Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-25 / 198. szám
>TTTT T^nHrrTyMTTTTTTyTTTTTTTTTVVVTTTT’rVVYTTTVVTVTrTTTTTTnrVTVTTTTTTTyrf ??▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼*» **»▼▼▼▼▼▼ VTVTv? VT TT»vVTTTT4y 4^7? 4 < l ■4 Szabó László—Sólyom József: A kikötő elpusztul 7.55-kor 9. — Hát a hajón hallottam, amin jöttem... Nincs itt titok... — Mit keresel Honoluluban? — Üzleti ügyek, öreg Jimmie. No, mikor találkozunk? — Este hétkor lejár a szolgálatom, elmegyek hozzád... Jó?... — Persze, hogy jó! Nyolcra várlak. Ideérsz addig? — Feltétlenül. — Várlak, Jimmie, helló... Blake letette a telefont, és kutatni kezdett a szobájában. A telefonasdtalka közelében megtalálta amit keresett: egy kis mikrofont. De nem nyúlt hozzá. Dicsérte az eszét, bár világos volt előre, hogy a japánok felkészülnek a találkozóra... S most, mintha örült volna egy kissé a feladatnak... Eszébe sem jutott, hogy könnyen halállal is végződhet ez a kaland. A hajón történt jelenet visszaadta a bizalmát, s kezdett hinni benne, hogy az ONI mindenben segít neki... Leszaladt vacsorázni, aztán vissza a szobájába. Elérkezett Campbell látogatásának az ideje. Kopogtattak, majd kivágódott az ajtó, és nagy zajjal berontott a tengerészkapitány. Körülbelül olyan külsővel, amilyennek Blake elképzelte magában, a saját maga által kitalált régi cimborát. — Helió, öreg Al... Hű, de megöregedtél!... Menj csak néhány lépést, hadd nézzem a járásodról, meg tudnál-e még maradni a fedélzeten? Blake, mint egy jó színész, rögtönzött. Jól hátba vágta az ál-Campbellt, azitán megropogtatta a csontjait. A kapitány felszisszent az egykori „robotember” szorításától. — Hát, Jimmie, mégis látlak? — mondta jó hangosan, majd Campbellt a mikrofon közelébe vezette, s szótlanul rámutatott. Aztán kissé eltávolodtak onnan és Blake lehalkított hangon, mint amikor valami igen titkos dolgot beszélnek meg, ajánlatot»tett- Campbellnek, — Tudod, miért jöttem, öreg cimbora? — Ha megmondod... — Hogy állsz pénz dolgában? — Hát tudod, hogy abból mindig kevés még a sok is... De azért van egy kis pénzem.. . Kölcsönt akarsz? — Á, most nem... Most jól állok... Én akarok neked pénzt szerezni... Ugye, régóta ismerjük egymást, jó cimbora vagy? — Az vagyok, Al, tudod ... Mit akarsz ezzel? — ígérd, meg, hogy amit most mondok, azt akkor sem fogod elárulni, ha nemet mondasz? — Attól függ, miről van szó... — Add a kezed, hogy akkor sem árulsz él... így ni! Nézd, Jimmie, én egy jó kis vállalkozást tudnék alapítani, egész életemben gondtalanul élhetnék, ha te most segítenél nekem... Semmiség az egész, sohasem fognak rájönni. .. Campbell jó hangosan dobbantva felugrott a székről: • — Mii? Csak nem akarsz kirabolni valakit?! — Ugyan, hová gondolsz, Jimmie... Tudod, hogy én még akkor sem csináltam ilyet, amikor teljesen meg voltam kopasztva... Bevágott a világkiállításon az a meztelen fényképezés, amiről írtam neked, az hozott egy kis pénzt a konyhára, de azért kezdő tőkének kevés egy jobbfajta vállalkozáshoz... — No, nyögd ki már mit akarsz!... — Mondj el egy-két dolgot nekem.., Mikor indultok a Pennsylvaniával? És hová? UUÜAtAUiAtAáimAI AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAi — Micsoda?! Hát erről van szó!! Al, öreg Al, * komolyan gondolod ezt? — Jimmie... Itt mindjárt átadnék neked ezer dollárt... Aztán minden esetben kaphatnál további ezret... Jól gondold meg, Jimmie nem kis pénz!... , — De hát kinek kellene ez?... Nem, ezt nem lehet! — A megbízóimat nem mondhatom meg... — Jó, ne is folytasd tovább... Megígértem, hogy nem adlak föl, de az ügy nem érdekel... viszont szégyelld magad! — Ne bolondozz már, Jimmie! Gondolkodj egy kicsit! Apróság az egész, amit kérdezni akarok... Még vagy egy fél óra hosszáig tanakodtak, Campbell hangján egyre inkább érezni lehetett, hogy csökken a döbbeneté, de sehogy sem akart kötélnek állni. Kicsit megvető hangon mondta: — Nincs mit tárgyalnunk, öreg Al... Megyek... — Jimmie! Legalább gondolkodj rajta... — Majd gondolkodom . .. És az ál-Campbell kirohant a szobából. — Jimmie! — kiáltott utána Blake. — Holnap este ugyanitt... A tengerészkapitány elviharzott. Nem sokkal később Blake egy kis papírdarabkát vett észre az ajtónál, nyilván úgy csúsztatták be. Felvette, a következő szöveg volt rajta: „Kitűnően csinálja. Ne sajnálja a pénzt. Ha többet kér, csak adja oda!” Úgy látszik, ezek se sajnálják, a dollárt, gondolta Blake, s lement a bárba egy kicsit iszogatni. Másnap este nyolckor megjelent Campbell. — Te, Al! Gondolkodtam a dolgon. De ha már belevágok, nem lehetne érte többet kapni ? Mondjuk esetienként kétezret? — Az nagyon sok, Jimmie... Vállalod? Rövidesen megkötötték az alkut. — Szóval, mikor indul a Pennsylvania? — Húsz nap múlva... — Hová? (Folytatjuk) Ausztria, NSZK, Hollandia Lenin divatba jött Tűz a tarlón xr. Úgy vettem észre, hogy az NSZK-ban a középkorúak rétege fogékony leginkább a realitások iránt. Ezek átélték a háborús szenvedéseiket is. ehhez tehát már elég k<*rosak. Ugyanakkor .még elég fiatalok ahhoz, hogy minden mindegy legyen számukra. Az ő gondolkodásukban tapasztaltam a legkevesebb anarchista szélsőséget, ezeket kápráztatja el legkevésbé az ország mai, viszonylagos jóléte, ők elemzik a legbehatóbban az ország jelenlegi létét, s a várható fejleményeket is leginkább ők próbálják körvonalazni. A realitások talaján. Ez — hangsúlyozom — nyugatnémet mércével értendő. Az ő gondolkodásuk az értelmiségi fiatalokéhoz képest reális, de általánosságban véve nem mindig. E rétegbeliek nagyobb része túljutott azon. hogy megbot- ránkozva beszéljen a „keleti blokk szocializmusáról”. — Mindenki úgy él, ahogyan néki tetszik — fogalmazták meg többen is. Ez már nagy lépés előre a régi hideg- háborús hangokhoz képest is, számos kormánypolitikus kinyilatkoztatásaihoz képest is, de különösen az értelmiségi fiatalokéhoz képest. Olyan emberektől hallottam ezt. akik egyáltalában nem marxista beállítottságúak. Nem egy ezt is megfogalmazta: — Ne azt keressük, ami elválaszt, hanem ami összeköt bennünket. Az ellenségeskedés csak háborúhoz vezetne, abból pedig elegünk van. Mintha némelyikük hallgatott volna pár órát a marxista szemináriumaink tanaiból.. Persze, megannyi ellentmondás mutatható ki állásfoglalásukban: a sokszor helyes gondolatot nem viszik végig, hanem azt a leglehetetlenebb véleményekkel vegyítik. Az iménti gondolat egyik megfogalmazója például arról is igyekezett meggyőzni: — Végeredményben mi is (mármint a nyugatnémetek) a szocializmus felé fejlődünk. Van egy közmondás, amely szerint aki konkolyt vet, konkolyt is arat. Nálunk ez úgy érvényes, hogy kapitalizmust vertünk és szocializmust aratunk. Ez ideológiai bukfenc a javából. az . viszont nagy szó, hogy maguk is megvetik azokat az értelmiségi fiatalokat, akik gyakran még a régi hidegháborús hangok szócsövei. A középkorbélieknek meggyőződése szerint ahogyan a fiatalok élettapasztalata megnő, úgy reálisabbá válik majd nézetük is. Ezt a réteget lehet legkevésbé megtéveszteni szép szólamokkal. Willy Brandtról mondták: — Amióta kormányfő, nagyon sok szépet mondott, de még semmit sem cselekedett. A kontrasztot nagyon jól mutatja, hogy ugyanakkor az értelmiségi fiatalok, akikkel beszéltem szinte egyértelműen tapsoltak Wilüy Brandtnak. A középkorúak kutatják, hogy mi a különbség a Szovjetunió és az Egyesült Államok politikája közt. Persze, nem biztos, hogy mindig észreveszik a lényeges különbségeket, de összehasonlításként ismét a fiatalok álláspontjára kein utalni: ők többnyire egyenlőségjelet tesznek közéjük azzal, hogy mindkettő óriási fegyveres erővel rendelkező nagyhatalom s csak fegyvert adnak a világnak, semmi mást. De lám, Nagy Sándor világbirodalma hatalAz alábbiakban nem kizárólag gépkocsiról lesz szó. -őt .i gépkocsi, mint munkaeszköz ina már nem vitatott tény, de hogy valahova eljussunk, ahhoz kocsi keli. A Dalmandi Állami Gazdaságban, a gépműhelyben 5ártunk az aratás befejezésekor. Annak rendje, módja szerint néhány hétre félreállították a gabonakombájnokat és hozzáfogtak az őszi bemus kultúrát is teremtett. ., A középkorúak már eljutottak annak a felismeréséig, hogy Nyugat-Németországban rendkívül nagy a gazdasági válság veszélye. Erről ők igyekeztek meggyőzni engem, nem én hívtam fel a figyelmüket rá. Többen mondták, hogy mennyire félnek a krachtól. A problémakörre adott válaszúik azonban zsákutca. Szerintük olyan kormánypolitika kellene, hogy átmenetileg csökkenjen a termelés, mert ezzel elhárulna a krach veszélye, közben pedig fokozni keli a fejletlen országokba az áruexportot. Akivel gazdasági és politikai dolgokról is szót váltot- turak, feltétlenül előhozta Lenin nevét. Nem kellett senkinek sem elmagyaráznom, hogy ki volt Lenin. Mindenki sak mindent tudott róla. bár közte fals dolgokat is. Azt is tudta mindenki, hogy a Lenin- centenáriuim al kaiméból az NSZK-ba,n hol milyen megemlékezést tartottak. Legtöbben ugyan cáfolták Lenin tételeit, kevesebben helyeselték, de a beszélgetésekből úgy tűnt, mintha senki sem tudná elképzelni a politikai, gazdasági jellegű vitákat Lenin téziseinek emlegetése nélkül. Ki ilyen, ki olyan aspektusból de Leninnel mindenképpen foglal-* kozik. Sokfelé láttam Lenin- köteteket. Lenin az NSZK-ban is divatba jött. (Következik: ÁRUHÁZAK) BODA FERENC takarítógépek javításához. Az egyik gépállásban GAZ-típusú gépkocsit javított egy szerelő. Az igazgató, csak úgy mellékesen megjegyezte, „ez a párt, meg a szakszervezet kocsija, most javítják.” Természetesnek vette az igazgató, hogy ne időzzünk sokat e témánál. Csak mi, akik nem egy alkalommal hallunk arról, hogy A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium felhívta a gazdaságokat, hogy a gombabetegségek által fertőzött gabonatáblák tarlóján végezzék el a tarlóégetést. A kártevők pusztítását célzó munka következtében jelentősen növekszik a tarlóégetésre kerülő terület. — A korábbi években számos kisebb-nagyobb tűz támadt tarlóégetés idején. Mi a teendő ezek megelőzésére? — kérdeztük a Tolna megyei Tűzrendészeti Parancsnokságon. — A tüzeket minden esetben az alapvető tűzrendészeti szabályok elhanyagolása okozta, — hangzott a válasz. — A tarlóégetés úgynevezett alkalmi tűzveszélyes cselekmény, tehát csak előzetes helyszíni szemle alapján kiadott írásbeli engedély birtokában, a szabályok megtartásával szabad végezni. Az engedélyt a gazdaság vezetője (igazgató, elnök) adja ki. Ebben név szerint meg kell jelölni, ki a felelős a tarlóégetés elvégzéséért, az előírások megtartásáért. Napnyugtától napkeltéig tilos tarlóégetést végezni; úgyszintén akkor, ha szeles az idő. A tervezett tarlóégetés helyét, idejét 24 órával előbb kell bejelenteni az illetékes tanács vb-nek és az I. fokú tűzrendészeti hatóságnak. A tanács feladata az égetésről értesíteni az önkéntes tűzoltókat. milyen gond utazni társadalmi szervek funkcionáriusainak, értékeltük e kocsijavítás tényét. Sajnos anyagi és szemléletbeli kérdések miatt nem jut m'g mindenütt kocsi a tömegszervezetek részére. De ahogy szükséges egy ilyen állami gazdaságban mozgási lehetőséget adni a mérnöknek, a technikai ügyek intézőjének, ry keH biztosítani a mozgást a párt és a szakszervezet vezetőinek is. S ahol mindkét „ágazatnak”, tehát a politikai és a gazdasági vezetésnek is megvan a mozgási lehetősége, ott könnyebben, gyorsabban intézhetik, s intézik a dolgozók ügyeit. —P!— — Milyen biztonsági távolságokat kell megtartani? —- Erdőtől legalább 100. létesítménytől, épülettől, lábon álló kalászostól, renden, boglyában, keresztben, kazalban, asztagban lévő terménytől és szérűtől legalább 60 méter távolságnak kell lennie a tarlóégetés szélétől. Robbanás- és tűzveszélyes létesítmények, berendezések közelsége esetén ezt a távolságot az I. fokú tűzrendészeti hatóság megkérdezése és az érvényben lévő előírások alapján még növelni kell. 30 kh-nál nagyobb területen tarlóégetést csak szakaszosan szabad végezni. A tarlót, illetve a szakaszokat — az égetés megkezdése előtt! . — legalább nyolc barázda szélességben körül kell szántani. — Ki őrködjék a tarlóégetés biztonságán? — Legalább két-három főnyi, kioktatott személyzet, lehetőleg önkéntes tűzoltók. Számukra -biztosítani kell a tűzoltásra alkalmas kéziszerszámokat. Az égetés idején legalább egy, ekével felszerelt traktornak kell 500 méteres körzeten belül lennie; a traktor e készenléti szolgálaton belül egyéb munkát is végezhet. Célszerű az égetés színhelyén vízzel telt lajtko- csit készenlétben tartani. Feltétlenül gondoskodni kell a gyors tűzjelzés megszervezéséről. — Miről szoktak megfeledkezni a tarlócgetők? — Arról, hogy égetés után gondosan átvizsgálják a táblát, s hogy a parázslást, izzást vízzel, földtakarással szüntessék meg. Mások — tilos módon — tűzveszélyes folyadékkal gyújtják vagy élesztik a tüzet. Fontos, hogy a gazdaságok vezetői, a fűzrendészeti szervezet tagjai és az önkéntes tűzoltóságok éllen- * őrizzék az engedélyben meghatározott feltételek megtartását. Az elmondottak mellett értelemszerűen érvényesíteni kell az 1/1963. (VII. a.) BM. sz. rendelet előíráséit, — fejeződött be a Tolna megyei Tűzrendészeti Parancsnokság tájékoztatója. Jegyzet A szakszervezet meg a párt kocsija
