Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-20 / 195. szám
f XX. évfolyam. 195. szám Ára: 1,20 Ft. Csütörtök. 1970. augusztus 20. a ÜNNEPNAPI GONDOLATOK Irta: Csajbók Kálmán, a Hazafias Népfront megyei titkára A hétköznapok után mindig jólesik a pihenés, az ünneplés. Még jobb és kellemesebb, amikor a hétköznapok közé ékelődik az ünnep. így van ez ma, augusztus 20-án is. Ünnep van, ünnepel az ország. Augusztus 20 régi, hagyományos, de új ünnepünk is. Vannak, akik a mai napot úgy említik, hogy István király, napja, mások az új kenyér ünnepének tartják, ismét mások szövetkezeti napnak vallják, sokan — talán ma már a legtöbben — alkotmányünnepnek nevezik, még olyanokkal is találkozunk, akik „búcsú” napnak fogják fel a mai napot. Mindez bizonyítja, hogy valóban ünnep van és sokan ünnepelnek. A sokféle felfogás egyben azonos abban, hogy történelmi ünnep van, nemzeti ünnep van ma. Lehetséges, hogy valamennyi felfogás helyes és igaz lenne? — a maga módján talán igen. — Ne legyen ünneprontás és kisebbítés, ha csak röviden, gondolatébresztő szándékkal méltatom a mai nap eseményeit. Ma igazi hazafias tisztelettel gondolunk I. Istvánra, születésének 1000. évfordulóján. I. István neve jelenti számunkra a magyar állam megalakítását. Szocialista hazafiságunk, igaz hazaszeretetünk nem nélkülözheti I. István tiszteletét és elismerését. I. István legnagyobb művét, az államalapítást túlságosan egyszerű volna koronázásával azonosítani. Az állam erőszakszervezet, melynek a kizsákmányolás fenntartása a feladata; mint a marxizmus klasszikusai tanítják; akkor jön létre, amikor az osztályellentétek annyira kiélesednek, hogy nem lehet őket másként kiegyenlíteni. Az államalapítás folyamat volt, már 1. István előtt elkezdődött. Géza fejedelem korában már csírái láthatók voltak. A királyság államformája csak kifejezte ország-világ előtt, láthatóvá tette az állam megjelenését, de korántsem fejezte be az államalapítást. Fennmaradásáért és függetlenségéért még évtizedeken át kemény harcot kellett vívnia I. Istvánnak, a fejlődéstörvény bölcs felismerőjének és betel- jesítőjének. Súlyos feladat nehezedett az ifjú királyra. Az ország egyesítése még nem volt befejezve. Az erőltetett új vallás nem nyugtatta, hanem nyugtalanította még a népet, a fejedelmi szék betöltése sem volt még rendezett. I. István ezek ellenére megmutatta és bebizonyította, hogy a magyar állam többé nem kalandozó pogány lovasok hazája, hanem megtelepedett keresztény nép királysága. I. István király nem akart a világi nagyhatalmak hűbérese lenni, ezért kérte a koronát a pápától, ö csak az égi hatalmat ismerte el maga felett. Országszervező munkájára, állam- alapítói nagyvonalúságaira és erényeire ma is csak tisztelettel, elismeréssel tekinthetünk. Kemény törvényekkel szorította a népet nemzeti önvédelemre; az állami rend szabályainak megtartására, a kereszténység felvételére, mert felismerte, hogy az életforma teljes átalakítása biztosíthatja csak a magyar nép további létét, Ennek érdekében kemény és eredményes harcot vívott a változásokat ellenzőkkel. Számunkra I. István király hagya- azt jelenti, hogy nem kell értei metlenül avult törvényekhez, vagy intézményekhez ragaszkodni. Éppen a történelmi helyzet helyes felismerése, a változtatni tudás, az új mellett elszánt elkötelezettség az, ami életművéből példaként szolgálhat. Kiváló politikus volt, aki képesnek bizonyult a a forradalmi változások végrehajtására. Nagysága, személyiségének ereje, hatalmas életműve tiszteletet keltett' hazánk határain kívül is. A legkülönbözőbb korszakokban néha haladó, de gyakran reakciós társadalmi erők próbálták magukat egyetlen igaz örökösként feltüntetni, vagy az István-i életművel menlevelet szerezni saját tevékenységükre. Súlyos hibát követnénk el, ha megtagadnánk történelmi múltunkat, s benne az államiság kezdetét jelentő István királyunk életművét, de ugyanígy akkor is hibáznánk, ha teljesen történelmietlenül, mai gondolat- és érzésvilágunk tükrében próbálnánk magyarázni cselekedeteit. Minden kornak mást mond, másként szól a nagy elkezdő, a magyar állam megalapítója. Nekünk, forradalmi kor gyermekeinek nem a létezőbe való belenyugvást hirdeti, sem a magyar birodalom vészt hozó ábrándját, vagy egyetlen vallás hegemóniáját. A valósággal okosan számotvető, a cselekvésben erős, a veszélyben bátor, az elavulttal leszámoló király alakja már mindnyájunké, akik a téves nyomokat elhagyva, jobb új világot építünk. Ezer év nagy történelmi messzeségéből az egész magyar nép, hívők és nem hívők tisztelettel tekintünk az országalapító I. István királyra, nem zavartatva a reakciós szándékú kisajátítóktól, igyekszünk ennek az 1000 esztendőnek minden tanulságát leszűrni és figyelembe venni, amikor cselekvőén, tudatosan folytatjuk és alakítjuk a történelmet. Minden téves és rágalmazó véleménnyel szemben kijelentjük, hogy I. István király alakja nálunk a legnemesebb haladó hagyományaink sorában, nagyjaink oszlopcsarnokában és a magyar dolgozó nép szívében van és ott is marad. Ezer évhez képest csekélynek tűnik egy negyedszázad. Ez a legutóbbi 25 év azonban megkülönböztetett figyelmet érdemel. Az elmúlt 25 év súlyát az adja meg, hogy erre az időszakra esik a második országalapítás, a társadalmi rend olyan új átépítése, amely méreteiben és hatásában minden korábbit felülmúl. Huszonegy évvel ezelőtt az ország- gyűlés ünnepi ülésén megszavazták a Magyar Népköztársaság Alkotmányát. Ekkor államunk alaptörvényében szentesítették addigi eredményeinket, az új élet kereteit. Ez év tavaszán bensőségesen emlékeztünk meg hazánk felszabadulásának negyedszázados évfordulójáról. Harmóniában olvadt egybe a közös és személyes élmények felelevenítése, politikai, gazdasági, tudományos és kulturális eredményeink felmérése és a jövendő feladatok felvázolása. Annak ellenére, hogy az objektív körülmények — a természeti csapások — súlyos nehézségeket támasztottak, mégis a fejlődés, a továbblépés eltökéltségével kezdhettük el az újabb negyedszázadot. Gazdaságirányítási rendszerünk átszervezése beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Mindenki előtt világossá vált, hogy érdemes töprengeni, újat akarni, mert a Vállalkozásnak van ugyan kockázata is, de az erkölcsi és anyagi siker sem marad el. Az áttérés kezdeti nehézségeit, negatív jelenségeit kellő időben higgadt, határozott intézkedések követték. Ma már társadalmunk többsége érti és helyesli a fejlődés irányát, és világossá vált, hogy a társadalmi ellenőrzésnek, az egészséges korszellemnek most nagyobb a jelentősége, mint korábban volt. ' El kell érnünk, hogy a termelés rugalmassága, a kezdeményezőkészség mindenütt a szocialista felelőséggel és fegyelemmel párosuljon. A megnövekedett feladatok természetesen a vezetésre is fokozott követelményeket rónak: nagyobb tudományosságra, jobb munkamegosztásra, a szocialista demokrácia állandó és következetes erősítésére Van szükség. Széles körű tapasztalat az, hogy a szocialista termelési viszonyok uralkodóvá válásával, objektív követelmény- nyé lesz a tömegek közvetlen, mindennapos részvétele a hatalom gyakorlásában. A szocializmus alapjainak lerakása után a szocialista társadalom teljes "felépítésf a legszélesebb körű társadalmi aktivitást követeli meg. A dolgozókat nem alkalmilag kell „bevonni" a közös munkába és a közéletbe, hanem rá kell vezetni őket az együttgondolkodásra, az együttérzésre és az egvüttcselekvésre. Az építőmunka aktív és lelkes bonyolítása a legfontosabb, mert ez az alapja az emberek minősítésének és a termelt javak elosztásának. Ez azonban a kezdet, ezt bővíti a szocialista politikai öntudat, erkölcs és világnézet elsajátítása, melyekhez szívós, türelmes és következetes politikai nevelő munka szükséges. A szocialista demokrácia egészséges terjesztése, bővítése igen fontos, mert ez képes meghatvá- nyozni az emberek munkáját és szellemi energiáját. Az elmúlt hónapban kerültek nyilvánosságra a IV. ötéves terv irányelvei. Ez a fontos dokumentum áttekintést ad a harmadik ötéves terv időszakában elért eredményekről is. A részletes és sokoldalú elemzés alapján joggal állapíthatjuk meg, hogy gazdasági életünk egészségesen, helyes irányban fejlődik, és az elért eredmények, valamint a gazdasági reform révén korszerűsített tervgazdasági rendszerünk kedvező feltételeket teremt a 70-es években a további előrehaladáshoz, a szocializmus teljes felépítésének folytatásához. /. A IV. ötéves terv időszakában nagyarányú technikai- fejlődéssel, népgazdaságunk struktúrájának egészséges változásával, nemzetközi gazdasági kapcsolataink további bővülésével számolhatunk. A terv a nemzeti jövedelem 32 százalékos növekedését irányozta elő. amelyet alapvetően a gazdálkodás hatékonyságának javításával kell megalapozni. Az irányelvek kimondják: minden területen javítani kell a termelés alkalmazkodóképességét a fogyasztók és megrendelők fokozódó igényéhez. Mindert becsületes állampolgár teljes mértékben egyetért azokkal a célkitűzésekkel, amelyeket az irányelvek népünk életszínvonalának emelkedésével, a jövedelmek növelésével, a szociális, egészségügyi ellátással kapcsolatban tartalmaznak. Az újabb tervidőszakban nemcsak a művelődéshez, szakképzéshez, pihenéshez kapunk nagyobb lehetőségeket, hanem az egyéni képességek kibontakoztatásához is. Az irányelvek leszögezik: a dolgozók keresetének növelése az eddigieknél következetesebben kaocsolod- jon a végzett munka eredményéhez, a termelékenység és hatékonyság növeléséhez. A munkások és alkalmazottak egy keresőre jutó reálbére 16—18 szá(Folytatás a 2. oldalon} Érdi Judit rajza.
