Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-29 / 254. szám
Teveli tégla Solton és Siófokon Az állami téglaipar a teveli téglagyárat is leállította, leszerelte technikai berendezését. De téglahiány volt, ezért a teveli fmsz vállalta jelentős költséggel a téglagyár rekonstrukcióját, és már évek óta termelnek a gyárban. Aki ismeri Tolna megye térképét, tudja, hogy Tevel milyen eldugott helyen fekszik; távol a vasúttól, főútvonaltól, a bonyhádi járás hegyei közt. Éppen emiatt, egyesek vitatták is e költséges rekonstrukció helyességét. Azt mondták, hogy e gyár kizárólag helyi célokat szolgálhat: csak annyiban érdemes helyreállítani, amennyiben a helyi igények megkívánják. Az első évek eredményei, a kezdet töméntelen gondja, a sok anyagi erőfeszítés után. ma már elmondhatjuk: a bátor kezdeményezőknek volt igazuk. —• Nincs értékesítési gondunk — mondja Palkovics Árpád, a teveli ÁFÉSZ elnöke. Ha ötször ennyi lenne, azt is azonnal vinnék. Majd szétszednek bennünket a tégláért, állandóan keresik, érdeklődnek utána. És az, hogy észrevették bennünket, keresett a teveli tégla, nem kizárólag az árvizes újjáépítés következménye, mert hiszen az árvíz előtt is állandóan kilincseltek nálunk tégláért. Téglahiány van, olyannyira, hogy Tevelre még nagyobb távolságokról is eljönnek. Jellemző, hogy megyén kívülre, Soltra, és Siófokra is nagy tételekben szállítjuk teherautóval a téglát. A szállítási költségek természetesen meglehetősen magasak, mert nagy a távolság, de a megrendelők vállalják a pluszköltséget is, csakhogy hozzájuthassanak ehhez a fontos építőanyaghoz. Az évi termelésünk körülbelül ötmillió tégla. Ennek nagyjából a fele helyben és közvetlen környékünkön marad, a többit elszállítjuk. Jó lenne, ha növelhetnénk a gyár kapacitását, de a további bővítés aránytalanul nagy beruházással járna, s arra nincs pénzünk. Chevrolettől a rabomobilig Ismét éberek voltak a högyésziek — A tüzrendészeti oktatás titka Jelentettük, hogy a Hőgyé- 6zi Állami Gazdaságban, dr. Kovács Kálmán jogtanácsos éberségén vesztett rajta üzel- mein az a csoport, amely az prszágot járva hydroglobuszok állítólagos tisztításával törvénytelenül hatalmas haszonhoz jutott. Szintén a hőgyészi- eknek köszönhető, hogy vége- ezakadt annak a bűncselek- ménysorozatnak, amelyet a Baranya megyéből Tolnába látogató Mihályi Árpád és JWonoszlai Endre követett el. A Hőgyész és Vidéke Mezőgazdasági Üzemek Agrokémiai Kft, amelyben a Hőgyé- iszi Állami Gazdaság is érdekelt, kétezer vagonos műtrágyaraktár építését határozta el. A kft a kishajmási Hegy- Blja Tsz-szel kívánta elkészíthetni a terveket. A tsz két embere — Mihályi és Móriosz- lai — elegáns Chevrolet gépkocsin érkezett a kiszemelt területre. Jól körülnéztek, talaj d megígérték, hogy a tervek egy hónapon belül készen lesznek. 1 Az ígéretből valóság lett! fizetésre került volna a sor. Az Agrokémia Kft megbízottja alig akart hinni a fülének, amikor Monoszlaiék kijelentették: munkaidőn túl terveztek, az 56 000 forintos honorárium ezért nem a Hegyalja Tsz-t illeti, hanem őket Hő- gyészen erre megmondták, hogy mivel a két férfi nem szerepel a tervezői névjegyzékben, a kifizetésről szó sem lehet, Mihályi és Monoszlai szavahihetőségét nem öregbítette, hogy a második alkalommal a fénymásolat-dokumentáción már egy magántervező neve volt olvasható, míg nem sokkal előbb a termelő- szövetkezeté. Az építtetőktől kapott tájékoztatásra megjelent Hőgyé- szen a Hegy alj a Tsz elnöke és főkönyvelője. A két vezető kijelentette: szó sincs arról, hogy a tervek munkaidőn túl készültek volna, de Mihályi és Monoszlai ennek ellenére csak 56 000 forintért lett volna hajlandó kiadni azokat. Ez a viselkedés egyáltalán nem állt ellentétben azzal a képpel, amelyet Monoszlai és Mihályi a tsz-ben rajzolt saját magáról. A tsz égisze alatt magán- vállalkozást folytattak úgy, hogy a munkások bérét a szövetkezettel fizettették. Becsapták a munkásokat is; akiket hazautazási átalány címén fejenként havi 600 forint illetett meg. Az utazásnál használt jegyeket összeszedték, az azoknak megfelelő összeget zsebből kifizették, — az ennél jóval több 600—600 forintokat pedig felvették a tsz pénztárából. A munkások aláírása nem hiányzott az összesítőkről. Nem ám, mert a „leleményes” kettős előbb néhány szót ejtett arról, hol szabad és hol nem szabad dohányozni, — majd a jóhiszemű emberekkel üres papírt íratott alá azzal, hogy az a tűzrendé- szeti oktatás megtörténtének elismerése. A pénzösszegek — persze — utólag kerültek az ívekre. Mivel a tervezés ilyenformán meghiúsult, a tervezést az Agrokémia Kft tanácsi vállalattal ' végeztette el. Az ügyhöz még annyi tartozik, hogy a korábban Chev- rolet-en előkelősködő Mihályi és Monoszlai már nem használja ezt a járművet. Helyette — előzetes letartóztatásban levőkhöz illően — rabszállító autón közlekedik. — b. z. — „Galléros” víztorony épült Szegeden iff: mm Cí Szegeden svéd—magyar szabadalom alapján épült fel az új lakónegyed — Tarjántelep — 62 méter magas „galléros’’ iker víztornya. A közös alapra helyezett iker torony felső, kúpos pohár alakú tartálya nyolc száz köbméteres, az alatta lévő „körgallér” pedig ezerötszáz köbméteres. MENETREND SZERINT A húsos Figyeli az ellenőrző mérleget, mennyit mutat. Ha nagy az eltérés, nem engedik ki a telepről. Kora hajnalban rakodtak, becsúszhatott a hiba. Esetleg valakinek evésre támadt kedve, és kiemelt egy rúd szalámit a kocsiból. Sötét van, előfordulhat. — Rendben, indulunk — mondja végül Szekszárdi György, a pécsi Állatforgalmi és Húsipari Vállalat gépkocsivezetője. .............. . , N égy éve húsost T VISSZHANG Miért nem kanyarodhat az autóbusz Szilfáspnsztára? A Népújság 1970. október 17-i Számában ,,A világ vége" címmel cikket közölt a Szilfás- pusztán uralkodó mostoha állapotokról. A cikkben többek között vállalatunkkal kapcsolatban az áll, hogy „két hónapja Írták meg a levelet ebben az ügyben az AKDV-nek, választ még nera kaptak." Szilfáspuszta autóközlekedési szempontból korábban azért nem került be vállalatunk hálózat- fejlesztési terveibe, mivel tudomásunk szerint a járható köves útját 1970. június hónapban adták át a forgalomnak. A tanulók utazása a körzetesítés következtében a pusztát Dombóvárral összekötő gazdasági vasúton bonyolódik. Vállalatunk az Idén július hónapban felhívásban kérte a járási tanácsok művelődésügyi osztályait, hogy a szeptemDer 1-én induló tanulószállításokkal kapcsolatban közöljék kívánságaikat, Igényeiket. A Dombóvári Járási Tanács művelődésügyi osztálya a szilfáspusztai tanulójárat beindítását nem kérte. Ezen túlmenően a tanulók szüleitől vállalatunkhoz ilyen jellegű kérés közvetlenül nem érkezett. Érkezett viszont egy kérelem az ügyben a dombóvári Gárdonyi Géza II. sz. általános iskola igazgatójától 1970. szeptember 11-i keltezéssel. E levél annak a kérelemnek a hátoldalán Íródott, amelyet a szilfáspusztai szülők az iskola igazgatóságához szeptember 10-én írtak. A két levél tartalmilag megegyezik, azzal’ a különbséggel, hogy míg a szülők reggel és délután Is kérik a járatot, addig az iskola igazgatója csak a reggeli járat beállítását javasolja. (A jelenlegi szállítást végző gazdasági vasút korán indítja a vonatot, azonban annak közlekedtetésére feltehetően lenne mód:) Vállalatunk e lehetőségek ismételt megvizsgálása után 1970. szeptember 28-án 15.367/70. szám alatt értesítette az iskola igazgatóságát, hogy miután a járási tanácstól a járatot nem igényelték, Így kocsijainkat más irányú járatok végzésére, illetve igények kielégítésére állítottuk be, és a kért járatot jelenleg nem tudjuk beindítani. Közöltük továbbá azt is, hogy a kéréssel tovább foglalkozunk és amennyiben a körülmények és adottságok lehetővé teszik, a járatot forgalomba helyezzük és erről az iskolát kellő időben tájékoztatjuk. Levelünket követően 1970. október 8-án vállalatunk személy- forgalmi és kereskedelmi osztályának képviselői személyesen jártak Szilfáspusztán, az útvonalat megtekintették és a távolságot Dombóvárig bemérték. A mérés szerint a település és Dombóvár közötti távolság 17 kilométer, amely távolságra a tanulók havi bérletjegye 70 forint. Szükségesnek tartjuk ezt - megjegyezni, mivel ez lényegesen magasabb költséget jelent a gyermekek szüleinek, mint a jelenlegi vasúti utazási költség. Ezen túlmenően az új út — amelynek jelenlegi állapota egyébként kifogástalan — az állami gazdaság tulajdona, tehát magánút, továbbá rajta autóbuszjárat még nem közlekedett, így a Járat beindítását úgynevezett müszakrendőri bejárásnak kell megelőzni és az állami gazdaságnak az autóbusz- járat közlekedtetését engedélyezni kell. Az úttest szilárd burkolata mindössze 3 méter széles, és azon a téli esős, havas idő beálltával a kétirányú forgalom nem biztonságos. Az, ahogy a cikkben megjelent, miszerint a busz kanyarodjon be Szilfáspusztára, gyakorlatilag lehetetlen és értelmetlen, mivel a távolabbról induló járataink eléggé terheltek, így a 30 gyermek elszállítását megoldani nem tudnák. így csak egy Dombóvárról közvetlen e céllal kiinduló autóbusz oldaná meg a problémát, azonban erre, — mint azt fentebb már jeleztük — pillanatnyilag lehetőségünk nincs. A fent leírtak alapján tehát a kért járat közlekedtetését sok, rajtunk kívülálló tényező gátolja, azonban a kérés teljesítését nem utasítottuk el és jelenleg Is keressük á megoldás módját. Az iskolák körzetesítésével kapcsolatos diákszállitási igényeket eddig is kiemelten kezelte vállalatunk, és célunk jelenleg is az, hogy — amint azt már korábban is tettük — az iskolák körzetesítését minden rendelkezésünkre álló eszközzel elősegítsük, és jelentőségének megfelelően támogassuk. Piegl Ferenc igazgató 11. sz. Autóközlekedési Vállalat Szekszárct — Azelőtt tizenhat tonnás daruskocsival jártam az országot. Elsején elmentem, haf- mincadikán jöttem vissza Pécsre. Nehéz volt egyedül kezelni a darut és a kocsit. Fájt a kezem, fájt a lábam. Ez könnyebb. A műszakot naponta fél háromkor kezdem, s este nyolc—kilenc órára fejezem be. Itt a leghosszabb távolság Pécs—Pápa. Sajnos, ez a kocsi sokszor meghibásodik. Ilyenkor vagy szerelek, vagy megvárom, míg küldenek Pécsről egy kisegítő autót. Persze, ilyenkor késik a hús. Télen történt: elakadtunk a nagy hóban. Az üzletek csak másnap kaptak árut. Nyáron rosz- szabb, félünk a melegtől. Felenged a „fagyasztás”. Az útra folyik a lé, utánunk csalogatja a kutyákat. Tolna megyében. Szekszárdi György „teríti” a friss árut. Tölteléket, hentesárut, belsőrészt szállít, egy-egy alkalojn- mal negyvenhárom mázsát. A pecsétes, festékes húsdarabokat a szétbontás után visszaviszi a vágóhídra. — Tisztelet a kivételnek, némelyik hentes rosszindulatú. Az egyik szekszárdi boltos huszonöt kiló faggyúval becsapott. Fizetnem kellett ötszáz forintot. •— Kinek viszi a szebb húst? — A húsirányítón múlik; bent a vállalatnál. — Hogy biztosítja saját szükségletét? — Ott veszek pénzért, ahová a legszebb disznót viszem. — Hányféleképpen tudja elkészíteni a húst? — Én sofőr vagyok — nevet. — Kocsonyának, kisütöm, esetleg kirántom. Persze, legjobban a pörköltet szeretem. Azt sem bánnám, ha mindennap ehetnék. Harmincnyolc éves, két gyereke van, megnézi a jó filmeket, szívesen eljár a Nádorba. Hamiskásan mondja: — Kedvelem a sztriptíz-tán. cot is, de drága hely a Pannó- nia-bár. A beat-zene túl hangos, a népdalt szeretem, — Olvas? — A Dunántúli Naplót naponta. Hátulról kezdem. Kiértékelem a baleseteket, levonom a tanulságokat. A többit csak átfutom, a politika nem érdekel. — Hobby? — A rejtvényfejtés és a lottó. Hetenként tizennégy szelvényt veszünk az öcsémmel. Remélem, lesz öt találatosom. Üjra vehetnék kocsit. A régit elvitte a házépítés. Járhatnánk megint rendszeresen külföldre a családdal. Volánhoz ül, őszülő haján megigazítja a svájcisapkát. Szája körül az elmaradhatatlan játékos mosoly. Láthatóan kész a viccelődésre. Indul a húsoskocsi, irány Tolna. Mindenütt várják a húst. HORVATH TERÉZ i
