Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-29 / 254. szám

1'YVVVVVVTYVVVVVVVVVVVVVVYVVVYTVVYYVVYYYYYYYVVWYYYYVVVVYVVYV YTYYTYYTYTYTTYTYTTYTTYYYTYTTTTVTTTYY’YTTYVYTYYVTYTTYTTTTX ► -a *> ► t E E E E E E ► ► ► 13. A történet első része, a kábítószerháború harcmezejétől távol, azoknak a fényképészeti műtermeknek egyikében játszódott le, amelyek „Cover-Girls Studio” elnevezés alatt ismerete­sek. Az ehhez a kategóriához tartozó vállala­tok meztelen nőket bocsátanak az ügyfelek réndelkezésére... Az ügyfélre mindössze két kö­telezettség hárul: hogy lepengessen 5 dollárt, s hogy fényképezőgépet hozzon magával. Ennek fejében jogában van perceken vagy órákon át — amíg .csak kedve tartja — a legváltozato­sabb pozíciókban fényképezni a modelleket. E műtermek egyikének szorgalmas látogatója volt O’Connor tisztelendő is. Kétszer-háromszor he­tente civil öltönnyel cserélte fel a reverendát, hogy nyugodtan áldozzon nem éppen ájtatos szenvedélyének, amelyet ő „fényképészeti ta- r*tlmány”-nak nevezett. Abban a műteremben, amely á „Sexy Stúdió” nevet viselte. O’Connor véletlenül megismerkedett Powers hadnaggyal, a New York-i kikötőrendőrség vámszolgálatá­nak tisztjével. O’Connor elmagyarázta a hadnagynak, miért szereti oly szenvedélyesen az aktokat, majd megkérdezte tőle, nem-e tudná hozzásegíteni, hpgy lélekmentő hivatását az Egyesült Államok­éba emigránsokat szállító hajókon gyakorolhassa ' Természetesen nem venné szívesen, ha a vá­mosok zaklatnák... Mert talán csak nem kép­zelné valaki, hogy az úr katonája megszegné a törvényeket? A Bureau of Narcotics szerencsé­jére, Powers hadnagy elmesélte feletteseinek a „Sexy Studió”-ban lezajlott fura találkozást. Ettől kezdve a „szent férfiú” állandó megfigye­lés alá került. Az Interpol többször jelezte, hogy az „Inde­pendence óceánjáró a főtitkárság nyilvántar­tásában azok között a hajók között szerepel, amelyeknek a személyzete kábítószéf csempé­széssel foglalkozik. Egy ilyen „óceánjáró óriás” ezer és ezer lehetőséget, ezer és ezer rejtek­helyei kínál a „fehér ördög” számára. A Bu­reau of Narcotics felügyelői nagyon is jól tud­ták, mit jelent egy ilyen hajó átkutatása. Szét kell szerelni a petróleumvezetékeket, méterről méterre meg kell vizsgálni a rakodóteret, a kajütőket, a mentőcsónakokat, fel kell szedni a padlózatot, s egyéb rendkívül körülményes műveletet kell végrehajtani, gyakorta ered­ménytelenül. A Marseille-i kikötőhatóság tele­fonon értesítette a Bureau of Narcotics ügye­letét, hogy az „Independence” felszedte horgo­nyát és 1958. szeptember 16-án fog megérkez­ni New York-ba. Ekkor lépett akcióba O’Con­nor tisztelendő atya. A New York-i kikötőbe méltóságteljesen be- sikló hajó fedélzetén hetvenöt olasz emigráns hallgatta a pap ájtatos szavait. E rövid, de jól megszerkesztett beszédben a csendes és bűn- telen életről volt szó; O’Connor az ország, az „új haza” törvényeinek betartására intette a bevándorlókat. Az egyik emigráns oly mélysé­gesen meghatódott, hogy Szent Pál impozáns méretű szobrával ajándékozta meg O Connort. „Én faragtam, saját kezemmel” — mondotta, és csakúgy hullottak a köpnyei. Az a két férfi, aki tisztes távolból figyelte a jelenetet, nem engedte, hogy O’Connor túl messzire jusson a szoborral. Már a hajóhídon elkapták, szobrát elvették, s nagyon udvari­asan felkérték, hogy kövesse őket. Az ártatlan Pál apostol csordultig tele volt valamiféle fe­hér porral. Miért is szaporítsuk a szót, a szo­borban 35 kiló heroint találtak... Ami pedig G’Connort illeti, őt az FBI és az Interpol már régen megrögzött gonosztevőként tartotta nyil­ván. Kartotékján ez a név állt: Elmer Bürke... AZ ARANY GENGSZTEREI Az Interpol évi jelentései rendszeresen be­számolnak arról, milyen hamis aranypénzek vannak forgalomban az illető időszakban a világpiacon. Ezek az érmék nem aranytartal­muk tekintetében hamisak. A legtöbb esetben kétfajta bűncselekményt testesítenek meg; először is hamisak, mert hamisítók titkos mű­helyeiben készültek; másodsorban pedig lopott aranyból verték őket... Az arany útjait bűntettek szegélyezik. A múlt században, a kaliforniai „aranyláz” idején zacs- kónyi aranyrögért embereket gyilkoltak meg. Ma­napság, egy-egy „hold-up’.’ során a gengszterek nagy mennyiségű aranyat zsákmányolnak, s ez az értékes fém azután nyomtalanul eltűnik. Az Interpol szakemberei szerint a lopott arany leg­inkább a csempészek közvetítésével kerül más országokba. Minthogy Angliában tilos az aranykereskede­lem, a Scotland Yard és az Interpol állandóan figyelemmel kíséri azt a két csatornát, amelyeken keresztül a lopott arany csempészáruként kifut­hat az országból. Az első csatorna: az aranyat átalakítják érmékké — rendszerint régi érmék­ké, amelyek például Viktória királynő arcképét és az 1874-es, 1887-es évszámot viselik. Ezeket még az országon belül is értékesíthetik és cserébe értük valódi fontokat kapnak. A máso­dik csatorna: a lopott aranyból apró tárgyakat öntenek vagy vékony lemezeket sajtolnak, s eze­ket azután ruhadarabokba, övekbe, stb. varrva, átcsempészik a határon. Minthogy- az arany­csempészek rendszerint kapcsolatban állnak a kábítószer-üzérekkel — ha éppen nem azonosak velük —, a lopott arany bekerül a kábítószer­kereskedelem körforgásába, s e szennyes üzlet finanszírozására szolgál. ...Mit keres ez a repülőgép-ülés ennek a lon­doni export-import cégnek az igazgatói szobá­jában?^ ki ez a fiatalember, aki belép az aj­tón, nehézkes, bizonytalan léptekkel közeledik az ülés felé? Nos, ez a fiatalember az előbbiekben említett „második csatorná”-ra készülve folytat előedzéseket. Leül a székre, de minden látható ok nélkül elveszíti egyensúlyát, és égnek meredő lábakkal hátrabukik. Nem csoda, hiszen testén „fűzőt” visel, ebben több kilónyi aranylemezt. Az „edzés” második szakaszára a Hyde Parkban kerül sor. Emberünk hosszútávú futógyakorlato­kat végez, mert a repülőtéren gyors léptekkel, minden ingadozás nélkül kell majd megtennie az utat-a vámhivataltól a repülőgépig. Peter Bar-V den, a londoni Daily Sketch munkatársa, egy vizsgálat folyamán olyan csempészekkel találko­zott, akik több százszor tették meg ily módon a London és Brüsszel közötti légiutat. Barden nyilvánosságra hozta az utasításokat is, amelye­ket özeknek az „aranyfutárok”-nak be kellett tartaniuk. íme, néhány: „Ne tegyetek semmit a zsebetekbe! Ügy is elég kövéreknek látszotok.” „Tartsátok magatok előtt a fényképezőgépet. Nem szükséges, hogy valamelyik járókelő, vagy utas, akivel véletlenül összeütköztök, megérezze fű­zőtök keménységét.” „Ne engedjétek meg, hogy a légikisasszony segítsen felcsatolni a biztonsági övét,..” (Folytatjuk.) ■* a 4 4 ◄ 4 •4 ■4-4-4 •4-4 4 •4 •4 4 4 4 4 4 AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÁAAAAAAAAAAsAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA A Pajt ás a paksi könyvtárban Orbán József, a Pajtás egyik munkatársa október 22-én délután ankétot tartott a paksi könyvtár gyermekolvasójában, az úttörőkkel. Dombóvárért! Tégy többet A város úttörőcsapatainál a napokban iz­galommal várták az úttörőtanácsok a kedves vendégeket. Minden csapatnál megjelent dr. Németh József, a dombóvári városi tanács vb-titkára, Gubicza Lajos, a kertészeti vál­lalat vezetője és Magyarszéki Endre úttörő­titkár. Elmondták, hogy a csapatokkal társadalmi szerződést kötnek és ránk, úttörőkre bízzák a város parkjainak őrzését, gondozását. A vá­rosi tanács ezer, illetve 500 forint jutalmat ígért a legtöbb társadalmi munkát végző út­törőcsapatnak. Mi úttörők ezzel teljesítjük az „Ajándék a hazának” akció feladatainak egy részét. A rövid ünnepségek a társadalmi szerződés aláírásával és a pajtások ígérettételével értek véget. Riporterszakkör ’ Dombóvár A kérdések peregtek, s megjegyezni is nehéz lenne min­det. így csak az érdekesebbekből próbálok ízelítőt adni, de még ez is nehéz, mert körülbelül 50—55 pajtás volt jelen az ankéton, s ők mindenre kíváncsiak voltak. — Mikor jelent meg az első Pajtás újság és hány oldalas volt? Ma hány példányszámban készül? — A lap először negyedszázada került az általános isko- ■ lások és az úttörők kezébe. Az első időkben a „szerkesztőség” László Gyula aktatáskája volt, aki fotós, riporter, főszerkesztő volt egyszemélyben. A Pajtás most a nyomdát kedden hagyja el, s mi újságírók mindig azon törjük a fejünket, hogyan te­gyük frissebbé, érdekesebbé, aktuálisabbá g ti újságotokat. Munkánkat könnyíti és segíti a sok úttörőriporter és tudósító levele. Nyáron havontq kétszáz, télen 8—900 levél is érkezik szerkesztőségünkbe. Az újság ma már 400 ezer példányban, 32 oldalon jelenik meg. — A Galagonya őrsről szóló tudósításokat rendszeresen ol­vassuk. Létezik-e ez az őrs, s ha igen, irányítják-e munká­jukat az újságírók? — Valóban létezik a Galagonya őrs, egy budai iskola úttörő- csapatában. Kezdőben a „maguk életét élték”, ám a sok őrs­vezető különböző kérdéseket küldött szerkesztőségünkbe, s ezért a Galagonya őrs munkájában most mi is segítünk. Az ő munkájukból tanulunk és válaszoljuk meg az ország többi úttörőcsapatának, őrsének kérdéseit. — válaszolt Jóska bácsi. Az úttörők nemcsak kérdeztek, hanem javaslatot is adtak a Pajtás szerkesztőségének. Például: Legyen több könyvismertetés-pályázat az újság­ban; a pályaválasztási felhívásokat ne apróhirdetés formájá­ban, hanem kis riportokban, tudósításokban közöljék a gye­rekekkel, melyekben a már dolgozó fiatalok elmondják mun­kával járó örömeiket, gondjaikat. Az ankét végén Jóska bácsi a gyerekek között emlék­tárgyakat osztott szét. Müller Erzsébet úttörűriporíei Szerződésaláírás az 1071-es számú Hanti István úttörőcsapatban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom