Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-01 / 204. szám
'TTT?TT»fTfTTTfTTTTTTTTTmmmTTTTTTyrTmTTTTTTTTTTT TTvrTvTTTTvvvrrTTrrvTTT'rTvvvTTVTVTVTTTVTVTTvTTrrrTvvrTTv ttt* Szabó László—Sólyom József: fl kikötő elpusztul 7.55-kor 15. — Nekem mondja, őrnagy? — kérdezte Anderson. — Ezt csak ön látszhatja el, hiszen ön ismer itt mindenkit. Ross őrnagy úgy js tett, ahogyan Anderson- nak megígérte. Még aznap este kihirdette, hogy rövidesen születésnapja lesz és jó néhány barátját meghívja vacsorára. Shawant odarendelte az asztalához, s részletesen megbeszélte vele a vacsora fogásait, az italokat. — Azt szeretném, ha a barátaim évek múlva is emlékeznének erre a vacsorára — mondta Shawannak, akiről nem lehetett megállapítani, hogy kínai-e, vagy japán. Shawan meghajolt, udvariasan mosolygott és azt felelte, hogy mindent megtesz, amit csak tud, hogy így legyen. Három nap múlva került sor Ross őrnagy születésnapi ünnepségére. Először a bárban vendégelte meg a barátait, mégpedig olyan jól, hogy amikor aztán a különterembe vonultak, mindannyian igen jólkedvűek és beszédesek lettek, sokkalta inkább mint rendesen. Különben ez a beszélgetés már vacsora közben megindult, s annak hallatán, amiről a tisztek között szó volt, az őrnagyot bizonyára megütötte volna a guta, ha r.em tud ja. hogy csupa légből kapott valótlanság. — Be kell vallanom, hogy az a negyven szabad francia század éppen a legjobbkor érkezik.. — mondta az egyik, kissé italos tiszt, jo hangosan. — Négy nappal ezelőtt indultak el Tri- comales-ból, úgyhogy minden percben várhatjuk őket... , — Kedves öregem — kiáltotta egy másik —, sokkal nyugodtabb leszek, ha az a huszonkilenc francia gépesített egység itt lesz! Úgy hallom, a hónap vége felé érkeznék. Az asztal másik végén valaki így felelt: — Nos, mint hű skót hazafi, én csak azt mondhatom: tartsátok meg magatoknak a fiaitokat. Sn a magam részéről ném tudok nyugodtan aludni addig, amíg skót csapataink meg nem érkeznek! — Hát arra nem kell soká várnod — válaszolta szomszédja. — Az öreg Archie Macfar- !ane mondta ma, hogy hat vagy hét zászlóaljat küldenek a honfitársaidból. Nem tudom melyik ezreidből, de november második ’ hetében biztosan itt lesznek ... — Hallottátok, az „amik” mire készülnek? Nagy közöttük a mozgolódás! — kiáltotta közbe ismét valaki, s félszemmell Ande.soa, kapitányra pislogott. — Csak legalább több botoraink lenne... A másfél tucatból csak tizenkettőt lehet használni... A többi rossz. Miközben ez az ..indiszkrét’’ beszélgetés tolyt, Anderson kapitány két szót írt egy papírdarab kára, amelyet egy használt borítékra) tépett ie. A papírdarabkát összehajtogatta, aztán az üzenetet egy pincérrel a házigazdához, Ross őrnagyhoz küldte. Ross kibontotta a papírt és ezt olvasta: „Figyelje Shawant!” A pincérek főnöke a boncasztalnál állt, mellette üvegek garmadája sorakozott. Az őrnagy odapillantott, s látta, hogy Shawan letépi az egyik borlap sarkált, rru.jd néhány pillanatig mintha a nadrágtartóján babrálna. Aztán egy ceruzacsomtokal firkál valamit a borlapra. Az őrnagy azonban még nem mozdult. Csak jó félóra múlva parancsolt trendet, majd így szólt: — Shawan, küldd ki a pincéreket! Te kiszolgálhatsz, ha valamire szükségünk lesz. Aminor az utolsó pincér is kiment, Ross őrnagy odauttotte magához: — Shawan, gyere ide! A főpincér odalépett: — Parancsol? Az őrnagy felugrott ég megragadta Shawan nadrágtartóját Nem volt nehéz kitapintania azt a kis zsebeikét, amely a 1 ad rúg: ártó egyik szárának belső oldalán lapult. Shawan megpróbált hátraugrani. de ekkor már Anderson kapitány szorította le a karját. A kis zsebből előkerült a borlap letépett sarka. Ez volt ráírva: „P. W. Nov. vége.” Nem volt nehéz ki-, találni a tartalmát, hiszen elhangzott az asztaltársaságnál, hogy a Prince of Waies, vagyis Anglia legnagyobb, s állítólag legsebezhetetl enebb csatahajója november végén Singapore-ba érkezik. Az asztalon levő űrlapon néhány számot találtak, ceruzával feljegyezve, amelyeket szintén Shawan írt fel. mégpedig azoknak az egységeknek a számát, amelyekről a beszélgetés során szó volt, Shawant behurcolták a tiszti klub egyik szobájába. Mindössze Anderson kapitány és Ross őrnagy maradt a helyiségben, hogy mindaddig őrizzék, amíg az elhárító tisztek megérkeznek. Anderson azonban megtanulta a flottánál, hogy sohasem árt egy kiig buzgóság. s átkutatta a pincér zsebeit. Egy blokkfüzetet emelt ki, olyat, amilyenre a vendégeik számláit írják fel. Üresnek látszott. De amint átlapozta, s az utolsó előtti oldalon levő néhány feljegyzést akarta átfutni, Shawan, mint egy oroszlán, rávetette m®- , gát a jóval erősebb Andersomra, hogy kitépje a kezéből a füzetet. Anderson egyetlen mozdulattal lerázta magáról a pincért. Ezt olvasta je a blokkfüzetből: „November. 25. 30. összevonás. Pearl Hahbor. 270” (Folytatjuk) *AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA,AAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAí Ember és természet A jövő év augusztusában Budapesten megnyíló Vadászati Világkiállítás alapgondolata: „Minél közelebb kerülünk a természethez, annál közelebb jutunk önmagunkhoz.” Ennek a koncepciónak a lényegéről beszélgettünk Földes László miniszterhelyettessel, a Vadászati Világkiállítás kormányfőmegbízottjával. Miért épppen az ember és természet kapcsolatának fontosságát tűzte zászlajára az clsti ízben Magyarországon megrendezendő Vadászati Világkiállítás? —Nagyon is aktuális probléma megoldását igyekszünk elősegíteni! A mai ember és a természet kapcsolata drámaian fontos életszükséglet. A technikai fejlődés, az urbanizáció, az emberek városba özönlése világjelenség. — nálunk is egyre jellemzőbb, s tempója nyilván még gyorsulni fog. Az embernek azonban nem szabad elgépiesednie, ellensúlyoznia kell az ipari társadalom ártalmait. Szeretnénk ha a Vadászati Világkiállítás ebben is segítene.. Hogyan lehet a kiállításon érzékeltetni az ember és a természet kapcsolatát? — A trófeák, kitömött állatok, Vadászfegyverek viszonylag szűk kört, főleg a vadászokat érdeklik. Mi viszont milliókhoz akarunk szólni, hiba lenne tehát leszűkíteni a tematikát. Sőt, fontos feladat, hogy felkeltsük az érdeklődést azokban is, akikben még szunnyad. Jelentős teret szentelünk a kiállításon a természet szépségeit ábrázoló művészeti alkotásoknak, fényképeknek, ilyen ihletésű filmeket mutatnak be és szó lesz a természetvédelemről is. Nem dönthettünk rosszul, mert sok külföldi meghívott, amikor megtudta, hogy nemcsak szűk értelemből vett vadászati kiállításról van szó, nagyobb érdeklődéssel fordult az esemény felé. — Sokat hallunk mostanában a természeti értékek pusztulásá- ról. Mit kellene tennünk a helyes természetvédelmi szemlélet kialakítása érdekében? — Nálunk szép számban vannak tájvédelmi területek és még többet is kialakíthatnánk de ez a módszer nem védi meg igazán a természetet. Hivatalból ez megoldhatatlan. A tömegek segítségét is el kell nyernünk. El kell érnünk, hogy az új lakótelepek tervezői ne irthassák ki a ligeteket, a gyárak vezetői á/llítsák meg a folyóvizek szennyezését, gondoskodjanak megfelelő szennyvíztisztító berendezések felszereléséről. El kell érnünk, hogy az autósok, ha lehajtanak az útról, ne gázolják le a facsemetéket, hogy a lakók virágágyakat telepítsenek a házaik közé. A természetvédelemnek társadalmi üggyé kell válnia, s új területeket is vissza kell hódítanunk. Fogjuk le azok kezét, akik kárt akarnak tenni a természetben! — Nincs ellentmondás a fokozott természetvédelem, meg az iparosodás, általában a technika fejlődése között? Az utóbbiak fejlődését ugyanis nyilvánvalóan nem lehet és nem is lenne célszerű megállítani. — Természetesen v®n ellenü- mondás. Az iparosítást gyorsítani kell, ezzel szembeszegülni Don Quijote-i harc lenne Ha azonban okosan csináljuP az ipartelepítést, igenis összeegyeztethető a természetvédelemmel. Hazánk jó példa er re. A felszabadulás óta eltel 25 év alatt az ipari termelés hétszeresére nőtt. és az erdőterület ugyanakkor 400 ezei hektárnál gazdagodott. Mind- két folyamat tovább halad. Soha annyi őz, szarvas és —sajnos — vaddisznó nem volt ná lünk, mint ma. A nagyüzem mezőgazdasági termelés elter jedése sem csökkentette ; nagyvadak számát, legfeljebl csak az apróvadakat, főkjéní i nyulakait sújtotta. , MájjiK/k i .r- Sorunkban új népbétégMr- feleség van kialakulóban: civilizációs betegség néven szokták emlegetni. Közismert, hogy a leghatékonyabb ,,gyógyszere” a természet nyugalma és csendje. Vajon a városi emberek kelló mértékben „fogyasztják-e”? — A kérdésre nem lehet igennel vagy nemmel válaszolni. Tény, hogy szombatonként népvándorlás j-arfoi meg a hegyek, folyók, tavak mellé. Mennek a telkekre, keresik a kikapcsolódást — és ezt jól teszik. Sokan maradnak viszont a lakótömbökben, mert nincs hová menniük, nincs telkük. Nos, minden államvezetésnek, amely ki akarja elégíteni a nép igényeit, kötelessége növelni a hétvégi üdülés, a telekszerzés leheitőségei/t. Ismeretes, hogy a mi telekgazdálkodással kapcsolatos intézkedéseink is erre irányulnak. — Ez nem csak az egyén, hanem az ország érdeke is, mert a természetben járó ember egészséges, hétfőn pihenten áll munkába... Vannak azonban, akik kényelemből, vagy egyéb ok miatt nem szeretnek kirándulni; velük is meg kell szerettetni a természetet. f — A természet önmagában nem feltétlenül „barátja” az embernek. Ahhoz, hogy valóban „barátja” legyen, az embernek bizonyos mértékig be kell avatkoznia a természet rendjébe. Hogyan lehet elérni az ideális egyensúlyt a beavatkozás mértékében, hogy az se kevés, se túlzott ne legyen? — Vannak romantikus lelkek, akik az őstermészetet akarják megmenteni. Ez azonban képtelenség, és nem is lenne célszerű. A természet is mindenképpen átalakul, ezt a folyamatot sem lehet feltartóztatni. Fontos viszont, hogy mindez ne spontán, hanem irányítottan történjék. Az emberi beavatkozás mértékét jól meg kell fontolni, tervszerűen kell cselekedni. Egy városi erdő például nem lehet dzsungedszerű, oda sétautak, padok, pihenőhelyek kellenek. Vagy: egy új üdülőtelepet úgy kell kialakítani, hogy ott sokan kapjanak telket, de a házak ne egymás hegyére-hátára épüljenek. Közöttük elegendő hely maradjon a szemet, idegrendszert pihentető zöldterület — fák, bokrok, gyep, Virágágyak -j szamara. j y Persze, tníndefef uég meg beli tanulnunk. Nálunk is, külföldön is új, születőben lévő tudomány ez. Annyi biztos, hogy sikere az egészséges, kiegyensúlyozott embert, a jövő ideális embertípusát szolgálja. Berti Jozset Tekintse meg az Országos Mezőgazdasági Vásáron a nehézipari pavilonban AZ ÁFOR KIÁLLÍTÁSÁT ÉS BEMUTATÓJÁT! Korszerű üzemanyagok és kenőanyagok, korrolardok és tectyl korrózióvédő készítmények korrózióvédelmi és kenéstechnikai szaktanácsadás vevőszolgálat.
