen felállítanak a megyében. Köszönetét mondunk mindazoknak, akik szeretett édesanyánk, nagyanyánk, dédanya, id. MÜLLER KONRADNÉ temetésén részt vettek, virágokkal, részvétnyilvánításukkal fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. Gyászoló család (205)
