Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-28 / 253. szám
Föl, föl, ti rabjai a Földnek! Az MSZMP Tolna megyei Bizottsága tagjainak névsora: •, Báli Zoltán Piegl Ferenc Dr. Balogh István Plell Jánosné Bolvári Józsefné Fruzsina István Borbándi Antal Rév András Bucsi Elek Rudas György Csajbók Kálmán Rúzsa János Daradics Ferenc Dr. Samu Lajos Dudás Antal Dr. Solymosi Mihály Farkas Jánosné Somi Benjamin Göndöcs Ferencné Sörfőző István Gyarmati Józsefné Schrottner Károly Gyuricza István Szabó Géza Horváth József Szabó István Dr. Juhász Béláné Szabópál Antal Kaszás Imre Száraz Béláné Kálmán Gyula Szeltner Jánosné Kerekes Miklós Dr. Szentgáli Gyula Kiss Józsefné Dr. Szilcz Ákos Kollár Ernő Dr. Szili László Palócz Tamás Takács Mihályné Kovács Ferenc Tarjáni Lajos Csuprik Tiborné Tréber Tiborné Lakos József Tolnai Ferenc Lépő László Dr. Tóth Bálint Máté János Tóth József Mohácsi Károly Tóth Ferenc Orosz Lajos Varga Mihály. K. Papp József Vaszkó Lajosné Vári György Palkovics István Vidóczy László Petrits Ferenc Dr. Vígh Dezső A megyei párt végrehajtó bizottság tagjai: Bolvári Józsefné Sörfőző István Daradics Ferenc Szabópál Antal Horváth József Dr. Szentgáli Gyula Kálmán Gyula K. Papp József Tarjáni Lajos Dr. Solymosi Mihály Tolnai Ferenc Somi Benjamin Dr. Tóth Bálint A fegyelmi bizottság tagjai: Báli Zoltán Laki Sándor Cserép Imre Orosz Lajos Füzek Árpád Dr. Polgár Ferenc Göndöcs Ferencné Szűcs Györgyné Hoffmann János Az MSZMP X. kongresszusának Tolna megyei küldöttei: Óvári Miklós Dr. Solymosi Mihály Daradics Ferenc Somi Benjamin : Herczeg Istvánné Szabó István Kiss Józsefné Dr. Szentgáli Gyula Kovács Lászlóné Uhrin Vendel K. Papp József Dr. Vigh Dezső A szovjet kultúra napjai Szovjet művészdelegáció Szekszárdon I. Az erős dohányosok szektája savanyú képpel és dohogva veszi tudomásul, hogy szünettől szünetig rágyújtás nincs. Kár lenne telefüstölni és „becsik- kezni” a szép és modern színháztermet, amely ezúttal két napig a megyei pártértekezlet színhelye. A színházterem tágas társalgója a tévéből jól ismert, nagy tanácskozásokra emlékeztet. Ilyen helyen mindenki mindenkit ismer, vagy személyesen, vagy névről. Csoportokba verődve beszélgetnek a küldöttek. A feljáró két oldalán a büféslányok „teljes gőzzel” főzik a kávét és hosszú sor kígyózik a serkentő italért. Egyik-másik küldött odaáll a presszógép elé, majd észbekap, és visszamegy szépen a sor végére. Nincs kivételezés. Ügyesek a lányok. Az egyik sötétruhás küldöttasszony tűnődve nézi őket, s felsóhajt: ha mindig ilyen lenne a kiszolgálás, naponta másfél órát nyernék. Bevallom, ebben a reprezentatív épületben a küldöttek ^hovatartozását” nem a proletár külső reprezentálja, hanem az, amiről egymással szót váltanak. A régi, negyvenöt utáni időkre gondolok, a csizmás, bőszoknyás, a fejkendős, a bajuszos küldöttekre, akiknek olykor otthon írták meg a felszólalást. Hová lettek? Itt vannak ők, de csizma helyett félcipőben, bő szoknya helyett kiskosztümben, fodrász gondozta hajkoronával. Nézem a sokadalmat, az újonnan érkezőket, s örvendve mondom: Magyarországon 1970-ben ez a proletárkülső. A félcipő, a fehér ing, a nyakkendő, a vasált nadrág, méginkább az éltartó nadrág. A szocializmust építő Magyarország jól öltözködik. Mindenki? Nem. De a több- ség^igen. De hát a téma. Mi itt a téma? Mi lehetne? Az, ami kint, az életben. A tsz- tagok nyugdíj-korhatára, a bújtatott árdrágítás, a kukoricatörés, a búzavetés, az állami gazdasági dolgozók lakás- helyzete, az alkatrész-ellátás, a növekvő egyke, a szolgáltatások helyzete, újból a tsz-tagok nyugdíja, a külföldi utak, a kenyér minősége, a jogtalan haszonszerzés, az orvosetika, a harácsolás, a vártnál gyengébb búzatermés, a hők egyenjogúsága, az időjárás, és újból a szolgáltatások helyzete. Helyben vagyunk, otthon vagyunk. A kommunisták küldöttei a dolgozó emberek küldöttei. Ebből érez meg talán valamit a kis büféslány is, mert először azt mondja: parancsoljon, uram! De nyomban helyesbít, így: parancsoljon, elvtársi Az erős dohányosok tövig szívják a cigarettát és vigasztalják egymást: Mérgezzük magunkat eleget, jó is, hogy odabent tilos a dohányzás. Valaki megjegyzi: még az a szerencse, hogy mi mindent meg tudunk magyarázni. II. Mindent, az égvilágon mindent. A felszólalásokat hallgatva rájövök; a diplomáciai érzékkel nincs baj. Nem jó dolog manapság kívánságlistákat benyújtani, s egy-egy rangos tanácskozást, megbeszélést panasznappá degradálni. Világos, ezt már mindenki tudja. Éppen ezért akad olyan felszólaló, aki előre bebiztosítja magát. Mielőtt elmondaná, illetőleg felolvasná a kívánságlistát, előre elnézést kér. De hát ami kívánságlista, abból, ahogy mondani szokás, mégiscsak kilóg a lóláb. A megyei pártértekezlet két napig tartott, fontos, a megye jelenét és jövőjét meghatározó kérdésekkel foglalkozott és volt humora is, élénken cáfolva azt a hiedelmet, miszerint a derű nem fér össze a felelősséggel, összefér vele. Nem. fontos mindig kalaple- véve mondani fontos dolgokat, vagy úgy, mintha karót nyeltünk volna. A kitűnő akusztikájú teremben az egyik felszólaló teljes átéléssel védte az általa képviselt szakma becsületét, s az emelvényről szónoki hévvel intézett „ultimátumot” az elnökséghez. Tiltsák meg a szakma .bírálatát! Jól megmondta. Taps, nevetés. S a következő szünetben három hüsit szürcsölgető igazgató mosolyogva hangoztatta: ez volt eddig a legjobb felszólalás. A pártértekezlet elnöki teendőit felváltva látták el a végrehajtó bizottság tagjai, ők is emberek. Az egyik elnöklő vb-tag, bejelentvén a soron következő felszólalót, „bakizott”. „Sajtóhiba” — súgja a fülembe a mellettem ülő pártfőiskolás. „Igen, igen, csakhogy ez a sajtóhiba nem kerül az újságba.” — mondom kissé in- dignálódva, s arra gondolok, — lám-lám ez a különbség a „tévedés” és a „tévedés” között. Az írás megmarad, a szó elrepül. III. A küldöttek szépen, választékosán fogalmazzák gondolataikat. „A többség kész szónok.” — állapítja meg az egyik szünetben Kaszás Imre országgyűlési képviselő. S hozzáteszi: Bizony arról is érdemes lenne beszélni, hogy az emberek fellépésben, kiállásban, magabiztosságban, viselkedésben sem hasonlíthatók össze régi önmagukkal. Kaszás Imre nagyon igazat mond. Még akkor is igazat mond, ha egyik-másik felszólalás bizony rövidebb és tartalmasabb lehetett volna.. Valaki a felszólalásában szóvá tette: bizonyos vezatőellenesség figyelhető meg a dolgozók körében. Enyhítendő kijelentése súlyát, hozzátette: Nem nagy ez a vezetőellenesség, de van. A kérdést a megyei pártbizottság első titkára szabályosan „kihegyezte” a küldöttek és a meghívott vendégek nagy tetszése közepette. Vezetőellenesség? Hol, hogyan? Ahol ilyen van, ott a vezetés jól teszi, ha nagyon önkritikusan megvizsgálja saját munkáját, magatartását, mert ha van vezetőellenesség, azt legtöbbször az adott munkahelyen éppen a vezetők magatartása váltja ki. Az állami gazdaság rokonszenves és nagytudású igazgatója a nehézségekről szólva az állami gazdasági dolgozók rossz lakáskörülményeivel foglalkozott. Pénz, sok pénz kellene, de nincs. Erre mondta K. Papp József elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára: nem érti a dolgot. Nevezetesen azért nem érti, mert olyan panasszal még soha nem fordultak a megyei vezetéshez, hogy az állami gazdasági vezetők lakáshelyzetét lehetetlen volna megoldani. Ezek a „kihegyezett” kérdések voltak a legizgalmasabbak. Közülük még egyet talán megemlítenék: Felvetődött az aktivitás megítélése. A válasz egyértelmű: az aktivitásnak nem kizárólag a felszólalás a mércéje. Úgy látszik, a notórius felszólalók ideje kezd lejárni. IV. A megyei pártértekezlet küldöttei, s a meghívott vendégek az első titkár zárszava után elénekelték az Interna- cionálét. Megható, torokszorító percek. Föl föl, ti rabjai a Földnek!... Néztem az arcokat, s gondolataim a történelem útjain jártak. Az utcára, a térre kilépve azt kérdeztem magamtól: énekünket hallva, mit éreztek, mit mondtak itt a Babits-szobor körül sétáló midi- és mini-szoknyás lányok, a disztingváltan hosz- szú hajú fiúk? Nem tudom. Sí, P, Pénteken, a kora esti órákban kerül sor Keleti Márton rendező új filmjének, a Liszt „Változó társadalmi igény — változó mezőgazdaság” Ma délelőtt Budapesten tartja kibővített éves ülését a Magyar Agrártudományi Egyesület országos választmánya, ahol dr. Homáriy Pál, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője, a MAE országos alelnöke tart előadást, „Változó társadalmi igény — változó mezőgazdaság” címmel. Értékeli az agrárértelmiség 1970. évi tudományos tevékenységét, valamint megszabja az 1971. évi programját Tolna megyét Horváth József, a MAE megyei elnöke, Szakái László, a MAE megyei titkára és Bucsi Elek, a MAE agrárgazdasági szakosztályának etoöke ké©v*s<afe , , _______ F erenc életútjától szóló, Szerelmi’ álrrlok-n'ak a vidéki dísz- bemutatójára Szekszárdon. A színes, szélesvásznú, kétrészes szovjet—magyar koprodukcióban készült életraj zfiím bemutatóján' többén részt vesznek az alkotók közül. Ebből az alkalomból szovjet művész- delegáció érkezik Szekszárdra. A delegáció tagjai között van Klara Lucskö, aki Marie D’Agoult, a nagy' zeneszerző egyik szerelmét, Ariadna Sen- geleja, aki Carolyne hercegnő szerepét játssza, valamint Ilja Kiszeljov, a Lenfilm Stúdió igazgatója. A díszbemutatón részt vesz Keleti Márton, Kos- suth-díjas, érdemes művész, a Szerelmi álmok rendezője és a film több magyar szereplője is. Népújság 3 1970, október A termelés és az értékesítés új szervezete Tegnap délelőtt ülést tartott a Tolna megyei MÉK Igazgató Tanácsa, hogy megvitassa az új, közös vállalkozás életre- hívásának feltételeit. A MÉK eddigi tevékenysége sok kritikára adott okot. Az új szervezési forma ezeknek a kritikáknak akarja elejét venni, megszüntetni a fogyasztók— forgalmazók—termelők közötti, eddigi súrlódásokat. A lényeg, a lakosság jobb ellátása és ezt fogja majd szolgálni az új szövetkezési forma. A további elképzelések számottevőek: a MÉK jelenlegi, mözsi telepét kibővíteni: egyebek között napi 15—20 tonna termelőképességű jéggyárral (az exportszállítmányokhoz Bajáról, Komlóról kell szállítani a jeget), 120 vagonos tartósító üzemmel, szárítóüzemmel, 80—100 ezer hektoliter-fokos szeszfőzdével és olyan általános kiszolgálóüzemekkel, amelyek egyaránt hasznot hoznak a termelő és értékesítő vállalatoknak, üzemeknek. A mözsi telepet kiegészítőén vannak elképzelések. Évi 16 ezer sertést, ezer marhát, s 3.0 ezer juhot. feldolgozó vágóhíd megteremtéséről is. De nem is a beruházás a lényeg, hanem az együttműködésnek az az új formája, amelyet majd az új alapító oklevél-tervezet rögzít a termelő- szövetkezetek, illetve a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek újfajta együttműködé- sérőL Egyelőre még sok kérdés vár tisztázásra. Az állami határozatok megadták az új forma kereteit, de azokat le kell fordítani a Tolna megyei sajátosságokra. Ezért döntött úgy a MÉK Igazgató Tanácsa, hogy november 15-ig elkészítik az új vállalkozás alapító oklevelének tervezetét — tehát a szervezeti formát, hogy a termelőüzemek és az értékesítő szövetkezetek milyen feltételek között léphetnek be tagnak —, a tervezetet szélesebb körben ismételten megvitatják és január közepén a MÉK rendkívüli közgyűlésén terjesztik a tagok elé. (A feltételek között szerepel, hogy állami gazdaságok is társulhatnak az új értékesítési s?ervezéttoejt,
