Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-15 / 242. szám

rvTTTYYYTYTrTYvrTrvrrTTTTTrrTTTrrrrrrrvTVTTTTYrvwvYYrvrrrrvi'rrvTrYrrrYTTrTrvTYTY'VYTYYYYYTTr'rTrTryrTYTVYYr’TTVT'rryrYrv > ► ► ► ► ► C fr fr fr fr fr fr fr fr fr fr fr fr KALANDOS TÖRTÉNETE 5. A Scotland Yardon a régi iratokban rábuk­kantak annak a két rendőrfelügyelőnek a nevére, akik Smith-t 1877-ben letartóztatták. Megállapí­tották, hogy még mindkettő életben van. Becket szembesítették velük, s a két rendőr úgy nyi­latkozott, hogy Beck azonos azzal a Smith-szel, akit annak idején ők füleltek le. Az persze senkinek sem jutott eszébe, hogy Smith le­tartóztatása óta tizenkilenc esztendő telt el, s hogy a két rendőrfelügyelő azóta egyetlen egy­szer sem látta őt! Becken sötét kétségbeesés lett úrrá. Sírva fakadt. Aztán kijelentette: tanúkkal tudja igazolni, miszerint 1877-ben nem Angliá­ban, hanem Dél-Amerikában tartózkodott, ahol. üzleti érdekből két kerek esztendőt töltött. A nyomozók ekkor írásszakértőhöz fordultak, hogy hasonlítsa össze Smith 1877-ből származó írását Beck 1896-os kézírásával. És Currin írás- szakértő kijelentette: mindkét írás egy és ugyan­azon személytől ered! Beck drámájának második felvonása során Waldock felügyelő kijelentette, hogy kételkedik a két személy — Smith és Beck — azonosságában. Erre felmentették az ügy kivizsgálása alól, helyébe pedig Forest fő­felügyelő lépett. A per folyamán — ez a dráma harmadik felvonása — Gill ügyvéd, Beck védője engedélyt kért a bírótól, hogy néhány kérdést intézhessen Currin grafológushoz, a vádlott ál­lítólagos 1877. írásával kapcsolatban. A bíró az engedélyt megtagadta. Ugyanis az angol tör­vények igen határozott utasításokat tartalmaztak valamely; vádlott előzőleg elkövetett bűncselek­ményeire vonatkozóan: egy. újabb perben nem lehetett kérdéseket'feltenni valamely régi ítélet kapcsán, mert ez befolyásolhatta volna az esküd­teket ... A vád tanúiként megidézett kárvallot­tak kihallgatásakor Ottilia Meissonier megje­gyezte: „A szélhámos jobb füle alatt kis forra­dást figyeltem meg. Most nem látszik. ..” Hiába kapaszkodott bele GUI ügyvéd ebbe a kijelentés­be, hiába követelte szakértői vélemények meg­hallgatását — a bíró figyelemre sem méltatta. Becket bűnösnek találták, és hét év börtön- büntetésre ítélték. * Adolphe Beck 1901.» július ,8-án hagyta el a börtönt. Megmaradt vagyonkáját arra költötte, hogy bebizonyítsa ártatlanságát. Még az 1877. évi periratok felülvizsgálását sem sikerült elér­nie. így telt el csaknem három esztendő; 1904 áprilisának egyik napján Adolphe Beck drámá­ját újra műsorra tűzte az élet, ez a gyakran oly kíméletlen rendező. Április 15-én Becket feltar­tóztatta egy nő az utcán: „Maga az, aki elszed­te tőlem ékszereimet és pénzemet!” — kiáltot­ta. És a lidércnyomásos jelenet ugyanúgy foly­tatódott, mint az első alkalommal. Felesleges lenne tehát részletekbe bocsátkozni. Amikor 1904 június 27-én Beck ismét a bíróság előtt állt, öt nő vádolta csalással. És az esküdtek még aznap bű­nösnek nyilvánítottá^. Csakhogy Crantham bírót, miután a vádlott beszédét meghallgatta, kétsé­gek fogták el. (Itt megjegyezzük, hogy az 1896. évi per idején az. angol törvények még nem tet­ték lehetővé a vádlottak számára a szóbeli vé­dekezést.) A bíró elnapolta az ítélethirdetést; Becknek ezúttal, hogy úgy mondjuk, szerencsé­je volt. Tíz nappal később 1904. július 7-én este, Ka­né detektívfelügyelő szokott esti ellenőrző láto­gatását végezte a Tottenham Court Road-i rend­őrállomáson. Unottan hallgatta a szolgálafos al­tiszt jelentését arról az egyénről, akit két állás­talan színésznőtől elcsalt gyűrűk eladása közben tartóztattak le... Kané hirtelen felfigyelt s be­hatóbban érdeklődött, mit mondott a két színész­nő. Nagy volt ámulata, amikor a feljelentésből ugyanolyan részletek derültek ki, mint amilye­nekkel Beck perében találkozott — gazdag lord, jacht-kirándulás, hamis csekk. Belépett a letar­tóztatott cellájába, s a meglepetéstől szinte föld­be gyökerezett a lába: Beck hasonmását látta maga előtt! Csakhogy ez valamivel idősebb és testesebb volt Becknél. A második perben sze­replő öt károsult nőt már másnap szembesítet­ték a letartóztatottal., William Thomas-szal. Mind az öten fenntartás nélkül úgy nyilatkoztak, hogy ez volt az az ember, aki rászedte őket. Beidéz­ték az első perben szerepelt nőket is. És ők is. valamennyien, sajnálkozva ismerték be, hogy valóban ez a Thomas volt „lord Salisbury", nem pedig a szegény Beck. Thomas végül is kénytelen volt bevallani, hogy ő John 'Smith. A Scotland Yard összeállí­totta a szélhámos — csekk- és hitellevél-hami­sító — meglehetősen terjedelmes priuszát; még az is kiderült róla, hogy 1896—1903. között (te­hát Beck pere után) — jóllehet fogalma sem volt gyógyászatról — „orvosként” működött az Egyesült Államokban. A brit belügyminisztérium sietett szabadlábra helyezni Becket, akinek kártérítésként 5000 font sterlinget adtak. Az igazságszolgáltatás balfogá­sa azonban — amely vitathatatlanul bebizonyí­totta az ósdi azonosítási eljárások fogyatékossá­gait — óriási botrányt keltett Angliában. A kor­mány vizsgáló bizottságot alakított, s megszer­vezték, az ítélőtáblát, amely addig nem létezett. A daktiloszkópia hívei jól tudták, hogy a két férfi hüvelykujj-lenyomatának egyszerű össze­hasonlítása azonnal tisztázta volna az ügyet, halomra döntötte volna a tanúk és szakértők vallomásait. Igen, egyetlen ujjlenyomat diadalt arathatott volna az egész elavult azonosítási rendszeren, amelyet, mint látni fogjuk, csak hosszú idő elteltével és ádáz küzdelem után szá­molt fel a törvényszéki orvostan, szerológia, toxikológia, vegyészet és ballisztika. LÉTREJÖN ÁZ INTERPOL A négy esztendeig dühöngő világégést a bűnö­zés óriás méretű fellendülése követte. A gyil­kosságok, a lopások, az emberrablás, a szélhá­mosság, a bankjegyhamisítás szinte hétköznapi tényékké váltak. A háború az erkölcsök fellazu­lásához vezetett, előmozdította a kábítószer­fogyasztás, az alkoholizmus, a prostitúció tér­hódítását. A nemzetközi bűnözés fokozódását ezenfelül serkentették a gyors közlekedési esz­közök is. (Folytatjuk.) AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA.AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAI Pécsváradi vásártéren leányvásár lesz a héten Veszélyben Velence Úgy vélem nem fölösleges hírül adni megyénkben sem — lévén, hogy nálunk is van­nak szép számmal eladósorban levő leányok —, hogy a Ba­ranyai Vasárnapok keretében Pécsváradon rendezik meg az 1970. évi leányvásárt október 18-án, vasárnap. Az egykori — fölöttébb víg- ságos és némelykor csinta­lankodásra is „vetemedő" le­ányvásárok hagyományát újra­élesztő esemény tulajdonkép­pen már szombaton, október 17-én elkezdődik. Szombaton este hatkor a várkertben ifjú­sági találkozóval startol a vi­dámnak és érdekesnek ígér­kező program. Másnap, dalos köszöntőre ébred Pécsvárad lakossága, majd ezután követ­kezik a zenés csalogató a mű­velődési ház előtti téren. Ugyanitt zajlik majd a csalo­gatásra megjelenő eladó lá­nyok . sorsát „megpecsételő” vásár is. Az adásvétel meg­felelő hangulati előkészítéséről érces hangú és minden móká- zásra kész kikiáltók és komé­diások gondoskodnak, A vá­sártériek sokaságát a szemre- való portéka eladását követő­en bábjátékokkal, pantomim - mai, artistamutatványokkal, népzenével és néptánccal mu­lattatták a komédiások, külö­nös tekintettel azokra a haja- dovokra. akiknek még hordoz- viok kell maid a vártát a so­ron következő, jövő évi leány­vásárig. Egyébként ezen a napon nyitják meg a művelődési házban azt a kiállítást, amit a IV. országos „Gerencsér Se- bestyén” fazekaspályázat pá­lyamunkáiból állítanak össze. Ugyancsak itt és ekkor oszt­ják ki a pályadíjakat. A Pécsi Képzőművészeti Stúdió tagjai­nak bemutatóját szintén a le­ányvásár alkalmából rendezik. Ezen a kiállításon azok az al­kotások szerepelnek, amelye­ket a stúdió tagjai a Bony­hádi Zománcipari Művekben készítettek. Délelőtt 11 órakor a szabad­téri színpadon lépnek közön­ség elé az országos csárdás- és szóló néptáncverseny résztve­vői. E nemes vetélkedő ered­ményhirdetése este hétkor hangzik el. Fél órával később tűzgyújtá.s és nótázás követ­kezik, mintegy kedvcsináló­ként az este tízkor kezdődő leányvásári bálra. A tízezer remekmű városát, 450 palotájával, 200 templo­mával, kápolnájával, felbe­csülhetetlen értékű művészeti kincseivel- többféle veszély fe­nyegeti. A város legfőbb ellen­sége a víz, az időszakos ten­geráradások és a nagy légned­vesség, amely a különféle or­ganizmusok elburjánzásának * is kedvez. Egyes szakértők szerint, ha a város süllyedése és a tengerárak erősségének, magasságának növekedése, gyakorisága ilyen ütemben folytatódik, 2040-re a város víz alá kerül — lakhatatlan lesz! Olasz szakemberek je­lenleg különféle védelmi ter­veken dolgoznak. Ezek közé tartozik a nagyobb árveszé­lyek perspektivikus kutatása. Az 1966-os monstre áradás után az árveszéllyel kapcsola­tos számítóközpont felállítá­sát határozták el. A központ jelenleg három kutatási cso­portra osztva dolgozik: Bari, Pisa és Velence állomásokkal. Megkezdték a velencei laguna matematikai modelljének el­készítését. A kutatók ennek segítségével tanulmányozzák majd az árveszély megismét­lődésének lehetőségeit, a kü­lönböző természeti kísérő je­lenségek figyelembevételével. A kutatás lén}'eges célkitűzé­sei: a megfelelő időben tör­ténő riasztás és az ár elleni védekezés egyéb módozatainak a kidolgozása. Népújság /| 1970. október 15» A tapolcai tavasharlan^ban (lUTí futó: Járai Rudolf felvétele. — KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom