Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-17 / 218. szám
'VVYTTi'VVVVVTTTVV'rvvvvTVVWVV'rvvYrrT^▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼*▼▼▼ rTTVTTYyYYTYYTTTYYYTYTTTTYyYrTyTTTYTTTTTT'rTTTryTYTTYTTTrYTTY F V • • ■ V V* > I í I ► ► ► ► VÖRÖtK^Y lÁNOt £ ff KÉT* vi ssz átír-KEMREaÉNV8. Beke ezt márt ismerte. Ami új volt, az a homályos gyanú, hogy Tárnok őrnagy nem mindig tájékozódik jól a terepen. Ezt a hiányt a térképpel pótolni lehet ugyan, de kétségtelen, hogy az ösztönös térérzék, tájékozódási képesség nagyon hasznos. Tárnokból, úgy látszik, ez hiányzik. Nem illik, és nem is érdemes szemére vetni, ez olyan volna, mintha azért rónánk meg valakit. mert rövidlátó és szemüvegre van szüksége. Ettől még kitűnő tiszt lehet. De Beke azért megjegyezte magának a dolgot. A kis csoport a bükkfához ért, s a pillantások a letarolt gyepre tapadtak, oda, ahol nemrég a lőszeresládák feküdtek. Egy valaki nézett a magasba: Paál főhadnagy. A feszült csendben hirtelen megszólalt: — A lombkoronát, úgy tudom, senki sem kutatta át... Beke azonnal kapcsolt. — Arra gondolsz, hogy kötéllel?..; — Pontosan! Tegyük fel, hogy a gyakorlat előtt valaki elrejtőzött odafent. A lomb sűrű, senki sem vehette észre. Cinkosa, aki itt volt a katonák között, a kellő pillanatban a fa alá lépett. Fölemelte az egyik ládát, s ráakasátotta a gyorsan ledobott kampóra. Egy pillanat, s a zsákmány már el is tűnt, fent a magasban, a lombok között. De épp ilyen gyorsan le is ereszthették a másik, az éleslőszert 'rejtő faládát. A'tűzbemérő háttal állt, s az egész akció zajtalan volt... Beke azonnal döntött: % — Fölmegyünk! Ha nehezebben, is mint a kamaszkorban megmászott eper- meg cseresznyefákra, a két tisztnek sikerült felkúsznia a lombok közé. — Nehogy csalogánnyá változz, őrnagy elvtárs! — tréfált Paál -főhadnagy. — Ne félts, énekből mindig elégségesem volt! — Egy fészket már látok.. . De ez... éz fontosabb itt. Az ágon, amelyre Paál felkanaszkodott es Bekét is felsegítette, szögescipő talpának nyomai látszottak, friss horzsolások, melyeket az ágon átvetett, megterhelt kötél, meg a kéregbe akadt, beletépő vaskampó okozhatott. Feltétlenül ember okozta nyomok voltak, s az, hogy éppen ezen a bükkfán akadtak rájuk, nem hasvott kétséget, aligha egy szerelmesoár mászott fel ide. mialatt a fa tövében ott feküdtek a lőszeresládák. . — Túl szén lenne — dörmögte Beke. — Az is! Ezek a nyomok mindent megmagyaráznak. — Félek, hogy a fellegekben jársz. _ Nem is a földön! — mosolygott elégedetten a főhadnagy. — Nézz le, legalább öt méter magasan vagyunk! , ,, A következő pillanatban az ág megingott, s szén lassan letört. A két tiszt, egy mllanatnyi döbbenet után. úgy ért a földre, • mintha ejtőernyővel érkeztek volna. _ íme — mutatott rá az ágra Paal főhadnagy — a bűnjelet is magunkkal hoztuk.. Beke nem bocsátkozott magyarázatokba, de a főhadnagy sugárzó arca elárulta a többieknek: a szemle eredményes volt. A két gépkocsi. — az egyikre az ágat is felrakták —. fél tízkor el is hagyta a tisztást, sutban volt Násfa felé. — Mondd, Paál — kérdezte Beke a kocsiban —, milyen madarak lehettek,abban a fészekben? — Azt hiszem, vadgalambok. Igen, igen, hiszen mielőtt a fészek közelébe kúsztam, hallottam is, hogy 'turbékolnak. Azután, persze elröppentek... Beke elgondolkozva cigarettára gyújtott. * A n ás fai Kölcsey utca, a dunántúli kisváros csendes mellékutcája, amelyre Zalay alezredes parancsnoki irodájának vasrácsos ablaka nézett, már sötét volt; az íróasztalon égett az olvasólámpa, dg Beke még nem fogyott ki a kérdésekből. Pontosan ismerni gijcarta annak a tíz katonának a múltját, egyéniségét, akit leginkább gyanúba vehetett. Hatan a harmadik üteg első lövésénél teljesítettek szolgálatot, négyen pedig a két utolsó teherautóban ültek. Zalay alezredes — kövér, lassú mozgású, öt- ven körüli szőke férfi — már az előző napon beszerezte a tíz ember adatait, néhányat pedig személyesen is jól ismert. — Boda, a lőszeres kocsi sofőrje, gazdag, maszek autószerelő fia. Mielőtt bevonult, a Gömbvillám nevű beat-zenekarban játszott. Gitáros. Az együttessel többször járt már külföldön. Az NSZK-ban és Spanyolországban is. A honvédségnél büntetve nem volt. — Ki ült mellette? — Gruber tizedes, ö nemrég fenyítést kapott Súlyos fegyelemsértést követett el. őrségben állt, de fegyverét letette, odatámasztotta a laktanyakerítéshez, és beállt a focizó fiúk közé. . Civilben egyébként fodrász Pesten. Néha engem is megborotvált s ilyenkor hagytam fecsegni, szellemeskedni. Persze, módjával. Ügy látszik, mégis hiba volt, elkapartam. Ha kíváncsi rá, — dörmögte Zalay —, most már villáin ybarotvát használok... — Lássuk az élelmiszeres kocsit! A sofőr? — Czukor Pál, civilben motorversenyző. Nem épp nagynevű, nemzetközi mezőnyben nem is indult még. Azt mondja: elnyomják. Se a*pénz, se a politika nem igen érdekli. Sőt, a lányok se. Egy istene van: a motor, egy szenvedélye: a sebesség. Fenyítve egyszer sem volt — Kísérője? — Király őrmester. — öt ma már láttam. Ott völt a szeműén. — Régi, kipróbált bútordarab, legalább húsz parancsnokot elkoptatott már. Sokszor megkísérelték, hátha tisztet tudnának belőle nevelni. Aztán beletörődtek: nem tanulásra született, ő pedig meg volt elégedve a helyzetével. Nem lángész, az biztos. Mégis, inkább a lányokkal szokták ugratni. Ebben a pillanatban a rácsos ablakon egy fekete cica ugrott be, az otthonos vendég nyugalmával. Az íróasztalra szökkent, majd egyetlen lendülettel a páncélszekrény tetején termett, ahol egy tányérfka tejet talált. Beke nem sok figyelmet szentelt neki. Visszatért Király őrmesterre, — Fenyítve volt? Zalay legyintett: (Folytatjuk) 3 1 kaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa*. Mezőőr jelezte a veszélyt Még mozog a hegy Dunaföldváron Hárommillió forint kár — Gyors tanácsi intézkedések Dunaföldváron, az Alsó- öreghegy Diós nevű részén kedden délelőtt megmozdult a föld. A közelgő veszélyről alig érezhető mozgás és néhány, araszos repedés árulkodott. Garda Ferenc, a nagyközség mezőőre, lóhalálában futott a tanácsházára, s jelentette, mit tapasztalt á határban. Jendro- lovits Ferenc, a tanács vb- elnöke emlékezett arra, hogy harminc esztendővel ezelőtt már történt földomlás a községben. Tanácsi dolgozók, rendőrök siettek a Duna-partra, hogy a fenyegető veszedelemre figyelmeztessék a környékbelieket. Köztük volt Dort Lajosné építési előadó is. — Éppen özvegy Udvari Györgyné portáján voltam — mondotta munkatársunknak a fiatalasszony —, amikor megmozdult a hegy. Körülbelül egy kilométer hosszú szakaszon, mintegy háromszáz méter szélességben indult lefelé, s egyben a Duna irányába, a hegyoldal. Udvariné háza, mint láthatja, félig helyén maradt, másik fele leomlott a hirtelen támadt völgybe. Kis híja, hogy Udvariné nem lett a természeti csapás áldozata. Amikor hívtam, jöjjön le a hegyről, minden áron be akart menni a házba dunnájáért és személyi igazolványáért. Amott, a mélyben Gogola Jánosié háza látszik. Különös véletlen, hogy egyben maradt az épület, csupán falai repedeztek meg. Jó hír Földvárról: senki sem sebesült meg, emberéletet sem követelt a földcsuszamlás. Szomorúbb értesülés: az anyagi kár — első becslésre — hárommillió forint. Gyümölcsfák, gondosan művelt szőlők kerültek eredeti helyüknél körülbelül ötven-hatvan méterrel lejjebb; olyan helyre, amelyet magasabb vízállásnál elönt a Duna. — Legfontosabb teendőnek a tragédiák megelőzését tekintettük — emlékezett az ért*■■■ * * — ■ ‘ hető izgalom óráira a nagyközség tanácsának vb-elnöke. — A biztonság kedvéért értesítettük az iskolákat, s kértük a nevelőket: figyelmeztessék diákjaikat, ne kíváncsiskodjanak a földcsuszamlás színhelyén. Táviratban kértük a Földtani Intézetet, küldjön szakembert annak megállapítására, mikor lehet ismét kockázat nélkül járni a Diósban? A környéken négy ház megsemmisült, négy megrongálódott. Imre János mezőgazdasági munkás hajléka is elpusztult. A családos ember részére a Béke utcában adtunk szükséglakást. A földcsuszamlásról Dúl Bé- lánénak, a Magyar László Gimnázium földrajztanárának véleményét hallgattuk meg. — Az Alsó-Öreghegy anyaga javarészt lösz, benne kevés agyag, — tájékoztatott a pedagógus. — A Duna alámosta a kavicsos alapot, az agyag nem tudta megtartani helyén a lösztalajt. Olyasféle természeti jelenség játszódott le Dunaföldváron, amilyen néhány esztendeje Dunaújvárosban. Nem vagyok vízügyi szakember, de feltételezem, hogy alaposabb, idejében végzett partbiztosítással meg lehetett volna előzni a földcsuszamlást. Tegnap kora délután másodszor is jártunk a Diósban. Meggyőződhettünk arról, amire a tanács vb-elnöke figyelmeztetett: még mindig mozog a talaj, — veszélyes az omlás közelében tartózkodni. Szöveg: — b. z. — Foto: G. K. v ™ < Sivár képet nyújt a földcsuszamlás után a dunaföldvári Alsó-Öreghegy keleti lejtője. Dús lombú fák. termő tőkék változtatták meg helyüket egyik percről a másikra.
