Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-06 / 234. szám
A tanítónő magas, idős asz- szony. Hajkoronájának ezüstje sugárzik a fehér köpeny felett. A tanítónő iskolabeli családjához két tucatnyinál is többen tartoznak. Változatosan öltözött gyerekek, fiúk- lányok vegyesen, egészségesek és barnák. Dr. Nemes Andorné — mind. közönségesen csak „Manci néni” —, túl a nyugdíjkorhatáron, tavaly áprilisban vállalta el a szekszárdi Jobb-Parászta és Északi-Kertváros cigány- gyerekeinek. .. most azt kellene írni, hogy oktatását, pedig a valóságot ez jobban kifejezi: — szeretetét. 1969. áprilisában indult, a Zrínyi utcai általános 'iskola szervezeti keretei között az „előkészítő osztály”. Normális körülmények között az iskolára való előkészítést az otthon, vagy az otthonnal együtt az óvoda végzi. Vitákat kiváltott, de végső fokon mégis csak nyers, rideg tény az, hogy a cigánycsaládok többségénél az otthon erre a szerepre nem alkalmas. Tegyük hozzá és bízzunk benne, hogy csak jelenleg nem az. Az általános iskolában megszerezhető alapismeretek elnyerése nélkül azonban meddő szó- cséplés arról beszélni, hogy a teljes állampolgári egyenjogúságot élvező cigányok ivadékai valaha is megteremthessék maguknak a társadalmi egyenértékűség feltételeit. — Legalább hatvan százalékuk jó egyéni adottságokkal, főleg matematikai érzékkel, kombinatív készséggel indul, — így Csöngedi Gyula, az iskola igazgatója. — De meg kell tanulniuk magyarul. ' Aki otthoni környezetében, a szélesebb társadalom nyelvétől elzárt szavakkal tanulja meg a fogalmak kifejezését, annak — ahhoz, hogy más, azonos korú társával egyenlő értékű lehessen az iskolában, — meg kell tanulnia azok magyar megfelelőjét. Például azt is, hogy az aznapi ebédről ne csak ^nyit állapítson meg:— Finom volt! —, hanem felsorolja az egyes fogásokat is. — Mindezt hogyan? Immár dr. Nemesné válaszol: — Elsősorban beszélgetéssel, játékkal! Amikor betoppanunk az iskola udvarára, az idős tanítónőt épp egy éneklős körtánc forgatagából kell kiszakítani. — így is. Odabenn az osztályban Kovács Ibolya áll a táblánál. — Kicsikém, írd fel azt, hogv 12! Felírja. — Most azt mondd meg. hogy melyik ennek a kisebbik " szomszédja! Megmondja. — Honnan tudod, hogy páros szám? A kérdések sorjáznak, de jó. formán egy sincs, mely ne „kisfiámmal”, „kislányommal”, „kedvesemmel”, vagy még inkább szívhez szánt megszólítással kezdődne. A szeretetet éreztetni kell, mert csak szeretni kevés. Tízórai. Mindenki előveszi az otthonról hozott fehér papír- szalvétát. A tanítónő kiosztja a kenyeret, töpörtyűt és kalácsot. Huszonhétszer hangzik el a „köszönöm”, a „szívesen”, végül pedig a „jó étvágyat kívánok”. Az étkezés szabályait is meg kell tanulni. — Tavaly még csak egyetlen gyerekem mehetett előkészítő után az első osztályba. De akik még nálam maradtak, úgy érA tanítónő nagy családja zem, az idei tanév után, kivétel nélkül a másodikba iratkozhatnak. — Ez a munkája legnagyobb eredménye? — Talán. De én annak örülök legjobban, hogy van olyan kislányom, akinek a szüleitől tavaly talán még a kollégáim is féltettek, és akik az idén már újonnan varrt ruhában, tisztán, befont hajjal küldik a kicsinyüket iskolába. Törődnek vele. A törődésért minden gyerek hálás. A Pólláck Mihály utca lakói inár régen túl vannak azon, hogy csodálkozzanak, ha reggel hétkor három-négy barna bőrű emberjelölt várja lakása előtt a tanítónőt. Csak azért, hogy elkísérjék, vele le- gyenek. Szerethessék. A szülők pedig messziről előre köszöntik az utcán. Ezt az önként vállalt munkát ugyanis köszöntem lehet, de — és ebben igazgató, tantestület, minden megkérdezett egyetért —, eléggé megköszönni sohasem. ORDAS IVÁN Foto: GOTTVÁLD KAROLY Hippik között az Adrián A hippik miatt becsukhatna valamennyi borbélyüzlet Sajnos, valamennyi szappangyár is és ez már nagyobb baj. Víz éppen lenne, az Adria 132 ezer négyzetkilométer nagyságú víztükre, sok piszkot nyel d, de mintha a hippiken ez sem fogna; reménytelenül piszkosak. Sajnos, ez a piszok nem önmagáért yan, filozófiai alapjai vannak, amint később megtudjuk. És van alkalmunk megtudni, mert a hippik szép számban lepték el az Adriát, a nagyobb városok központjaiban mindenütt megtalálni őket. De nem is pontos ez a megfogalmazás, inkább így kellene mondanunk: nem lehet nem megtalálni őket, mert annyian vannak, hogy az ember majdnem átesik rajtuk. S ezt szó szerint kell érteni: ott henteregnek a dubrovniki Onofrio-kút körül, vagy Splitben a perystilium Népújság 19TO. október 6. lépcsőin, s aki ain-a jár, kerülje ki, vagy lépje át őket. Hippik, kívülről Minket talán elkerül a hip- piáradat; közegészségügyi szempontból is csali örülhetünk neki. Mert így néznek ki: gubancos, legalább vállig érő haj, ami — szent prakti- cizmus! — törülközőnek is megteszi. A haj csak úgy nő, isten nevében, de a bajusz és szakáll a lélek tükre, ennek funkciója van. Az ártatlan és együgyü hippi, aki azt hirdeti, hogy háborúk helyett szerelmet, leborotválja bajuszát, mert úgy véli, nem illik a kezében lengetett virághoz. Másoknál harciasságuk fokát jelenti, s úgy vélem — már ameny- nyire sovány szakismeretem engedi — a bajuszból lemérhető viselőjének elszántsága, s talán azt is meg lehetne állapítani, hogy a marcona bajusz mögé bújt hippi csak kirakatokat hajlandó-e beverni, vagy embertársai fejét is. öltözékük tarka, amennyiben a kosztól látni lehet. Rendszerint szédítő színű ing, amit esetleg rajzok is díszítenek, A pantalló legtöbbször egyszerűbb, közönséges farmernadrág. ...és belülről — Mi a Biblia alapján állunk, — mondja egy hippi szent áhítattal. — így tiltakozunk a mai társadalom ellen. Nem tudom követni gondolatmenetét. Már az is zavar, hogy „a Biblia alapján állnak”, mert jól tudom, hogy a Biblia nem a hippik alapján áll, s az is rejtélyes, hogy milyen társadalom ellen tiltakoznak, ö sem tudja, csak lengeti hosszú, zsíros haját. „Minden társadalom'. — Hallott a szocialista társadalmi berendezkedésről? — Na és? — mondja és vállat von, — De hát mit akarnak? — Tiltakozunk, — mondja titokzatosan és ebben maradunk. ♦ De ez a tiltakozás is gyanús, nemcsak azért, mert egyetlen érve, hogy időnként bezúzzák a kirakatokat, hanem azért is, mert csak a nagyvárosok központjában tudnak tiltakozni. — Ha megundorodtak a civilizációtól, erre még lenne valami magyarázat. De hát ezen tudnának változtatni. Itt van például a karszt, alig kell néhány kilométert menni Dubrovniktől. Alig lakott vidék, kitűnően alkalmas arra. hogy elvonuljanak a világtól, s magukba merüljenek. Miért épp a zajos nagyvárosok központját választják ki? Rám néz, fölhúzza a szemöldökét. — Tiltakozunk. — mondja s köp egyet, elfordul. Igénytelenség Ennyivel tartozunk az igazságnak: a hippik igénytelenek. S éppen ez zavar, már bűnösen igénytelenek, akik nemcsak a szappan jótékony hatása elől térnek ki, hanem a jólétet is megvetik. Úgy vélik. aki leül a megterített asztalhoz és jóízűen megebédel, elfajzott polgár, egy nyakkendő pedig legföljebb viselője sivár lelki világát akarja leplezni. A hippik tehát ledöglenek az utcán, isznak fél liter tejet egy darab kenyérrel s arról ábrándoznak, hogy a világ „nagy családdá” alakul át, ahol közös lesz a tej. a kenyér és természetesen a nő is. ami a hippielmék központi problémája. Ebben a megálmodott világban senki sem fog dolgozni, egyforma lesz az álé lamíő és a segédmunkás, hisz mindegyik öltözéke csak egy szál virág lesz. a boldogság jelképe. A háborúk bekerülnek a történelemkönyvbe, illetve csak bekerülnének, mert történelemkönyv sem lesz. Minek, amikor csak szerelem lesz. km zös nőkkel. Mit tagadjam, sivár jövő. Szegény hippik! Ha ez a fiatalember levágatná marcona bajuszát, megmosakodna, s ráadásul leveti né ezt a fertelmes lila inget, s ha még mindehhez kitanulna egy becsületes szakmát is, senki nem különböztetné meg dolgozó társaitól. Am épp itt a bökkenő: marcona bajusz, mosdatlanság, lila ing, mind egyet szolgál, hogy valamiképp felhívja a figyelmet viselőjére. Legalább annyira, hogy az emberek álljanak meg az utcán, csapják össze a kezüket és álmélkodjanak. Be senki nem áll meg az utcán, senki nem álmélkodik, mindenki megy tovább. Még a rendőr is átlép rajtuk, amint elnyúlnak az Onofrio-kút mellett, — tökéletes közöny. Szegény hippik! Úgy látszik, tökéletesen magukra maradnak bozontos fejük zavaros gondolataival. CSÁNYl LÁSZLÓ
