Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-24 / 172. szám
*’«'•»»4 *4* »»»♦&»»»*« »»»»»fr»»»»»»»»« < Szabó László—Sólyom József: Kémek a búvárhajón 2. Az Abwehrnek bele kellett tehát nyugodnia, hogy munkáját tulajdonképpen kompromittálták. Tény, hogy a náci hírszerzők annak idején egészen „amatőr” módon dolgoztak az Egyesült. Államokban, és Canarisnak később sem sikerült megtudnia, vajon az FBI emberei milyen mértékben épültek be a náci kémszervezetbe. A harmincas évek vége felé azonban Canaris értésére adta Hitlernek, hogy a német kémszolgálat tevékenységét megnehezítik, sőt megbénítják az ilyen, egyéni akciók. Canarisék számára a helyzet akkor vált tarthatatlanná, amikor Hitler utasította őket, hogy kezdjenek tárgyalni egy Rumrich nevű szudétanémettel, aki állítólag az Egyesült Államokban kitűnő kapcsolatokat tartott fenn az ottani náci párttal, s vonják be őt a hírszerző szolgálatba. Utólag kiderült, hogy ez a Rumrich kissé hóbortos, vagyis gyengeelméjű, s nyilván ennek tudták be az akcióit is, amelyekkel azonban óriási károkat okozott az Abwehrnek. Rumrich ugyanis a berlini központ tudta és beleegyezése nélkül rábeszélte az Abwehr egyik ügynökét, hogy kezdjenek együttes vállalkozásba, amelybe belevonják az USA hadseregének egyik tábornokát. Olyan tervet akartak végrehajtani, amely eleve nem kecsegtetett sok sikerrel: az USA hadseregének egyik tábornokát akarták meggyőzéssel, vagy rászedéssel arra kényszeríteni, hogy adja át nekik az USA hadseregének mozgósítási tervét. Kétségtelen, hogy Rumrich meg is szerezte a mozgósítási terv hivatalos másolatát és ennek birtokában hívta találkozásra a tábornokot egy vendéglőbe, ahelyett, hogy a tervet eljuttatta volna Berlinbe. A tábornok természetesen értesítette a történtekről az FBI-t és a nagyarányú nyomozás azonnal megindult. Rum- richot letartóztatták és ő rengeteg német kém nevét elárulta. Igen sokat őrizetbe vettek; köztük volt a Liberté nevű hajó egyik alkalmazottja is, aki az Abwehr egyik legfontosabb, legmegbízhatóbb futáraként működött New York és Hamburg között. Mindez pedig azért következhetett be, mert Hitler áldását adta ahhoz, hogy Rumrich és társai részt vegyenek a Canaris-féle hírszerző szolgálatban. Ez volt tehát az előzmény, amiért Hitler nem tudott válaszolni Canarisnak. De miért rendelte most magához a tengernagyot és helyettesét, s miért üvöltözött velük? Canaris is, Hitler is amerikai újságokból értesült arról, — négy hónappal a Pearl Harbor el. len intézett támadás után —, hogy súlyos csapás érte a náci katonai hírszerző szolgálatot az Egyesült Államokban. A New York-i és a többi amerikai nagyváros lapjai első oldalon, hatalmas címek alatt közölték, hogy az USÁ-ban szerteágazó náci kémhálózatot lepleztek le. Az FBI egyetlen éjszaka leforgása alatt összeszedte az Abwehr amerikai szervezetének tagjait. Lahou- sen lakonikus rövidséggel jegyezte be a naplójába: „Az Egyesült Államokból érkező jelentések szerint 31 ügynökünket tartóztatták le”. Az United Press és az Associated Press jelentéseiből is megtudhatták a berlini kémszolgálat főnökei a nagy „lebukást”, továbbá, hogy a kémszervezet felgöngyölítése „egy kétkulacsos német—amerikai kém besúgása alapján történt”. Az Abwehr amerikai hálózatának letartóztatásával tehát halálos csapás érte az amerikai náci kémszolgálatot. Érthető, ha a fasiszta Németország hatalmasai rendkívül kemény szavakkal illették Canarist és Lahousent, az eseményekért. Az Abwehr — szerintük — megbocsáthatatlan bűnt követett el a kémszolgálatok íratlan törvényei ellen: megengedte, hogy leleplezzék. Hitlerek számára azért is nagy csapás volt ez, mert az egyesült államokbeli német kémhálózat leleplezése következtében megszakadtak az amúgy is laza diplomáciai kapcsolatok Németország és Washington között. Az USA és a náci Németország közötti viszony 1941 nyarán már rendkívül feszült volt, csaknem robbanó. Roosevelt két éven át egyre növelte az Angliának nyújtott amerikai segélyt, mire a német nagykövetet visszahívták az USÁ- ból, s helyén csak ügyvivő maradt, aki csupán formális kapcsolatokat tartott fenn Hull-lal, az USA akkori külügyminiszterével. A nácik nem akarták tovább bővíteni a frontokat, és óvakodtak minden olyan lépéstől, amely egy esetleges amerikai—német háborúba torkollna. Pedig az amerikai csapatok már megszállták Izlandot és az Egyesült Államok hadiflottája feljött egészen az angol partokhoz. Mindezek hatására a náci Németország vezetői úgy határoztak, hogy semmi olyan nem tesznek, ami meggyorsíthatná az USA belépését a második világháborúba. így aztán érthető az az izgalom, vagy pánik, amit a német diplomácia köreiben az Abwehr egyesült államokbeli ügynökeinek letartóztatása keltett. Tulajdonképpen Canaris és Lahousen sem tudta, mi történt. Pedig olyan kémeket, ügynököket vetettek be az USÁ-ban, akikről rajtuk kívül úgyszólván alig tudott valaki. És most ennek az új szervezetnek az alapjait döntötte romba az FBI. m** A BONYHÁDI járási tanács e héten, szerdán megtartott ülésén hangzott el az a megállapítás, hogy a járás életének változásaiban a fejlődés eredményeiben ott van a fiatalok munkája. Manapság, amikor annyi a „fiatalszakértő’ és annyian szólnak hozzá a fiatalság problémáihoz, (legtöbbször elítélően) kaphatnának-e szebb elismerést a fiatalok, akik a termelésben, a tanulásban igyekeznek helytállni és nem is minden esetben a rokonszenv és bizalom légkörében? Úgy vélem, a tanácsülésen elhangzott elismerésnél nagyobb kitüntetés pillanatnyilag nincs. MINT TUDJUK. Bonyhá- don a cipőgyár foglalkoztatja a legtöbb munkáskezet. Az üzem összlétszámúból hatszáz főt is meghaladó a 30 éven aluliak száma, így a kollektívában a fiatalok szerepe mindig is jelentős volt, feltehető, hogy az is marad, kivált, ha munkájukkal derekasan részt vállalnak továbbra is gazdasági tervek teljesítéséből. Az /odaadó, szorgalmas munka jutalma ezután sem marad el. Ha arról van szó, a cipőgyárban, hogy kik legyenek az adható elismerések és jutalmak gazdái, a dicséretben, jutalomban részesülők 45—50 százaléka mindig fiatal. De a másik nagy ipari üzemben is a fiatalokat tartják a termel’s motoriának. Tízszer nyerte el a ZIM a büszke élüzem címet és ebben az eredményben bizony benne van az is, hogy a gyár dolgozóinak 70 százaléka 30 éven aluli. Ha azt vizsgáljuk, hogy az iparban foglalkoztatottak számaránya hogyan alakult, ezt állapíthatjuk meg: az üzemekben és kisipari termelőszövetkezetekben a dolgozók kétharmada fiatal. A termelőszövetkezetekben még nem ilyen kedvező a helyzet. Itt a tagság egyhetede 30 éven aluli, de az a 650 fiatal tsz-tag, aki ma a közös gazdaságokban dolgozik, szövetkezetét nem átmeneti munkahelynek tekinti. Sőt! Viszonylag sok fiatal visel a termelőszövetkezetekben vezetői tisztséget. Például, a mőcsé- nyi termelőszövetkezet vezetőinek kétharmada nem lépte még át a harmadik X-et. A termelőszövetkezetek pártszervezetei, és- a községi tanácsok évente foglalkoznak a fiatat lók helyzetének felmérésével, folyamatosan a fiatalok helyzetének javításával. Kisdorog kivételével majd minden községben biztosítottak a KISZ- alapszervezetek működéséhez szükséges helyiségek, s noha a jobb, korszerűbb berendezésekben van még mit pótolni, tenni, nincs szó otthontalan- ságról, arról, hogy a szervezeti élet helyiség hiányában folyik szét. Nem megnyugtató viszont, hogy (míg az iparban, ahol nagyobb hagyományai vannak a termelési versenyeknek az ifjúmunkások mind nagyobb munkasikereket hódítanak meg), a falusi fiatalok körében a versenymozgalom eddig nem tudott igazán kibontakozni. A SZOCIALISTA társadalom eszmevilága a legszervezettebben a tanulóifjúságra hat. Az ifjúsági mozgalom első osztályos kortól az érettségiig. a szakmunkás-bizonyítvány, vagy diploma megszerzéséig jelen van a tanulóifjúság életében; keretet, tartalmat ad az életüknek. A bonyhádi járásban hatezernél több az általános iskolákban tanulók száma. A tanulmányi átlag 3,5—3,7. Az általános is-' kola 8 osztályát tizennégy éves korig a tanulók 85 százaléka végzi el, az ez évben végzettek közül a hatszázhuszonha- tan jelentkeztek továbbtanulásra. Háromszázkilencven- négyen szakmunkásképzőbe iratkoztak be. Figyelmet érdemlő jelenség, hogy a szakmunkásképzést mind több fiú választja, mert például gimnáziumi tanulmányokra mindössze csak huszonkét fiú vállalkozott. A középiskolák iránti érdeklődés csökkenése a későbbiekre szólóan azt jósolja, hogy kevés lesz a felsőfokú végzettséggel rendelkező férfi, ha csak nem foglalkoznak az erre hivatottak megfelelő módon a fiúk beiskolázásával. Itt kell arról is szólni, hogy még mindig magas a továbbtanulni nem szándékozók száma. Az idén: 164 és kettő kivételével mind fizikai dolgozók gyermekei, ötven százalékban leányok. Ha mindehhez még hozzáfűzzük, hogy nők számára még ma is kevés a községekben biztosítható munkaalkalom, a eoná semmiképpen sem becsülhető le. A középiskolások száma négyszázötven. A zöm, szorgalmasan tanul, felelősséggel készül élethivatása a. Főiskolákra, egyetemekre körülbelül a végzősök kétharmada jelentkezett. ÉS MOST NÉZZÜK meg. hogy a termelésben, tanulásban elfoglalt hely tennivalóinak ellátása után milyenek a szabad idő eltöltésének, a közművelődésnek, szórakozásnak a lehetőségei? Elsőként a művelődési otthonokról... a járás kulturotthonai közül megfelel az igényeknek 7, részben korszerűsített 10, korszerűtlen, elavult 11. Ezek a számok fölöslegessé teszik a szószaporítást. Folyamatos cserére lenne szükség, mert ha figyelembe vesszük, hogy a művelődési létesítmények évi átlagos támogatása 9 ezer forint, akkor világos, hogy beszerzésre már nem sok pénz jut. Hogy a körülmények ellenére évről évre eredményes az a munka, amit a fiatalok a különféle művészeti csoportokban, vetélkedőkön,- a szakköri életben végeznek és társadalmi ünnepeken bizonyítanak. Mindez arra vall, hogy a sok jó energia, megfelelő lekötéséhez, társadalmi hasznosításához meg kell teremteni fokozatosan a tárgyi adottságokat, hiszen nem csak az ember hat a környezetre, a környezet is visszahat az emberre. SZÁMOS MÁS, említésre érdemes dolog elhagyása árán is szólnunk kell arról a kedvező változásról, hogy a bonyhádi járásban igen sok községi tanács adott több ezer forintos támogatást a KISZ- szervezeteknek fejlesztési alao- . jából. A fiatalok a kapott támogatást a szükségesnek megfelelően használták föl és különböző felszereléseket, berendezéseket szereztek be. Több KISZ-szervezet vállalt védnökséget szülőhelyének községi fejlesztési létesítményei felett és ez a kezdet már bíztató: a községek ifjúkommunistái nemcsak élvezői kívánnak lenni a fejlődés eredményeinek, hanem kimunkálói, így később jobfc* megbecsülőbb tulajdonosai is» Igaztalannak látszik, hogy nem beszélünk az ipari üzemekben dolgozó fiatalok vagy az iskolás fiatalok szervezeti életének feltételeiről. Az ok: itt kevesebb a probléma, nagyobb a szervezettség. Ma, akár jelszavunk Is lehetne hogy figyelmünk forduljon a falusi, termelőszövetkezeti KISZ-szervezetek felé. Már csak azért is jelszavunk lehetne ez, mert a KlSZ-szer- vezetek nem mindenütt lépnek fel a nagyobb megbecsülés kivívásának igényével! Sokszor fordul elő, hogy az ifjúsági mozgalom helyi vezetői a meghívások ellenére sem vesznek részt a fiatalok érdekeit érintő' tanácskozásokon. Ugyanígy előfordul az is, hogy a termelőszövetkezet nem kezeli rangjának megfelelően a KISZ-szervezetet, lehetőségeihez mérten sem támogatja a fiatalokat. A szemléletmódban fellelhető hibákkal inkább előbb keik ‘mint utóbb, fölvenni a harcot, mert nagyon egyértelmű az MSZMP Központi Bizottságának 1970. évi februári állásfoglalása, amely az ifjúság szocialista szellemű nevelését össztársadalmi feladatnak jelöli meg E feladat megvalósítása az elkövetkező évek elsőrendű tennivalója!- óa — Fiatalok a Bonyhádi Cipőgyár új üzemrészében. Fiatalok az üzemben — mezőgazdaságban — iskolapadban
