Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-30 / 229. szám

rrvTTVVTTVvvTVVTVTTrrvTmrvT'yTVVTVTTTTTTTyTTrrtTTTyrvyTTv*»» ffTTmTT?TTT»i’TTTTTTmTTmmmtTTmytrmmyTTTr> 1ÄN0C ► l ► ► * ► t *• E E t R fbk&b visszatér-KEMREGÉNY­19. — Mondd ki — bólintott Beke. — Esetleg vér volt... Sötét és borús este lett, mire Beke Zalay al­ezredes násfai irodájába lépett. Meggyújtotta a villanyt és ablakot nyitott. A friss levegő üde orgonaszagot hozott a Kölcsey utca kertjei felől. Pár perc múlva megjelent Király. Merev és elszánt arca kevés optimizmusról vallott, de láthatólag felvértezte magát a kihallgatásra. Az őrnagy leültette, és cigarettával kínálta,, majd bizalmas hangon megkérdezte: — Remélem, tud hallgatni? — Jelentem, igen. — Helyes. Szeretném, ha segítségemre lenne. — Értettem. — Maga a gyakorlat éjszakáján a lőszer- szállítmányt követő kocsiban ült. Ha nem aludt, látnia kellett ennek a teherautónak a farát. Végig szemmel tarthatta. — így volt. — Megtörténhetett-e, hogy arra a kocsira felcsempészhettek valamit? — jelentem, ezen magam is sokat töpreng­tem. Azt hiszem, igen. — Hallatlan! — csattant fel Beke. — És mi­ért nem jelentette? — Vártám, hogy hivatni fog. — Ez igaz. — Beke úgy tett, mintha elszé- gyellné magát az igazságtalan heveskedésért. — Ne vegye zokon... — Éjjel, amikor az oszlop megállt a sorom­pónál, szinte abban a pillanatban, Gruber tize­des kinyitotta a kocsiajtót. Mondom, a meg­állás pillanatában, amikor mi még csak fékez­tünk. Az ajtó ekkor eltakarta az útmenti ár­kot, ahonnan feldobhattak valamit Gruberék- nak. Király, miközben elképzelését közölte, maga­biztos és határozott volt. De hangja az utolsó szavaknál hirtelen színtelenné vált. A nyitott ablakon egy fekete cica ugrott a szobába. — Kidobom — mondta az őrmester szolgá- . latkészen. — Hagyja — legyintett Beke, s szórakozot­tan megsimogatta a cica fejét. A macska az asztalra telepedett és dorombolni kezdett. — Tehát Gruber tizedes... — Társa, Boda, a gépkocsivezető afféle bur- zsoá elem Jazzgitáros, vagy mi. Bekalandoz­ta a fél világot... — Király sokatmondóan néz­te Bekét, majd lopva a macskára pillantott. A cica éppen szemközt ült vele. — Igen, ezt figyelembe vesszük. Tudjuk, hogy Münchenben is járt... Beke felállt, sétálni kezdett a szobában, majd az asztal túloldalához lépett, háttal Királynak. Alakja most eltakarta a macskát. A lámpa ekkor kihunyt, a szoba sötétbe bo­rult. — Áramszünet — mondta rekedten Király őrmester. Az őrnagy az ajtóhoz lépett, kinyitotta. A folyosón is vaksötétség volt. — Úgy tudom, kettős áramellátásuk van... Király nem felelt azonnal. A kis, izzó parazsat nézte, a fekete macska szemét, amelynek nem volt párja s amely fenyegetően ragyogott felé a sötétben. Homlokán folyt a verejték. Keze lassan a revolvere után nyúlt, aztán erőt vett magán és elengedte. „Nem vagyok észnél!’ — gondolta. __ — Igen — nyögte ki, s közben az asztalhoz hajolt, hogy megriassza, és kizavarja a macs­kát. — Ejnye — mondta az őrnagy —, mi baja azzal a cicával? Beke az asztalhoz lépett, és háttal Királynak, a cica fölé hajolt. Az állat nyivákolt. „Most, most fog rájönni!’1 Az őrmester úgy érezte,, hogy ütnie kell, ütni és menekülni. De reszketve és halálsápadtan a helyén maradt Zsebkendőért nyúlt és letörölte arcáról a ve­rejtéket. A villany kigyulladt, Beke visszasétált az asztal túloldalára és gyanútlan arccal leült. — Rágyújtunk? Az őrnagy, miközben tüzet adott, látta, hogy Király őrmester krétafehér. — Na, maga nem jól bírja a sötétséget! Mielőtt az őrmester felelt volna, az ajtón belépett Ébert. Jelentem... — kezdte. — Várj! -— Beke Királyhoz fordult: — Kö­szönöm, hogy elmondta, amit tudott. Hasznát veszem. Most távozhat. Király inogva vigyázzba vágta magát, majd sarkon fordult és kábultan kiment A százados elmosolyodott.-*» Ezt, úgy látom, kikészítettük. Eeke a zsebébe nyűit, és egy darabka rag­tapaszt húzott elő. — A cica tisztességesen viselkedett, kellő­képpen bírta a félvakságot. Jókor is dobtad be. •Persze,- árúikor• a sötétben letéptem róla a ta­paszt, azért nyivákolt egyet. Ha szemöldöke van, alighanem ,az is vele jöfí volna... Mindegy, taz a fontos, hogy hasznos dublőz volt! Király mindenesetre nem tudta megkülönböztetni a valóditól... Az, ha nem mérgezték meg, most nyilván a bakonyfürti állomáson sétálgat.» Kopogtak, majd Czukor lépett be. A „motorzseni'’, akit szintén az irodára hi­vattak, szorongó képpel jelentkezett. A kérdés azonban, amit az őrnagy feltett neki, merőben ártatlan volt. — Maga a szállítószázad hálókörletének szo­baparancsnoka? — Jelentem, igen! — Tud három embernek helyet biztosítani? — Hogyan? Semmi helyünk nincs™ Beke Ébertre nézett. — Tessék! Mondtam, hogy nem tudok mit kezdeni a MÁV-tisztekkel. Ez egy képtelen öt­let. Laktanyában aludni! — Miután Bakonyfürtön végképp nincs szál­lás... — Hát induljanak a reggeli gyorssal! Egyál­talán, miféle ügyről van szó? — Úgy tudom, fegyelmi ügy. — Az állomásfőnök ellen? Ébert- bólintott. (Folytatjuk.) AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Csillebércen a Gizehi piramis és a Kínai nagyfal A gyógyító hársfa A napokban megkapja a mi­nipolisz makettjeinek építési terveit az a több mint félszáz üzemi, iskolai és vállalati KISZ-szervezet, amely felaján­lotta, hogy társadalmi munká­ban részt, vesz a modellek épí­tésében. Mint a magyar út­törőszövetség illetékesei el­mondták, 1971. júniusára el­készülnek a miniváros első ap­ró létesítményei, s az úttörő- mozgalom negyedszázados ju­bileuma idején a kék és vö­rös tiyakkendős pajtások már gyönyörködhetnek a modell­park látványosságaiban. Csillebércen, az úttörőtábor mellett felépülő — „liliput- városban” a tervek szerint a világ építészeti remekei segít­ségével jelenítik meg az em­beriség történelmét, legszebb műveit. A szabadtéri kiállítá­son a modelleket az időjárás viszontagságainak ellenálló anyagokból, egyebek közt acél­ból, kemény gipszből, betonból alakítják ki. Felépül a többi között a Gizehi piramis, az Akropolisz, a Colosseum, a Kí­nai nagyfal, az Eiffel-torony és az ENSZ-palota. A magyaror- siági építészeti alkotásokat egyebek közt az egri minaret, a jáki templom és a Lánc­híd dokumentálja. Az objektu­mokat ötvenszeres kicsinyítés­ben mutatják be, tehát pél­dául az 500 méteres moszkvai tv-torony 10 méterre, a 150 méter magasságú piramis 3 méterre „megy össze”. Az építészeti ritkaságok mel­lett a minipoliszban megtalál­ják a gyermekek tudományos, technikai haladás alkotásait, — hidakat, hajókat, repülőket, ra. kétákat — is, s a modellek irá­nyíthatók, mozgathatók lesz­nek. Kis bölcsődénk, nem felejtünk Szeptember 16-án búcsúztak második otthonuktól a paksi 2-es számú bölcsőde kis lakói. Sok szülő jött el, hogy meg­nézze gyermeke első ballagá­sát. A ballagás után az immár kis óvodásokkal sokat beszél­gettünk. Szinte mindannyian tudják, hogy az óvodában villanyvasút, hajas baba és a mosolygós arcú óvó néni vár­ja őket. A csöppségek nagyon boldogok, hogy végre ők is „nagyoknak” számítanak, de sajnálják otthagyni a bölcső­dét, ahol olyan jókat játszot­tak. A búcsúünnepségen így énekeltek: „Ha már innét el is mentünk, kis bölcsődénk nem felejtünk.” Müller Erzsébet Évikéék elmentek kirándul*• ni a nagyerdőbe. Pompásan el­szórakoztak, labdáztak, bújocs- káztak, virágot szedtek, vidá­man telt el a nap. És amikor elérkezett a hazaindulás ideje, Évike úgy búcsúzott el a fák­tól, hogy — a viszontlátásra! Azok pedig azt susogták. — Gyere csak minél előbb, Évike. Amint kiérnek az erdőből, Évike egy magára hagyott, csenevész kis fát pillantott meg. Nyomban megszánta, és azt mondta édesapjának: — Úgy sajnálom ezt a sze­gény kis fát, hogy itt magá­nyosan kell élnie, rettenetes sora lehet így. Kérlek apuci- kám, vigyük haza, és én gond­ját fogom viselni. — Rendben van kislányom — mondta édesapja. — Legyen úgy, ahogy akarod, csak aztán nehogy megbánja ez a kis fa, hogy hazát cserél! A derűs társasjáték első mozzanata a kút kijelölése. Ide ültetjük egyik pajtást. Ö lesz a „kútba esett ’, aki egy vidám dal közös éneklése után felteszi a kérdést: kútba estem, ki húz ki? A társaság tagjai szellemes válaszokkal ajánlatokkal igyekeznek kiér­demelni a „megtisztelő” fel­adatot. A kútba esett a já­tékvezetőnek súgja meg, kit választott. A játékvezető ez­után az egyik résztvevőtől —, de gyakran nem attól, akit a kútba esett választott — meg­kérdezi, milyen feladat el­végzésével hajlandó kiérde­melni a kútba esett megmen­tését. Ezt a feladatot termé­szetesen azzal a játékossal végeztetik, el akit a kútba — Hazavitték a fát, és Évi­ké ablaka alá ültették el. Bol­dog volt á kislány, és ígéreté­hez híven gondozta, ápolta, úgy, hogy rövidesen senki sem ismert volna az icike-picike fára, ami volt valamikor. Meg- nyúlott, szép, üde zöld színe lett, és pompás illatú virágok­kal hálálta meg a gondosko-. dást. Egyszer aztán, az egyik reg­gel hiába várta kis gondozó­ját, hogy megöntözze, Éviké nem jött. Fogta hát magát, és bepillantott az ablakon. A lát­ványtól, ami fogadta, megré­mült. Ott feküdt Évike az ágy­ban sápadtan, betegen. — Oh! csak tudnék rajta segíteni! — gondolta, de nem tudta annak módját. így aztán csak fakar­jaival integetett, leveleivel pe­dig friss levegőt hajtott a szo­bába. Közben megérkezett a dok­tor bácsi, és alaposan megvizs­esett választott. A játék öt­letes, gyors irányítása szelle­mes szórakozást nyújthat. A Paksi Körzeti Építőipari Ktsz felvesz 1 fő kezdő felsőfokú GÉPÉSZTECHNIKUST vezetői beosztásba. Lakást biztosítani nem tudunk. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni: Paks, Dózsa Gy. u. 40. sz. alatt lehet. (322) gáttá Évikét. Ámikoá befejez* te, azt mondta anyukának: —Alaposan meghűlt ez tt gyerek, de nincs semmi komo­lyabb baj. Pár napig marad­jon ágyban, és közben igyon sok hársfateát. — Csak most fordult az ablak felé, és pil­lantotta meg a kíváncsiskodó fát. — Hát itt aztán könnyű lesz betartani az utasítást, mert csak ki kell hajolni az ablakon, ahol ez a pompás kis hársfa, szinte kínálgatja virá­gait. Az pedig hallva ezeket, örö­mében ujjongani kezdett, hogy ő fogja meggyógyítani jótevő­jét, kis barátnőjét. Nem is kellett sok idő, Évi­ké meggyógyult, és ettől kezd­ve ismét a régi lett minden. Amikor felkelt, első útja a hársfához vezetett, és hűsége­sen ápolta, öntözgette. * Sok idő eltelt már a tör­téntek óta. Évike megnőtt, a kis fa hatalmas fává terebé­lyesedett, de most is úgy sze­retik egymást, mint. hajdanán. KESÉRü GYULA A Szekszárdi Vasipari Vállalat felvételre keres VIZSGÁVAL RENDELKEZŐ KAZÁNFŰTŐT. Jelentkezni lehet a vállalat központjában. Szekszárd. Rákóczi u. 13. sz. alatt. (424) Mit játsszunk?

Next

/
Oldalképek
Tartalom