Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-26 / 226. szám
Több bizalmat, több segítséget Sűrűsödnek a gondok, a problémák a mezőgazdaság ifjú szakemberei körül. Ha két fiatal, most végzett szakember, a gyakorlati év közepén vagy végén összetalálkozik, nem tud másról beszélni, mint a szakma, az életkezdés gondjait feszegetni, boncolgatni. Ritka az olyan ifjú szakember, mint Izsák Gyula, akinek főnökei szinte egyenrangú emberként fogadták maguk közé, támogatták, mintha fiúk lenne, segítették lépéseit, egyszóval megbíztak benne. Abban bíztak, hogy ez a fiatal szakember az egyetemen szerzett tudást itthon megfelelően tudja gyarapítani, és belőle lesz majd a szövetkezet valamilyen vezetője, amikor az idősebbek átadják a stafétabotot. Nem mindegyik gazdaságban fogadják így az ifjú szakmunkásokat. É. községben telepedett le M. K. fiatal mezőgazdasági mérnök. Meglepődött, amikor kérését elutasították. Azt kérte, hogy ő is ugyanúgy étkezhessen a községi napközi otthonban, mint a tanácselnök, a tsz-elnök, a fő- agronómus, a párttitkár stb. Ennek a fiatal szakembernek a szülei száz kilométerre élnek a községtől, ritkán megy haza, ritkán jut főtt étel számára. Száraz koszton élt hetekig, mert a községben még kisvendéglő sincs, hogy be tudjon fizetni legalább egy meleg ebédre. Nehezen veszik be maguk közé a mezőgazdasági üzemekben a fiatal szakembereket az olyan emberek, akiknek nincs magas iskolai végzettsége, csak sokéves szaktudásuk alapján kerültek vezető posztra. Féltékenyek a fiatalokra, félnek, hogy az egyetemen szerzett tudásukkal majd „lehengerlik” őket, s megváltják itt a világot. Kiváltképpen akkor félnek, amikor ezek a fiatalok meg is akarják váltani a világot. Ezt hangoztatják, és bizonyítani akarják. A bizalomra munkával akarnak válaszolni, ha már egyszer felveszik őket valamelyik nagy gazdaságba. Sokhelyütt azonban a gyakorlati évet töltő fiatalokkal senki nem foglalkozik. Naphosszat csak téblá- bolnak az irodákban, lábatlankodnak az istálló körül, a gépműhelyben, mert nem bíznak rájuk semmit, és amikor letelik az egy év, akkor így bo- csájtják őket útra: „Menjen fiatalember valami nagy gazdaságba, szerezzen ott gyakorlatot, aztán mi majd egy év múlva felvesszük.” Az ilyen fiatalember nem tudja már magát megértetni senkivel, hogy egy évig itt volt, dolgozott volna, de senki nem adott neki feladatot. De -heccelni tudták: „Na fiatalember, hogy van ez, hogy van az, most mit csinál, most hogyan intézkednél?” Jól meg kell választani a kezdő fiatalembernek, hol milyen körülmények között kezdi a szakmát. Csak oda érdemes a munkakönyvét beadni, ahol az előzetes terepszemle után meggyőződik róla, hogy a gazdasági vezetőkben van érzék az új iránt. Mert új módon, korszerűen kell gazdálkodni egy egyetemről kikerült fiatalnak. S amikor elkezdi a munkát, a korszerűen gondolkodó üzemben, akkor még jönnek kívülálló szervektől a gáncsoskodások, az akadályok. Az egyik tamási mezőgazdasági üzemben négy évig dolgozott már egy fiatal mezőgazdász. Megnősült, családot alapított. Munkáját elismerték, s amikor katonának akarták behívni, mindig halasztást kapott. De huszonnégy éves korában mégis elvitték katonának — két évre. Három gyereket, meg asszonyt hagyott otthon. Fél év múlva a család szétesett. Nem volt aki egy szót emeljen az érdekében, hogy csak egy fél évre vigyék katonának, mint az egyetemistákat, ő „csak” felsőfokú technikumot végzett. Bemennek a tanácsi előadóhoz, aki kutyafuttából, félvállról kezeli a fiatal szakember kérését a letelepedési segélyről. Keretre hivatkozik, holott az év végén vannak, és a hat keret még üresen áll. A fiatalember tudja, hogy van pénz, csak kényelemből, vagy más okból a tanácsi ügyintéző nem vesz arra fáradságot, hogy segítse letelepedni. A pénz közben év végéig elvész. Mit gondol az ilyen kezdő szakember az államhatalomról, ha egy képviselőjével — hívják bárkinek — így találkozik, így kerül vele kapcsolatba? — Aztán vannak előítéletek a tanácsi funkcionáriusokban is. „Maga a Vörös Szikra Tsz- be akar letelepedni? Barátom, ne is kérjen semmit, úgysem leap”. A Vörös Szikrára valahogyan „fúj” a tanácsi tisztviselő. Egyébként is rossz a letelepedési segélyről szóló rendelet, ezt teljes egészében meg kellene szüntetni, vagy átformálni. A lakás, a letelepedés problémája minden kezdő szakembert mellbevág mert a legritkább esetben kapnak olyan albérleti szobát, ahol le tudnak kényelmesen pihenni, családos letelepedésről pedig szinte elvétve hallani, csak akkor, ha a fiatalember benősül a faluba, vagy a fiatal szakember leány ott megy férjhez. A fiatal mezőgazdasági szakemberek körül gyűrűznek a gondok, egy-egy tanácskozáson elmondják gondjaikat, problémáikat, s epedve várják, mikor változik valami, mikor fordítanak rájuk nagyobb figyelmet azok, akik sorsukat intézik. Egész emberként jönnek a mezőgazdasági üzemekbe, tele vággyal, hogy nagyot alkotnak. Az akarat, az elszántság — hogy tudniillik, megváltják munkahelyükön a világot — apró bukkanókon csökken, s akiben kicsi az elszántság, az akarat, az teljesen elfásul évek múltán, s lesz belőle egy tedd ide, tedd oda gazdász, aki mindent az időjárásra bíz, aki nem akarja befolyásolni tevékenységével az élet alakulását. Tenni kell róla, hogy minden szakemberben az összes akarat és erő sokáig fennmaradjon. PALKOVACS JENŐ NAPIRENDEN: A honvédelmi nevelés soron következő feladatai Kibővített ülést tartott a KISZ megyei bizottsága Tegnap délelőtt kibővített ülést tartott Szekszárdon a KISZ Tolna megyei Bizottsága. Részt vett az értekezleten Harmat József, a megyei pártbizottság adminisztratív osztályának vezetője, Palko- vics István, a munkásőrség megyei parancsnoka, Lantos Ottó alezredes, az MHSZ megyei titkára, valamint Lépő László, a TS megyei elnöke. Első napirendi pontként Szabó Géza, a KISZ megyei bizottságának első titkára, a KISZ KB honvédelmi nevelőmunkával kapcsolatos határozatát és az abból adódó feladatokat ismertette. A KISZ KB utoljára nyolc évvel ezelőtt értékelte a honvédelmi nevelőmunkát, annak helyzetét. Ezért vált időszerűvé ismét mind a számvetés, mind a további teendők meghatározása. Szólt Szabó elvtárs a hon- KédaUoj, neveié» eszmei, ideológiai és erkölcsi hatásának jelentőségéről. Kritikus és őszinte szavakkal tárta fel az iskolákban végzett munka jelentőségét, ugyanakkor említést tett arról is, hogy több alapszervezetben Bem élnek kellő módon az adott lehetőségekkel. „Sokan nem értik, mások nem értenek egyet a honvédelmi neveléssel” — mondotta az első titkár. A fiatalság körében ugyanakkor rendkívül népszerűek az if júgárda-foglal- kozások. Az IG tagjai ott vannak szinte minden jelentős rendezvényen, örömmel és érdeklődéssel vesznék részt az elméleti és gyakorlati képzé-. seken. Nagy feladatok várnak még mindig a KISZ-vezetőkre, ak- aktívákra. A honvédelmi nevelés ugyanis a katonai felkészítésben is fontos szerephez jutott. Egészséges, edzett ifjúságra van szükség ahhoz, hop:v a honvédség mai technikai felkészültsége mellett is helyt tudjanak állni a sorköteles fiatalok. Nemcsak a bevonu- « lás előtt álló KISZ-eseket kell jobban felkészíteni a katonai életre, de kétéves kiképzésük során is az eddiginél intenzívebb kapcsolatot kell tartani a KISZ katonafiataljaival. Miután a bevonulás 18 éves korban történik, a katonai idő letöltése után a húszéveseknek mindössze 20—25 százaléka tér vissza alapszervezetéhez. Ez a jelenség rendkívül káros következményekkel jár, ezért egyik legfontosabb feladatként a mielőbbi változtatást jelölte meg az első titkár. A szünet után Varjas 'János tájékoztatót nyújtott be a vezetőképző, váltó- és építőtáborok nyári munkájáról. A kibővített KlSZ-megyebi- zottsági értekezlet a honvédelmi neveléssel kapcsolatos intézkedési tervet és a nyári táborozásról szóló tájékoztatót egyhangúan elfogadta. Bartók haxatalált Huszonöt évvel ezelőtt. 1945. szeptember 26-án, a New York-i West Side Hospitalban halt meg Bartók Béla. Még nem töltötte be a hatvanötödik életévét. Néhány héttel előbb vezércikk jelent meg a budapesti Színház című lapban: „Bartók jöjjön haza!". Senki sem sejtette itthon, milyen válságos volt már az állqz pota. „Pedig én is szeretnék hazamenni, végleg” — írta július 1-én Zádor Jenőnek Hollywoodba. Nagyon vártuk haza. Ezért volt nagy a megdöbbenés, amikor halálhírét kaptuk. Talán ebből a megdöbbenésből ered, hogy halálának évfordulóit jobban számon tartotuk máig, mint a születésnapját. 1955 szeptemberében, a tizedik évfordulón még szorongva emlékeztünk: vajon eleget tet- tünk-'e. hogv művészetét birtokunkba vegyük? Mert a fasizmussal, sovinizmussal, korlátoltsággal szembeni magatartásának, szigorú erkölcsi tisztaságának emlegetése. emberi alakiénak legendás fénybe állítása közben sokáig hiányoztak művei a maavar hangversenyéletből, üjabb évtizeddel később azonban már büszkén említette minden vnneni szónoklat és írás: Bartók hazatalált. A z igazság az, hogy mi találtunk rá. A koncertdobogón egy ideig ritka vendég volt. De énekelték a kórusok: munkások, parasztok énekkarai, meg — a gyerekek. Akik közben felnőttek. 1945 decemberében az Operaház bemutatta A csodálatos mandarin-t. teljes színpadi trilógiája azóta van nálunk műsoron. De csak nemrég vonzza úgy az embereket, hogy minden előadásán telve a nézőtér. Szerény szavú orvosprofesszor mondta a Kékszakállú utáni egyik szünetben: — Régebben csak Székely Mihály hangiéért ültem be ehhez a darabhoz, most türelmetlenül kívánom hallani a. fénvtárasztó C.-dúrt az ötödik ajtó feltárulósakar: a műtétek után, a sok kínlódással való küszködés után megtisztítja érzékeimet, felfrissíti idegsejtjeimet, a magam szűk világát egész világmindenséggé tágítja. Az értetlenség megszűnéséhez semmi egyéb nem kellett, csak hallatni, megszólaltatni, egyre többet játszani a műveit. Az idősebb generációból talán még akadnak, akik ismételgetik, hogy érthetetlen. De kérdezz zünk rájuk: — A Divertimento? — Ja, az más, azt én is élvezem. A csodálatos mandarin? — Na, persze, az izgalmas, érdekes. A Concerto? — Hát, az nem olyan borzasztóan „modern”. A vonósnégyesek? — Az már nem nekem való ... Ha tovább kérdezünk, kiderül, hogy akinek nem való, az vagy nem hallgatta még nyugodtan végig egyik Bartók-kvartettet sem, vagy olyan emberről van szó, aki egyáltalán nem hallgat soha kamarazenét. Aki hallgatja, érti is előbb-utóbb. Aki érti, élvezi és szereti. Mióta gyakran szerepel, azóta csak szaporodnak az élvezői. Nálunk, a hazájában, több tényező könnyíti meg a Bartók-művek jobb megértését: a népdal elemei, zenei jelrendszere már az iskolából, rádiózásból ismert; a népzenére alapozott magyar kompozíciók alaphangja, legjellemzőbb közös vonásai szintén. Természetes, hogy ebben a környezetben más a megszólaló bartóki hang akusztikája, rezonanciája, mint bárhol másutt a földön. Ez pedig nemcsak a megértését könnyíti meg, hanem a megszólaltatását is. A felcsendülő muzsika az előadók és a hallgatók kontaktusában válik művészi élménnyé. A jó élménykapcsolatból nemcsak a hallgatók profitálnak, hanem a muzsikusok is. Ezért nem jelentéktelen az a semmiféle kottával sem ábrázolható különbség, mely a magyar muzsikusok Bartók-tolmá- csolását megkülönbözteti a többi művészétől. A világon sok jó Bartók-interpretátor akad ma már. De mikor magyar zenekar szerepel valahol idegenben, mindig nyújt valamit a hallgatóinak, amit előbb nem ismertek, nem fedeztek fel a különben ismerős művekben. Az ősforrás, a szülőföld együttzengését. Alig akad méltatás, amely szóvá ne tenné egy-egy Ferencsik-, Tátr.ai-, Fischer Annie-kon- cert után Bartók-tolmácso- lásunk hitelességét, a komponistával közös anyanyelv felismerését. Bartók zenéje ma már közkincs nálunk is. Szerzeményeit ezrek hallgatják, tanulják, éneklik és muzsikálják. Az idegenben elhunyt nagy mester, huszonöt évvel halála után hazatalált. Végleg. FODOR LAJOS Modern műhelycsarnok Szekszárdon Pénteken üzembe helyezték a Szekszárdi Vasipari Vállalat 1300 négyzetméter alap- területű, mintegy 3,5 millió forint költséggel épített új műhelycsarnokát. A modern műhelycsarnokban az igen keresetté vált szekszárdi hőcsöves olajkályhát és alkatrészeit készítik. Ä szekszárdi vállalat, amióta megkezdte, hatvanezret gyártott a E—őS-as típusú, igen tetszetős és praktikus olajkályhákból, s az idén a tavalyinál tízezerrel többet, 28 ezret készít, bár még így sem tudja kielégíteni a keresletet. Novemberben megkezdik a tűzablakos új változat sorozatgyártását is. Az új csarnok üzembe helyezésével lehetővé válik, hogy a vállalat jövőre már mintegy kétszer annyi olajkályhát gyártson, mint az idén. (só/
