Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-15 / 216. szám

Töltik az üvegeket a gimnazista lányok Diákok „Búzakalászőkná!” Hegedűs Ágnes az egyetlen harmadikos a mai csoportban. Mint a gimnázium KISZ- csúcsvezetőségének tagja, segít a tanárok munkájában, az irá­nyításban. „Kérték alatt faragnak az ; ácsok..Már messziről hal­latszik a vidám dalolás. A fel­dolgozó teremben alig látni arcokat, mindenki munkája fö. lé hajol és dolgozik. A bátaszéki Búzakalász Ter­melőszövetkezet konzervüze. , mében vagyunk. A feldolgozó ■ terem, sőt a raktárhelyiség is zsúfolásig tele diákokkal. Lú­gozás után barackot feleznek, majd üvegekbe rakják. A feldolgozóban a bátaszéki gimnázium 120 másodikosa. — Órabérre dolgozunk. Har­minc forintot keresünk Hat óra alatt. Nem kevés pénz — vé­lekedik Stang Erika. : — Mire fordítjátok a kere­setet ? ' — Egy napi fizetésünket az árvízkárosultaknak ajánlottuk fal, a többiből kirándulni me­gyünk. Szívesen küldjük fo­rintjainkat a Számos-közbe — válaszol Szép Anna. a többi leány meg bólogat. — Iskolánk összesen nyolc napig dolgozik a konzerv­üzemben, s azt hiszem, hogy , ez a nyolc nap több száz em- I bernek jelent valamit. Jó a tsz-nek, mert a kampánymun­kában enyhít munkaerő-prob­lémájukon, jó nekünk, mert a nyári kirándulás egy részét megkeressük és segít az ár­vízkárosultakon is: talán a mi 'forintjaink is tető alá segíte­nek egy-két családot. . 'A szövetkezet kertészetében bátaszéki általános iskolások szedik az uborkát. A palota- bozsoki általános iskolások pe­dig szintén a konzervüzemben A „koszorús brigád A bozsoki lányok fejét az első napokban kendő fedte, de ők is hódolnak-'a „.divatnak", a széles ragasztószalag-koszorú­nak, ami a fiúk találmánya. — Jól hátraszorítja a hajat, nem hullik a gyümölcsre. No, meg mindenki ráírhatja ked­vencei nevét: Omega, Hungá­ria, stb — mondja az egyik kislány. nevetés követi, s már híre- hamva sincs a lankadásnak. A diákok órabérre dolgoz­nak, de keresetük teljesít­ményre sem lenne kevesebb. Elégedettek ők is, elégedett a termelőszövetkezet vezetősége is. (horváíh) Foto: Gottvald felezik a barackot. Nekik már nagy gyakorlatuk van a kon­zervüzem! munkában, ugyanis közülük 24-en már a nyáron is itt dolgoztak. — Meg jól is mutat — így Kerner Feri. Különben ő a mókamester is. Ha fáradni kezd a „koszorús" brigád, min_ dig talál ki valamit. Ezt nagy Félezernyi sertés gazdacseréje Jó közepes volt a szekszárdi országos állatvásár Szekszárdon verőfényes, szép időben zajlott le hétfőn a szeptemberi országos állat- és kirakodóvásár. A Sárközből és á környékről több ezren sereg, lettek össze a mindig vonzó szekszárdi vásárra, még szom­szédos megyékből is akadtak vevők és eladók. Most az egy évvel ezelőtti­nél forgalmasabbnak tűnt a vá­sár.‘A vásár irodájában délig „nem volt megállásuk” a mun­kában Szászi János járlai- levél-kezelőnek és munkatár­sainak, — A felhajtás közepes volt, s elsősorban sertésekből kínáltak sokat, mintegy félezer darab, főleg választott malac cserélt gazdát. Ezzel szemben délig csupán 9 ló és 2 szarvas- marha kelt el. Átlagosan 800 forint a választott malacok párja — közölte kérdésünkre. Dani István őcsénvi gazda héthetes, tíz malacának párját 880 forintért'adta el, s mint elmondotta, jó néhány isme­rőse is ilyen, jó közepes áron értékesítette malacát. Szerinte jó közepes vásár volt, s a .hét­nyolc hetes választási malacok. párját átlagosan 750—900 fo­rintért adták. A tengelici Pe­tőfi Tsz pótkocsis teherautón vitte a háztáji sertéseiket vá­sárra vivő tagjait, akiknek az áruba bocsátott maiatoknak a felét sikerült eladniuk. Üj „szokás” szerint, a távo­labbról érkezők közül többen személygépkocsijuk csomag­tartójában szállították a mala­cokat. Ez, a ma már meg­szokott kép azonban nem kel­tett feltűnést, annál inkább egy fiatal cigányházaspár: gyerek­kocsiban tolt haza egy jókora disznót, (-só) VISSZHANG ,,A lap augusztus 8-i számában .A módosított közgazdasági Ösz­tönzők hatása’ cím alatt megje­lent tudósítás a megyei pártbi­zottság mezőgazdasági osztálya ál­tal rendezett értekezletről közli, hogy a pártbizottságok előadói vitatták a hitelpolitiKai kérdések (?) hatását, illetve a most érvény­ben lévő hitelirányelveket. A tu­dósítás szerint rz MNB jelenlegi hitelpolitikája kedvezőtlenül hat a beruházási kedvre, mart a bank megkívánja, hogy a tsz-ek a fej­lesztési alapot teljes t gészében a beruházásokhoz kössék le. Ez pe­dig gátolja az erő- es munkagé­pek beszerzését. A szerkesztőség megjegyzés nél­kül idézőjelbe teszi a fentieket, mint az értekezlet egységes állás­pontját. Minthogy a résztvevők: a járási gs a városi pártbizottságok előadói^ és az értekezlet szervezői tekintélyes. felelős emberek, a fenti, sommázottan közölt véle­mény nem járul hozzá, hogy az olvasók — mindenekelőtt az érde­kelt tsz-vezetők — fontos közgaz­dasági kérdésekben világosan lás­sanak. Ezért a következőket kö­zölj ük: 1. A bank gazdaságpolitikai cé­lok megvalósulását segíti, amikor a népgazdaságilag (a kormány hi­telpolitikai irányelvéiben előírt) preferált beruházásokat támogat­ja hitellel. A tudósításból úgy tűnhet, mintha az értekezleten részti/evő szakembereknek nem len­ne tudomása arról, liögy a ter­melőszövetkezetek az utóbbi két évben jelentősen túlteljesítették a beruházások központi előirányza­tát. A beruházási kedvet tehát a hitelpolitika — a cikkben foglal­takkal éppen ellentétben — ked­vezően befolyásolta. A termelőszö­vetkezetek beruházásának minde­nekelőtt nem a hitel, hanem az anyagi-műszaki kapacitás szab ha­tárt. 2. Az erő- és munkagépek be­szerzésére a termelőszövetkezetek­nek nemcsak a fejlesztési alap­ból képzett saját eszköz áll ren­delkezésre, hanem — a főleg gé­pek beszerzésére szolgáló — amor­tizációs alap is. A bank emellett hitelt nyújt a szocialista import­ból származó gépek megvásárlásá­ra. Az év folyamán e célra több mint. 500 millió forint hitelt fo­lyósít. A saját erő és a hitel össz­hangban van a rendelkezésre álló árualappal. Több hitelt csak ak­kor lehetne engedélyezni, ha több gép is lenne. 3. A tudósítás hitelpolitikával foglalkozó része a bank hitelpoli­tikájáról ír, holott, mint köztudott, a hitelpolitikát a kormány hagy­ja jóvá. s erre épül a‘ bank hi­telezési gyakorlata. Ám e gyakor­latot is önkényes módon jellem­zi a tudósító, aki az elhangzott véleményeket összevontan idézi. A bank a termelőszövetkezetek sa­ját forrásainak kiegészítésére nyújthat hitéit. Ezért természetes, hogy hitelkérelem esetén tájéko­zódik arról, hogy a szövetkezet a rendelkezésre álló fejesztési alap­ját lekötötte-e. A. fejlesztési hitel- kérelmek elbírálásakor együtt vizsgálja, hogy a beruházónak az elhatározott álló- és forgóeszköz bővítéséhez rendelkezésére állnak-e a szükséges pénzeszközök. A tu­dósítás hivatkozott ‘része abban is pontatlan, hogy a beruházásoktól elkülönítetten említi az erő- és munkagépek beszerzését. holott az is a beruházások körébe tar­tozik. Dr. Páles Gyula a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese, Budapest'’ A szerkesztőség megjegyzése: Az idézett osztályértekezleter* nem a hitelpolitikai elveket vi­tatták, hanem a közgazdasági ösz- 1 önzők együttes hatását. Ezen be­lül került sor a hitelpolitika me­gyei hatásainak értékelésére. A tudósítás idézete nem az 'ér­tekezlet állásfoglalása, hanem a járási vezetők részéről a gazdá­sági vezetők felvetéseinek tolmá­csolása. ugyanis a gazdasági ve­zetők, termelésfejlesztési elképze­léseik megvalósításánál legtöbb esetben a hitellel kapcsolatos problémákat feszegetik. Az osztályértekezlet hivatalos állásfoglalása nem ellentétes a kormány által alkalmazott köz- gazdasági ösztönzőkkel, bennük a hitelpolitikával sem, amit a jel­zett tudósítás részben idéz is: ..... Előfordulhat, hogy egyes in­tézkedések egy-egy gazdaságban nem találkoznak egyetértéssel, sőt a gazdaságnak esetleg ráfizetést eredményez, ő® az ösztönzők már országos méretekben koordinál­nak.” Az autóbusz-pályaudvaron láttuk A szekszárdi autóbusz-pá­lyaudvaron naponta körülbe­lül 20 ezer utas fordul meg, ezért nem közömbös, mii yen tisztasággal, renddel fogadja az érkezőket a pályaudvar. Ott jártunkkor csatatér ké­pét mutatta a környék. Az aszfalt, már kora reggel cga- rettacsikkekkel, hanyagul el­dobált papírdarabokkal ,,dí­szítve’' fogadta az utazókat. A büfé. környékén elhajigált sö- rösiivegkupakok, piszkos szal­véták — természetesen a föl­dön. — Kérem, van sörárusítási engedélyünk! A boltvezető igazat beszél, valóban van. S van egy tábla is a pavilon kirakatában, mely arra kéri a vevőket. hogy a vásárolt szeszes italokat ott­hon', családjuk körében fo­gyasszák él. — Nem mi bontjuk "fal a sört! Igaz ez is. Csupán a pavilon ablakához erősítettek egy sör­bontót — közhasználatra. A megoldás diplomatikus. Rizner Jenő, a . MÁV AÜT állomási önöké: — Nagyon sok a gondunk a rendfenntartással. Egy taka­rítót alkalmazunk reggel hat­tól kettőig. Ez kevés. Számos esetben reklamáltam■ mar a központban emiatt, de sajnos, ez ideig eredménytelenül. öt szemétgyűjtőt és 10 ciga­rettatartót helyeztek ej a pá­lyaudvaron. Ezek rendszerint ürésen állnak, a hulladék a földre kerül. De gondot okoz­nak az éjszakai rendbontók is. Azok az ittas emberek, akik a váróteremben szerei- néfc tölteni az éjszakát. — Velük kapcsolatosan nem sokat tudunk tenni. Igaz ugyan, hogy miután az utolsó autóbusz elmegy, a várót le­zárjuk. A kiutasítottak — nem ritkán és mintegy megtorlás­ként — a mellékhelyiségek csapjait szerelik le. — Éjjeliőr nincs? — Néhány évvel ezelőtt volt, most nincs — magyaráz­za a pályaudvar vezetője. Es itt szakítsuk félbe a kér- dezősködést, eldöntendő: csak­ugyan tehetetlenek vagyunk? Igazán nem tudunk rendet tartani az autóbusz-pályaud­varon és környékén? Ha nem. akkor vétkes pénzpocsékolás ■parkosításra, utcák, közterek szépítésére évenként százezre­ket költeni! —rá— Traktoron gavaliéroskodoti Búcsút tartottak ez év ta­vaszán Faddon. Dömény Imre, a tsz traktorosa ez alkalomból tíz üveg sört ivott meg. Ettől — persze — becáípett. A von­tató® meg akarta mutatni; „hogy mulat egy magyar úr", ezért Szabó József éjjeliőr til­takozása ellenére, felült egy erőgépre, s azzal szállította ha. za Jeszenszki-pusztára sógor­nőjét. A szekszárdi járásbíróság Dömény Imrét jogtalan hasz­nálat és ittas járművezetés bűntette miatt, halmazati bün­tetésül háromihónapi, felfüg­gesztett szabadságvesztésre és ezer forint pénz-mellékbünte­tésre ítélte. Népújság 8 1970. szeptember 15.

Next

/
Oldalképek
Tartalom