Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-20 / 195. szám

(jorcsös Mihályi A kassai Batsányi-kör A második világháborút követő néhány évi kényszerhallgatás után 1948—49-től kezdett új­ra kibontakozni a ma­gyar szellemi élet Csehszlovákiában. Ismét meg­nyíltak a magyar ;skolak ka- púi, fórumot kapott a magyai szó, és megalakult a Cseh­szlovákiai Magyar Dolgoz /k Kulturegyesülete '• CSEMA- CCK). Ez a kulturális szer­vezet tevékenységével igye~ kezett átfogni a művelődés egész területét, s a magy ar 1 altosságot saját nemzeti kul­túráján tovább művelni, ta­nítani. Az évek folyamán be­igazolódott azonban az, 1 ogy széles körű népművelő mun­kájában a CSEMADOK-nak segítőtársakra van szüksége. Ez az igény különösen azok­ban a nagyobb városokban főleg Kassán — mutatkozott meg, amelyek az első köz­társaság idején Pozsony mel­lett a kisebbségi szellemi élet gócai voltak, s önálló lapok­kal, folyóiratokkal rendelkez­tek. Mivel a magyar sajtó- orgánumok 1945 után meg­szűntek, s az újjáéledő sajtó szinte kizárólag Pozsonyban jött létre, a kulturmunka erő­sítésére az említett városok­ban még nagyobb szükség lett. Köztudomású az is, hogy Keiet-Szlovákia központjának, Kassának arculata az utolsó évtized alatt lényegesen meg­változott. Az eddigi,^ ^ inkább csak kereskedő- es iparvaros­ból gyors iramban gyáripari központ lett, s ez a szerkeze­ti változás erősen kihat a kul- turális élet területére |s. Eb­ben a nemzetiségileg is erő­sen vegyes városban uu már kultivált módszerek alkalma­zására és igényes műsorok összeállítására van szükség, hogy vonzóvá tegyük a kö­zönség számára a magyar irodalmat, művészetet, kultú­rát. Erre a feladatra vállalko­zott az I960 februárjában megalakult Batsányi-kör Kas­sán. A kör tagjai elsősorban azt tűzték ki célul, hogy a helybeli és a vidéki lakosság között terjesztik, népszerűsí­tik irodalmunkat, és ápolják a haladó hagyományokat. A példa előttünk állt: hosszú évtizedekig működött váro­sunkban előbb a Kazincty-kör. majd később a Kazinczy Tár­saság, melynek tevékenysége az irodalmon és művészeten kívül szinte a művelődésügy egész területére kiterjedt. A névváltoztatás szándékos volt: Batsányi születésének 200. évfordulója jó alkalom volt arra, hogy megváltozott viszonyaink között a nagy forradalmi költő nevével és szellemében folytassuk a két évtizeddel ezelőtt abbahagyott munkát. Habár az elmúlt néhány év még nem hosszú idő egy kör életében, mégis ez alatt az idő alatt már néhány jelen­tős irodalmi és kulturális év­fordulóról emlékeztünk meg, több előadást és emlékestet tartottunk. Első előadásunk­ban Jókai Mórról emlékez­tünk meg. utána Ady Endre költészetéről Petneházy Ferenc tartott — sok szempontból újszerű — előadást a fő eg fiatalokból álló nagyszámú közönség előtt. Nem sokkal megalakulásunk után, 1965 májusában emlé­keztünk meg a kör névadó­járól, Batsányi Jánosról, ha­lálának 120, évfordulója al­kalmából. Ezen az emlék­esten került sor arra, hogy magyarországi írók és vendég- művészek is ellátogattak Kas­sára, s azóta ez a kaDcsolat nagyon gyümölcsözőnek és hasznosnak bizonyult. A Ba­tsányi-emlékest előadója, Ke- resztúry Dezső volt. A Batsányi-emlékest érde­kessége volt, hogy több mint negyvenévi levelezés után ek­kor és itt találkozott először Illyés Gyula, és az az tu már elhunyt Fábry Zoltán és For- báth Imre. Talán nem vélet­len, hogy a legnagyobb élő magyar költő Kassán ismer­kedett meg személyesen ne­ves csehszlovákiai íróbaráta­ival, és erre a megható és irodalomtörténetileg jelentős eseményre éppen a nagy for­radalmi költőelőd emlékestjén került sor. Rajtuk kívül részt vett még ezen az emlékesten Fodor András költő és Erdé­lyi János két unokája: űobo- zyné Erdélyi Zsuzsa és Török- né Erdélyi Hona is. A kör Batsányinak szentelt emlékestjét Rozsnyón is meg­rendezte, majd író-olvasó ta­lálkozót tartott K irály nelme- cen, végül Fábry Zoltán stó- szi otthonában találkoztak magyarországi íróvendégeink a csehszlovákiai magyar iroda­lom néhány képviselőjével. Hogy Fábry Zoltán milyen ' nagy jelentőséget tulajdoní­tott ennek a találkozónak, er­ről az Irodalmi Szemlében irt . sorai ...tanúskodnak: „Illyés Gyula azon kevesek egyike, aki meglátva minket, nem írta le népünk és irodalmunk számlájáról létünket és han­gunkat, de mellénk állt és felemelt. Illyés Gyula hoz­zánk jött, hogy velünk ma­radjon.’’ M' még csak annyit szeretnénk ehhez hozzátenni, hogy ez a találkozás és köl­csönös eszmecsere még job­ban elmélyítette a nagy ma­gyar író iránti tiszteletünket és szeretetünket. Még ugyanez év októberé­nek végén a kör — a CSE- MADOK. járási .szerveinek és a szlovák művelődésügyi szer­veknek támogatását élvezve — megemlékezett Bartók Bé­la halálának 20. évfordulójá­ról. A nagyszabású est jelen­tőségét növelte a zeneszerző özvegyének, Pásztory C ittának személyes közreműködése. Az est példája volt annak, hogy Bartók művészete egyformán áthatja a magyar és szlovák közönséget a népek testvérré válásának szellemében, amit Bartók az összes Duna menti néppel kapcsolatban hirdetett és vallott. A következő év tavaszán, 1966. március elején népballa- daestet tartottunk. Az est előadója Vargyas Lajos volt. A népballadaestet Kassán kí­vül még három vidéki helyen — Nagykaposon, Tomagörgőn és Buzitán — is megtartottuk. Mindenütt telt ház fogadta a vendégművészeket. A népbaliadaest után ünne­pi estet szándékoztunk ren­dezni a magyar kultúra, zene­művészet és a zenepedagógia világhírű mesterének, K odály Zoltánnak tiszteletére. Ebből a célból a kör elnöke és tit­kára Budapestre utazott, hogy személyesen hívja meg Ko­dályt erre az alkalomra. A mester nagy érdeklődéssel hallgatta a csehszlovákiai ma­gyar kisebbségi életről szóló beszámolónkat, s kérésünkre megígérte, hogy az ősz folya­mán ellátogat Kassára. Ezt -a rendezvényünket ősszel" már BÁRDOSI NÉMETH JANOS: TÖRTÉNELEM 1914-BŐL Tyúkgombát szedtem■ vacsorára., zöld békák ültek a parton, zúgtak a nagylombú fák, s egy fehér lábú olasz asszony (üdülő volt a faluban.) belegázolt a patakba, egyre feljebb mosta combját az ár, míg eldördült az ég, s a lángoló virágok lekonyultak, és hült helyükön hamu se maradt. Az olvasó naplója A kassai Batsányi-kör évkönyve nem tudtuk megvalósítani, s úgy volt, hogy 1967. május végén kerül rá sor. Közben az idős mester váratlanul el­hunyt, és így Kassa már nem róhatta le tiszteletét és hálá­ját az újkori magyar kultúra egyik legjelentősebb képviselő­je előtt. A Batsányi-kör és az Uj Nemzedék Ifjúsági Klubjának közös meghívására jött el 1966 júliusában Kassára Né­meth László a sokoldalú és korszakos jelentőségű író. Nyilvánosan itt nem szere­pelt; a baráti beszélgetések témája főleg a mindnyájun­kat érintő sorskérdések bon­colgatása volt. Sohasem fe­lejtjük el szavainak és szelle­mének azt a csendes izzását, amellyel az általános emberi értékek — különösen a szel­lemi értékek — fontosságát magyarázta. Németh László ellátogatott Stószra is, és Fáb­ry Zoltánnal töltött két napot. Utána a Nagykaposhoz közel eső Abarára ment el a ma­gyar főiskolásokhoz, akik a Latorca partján tartották nyá­ri táborozásukat. A vele töl­tött órák a tábor résztvevői számára felejthetetlen élményt jelentenek. Ugyancsak itt, Kassán ta­lálkoztunk 1967. február ele­jén Simon István költővel, a Kortárs főszerkesztőjével. Arany János születésének 1967. március 2-án esedékes 150. évfordulóját nagy sike­rű emlékest keretében ünne­peltük meg. Az előadást a debreceni Kossuth Lajos Tu­dományegyetem docense, Ko­vács Kálmán tartotta. Ennek az évnek fontos ese­ménye az is, hogy nyárra, június végére készültek el a Rákóczi-domborműnek és fel­iratnak a Dóm északi falára • való visszahelyezési munká­latai. Ismeretes, hogy az em­lékművet a második világ­háború befejezését követő na­pokban meggondolatlan sze­mélyek eltávolították. Ez a sajnálatos tény — nemzeti­ségre való tekintet nélkül — azóta is sértette a város igaz­ságszerető, tisztességesen gon­dolkodó lakosságát. A Batsá- sányi-kör vezetősége 19.6. ta­vaszán a CSEMADOK járási bizottságával együtt kérte az emlékmű eredeti helyére való visszahelyezését. Az illetékes szervek és hatóságok pártfo­golták a kérést, s elrendelték az emlékmű visszaállítását Eredetileg Rákóczi és társai hamvai hazahozatalának 60. évfordulójára — 1966. október végére — szerettük volna v;sszahely eztetni, de a mun­kálatok hosszabb Wőt vettek igénybe, s elhúzódtak egészen 1967 nyaráig. Nem sokkal az emlékmű visszahelyezése után, 1967. szeptemberének végén Rákó- czi-emlékestet rendeztünk, amelyen a kitűnő magyaror­szági. történész és irodalom- történész. Esze Tamás tartott előadást a fejedelemről és a kuruc szabadságharcról. 1967. október 20-tól 22-ig fontos országos rendezvényre került sor Kassán, amely a nyelvművelő mozgalommal, nyelvi kultúránk kérdéseivel, továbbá a szlovákiai rr»agyar nyelvjárásokkal, a nyelvjárási anyaggyűjtéssel és a földrajzi nevek gyűjtésével foglalko­zott. A találkozót „Kazincy nyelvművelő napok” címmel a Batsányi-kör, a CSEMA­DOK központi és kassai szer­vei közösen rendezték, s a munkában később részt vett a Kerületi Pedagógia; Intézet és az iskolaügyi hatóság is. A háromnapos értekezletet Fábry Zoltán előadása nyi­totta meg, majd Sima Ferenc, Teleki Tibor hazai nyelvészek és Deme László vendégpro­fesszor tart ottak előadásokat. Rajtuk kívül részt, vett ezen a találkozóin Bárczí Géza aka­démikus, a Magyar Nyelvtu­dományi Társaság elnöke, és Végjh József nyelvész Buda­Négy év szellemi életéről szá­mol be a kassai Batsányi-kör év­könyve, mely sajnos, megkésve, s amit még inkább fájlalnunk kell, csak igen kis példányszám­ban jutott el hozzánk. Kassa a „szép nagy kezdetek városa volt mindig", — írja a nemrég el­hunyt Fábry Zoltán, akinek neve, harcos és maradandó munkás­sága nemcsak fémjelzi a cseh­szlovákiai magyar irodalmat, de ösztönzője is volt, évtizedeken át, s ösztönzője ipa is, jelentős, európai mércével mérve is je­lentős hagyatéka, szellemi örök­sége. Fábry írói és ami ugyan­ilyen fontos, emberi magatartá­sa jelképpé tett és példává, s ez a magasrendű humánum mindig a jövőbe mutatott, mert őrá is jellemző az a „szép és reális humánum", amit Batsányi­ban fedezett fel, s egész életét példázza, mert „összefogó és egybefoglaló morális fluidum, mely ha igazi erkölcsi foganta- tású kezdet: sokszorozva és sok­szoroson hat". A kassai Batsányi-kör évköny­ve azt mutatja, hogy a kör „ösz- szefogó és egybefoglaló” szere­pet vállalt, s tud is betölteni, s ez teszi képessé arra, hogy „sokszorozva és sokszorosan” Hasson. Az alaphangot a gaz­dag Bdtsányi-örökség adja meg, őt és kassai éveit idézi Illyés Gyula verse, Fábry Zoltán, Ke- resztury Dezső, Kovács Győző tanulmánya. A kötet következő fejezete a Botsónyi-kör felolva­sóestjének anyagából közöl néhány tanulmányt, s puszta felsorolásuk is azt mutatja, hogy a kassaiak érdeklődése messzire nyúlik: Vargyas La­jos a magyar népballadáról, Kovács Kálmán Arany Jánosról, Adóm Jenő Kodály Zoltánról ol­vasott fel, Illyés Gyula pedig egy Kodály-hongversenyhez írott versével hozza még közelebb a század egyik legnagyobbját. A helytörténeti kutatások Kas­sa múltját hozzák közelebb, de az egész történettudományt is gazdagítják. Mohr Gedeon a Bethlen-bástya sorsáról ír, Tur­pestről. továbbá Karom Tibor nyelvész Újvidékről. A külföldi vendégek közül Bárcz_ Géza professzor mél­tatta a Kazinczy-nyelvműveiő napokat, s hangsúlyozta hogy ezeket következetes munkával folytatni kell, és az akciót or­szágos méretben kell megszer­vezni. Megállapíthatjuk, hogy a Batsányi-kör kezdeményezésé­re a Kazinczy-nyelvműveiő napokkal olyan tudományos értékű rendezvényt sikerült megvalósítani, amely a nyel­vészet. a nyelvművelő munka iránt érdeklődőket hozta ösz- sze. s ösztönözte rendszeres munkára. A találkozó mind­nyáj urak számára nagyon hasz­nos és tanulságos veit, s sze­retnénk ezen,túl minden év­ben megrendezni. Az 1967-es év utolsó ren­dezvénye az ungvári Kárpáti Igaz Szó főszerkesztőjével, Balia Lászlóval való kassai czel Lajos Kazinczy kassai idő­zését idézi föl, Botka Ferenc a kassai proletkultról, Gömöry Já­nos, a kassai Kazinczy Társa­ságról értekezik. Itt /találjuk Esze Tamás tanulmányát is (Esze Tamás és Kassa) és Rácz Oli­vér szép versét szülővárosáról. 1967 októberében tartották a kassai nyelvművelő napokot. amit az évkönyvben Fábry Zol­tán, Deme László, Teleki Tibor, Bárczi Géza, Végh József, Ko­rom Tibor és Kovács Győző ta­nulmánya idéz, míg a követke­ző fejezetben Herczeg János, Balia László és Czine Mihály a kisebbségi irodalmak helyzetét ismerteti. De ne feledkezzünk meg a kassai költőkről sémi Merényi Gyula, Urr Ida, Petne- hóry Ferenc, Rácz Olivér, Gyü- re Lajos költészete azt mutatja, Hagy Kassa nagy hagyományú ’ lírájának ma is értékes művelői vannak. „A hagyománytisztelet mellett az életkörülményekből adódó szükségesség is sürgette a Bot- sányi-kör megalakulását", —ír­ja bevezetőjében a kör agilis vezetője, Görcsös Mihály, akit a szekszárdi filmszemle alkalmából varosunkban köszönthettünk. El a szükségesség azonban kezdet­től fogva igényességgel páro­sult, ami nemcsak a Batsányi- kör létjogosultságát húzza alá, hanem alapja annak a remény­nek is, hogy mind nagyobb körben tud hatni, s érdeméi megillető méltánylásban lesz része a csehszlovákiai iroda­lomban és Magyarországon egy­aránt. „Amit egyszer a szabad­ság, az emberiség emberségtu­datának értelmében kimondták, adaptálható és tetté váltható minden helyzetben" — írja szép tanulmányában Fábry Zoltán, Batsányi Jánosra emlékezve. Fábry jelzője a kassai kör egész munkásságára érvényes, hisz ez a figyelmünkre és rokonszen- vünkre számot tartó évkönyv a szabadság, az emberségtudat igoz megnyilvánulása. találkozás volt. Vendégünk a kör meghívására jött Kassára, és rövid előadás keretében is­mertette a kárpát-ukrajnai magyarság jelenlegi kulturális életét. Amint már említettem. 1966- ban tervbe vettük egy Ko- dály-est megrendezését, de ar­ra, sajnos, nem kerülhetett sor. Végül is 1968. április vé­gén rendeztük meg ezt az es­tet. A nagy művész már nem lehetett jelen, de eljött Kas­sára az özvegye és annak édesanyja. A kod ál y; életmű jelen tőségéről a mester egy­kori tanítványa és munkatár­sa, Ádám Jenő professzor. Kossuth-díjas zeneszerző tar­tott előadást. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza! Csak olyan irodalmi munkákra vá­laszolunk. amelyekben a tehet­ség jelét látjuk. CSÁNYI LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom