Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-27 / 200. szám
Egy régi árvíz „tombol“ Most, amikor a Tiszántúlon ezrek sínylik az árvíz okozta károkat, s ezrek segítenek könnyíteni a bajbajutottakon — most emlékezünk egy régi árvízre és egy régi árvízkárosultra. Most összefog az ország. Ki apró forintjait, ki két keze munkáját adja, hogy mielőbb fedél alá kerüljön az a sok család. És a segíteni- akarás, az együttérzés, a humanitás most, 1970-ben a Számos-közben valóság. De Bogyiszlón sajnos nem. A régi Tolna megyeiek jól emlékeznek az 1958-os árvízre. Bogyiszlón sok család otthonát sodorta el az ár, köztük Ignác Erzsébetét is. Akkor is összefogott oz orasszony. A falubelieknéi nagy a becsülete. „Tiszta, rendes, dolgos asszony. Nem válogatja a munkát. Harmados kukoricája van, eljár napszámba, több családnál takarít és mos” — mondják róla. Amikor a kórházból visszajöttem, nem hittem a szememnek. De hiába mentem a tanácsra. Szóba st álltak velem. A nénémhez költöztem. Amikor ott sem volt már hely, — a gyerekek miatt — ott laktam, ahova befogadtak... \ f — Körülbelül három eve — mivel nem fizettem az OTP- részletet — árverésre került a házam. De Bogdánék nem Dankó-telep 32. szág. Ignác Erzsébetnek tizenötezer forint segély jutott és közel harmincezer forint kamatmentes hitelt kapott, hogy felépítse szoba-konyháját a Dankó-telepen. Amikor a szoba és a konyha alapja elkészült, az asszony kórházba került. A félig kész házba pedig beköltözött Bogdán György és családja. A beteg • asszonynak meg maradt csak az utca... Dankó-telep 32. Kopogtatunk. Válasz nem jön hát benyitunk. Bozontos hai '• férfi ül fel az ágyban. Ő Bogdán György. — Nem dolgozik? — Ma rossz idő van. Nincs kedvem. Csak nem az elvonókúra miatt jöttek megint? — kérdi. — Van munkahelye? — Az nincs. De dolgozom a tsz-ben. Kendert kötözök. Heti százhúsz forintot keresek. Feleségem is. Ez elég télre is. Mert hidegben sem szeretünk dolgozni. (A tsz-nél megtudtuk, hogy Bogdán György nem dolgozik náluk. Csupán egy hónapig volt az építőbrigádjukban, de nehéznek találta a munkát. Hát otthagyta.) — Kié ez a ház? — Hát az Ignác Böskéé. — Hogyhogy maga lakik benne? — Beköltöztettek. — Ki? — Szabó Gvula. Az akkori tanácselnök. Ezerötszáz forintot fizettem neki. — Milyen érzés más házát bitorolni, amikor magának is lehetne, ha becsületesen dolgozna? — Én innét ki nem megyek ! Megmondtam ezt már a tanácson is. De ha adnak egy ugyanilyen szobát, akkor máris költözünk. Aztán vidáman mesél a váci börtönben töltött éveiről, majd kedvesen invitái egy halászlére... Búcsúzóul megkérdezzük: — Fizet valamit a lakásért’ — Hogyne — háborodik fel * Ignác Erzsébet halk szavú vették meg, hanem én fizettem kétezret, s megegyeztünk, hogy mihelyt kilakoltatják őket, fizetem tovább a részletet. (1958-ban már fizettem 1300-at.) Meg is jött a végzés, csak a kilakoltatás nem történt meg. Tudja, a régi tanácselnöknek fizetett a Bogdán ezerötszáz forintot. — Azóta meg a Koprivá- noczéknál lakom. — Szoba-konyhás a lakás. A szobában élünk mi a férjemmel és a két családunk. Tizenöt éves lányom es egy tízéves fiam van. Erzsi meg az élettársa a konyhában. Rendes népek, sokat dolgoznak — mondja Kopr'vánocz József né. — Egyszer a Ianács- titkár is meglátogatott bennünket. Vadászat közben tért be. — Igen. El is beszélgettem velük — mondja Puskás László, a bogyiszlói tanács vb- titkára. — Mindennek a rossz lakás- törvény az oka. Meg a Dankó- telepen minden más, mint a faluban. Nem tudunk ott rendet teremteni. (Jártunk a telepen, szép családi házak. Némelyiknek üvegezett verandája :s van. Az ablakokon függöny és virág. Egy kislány kék lastex nadrágban játszadozik.) — A Bogdánék tizenhárom év után jogfolytonosságot élveznek. Hiába minden: lakást nem tudunk biztosítani. Hiába vannak üres magánházak a faluban, a Dankó-telepieknek senki nem adj as bérbe. Igaz is. Még megrongálnák! — És hogy az Ignác Erzsébetét rongálják? — Hiába idegeskedünk, abból még nem lesz lakás! És csak azt mondom, ha nem jól jön az újságcikk, majd mi reagálunk. Volt már ilyen eset! Az lehet, hogy ilyen eset már volt, de őszintén reméljük, hogy Ignác Erzsébet „esete’ nem ismétlődik meg többet. És jó lenne, ha az 19/0-es esztendő árvízkárosultjai tizenhárom év múlva csak alig-alig emlékeznének a szomorú napokra. HORVATH MÁRIA FOTO: GOTTVALD K. Ágytól — asztaltól... Holtomiglan, holtáiglan — hangzott annak idején a házasulandók ajkáról a buzgó fogadkozás. A nagy eskü ellenére a házasságok akkoriban sem kísérték mindig a sírig a házasfeleket — hiszen az ágytól- asztaltól való válás fogalma is abban az időben született. A válások száma az utóbbi évtizedekben világszerte emelkedő irányzatot mutat és az összehasonlításban hazánknak — sajnos — nagyon előkelő pozíciója van, A Szovjetunió és az Egyesült Államok után nálunk van a lakosság számához viszonyítva a legtöbb válás: ezer lakosra évenkéní 2,1 felbontott házasság esik. A válások számában csak a legutóbbi két évben mutatkozott stagnálás, illetve minimális csökkenés. Hazánkban az évi házasságkötések száma nagyjából a 95 000 körül mozog. 1968-ban 95 613-an. 1969- ben 95 560-an kötöttek házasságot. A válások száma 1968- ban 21 265 volt, 1969-ben 21 150. Hatalmas számok ezek, ha egybevettük az 1958. évi 5754-gyel. Maidnem négyszeresére emelkedett! Bizonyosfokú javulást mutat a százalékos kimutatás. Ezer házasságkötésre 1965-ben 227,2 válás esett, 1969-ben már csak 220,8. Azonban így is a házasságok majdnem egynegyede végződik válással! 1968-ban a legtöbb válás a negyven és ötven év közötti férfiak kategóriájában volt: 4495. A 60 éven felüliek közül is 1116-an bontották fel a házasságot. A 25 évnél fiatalabb férfiak közül pedig 2241 bánta meg elhatározását, vagy gondolt újabb próbálkozásra. Ugyanebben az évben a nőknél a 20 és 24 év közötti korcsoport igyekezett legjobban az életre szóló kötelék felbontásában. Csupán ebben a nény évjáratban 4318-an bontották fel a köteléket. Az elvált asz- szonyok közül 1948 volt az ötven éven felüli és 702 olyan, aki már 20. évét elvált aSz- szonyként érte meg. 1938-ban az 5754 felbontott házasságból 3241 volt gyermekáldás nélküli, tehát a válások nagyobbik fele. 1968-ban viszont a 21265 válásnál csak 8381, tehát a felbontott házasságok alig több mint harmada volt meddő házasság. A többieknél a válás a gyermekeket is sújtotta. Ebben az évben 655 olyan házaspár vált el ahol négy vaoy négynél főbb gyerek volt a családban! Veszélyes kanyar Pörbölyön A forgalmas Baja—Bátaszék közötti 55-ös útnak Pörbölyön át vezető szakaszán van egy különösen éles kanyar, ahol elég sóik baleset történik, ezért nevezték el a helybeliek „ha- lálkanyamaik”. A megtévesztő benne az, hogy a falu felől érkezve az állami gazdaság felé, az állomás felől érkezve pedig egy dűlőút felé egyenesen folytatódik, helyesebben: folytatódni látszik messziről az út. csak közelebbről lehet észrevenni, hogy az út kanyarodik. így a környéken nem Saját pénzük ellenségei Megírtuk a nagydorogi gazda bánatát; azét, akinek tizenegyezer,' otthon tartott forintját vitte — s kártyázta el egyetlen éjszaka — egy betörő. A minap hasonló esetről kaptunk értesítést. A károsult kurdi házaspár: Bazsonyi Gyula és felesége. — Nappal volt, mindketten elmentünk hazulról, — számolt be a szomorú eseményről munkatársunknak Bazso- nyi Gyuláné. — A házat a két kutyára bíztuk. Amikor hazajöttünk, a tornácról a szobába vezető ajtó nyitva volt, az ágy végéből' pedig eltűnt hatezer forintunk. Az uram vasutas; negyedévig dolgozik ennyi pénzért. — Megvan-e a tettes? — Szekszárdról jártak itt nyomozók, valami Sárközi Mátyásnét emlegettek. Úgy vettem ki a szavukból, hogy az ellen az asszony ellen súlyosan terhelő bizonyítékokat szereztek, s előzetes letartóztatásba helyezték. A pénzünkből eddig egy fillért sem láttam viszont... Sajnos, nincs túlságosan sok remény a kár megtérülésére. Sárközi Mátyásné — Túli — szekszárdi lakos veszedelmes bűnöző. Eddig körülbelül tízszer ítélte el a bíróság egyszerű lopásért, álkulcsos tol- vajlásért. Tavaly február közepén szabadult, de egy órát sem dolgozott. Ugyanakkor mindig elegánsan öltözött, gazdagon megajándékozta felnőtt fiát. Miből? Bazsonyiék lakását egyszerű, nem biztonsági zár „védte” a tolvajoktól. Olyan primitív zár, aminőt meggörbített drótdarabbal is könnyű kinyitni. Az, hogy mennyire „védte”, megmutatkozik a szomorú eseményből... A házaspár kára akkor sem térült volna meg, ha történetesen van biztosításuk. Az Állami Biztosító nem téríti meg azt a kárt, ami otthon tartott készpénz ellopásából származik. A közvetlen fel- használásra nem váró pénz helye a takarékpénztárban van. A névre szóló betétkönyvet a betörők, besurranó tolvajok nem is szokták elvinni. Minek? Beváltani képtelenek. Egyedül a dombóvári járásban minden esztendőben tíz- tizenkét családot ér érzékeny veszteség, azért, mivel — némi túzással szólva — ellensége a saját pénzének. Egy biztonsági zár ára hatvan-hetven forint; a betörésből származó kár gyakran húsz-harmincezer forint. A tolvajoknak ritkán kell hosszú időt tölteniök a hívatlanul meglátogatott lakásban. Ott az „elrejtett” pénz a fehérneműs szekrényben, a párna alatt, esetleg — főként értelmiségieknél — a könyv- szekrényben. Lám, Túli is előbb a szekrényben próbálkozott nyomban ezután az ágy végében. Sok kertes háznál tartanak kutyát — de ezek legtöbbje méltatlan a házőrző névre. Boldog-boldogtalantól elfogad — esetleg mérgezett — ételt; soknak a simogatás is elég. Az a kutya ér valarpit amelyik a ház népének távollétében irgalmatlanul megtámadja az idegent s a legízesebb falatokat sem fogadja el tőle. • Természetesen annak aki ilyen jószágot tart kötelessége kiírni a kapura: „Vigyázat! Harapós kutya”. Nagy ritkaság, hogy a rendőrség nem jut a betörő .nyomára ... A bűnöző elfogása azon baji nem feltétlenül jelenti a kár megtérülését. Bizony, jócskán vannak, akik ezt az igazságot nem csupán az újságból, hanem saját kárukon ismerik meg. járatos vezetők későn veszik észre a kányáit. Közvetlenül a kanyar előtt van egy nyíl, amely az 55-ös számmaii együtt jelzi a következő irányt, de nem ártana mindkét oldalon előzőleg egy kanyart jelző tábla, sőt szükséges lenne magára az útra záróvonalat festeni. Egyik vasárnap délután az autóbuszra várva figyeltem a járművek forgalmát a kanyarnál. Előzőleg kimértem és magamnak megjegyeztem az út felezővonalát. A falu felől az állomás felé menő személyautók kétharmad része nem .maradt a felezővonalon belül, hanem azt húsz-harminc, vagy negyven centivel is túlhaiad- va kanyarodott, a teherautók — köztük több személyszállító teherautó is — mind átlépték a képzeletbeli felezővonalat. Ezen az útszakaszon több sorompó miatt sokszor egész kocsioszlopok gyűltek össze, sokat várakoznak, így érthető, hogy némelyik, vezető aztán még balesetveszély árán is előzni akar. Ezért lenne szükséges ott a záróvonal alkalmazása. Dobó László Alsónyék A 11. SZ. AUTÓKÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT felvételre keres adminisztratív munkában is jártas. gyakorlott gyors- és gépírónőt, és egy fő közgazdasági érettségivel rendelkező nőt könyvelői munkakör betöltésére. Jelentkezni lehet a vállalat munkaerő-gazdálkodási csoportjánál, Szekszárd, Tarcsay Vilmos út 21 sz. alatt. (313)
