Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-26 / 174. szám

Szemelvények külföldi újságokból Futurológia és 'revansizmus Egészen nyilvánvaló az összefüggés futurológia és politika között, akkor, amidőn Nyugaton a Bun­deswehr tábornokai kezdenek prognózisokkal foglal­kozni. Egyikük. Wolf von Baudissin gróf, az NSZK-ban régóta „jövőbelátó” hírében áll. Katonai pályafutása 1930-ban, a Reichswehrben kezdődött. A náci Wehr- machtba. mint hivatásos tiszt, úgyszólván automatiku­san került át. A háború kitörésekor vezérkari tiszt volt. De karrierje aránylag korán, 1943-ban meg­szakadt, — az afrikai hadjárat során angol fogságba esett. E körülmény nagyjából eldöntötte háború utáni sorsát: már 1951-ben igénybe vették a nyugatnémet véderő, a Bundeswehr talpraállítása során. Vezérőr­nagy lett, majd altábornagy, kinevezték egy páncélos­dandár parancsnokává. Később átkerült a NATO fő­hadiszálláséra és fontos funkciókat töltött be. Ma a korszerű hadászat tanára a hambürgi egyetemen. „A katonai szövetségek jövője” című cikkében Baudissin úgy véli. hogy fokozódni fog a két csopor­tosulás — a támadó jellegű NATO-tömb és a Varsói Szerződés védelmi jellegű katonai szembenállása. Fő gondja bebizonyítani, hogy meg kell erősíteni a NATO-t a hetvenes években, és fokozni kell a Bundeswehr be­folyását a nyugati katonai tömbben. Ez a nyugatnémet tábornok azon kis számú nyu­gati személyiség közé tartozik, akik nyíltan helytele­nítik a békés egymás mellett élés elvét. Szerinte nem lehet a két rendszer harcát csupán ideológiai és po­litikai harcra korlátozni. Az ideológiai harc járjon együtt a katonai készülődés fokozásával is. Baudissin olyan politika mellett tör lándzsát, amely „nem hagy­na semmi kétséget” .afelől: a NATO kész hatalmas atomcsapást mérni a „keleti ellenfélre”. Az egykori fasiszta stratéga és mostani Bun- deswehr-tábornok óva int a nyugati országokban dívó két illúziótól: először is nem szabadd abban remény­kedni, hogy egy távol-keleti „nagy háború”, amelyről egyes pekingi vezetők ábrándoznak, „megkönnyíti” az imperialista államok helyzetét; másodszor senki se számítson árrá, hogy Nyugat-Európában új, nagy­erejű katonai csoportosulás alakulhat, amely ellen tudna állni mind a Szovjetuniónak, mind az Egyesült Államoknak. Baudissin ezeket az illúziókat indokolat­lannak tartja. Kína a legközelebbi évtizedben nem kockáztathat meg egy „nagy háborút”. A nyugat-euró­pai országok még tömörülésük esetén is messze el­maradnának katonailag a két „szuperhatalömtól”. Marad tehát a remény: a NATO megerősítése. Csakhogy a NATO ereje „hatékony elrettentő ténye­zővé” csak két feltétellel válik: ha e szövetségben szo­rosan összefonódnak a katonai és politikai szempon­tok, és fegyveres erői állandóan jelen vannak Nyugat- Európában. Végül a tábornoknak van még egy fontos javaslata: dolgozzanak ki „a szövetség minden tagjára nézve, kö­telező erejű, szigorú utasításokat” az atomfegyver be­vezetésére vonatkozólag, „különös tekintettel a har­cászati döntésekre”. IP”- tehát, csak úgy „mellesleg”, megoldja a nyugatnémet militaristákat foglalkoztató, egyik fő problémát, — hogyan juthatna hozza a Bun­deswehr az atomfegyverhez. FÓKUSZ immriGfmsssmmgfi így festenek hát a hetvenes évek a Bundeswehr kötelékébe tartozó futurológus elképzelése szerint. Prognózisának célja világos — meg kell indokolni a nyugatnémet reakció revansista igényeit. (Lityeraturnaja Gazeta) Részlet A. J. Gplovanov , légügyi főmarsail emlékirataitól. A főhadiszálláson, dolgoztam és asm egyszer meg­győződtem : ha Sztálin kételkedett valamiben, kereste rá a választ és ha olyan emberektől kapta meg a fe­leletet. akiknek adott a véleményére, akkor a kérdés nagyon hamar elintézést nyert. Később megtudtam, hogy Sz. K. Tyimosenko és G. K. Zsukov marsaitok sok elvtárs életében pozitív szerepet játszottak. De saj­nos, kevesen vállaltak ilyen szerepet. Emlékszem egy esetre, amikor Sztálin a törvénye­ket szigorúan betartva, kezességet vállalt egy piló­táért. A dolog a következőképpen történt: egy vadász- repülő érkezett a Kremlbe, a Legfelső Tanácshoz, hogy átvegye kitüntetését, a Szovjetunió Hősének csil­lagát. Megkapta a kitüntetést és már éjszaka volt, mi­kor emelkedett hangulatban hazafelé tartott. Egyszerre női kiáltás ütötte meg a fülét. A pilóta a bajban lévő nő segítségére sietett, s egy leány pillantott meg, mel­lette pedig egy férfit. A lány zokogva magyarázta, hogy az Ismeretlen férfi zaklatja. Az ügy tragikus vé­get ért: a pilóta lelőtte a férfit. Ott termett az őrség, a pilótát letartóztatták és a parancsnokságra kísérték. Az ügyről jelentést tettek Sztálinnak. Sztálin, miután az Ügy minden részletét tisztázta, megkérdezte, hogy a szovjet törvények értel­mében mit lehet tenni a pilótáért. Megmondták neki: a bírósági tárgyalásig csakis kezességet lehet vállalni érte. Sztálin kérvényt írt'a Legfelső Tánács Elnöksé­gének, hogy a bírósági tárgyalásig kezességet vállal­hasson a pilótáért. Kérését teljesítették, a pilótát sza­badlábra helyezték és közölték vele, hogy Sztálin elv­társ kezességet vállalt érte. A pilóta visszatért egyse­géhez, önfeláldozóan harcolt és egy légicsatában nem­sokára hősi halált halt. Sztálin még a háború nehéz éveiben is nagy fi­gyelmet tanúsított minden iránt, ami új, haladó és fontos volt. Egyik éjszaka felkeresett N. A. Bajku- zov, aki híradós és rádió-navigációs ügyekben helyet­tesem volt, s elmondta, hogy Akszel Ivanovics Berg szeretne találkozni velem, akinek sok fontos és érde­kes ötlete van. Mivel nálunk, a nagy hatótávolságú légierőknél a rádió-navigáció és a rádió-lokáció volt a repülőgépek vezetésének legfontosabb módja, kész­séggel találkoztam Akszel Ivanoviccsal. A. I. Berg abban az időben valamiféle mérnök-ellentengernagy, vagy mérnök-a!tengernagy volt. Sokáig beszélgettünk. A kérdések, amelyeket felvetett, állami fontosságúak voltak. Akkoriban szinte még egyáltalán nem volt rádió-lokációs iparunk. Elegendő ha elmondom, hogy az angol flotta hadihajóinak fedélzetén lokátorok mű­ködtek. ugyanakkor nekünk csak egészen ködös el­képzeléseink voltak erről. Pontosan ez volt a helyzet a légierőknél is. Rádió-lokációs berendezés nélkül pe­dig elképzelhetetlen volt az előrehaladás. Akszel Iva­novics átadott nekem egy vaskos iratcsomót, amelyet eredménytelenül küldözgettem mindenféle fórumnak. Az ipar e területének fejlesztésére vonatkozó elképze­lései rendkívül fontosak voltak. Jelentést tettem Sztálinnak A. I. Berg javaslatai­ról. és még ugyanazon a napon határozat született a lokáció és a rádió-navigáció kérdéseivel foglalkozó állami bizottság megalakításáról. A. I. Berget pedig e bizottság elnökhelyettesévé nevezték ki. ' _ . (Oktyabr.) Plaorsto „átnevelő iskolák" A pekingi sajtóban az utóbbi időben jó néhány cikk jelent meg -a „Május 7. iskolák” által elért si­kerekről. így nevezik Kínában azokat az „iskolákat”, amelyeket „átnevelés” céljából, Mao utasítására léte­sítettek. Hogy mit jelent ez az „átnevelés”, jól látha­tó magából a pekingi sajtóból. Ezek az „iskolák” lé­nyegében kényszermunkatáborok. Céljuk. hogy el­nyomják és kiirtsák Kína valóban forradalmi, inter­nacionalista erőit, A kínai sajtóban közölt tényekből megítélhető, kit, milyen céllal és milyen körülmények közt tartanak a „Május 7. iskolákban”. A legtöbb pártmunkást és gazdasági funkcióná- riust, akiket még a „kulturális forradalom” kezde­tén mozdítottak el, a maoisták által feloszlatott szerve­zetek alkalmazottait, akárcsak diákok és munkásfiata­lok millióit, „átnevelés” és örökös letelepedés céljából az ország leglakatlanabb és legtávolibb körzeteibe száműzték. Azokat a kommunistákat pedig, akik be­folyással rendelkeztek a nép körében, s ellenezték a „kulturális forradalmat”, különleges táborokban zár­ták el a külvilágtól. E táborokat Pekingben hivatalo­san „Május 7. iskolákénak nevezték el, mivel Mao Ce-tung négy évvel ezelőtt épp ezen a napon adta ki ez irányú, soron következő „fontos útmutatását”. Az első ilyen „iskolát” Hejlungcsiang tartomány „forradalmi bizottsága” hozta létre. Néhány hónapra rá az egész országot elborította e táborok hálózata. Lé­tesítőik közé tartoztak minisztériumok és tartományi, városi és járási „forradalmi bizottságok”. Például csak Tiencsin város szervezetei távoli vidékeken 20 ilyen „iskolát” hoztak létre, ahol 11 000 ember tartózkodik. A szénbányászati minisztérium által egy „Május 7. iskolába” küldött ezer emberből 590 mérnök és tech­nikus volt, a többi gazdasági vezető, pártmunkás és szakszervezeti funkcionárius. „Bűnük” az volt, hogy „rosszul ismerték Mao Ce-tung útmutatásait”. Van Guan-min mérnök, az ismert gátépítő szakember hely­telenítette a műszakiakkal való ésszerűtlen bánásmó­dot. Erre Őt magát küldték egy „Május 7. iskolába”, méghozzá kubikosnak. Igen jellemző ezen iskolák egy másik „növendé­kének”, Ven Jun-szinek a sorsa is. Tizenhét éves ko­ráig ez a szegény paraszt mások disznait legeltette, 1937-ben jelentkezett a kínai vörös hadseregbe és ki­válón harcolt. A felszabadulás után tanult, dolgozott, egy nagy tartomány szakszervezeti tanácsának elnök- helyettese lett Am a pekingi lapok szerint ezen a poszton „Liü Sao-csi kártékony eszméinek” hatása alá került, s egy szép napon valamelyik „Május 7. is­kolába” került. Itt újfent kezébe nyomták a kondás­ostort. A pekingi újságok állítása szerint elégedett sorsával, és most kijelenti: ostorával nemcsak legel­teti a kondát, de „állandóan csapkodja is önmagát, hogy Mao elnök nyomában járhasson”. A kínai sajtó hangsúlyozza: a „Május 7. iskolák” olyan helyeken létesülnek, ahol a „növendékeket” ne­héz testi munkára kell fogni, különösen zord viszo­nyok kö2ött. Csak ily módon, írta a Zsenmin Zsipao, „lehet átnevelni az embereket”, s hatékonyan küzdeni Liu Sao-csi ellenséges irányvonala ellen. Az átnevelés abban áll. hogy „megszabadítják az embereket a régi humán tudományok szellemi béklyói­tól” és egyáltalán annak az oktatási rendszernek ká­ros hatásától, amely a „kulturális forradalom előtt lé­tezett”, s amelyet most „burzsoá-revizlonistának” je­lentenek ki. (Pravda) Évii ja Cselebi Szekszárdról A török hódoltság alatt Szekszárd szandzsáksági székhely volt. A h'res török utazó, Evlija Cselebi 16G0—64 között erre járva így ír vár ősünkről: „A város mögött lévő halmokon és hegyeken mind... folytatása a vízsz. i., fü s;g 55. és 36. számú sorokban.-7 2 zs *7 s 3~ 7 0 9 40 44 42 43 44 45 t ___ ^ <5 •47 f 40 vm ■wfr? 20 24 22 23 24 H 25 2ó 27 23 WS£ 29 34 SÍilw í 32 36 34 35 '50 3T/ 30 39 •40 44 42 43 44 <45 40 47 4© ÖÖ «01 52 S3 54­55 Só ^•gj©7 se 59 60 62 63 <54 65­óó 67 60 LY 69 70 |*W71 • • 72 93 7<4 75 77 76 V? s 80 67 • ©2 . ©3 ssrsg S4­05 ©6­se> ©9 L I ' Vízszintes: 1. Az idézet első ré­sze. 16. A cselekvés előidézője és következménye (két &zó). 17. Tör­lesztőink. 18. Ételízesítő. 19. Ro­mán traktormárka. 21. Ázsiai or­szág. 22. Fordított mutatószó. '22. Hang nélküli test! 25. Arany­hős névjele. 26... carte. 28. Ellen­tétes kötőszó. 29. Gyere (költö- iesen). 30. Névelős ruhatisztító. 32. Rezultáns. 34. Italt fogyasztott. 3G. Pénz (jassznyelven). 37; Ten­ger az Indiai- és Csendes-óce­án között. 39. Mind (németül). ■if. Ritka férfinév. 42. Torbággyal egyesült község. 43. Az amerikai polgárháború szembenálló fele­inek egy'ke. 45. Visszavéd! 46. Szovjet kalapácsvető. 4S. Női név. 49. Asszonynév képző. 50. Kenőcs. 51. Arcjáték. 52. Gallium. 54. Rozi megzavarodott! 56. Ez a templom román stílusú műem­lék. 57. Piláf darab! 50. „Nyikor­gó kosárral...” (József A.) 60. Sziget az ír tengerben. 62. Re­petáié. 61. Becézett férfinév.: 65. Névelővel: közép-amerikai állam. 68. Idegen női név. 69. Kárpitos­ipari kellék. 71. Gyermekjáték. 72. Alávés! 73. VHK. 74. Zirc szé­lei! 76. patet... 77. . Római 49o. 73. Szilaj (vissza!) 79. Mmőségjelző. 80. Kelet angolul. 82. Kellene (vi­dékiesen) 84. Morse-.hang. .85. Földnélküli parasztot. 38. Rosszat kíván. Függőleges.: h. SZita, 2,. Tudá­lékos. 3. Becézett női név. 4. Kettőzve: J^éyerdáhl útleírásának címe. 5. Idegen női név, becéz­ve. 6. A mozgatás szerve. 7. Ide-' gén gáz! 8. Latin és. 9. Kiejtett mássalhangzó. 10. Lapos. 11. Kor­hol. 12. Muzsikával kapcsolatos. 13. AAAAA. 14. Visszaül! 15. Má­sok javára cselekszik. 20. Az eti­lén és propilén enne« a sornak a tagja. 24. Csjelekvö. .26. Moha­medán nép. 27* EJZak-ELióp* vá­ros. (csata színhelye volt). 29. Jolánka. 31. Fémnek szénnel al­kotott vegyülete. 32. Kiejtett be­tű. 33. Silbak. 35. Megnevezetlen ember társaságában. 36. Az idé­zet harmadik része. 37. USA-tag- állam. 38. Vicces története. 41. Létezel? 44. „...szőlő, hajlik a vessző”. 47. Magyar Távirati Iroda. 48. Jutalom. 53. Két szó: fundamentum és vagdailhús. 55. Az idézet második része. 57. Ze­neműveknek az eredetitől eltérő hangszerre írt. változatai. 59. Dal. 60. Air.... 61. Északatlanti Szö­vetség. 63. Túlzott módon szerét. 66. Pecsét helye. 67. Éjfélig tart. 70. Annál mélyebb helyre. 72. Juttatnám. 75. A sirályfélék csa­ládjába tartozó madár. 77. Befe­jeződött. 80. Meggyőződés. 81. Trombitahang. 82. Főzelékhövény. 83. ősi magyar férfinév. 06. Ö németül. 87. TK. 88. Rómái 1050.*'' 89. A Himfy írójának névjele. Beküldendő a vízszintes 1., a függőleges 5o. és 36. számú so­rok megfejtése 1970. augusztus 3-^n déli 12 óráig a szerkesztő­ség címére. A levelezőlapra kér­jük ráírni: „RejtX'ényJ A helyes megfejtést beküldők között öt darab könyvet sorso­lunk ki. Az 1970. július 12-i számban közölt számrejtvény megfejtése: „Látom a présházat már a hegyen, Szelíd varázslat esik meg velem, Lélekben fent vagyok, hűs lomb alól Szánom magam, ki itt lent kutyagol.” Könyvjutalmat nyertek: Baller Veronika. Paks Marx: tér 10. Erdei Józsefné. Tamási Bocskai u. 1. Lénárt Sándor. Szekszárd, Cserhát u. 22. Molnár " aszlópé, Tolna Deák F. u. 22. Zsrza Jó­zsef, Paks Világ u. 23. A könyveket postán küldjük el. (Jj fajta sajtolószerszám A tömeggyártás leggyakoribb megmunkáló eszközeivel, a sajtoló­szerszámokkal gyorsa » és nagy oontossággal készíthetők el a munkadarabok. Magának a szerszámnak a megtervezése, kialakítá­sa viszont hosszadalmas, kiváló zakmunkát igénylő feladat. Meg­történik, hogy az elkész tés végső ázásában, az edzésnél megreped a szerszám vagy egy morzsányi darabka kitörik az éléből (ez a veszély természetesen munka közben is fenyegeti a szerszámot), s az egészet el lehet dobni. Szovjet új'í-ók ötlete nyomán a bonyolult és drága szerszámo­kat osztott kivitelben készítik el (a képen látható lemezsajtoló zerszámot például 24 szektorra osztották fel). Igaz, hogy így va­sművel drágább le^z a szerszám, mivel az egyes szektorok illesz­kedését fsati igen pon.os megmunkálással lehet biztosítani, de megéri, mert meghibásodásnál csa k az érintett szektort kell ki­cserélni vagy újragyarlani, nem válik használhatailanna az egész szerszám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom