Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-08 / 236. szám
rTVTTTTVTVrVTTTVVTTVTTVYVVTTTVVVWVTVTyVV’rr’rVVVVVTTVVVTVTTTf rTTTTTYTTTTTTTVrTTTTTVVTTTTTTV'TTTTTTYTYVYVTWTYTVYVYVVVV VÖRÖSKÖV lÄNOt ► ► > ► ► ► > *■ 8» » ► *í ► ► ► 5« ► » ► ► ► ► t»► > ► ► * > ► ► tt» ► ► ► ► | ► ► ► ► ► ► a F£KET£ MflCSKft VISSZATÉR-KEMREaÉNY26. — Most kezdődött az izgalmas játék. A mi szakmánkban ugyanis nem lehet mindent előre precízen megszervezni, mert esetlegességek köny- nyen becsúszhatnak. Engem mindig az izgatott legjobban, mikor ezeket a zavaró körülményeket, a véletleneket igyekeztem ldszűrni, a minimálisra csökkenteni. Úgy irányítani az eseményeket, hogy eszközeink azt higgyék, saját akaratukból cselekszenek, közben mégis a mi céljainkat szolgálják. Ilyen lehetőséget kínált a veszprémi orvos és Sárkány tanárnő kapcsolata. — Játék a szerelemmel — jegyezte meg gúnyosan Ébert százados. — Igazán nem válogatósak. A gyilkosságtól az érzelmi szálakig mindent igénybe vesznek. A nő egyetértőén mosolygott. — Igen, „tárgyilagosak” voltunk... — Sárkány tanárnő tehát a Vadgalamb turistaházban találkozhatott volna régi, nagy szerelmével. A kémnő elismerően bólogatott. .— Kitűnő az éleslátásé, ezredes. Nem is kellett hozzá sok furfang. Én tudtam, hogy a tüzérek május nyolcadikén lőnek egy meghatározott célpont felé. Persze vaklőszerrel. A képzeletbeli célból valóságos lett: a mintegy ötszáz méterre levő turistaház. Ide kellett a légyottot megszerveznem. Egy vasárnap Veszprémbe utaztam. Sárkány tanárnőnek még fogalma sem volt az egészről, én azonban, mint bizalmas, titkos hírvivő, úgy tájékoztattam a doktort, hogy egykori szerelme május nyolcadikén a Vadgalamb turistaházba visz bennünket, ám a szemérmessége tiltakozik a nyílt meghívás ellen. A kezdeményezés — látszólag — mindig a férfi dolga, ezért az orvos már írta is a levelet: „Kedves Magdolna! Május elején néhány napra szabaddá tehetném magam. Rám is fér egy kis pihenés. Tudomásom szerint ilyen időtájt minden osztály tanulmányi kirándulást tesz. Ha van rá mód, jöjjenek május nyolcadikén a Vadgalamb menedékházba. A gyerekek miatt természetesen nem sokat lehetnénk együtt, de legalább láthatjuk egymást. S este talán majd sétálhatunk egyet a csillagos égbolt alatt. Mint akkor, a Tátrában” Kész volt a kelepce. — Ami esetleg az orvos halálát is jelenthette volna. — Esetleg. De csak egy őrnagy sérült meg. Ugye, nem volt veszélyes? — intett kedélyesen Beke felé. Bekére nem igen hatott a szellemeskedés. Mogorván kérdezte: — A kirándulás szervezése körül nem akadtak bonyodalmak? — Jócskán. Először is az iskolai program szerint május tizennegyedikén kellett volna elindulnunk. Aztán az útvonal. Miért pont a Balaton és a bakonyi menedékház? Az igazgató és a többi tanár más javaslatokkal is előállt. Már- már úgy látszott, dugába dől a tervünk. Szegény Sárkány tanárnő ugyancsak kutyaszorítóba került. Ő, aki a legengedelmesebb tanerők közé tartozik, most megmakacsolta magát. Ezernyi érvet eszelt ki. A szerelem őt is nagy teljesítményre sarkallta. Végigjárta az útvonalat, mindent alaposan előkészített. Nagy harcok árán mégis nyélbe ütötte a dolgot. — Már csak az éles lövedékek voltak hátra. — Azok, de még sok minden egyéb is. A lőszerekkel nem akadt dolgunk. „Apám” a gyakorlat terve alapján szállította a három adatot: a lövegek hozzávetőleges helyét, a feltételezett célpontot és ehhez viszonyítva a menedékház helyzetét. A lőszerekről a központ gondoskodott Úgy tudom, odakint készítették el az ismert ferde metszésű eljárással, ötletes találmány: ide célzunk és ott csapódik be. Egyébként súlyra és formára hasonlóak a vaklőszerhez. Becsempészték, „papa” pedig elrejtette. Inkább az okozott gondot, hogyan juttassuk el a gyakorlat színhelyére. Az egyik megoldás az lett volna, hogy előre elhelyezzük egy fán, s az őrmester segítségével, alkalmas időben kicseréljük egy láda vaklőszerrel. Ez azonban nem látszott elég megbízhatónak. Mint lehetőséget meghagytuk, félrevezetésül Ezért csináltam a nyomokat a bükkfán, mialatt a szerelmes kandúr a menedékházban járt. Be lehetett volna csenni a ládát a raktárba is, de az őrmester elfecsegte: parancsnokuk módfelett alapos ember. Mindent ellenőriz, különösen a lőszereket. Ez is felboríthatta volna számításunkat. így jutottunk el az útvonalon végrehajtott lőszercseréig. Ennek csupán az volt a hátránya, hogy még egy embert be kellett vonni: az élelmiszeres kocsi vezetőjét. Felcsillan- tottuk előtte a nyugati sportélet nagyszerű lehetőségeit. Cikket hozattunk róla... így aztán teljesítette Király őrmester kérését. — A kis kitérő végül nyaktöréshez vezetett... — Begyulladt. Pedig ő talán megúszta volna az ügyet. — Folytassa! — Hátra volt a két tanárnő cseréje, és az útiterv meghamisítása. Itt is percre kiszámítottam mindent. Sárkány tanárnő nagyon kedvelt, szívesen megengedte, hogy a korai indulás miatt nála töltsem az utolsó éjjelt. Délután könnyűszerrel kicseréltem a gyógyszert, amitől aztán rosszul lett. Később, mialatt Csalogány tanárnővel beszélt, mankóimon vécére indultam. Odakint kerékpárra szálltam, s villámgyorsan bekarikáztam az iskolába. A tanári szoba egyik ablakán előzőleg elrontottam a zárat, a fiókhoz pedig beszereztem a kulcsot. Rövidesen kezemben volt az útiterv, s csak egyetlen számot kellett kijavítanom: étkezés tíz óra helyett nyolc harminckor. — Hová lett ez a papír? .— a defekt helyén kiemeltem a tanárnő táskájából. Tudtam: így ő keveredik gyanúba. Hiszen nem igazolhatta, hogy az írás szerint valóban fél kilenckor kellett volna a menedékházhoz érkeznünk. — A lőszercsere? — „Apám” hajtatta végre az országúton. Miután leadta a jelzést a sorompóőrnek, a ládát motorjával a szántóföldön átvágó dűlőn az úthoz vitte és elrejtőzött az árokban. Megérkezett az oszlop, végén — az őrmester jóvoltából — a lőszeres kocsi. „Apa” pillanatok alatt kicserélt egy ládát. Látta, amint a két lemaradt kocsi is megérkezik, majd az oszlop továbbinduL Nyugodtan visszatérhetett az állomásra. — Egyelőre ennyi is elég — jelentette ki Kertész ezredes. — Írja alá a jegyzőkönyvet! A nő — kezében tartva a tollat — elnevette magát: (Folytatjuk.) IAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA IAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA GELKA-kálvária Tudom, hogy' nem ildomos, ha egy újságíró a vele történt dolgokat újságcikkel „torolja” meg. Nem tennék ilyet, ha esetem nem volna tipikus. Hogy az, arról az illetékes szerveknél és szerkesztőségünk levelezési rovatánál szaporodó panaszlevelek győznek meg. 1. Augusztus 30-án kezdődött. Adás közben elromlott a televízióm. 2. 31-én: Bejelentettem a szekszárdi GELKÁ-hoz. Megmondtam a nevemet, a lakcímem, a készülék típusát, meg hogy mit észleltem a televízión. — Mikor jönnek ki? — Én azt pontosan nem tudom, kedden, vagy szerdán. — De mégis, mikor? Ugyanis nincs otthon senki. — Azt én pontosan nem tudom megmondani, holnap, vagy holnapután. 3. Szeptember 1. — Jönnek ma? — Kérem, én nem tudom, a szerelőnél vannak a bejelentések. Vagy ma, vagy holnap. 4. ... és a fenti párbeszéd megismétlődött mindennap egészen szeptember 5-ig. A főnökkel akartam beszélni. Nen- volt bent. 5-én a következőt válaszolták érdeklődésemre; — Kérem, az ön készüléke nincs is bejelentve. És felvették a bejelentésemet. Mondták, hogy: — Lehet, hogy még ma, de legkésőbb kedden kimegy a szerelő. Tévénéző vendégeket vártam. A szüléimét Pestről. Protekcióhoz folyamodtam. Egyik kolleganőm felhívta „ismerős” tévészerelőjét. — Képcsőhibás — állapította meg, alig félóra múlva. — Kedden kiküldőm érte a kb- csit. Reggel 8—10 óra között jönnek. Szombat—vasárnap azért nézhettük az adást, mert a szerelő megmutatta, hogy ha ráütök a készülék tetejére egyet, visszajön a kép. Ugyanis időszakos képcsőhibás volt. 5. Kedden, azaz szeptember 8- án reggel első utam a GELKÁ- ba vitt. — Van az Inter-Staromhoz képcsövük? — tudakoltam a szerelőtök — Valószínűleg — volt a válasz. — Mert ha nincs — magyaráztam —, akkor ne hozzák be, hiszen így még egyelőre lehet használni. Minek álljon Önöknél hetekig? Beszállították. Akik vitték. megerősítették a szerelő válaszát : — Valószínűleg van ilyen '•épcső. — Mikor érdeklődhetek? — Hát... Érdeklődni lehet mér a hét végén.... 6. 4HWOT*. ( A hét végén nem érdeklődtem, csak 15-én. Tudom, sok munkája van a GELKÁ-nak, Addig vártam. — Még nincs készen. — Mikor érdeklődjek ismét? — Nem tudjuk, mikor lesz készen, lehet, akár holnap is. 2. A fenti párbeszéd ismétlődött 19-ig. Ekkor már meguntam a bizonytalanságot, — A főnökkel szeretnék beszélni. — Nincs benn — hangzott a válasz. A helyettesét, a művezetőt kapcsolták. Elmeséltem neki a három hét történetét. Aztán a következő párbeszéd zajlott le közöttünk: — Ügy emlékszem, az már készen van. ' — Mindennap érdeklődtem, azt a választ kaptam, hogy nincs készen. — Rossz helyen érdeklődik. — ??? — Azoktól érdeklődhetek, akik az üzletben vannak. — Azután a művezető egy pillanat türelmet kér, majd: — Valóban nincsen készen, csak a munkalapját láttam. — És mikorra lesz készen? — Tudja, járatjuk, mert a készülék valószínűleg képcső- hibás» — Igen, erről tudok, a szerelő ezt két héttel ezelőtt megállapította. — Valószínűleg időszakos képcsőhibás, erről kell meggyőződnünk. — válaszolja a művezető. — Adok egy tanácsot. Üssön egyet a tetejére ököllel, s elmegy a kép — válaszolom, ami igaz, igaz, elég cinikus hangnemben, csakhogy már unom az egészet. — Azután, ha még egyet ráüt, akkor ismét eltűnik a kép. Félóra alatt tökéletesen kiderül, hogy képcsőhibás, avagy sem ... Szóval mikorra remélhetem, hogy elkészülnek a javítással? — Kérem, hívjon fel délben. Most azonnal megnézem. Sajnos, ma már nem tudjuk hazaszállíttatni, mert nincs kocsink. — Majd én hazaszállíttatom. A beszélgetés 9 óra tájban zajlott. Van idő délig szép ábrándokat dédelgetni: ma már nézhetem az éjszakai előadást. Lesem az órám. Pont délben telefonálok. A művezetőt kérem. — Nincsen bent. — Valahonnan keressék elő, hiszen ő mondta, hogy délben jelentkezzek. A telefonáló egy pillanat türelmet kér. Egy másik hang megszólal a vonal végén: — A művezető elvtárs nincsen bent, azt üzeni, hogy a készülék képcsőhibás. — Ezt eddig is tudtam, meg ebben már reggel is megállapodtunk. A művezetővel szeretnék beszélni. — Makacs vagyok. Most már azért sem hagyom magamat. Kis szünet. Megtalálják a művezetőt. — Kérem szépen, szétszedtük a készüléket. Képcsőhibás. De nincs megfelelő képcső a raktárban. Majdnem felrobbanok. Hiszen mielőtt beszállították, erre az eshetőségre is gondolva, érdeklődtem. .«a í. «. . I Ezután érdeklődöm mindennap. Háromnaponként a művezetőt is megkérdezem. A válasz minden esetben: — A készülék anyagra vár. 28-án kapok egy címet — Budapest, VIII., Dohány utca 98. —, ahol megsürgethetem az alkatrészt. 29-én délben még mindig „alkatrészre várok”. a. 30-án elfelejtek telefonálni. Legnagyobb meglepetésemre és örömömre a levelesládában egy nyomtatvány vár Kézzel ráírva, hogy a „Tv készen van”, s tudatnak arról, hogy azt 8 óra 10 perckor megkísérelték hazaszállítani. De az nem sikerült, mivel „az általunk közölt 6 órás napszakban, 8 óra 10 perckor nem tartózkodott a lakásán.” Csodálkozom, de nem emlékszem arra, hogy ebben az időpontban, vagy a hatórás napszakban megállapodtunk volna. A nyomtatványon az is olvasható, hogy amennyiben igényt tartok a toyábbi szolgálatra, keressem fel, vagy hívjam fel a szervizt. 10. Elsején dél tájban felkeresem a szervizt. Közlik, hogy már reggel ismét megkísérelték hazaszállítani a tévét, de nem találtak otthon.
