Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-24 / 172. szám

*’«'•»»4 *4* »»»♦&»»»*« »»»»»fr»»»»»»»»« < Szabó László—Sólyom József: Kémek a búvárhajón 2. Az Abwehrnek bele kellett tehát nyugodnia, hogy munkáját tulajdonképpen kompromittálták. Tény, hogy a náci hírszerzők annak idején egészen „amatőr” módon dolgoztak az Egyesült. Álla­mokban, és Canarisnak később sem sikerült meg­tudnia, vajon az FBI emberei milyen mértékben épültek be a náci kémszervezetbe. A harmincas évek vége felé azonban Canaris értésére adta Hitlernek, hogy a német kémszolgálat tevékeny­ségét megnehezítik, sőt megbénítják az ilyen, egyéni akciók. Canarisék számára a helyzet ak­kor vált tarthatatlanná, amikor Hitler utasította őket, hogy kezdjenek tárgyalni egy Rumrich ne­vű szudétanémettel, aki állítólag az Egyesült Ál­lamokban kitűnő kapcsolatokat tartott fenn az ottani náci párttal, s vonják be őt a hírszerző szolgálatba. Utólag kiderült, hogy ez a Rumrich kissé hóbortos, vagyis gyengeelméjű, s nyilván ennek tudták be az akcióit is, amelyekkel azon­ban óriási károkat okozott az Abwehrnek. Rum­rich ugyanis a berlini központ tudta és bele­egyezése nélkül rábeszélte az Abwehr egyik ügy­nökét, hogy kezdjenek együttes vállalkozásba, amelybe belevonják az USA hadseregének egyik tábornokát. Olyan tervet akartak végrehajtani, amely eleve nem kecsegtetett sok sikerrel: az USA hadseregének egyik tábornokát akarták meggyőzéssel, vagy rászedéssel arra kényszerí­teni, hogy adja át nekik az USA hadseregének mozgósítási tervét. Kétségtelen, hogy Rumrich meg is szerezte a mozgósítási terv hivatalos má­solatát és ennek birtokában hívta találkozásra a tábornokot egy vendéglőbe, ahelyett, hogy a ter­vet eljuttatta volna Berlinbe. A tábornok termé­szetesen értesítette a történtekről az FBI-t és a nagyarányú nyomozás azonnal megindult. Rum- richot letartóztatták és ő rengeteg német kém nevét elárulta. Igen sokat őrizetbe vettek; köz­tük volt a Liberté nevű hajó egyik alkalmazottja is, aki az Abwehr egyik legfontosabb, legmegbíz­hatóbb futáraként működött New York és Ham­burg között. Mindez pedig azért következhetett be, mert Hitler áldását adta ahhoz, hogy Rum­rich és társai részt vegyenek a Canaris-féle hír­szerző szolgálatban. Ez volt tehát az előzmény, amiért Hitler nem tudott válaszolni Canarisnak. De miért rendelte most magához a tengernagyot és he­lyettesét, s miért üvöltözött velük? Canaris is, Hitler is amerikai újságokból ér­tesült arról, — négy hónappal a Pearl Harbor el. len intézett támadás után —, hogy súlyos csa­pás érte a náci katonai hírszerző szolgálatot az Egyesült Államokban. A New York-i és a többi amerikai nagyváros lapjai első oldalon, hatalmas címek alatt közölték, hogy az USÁ-ban szerte­ágazó náci kémhálózatot lepleztek le. Az FBI egyetlen éjszaka leforgása alatt összeszedte az Abwehr amerikai szervezetének tagjait. Lahou- sen lakonikus rövidséggel jegyezte be a napló­jába: „Az Egyesült Államokból érkező jelenté­sek szerint 31 ügynökünket tartóztatták le”. Az United Press és az Associated Press je­lentéseiből is megtudhatták a berlini kémszol­gálat főnökei a nagy „lebukást”, továbbá, hogy a kémszervezet felgöngyölítése „egy kétkulacsos német—amerikai kém besúgása alapján történt”. Az Abwehr amerikai hálózatának letartóztatásá­val tehát halálos csapás érte az amerikai náci kémszolgálatot. Érthető, ha a fasiszta Német­ország hatalmasai rendkívül kemény szavakkal illették Canarist és Lahousent, az eseményekért. Az Abwehr — szerintük — megbocsáthatatlan bűnt követett el a kémszolgálatok íratlan törvé­nyei ellen: megengedte, hogy leleplezzék. Hitle­rek számára azért is nagy csapás volt ez, mert az egyesült államokbeli német kémhálózat le­leplezése következtében megszakadtak az amúgy is laza diplomáciai kapcsolatok Németország és Washington között. Az USA és a náci Németország közötti vi­szony 1941 nyarán már rendkívül feszült volt, csaknem robbanó. Roosevelt két éven át egyre növelte az Angliának nyújtott amerikai segélyt, mire a német nagykövetet visszahívták az USÁ- ból, s helyén csak ügyvivő maradt, aki csupán formális kapcsolatokat tartott fenn Hull-lal, az USA akkori külügyminiszterével. A nácik nem akarták tovább bővíteni a frontokat, és óvakod­tak minden olyan lépéstől, amely egy esetleges amerikai—német háborúba torkollna. Pedig az amerikai csapatok már megszállták Izlandot és az Egyesült Államok hadiflottája feljött egészen az angol partokhoz. Mindezek hatására a náci Németország vezetői úgy határoztak, hogy semmi olyan nem tesznek, ami meggyorsíthatná az USA belépését a második világháborúba. így aztán érthető az az izgalom, vagy pánik, amit a német diplomácia köreiben az Abwehr egyesült államokbeli ügynökeinek letartóztatá­sa keltett. Tulajdonképpen Canaris és Lahousen sem tudta, mi történt. Pedig olyan kémeket, ügynökö­ket vetettek be az USÁ-ban, akikről rajtuk kívül úgyszólván alig tudott valaki. És most ennek az új szervezetnek az alapjait döntötte romba az FBI. m** A BONYHÁDI járási tanács e héten, szerdán megtartott ülésén hangzott el az a meg­állapítás, hogy a járás életé­nek változásaiban a fejlődés eredményeiben ott van a fia­talok munkája. Manapság, amikor annyi a „fiatalszak­értő’ és annyian szólnak hoz­zá a fiatalság problémáihoz, (legtöbbször elítélően) kaphat­nának-e szebb elismerést a fiatalok, akik a termelésben, a tanulásban igyekeznek helyt­állni és nem is minden eset­ben a rokonszenv és bizalom légkörében? Úgy vélem, a ta­nácsülésen elhangzott elisme­résnél nagyobb kitüntetés pil­lanatnyilag nincs. MINT TUDJUK. Bonyhá- don a cipőgyár foglalkoztat­ja a legtöbb munkáskezet. Az üzem összlétszámúból hatszáz főt is meghaladó a 30 éven aluliak száma, így a kollek­tívában a fiatalok szerepe mindig is jelentős volt, fel­tehető, hogy az is marad, ki­vált, ha munkájukkal dere­kasan részt vállalnak tovább­ra is gazdasági tervek teljesí­téséből. Az /odaadó, szorgal­mas munka jutalma ezután sem marad el. Ha arról van szó, a cipőgyárban, hogy kik legyenek az adható elismeré­sek és jutalmak gazdái, a di­cséretben, jutalomban része­sülők 45—50 százaléka min­dig fiatal. De a másik nagy ipari üzemben is a fiatalokat tartják a termel’s motoriá­nak. Tízszer nyerte el a ZIM a büszke élüzem címet és eb­ben az eredményben bizony benne van az is, hogy a gyár dolgozóinak 70 százaléka 30 éven aluli. Ha azt vizsgáljuk, hogy az iparban foglalkozta­tottak számaránya hogyan alakult, ezt állapíthatjuk meg: az üzemekben és kisipari ter­melőszövetkezetekben a dol­gozók kétharmada fiatal. A termelőszövetkezetekben még nem ilyen kedvező a helyzet. Itt a tagság egyhetede 30 éven aluli, de az a 650 fiatal tsz-tag, aki ma a közös gaz­daságokban dolgozik, szövet­kezetét nem átmeneti mun­kahelynek tekinti. Sőt! Vi­szonylag sok fiatal visel a ter­melőszövetkezetekben vezetői tisztséget. Például, a mőcsé- nyi termelőszövetkezet veze­tőinek kétharmada nem lépte még át a harmadik X-et. A termelőszövetkezetek pártszer­vezetei, és- a községi tanácsok évente foglalkoznak a fiatat lók helyzetének felmérésével, folyamatosan a fiatalok hely­zetének javításával. Kisdorog kivételével majd minden köz­ségben biztosítottak a KISZ- alapszervezetek működéséhez szükséges helyiségek, s noha a jobb, korszerűbb berendezé­sekben van még mit pótolni, tenni, nincs szó otthontalan- ságról, arról, hogy a szerve­zeti élet helyiség hiányában folyik szét. Nem megnyugta­tó viszont, hogy (míg az ipar­ban, ahol nagyobb hagyomá­nyai vannak a termelési ver­senyeknek az ifjúmunkások mind nagyobb munkasikereket hódítanak meg), a falusi fia­talok körében a verseny­mozgalom eddig nem tudott igazán kibontakozni. A SZOCIALISTA társada­lom eszmevilága a legszerve­zettebben a tanulóifjúságra hat. Az ifjúsági mozgalom el­ső osztályos kortól az érettsé­giig. a szakmunkás-bizonyít­vány, vagy diploma megszer­zéséig jelen van a tanulóif­júság életében; keretet, tartal­mat ad az életüknek. A bony­hádi járásban hatezernél több az általános iskolákban tanu­lók száma. A tanulmányi át­lag 3,5—3,7. Az általános is-' kola 8 osztályát tizennégy éves korig a tanulók 85 százaléka végzi el, az ez évben végzet­tek közül a hatszázhuszonha- tan jelentkeztek továbbtanu­lásra. Háromszázkilencven- négyen szakmunkásképzőbe iratkoztak be. Figyelmet ér­demlő jelenség, hogy a szak­munkásképzést mind több fiú választja, mert például gim­náziumi tanulmányokra mindössze csak huszonkét fiú vállalkozott. A középiskolák iránti érdeklődés csökkenése a későbbiekre szólóan azt jó­solja, hogy kevés lesz a fel­sőfokú végzettséggel rendel­kező férfi, ha csak nem fog­lalkoznak az erre hivatottak megfelelő módon a fiúk beis­kolázásával. Itt kell arról is szólni, hogy még mindig magas a továbbtanulni nem szándéko­zók száma. Az idén: 164 és kettő kivételével mind fizi­kai dolgozók gyermekei, öt­ven százalékban leányok. Ha mindehhez még hozzáfűzzük, hogy nők számára még ma is kevés a községekben bizto­sítható munkaalkalom, a eoná semmiképpen sem becsülhető le. A középiskolások száma négyszázötven. A zöm, szor­galmasan tanul, felelősséggel készül élethivatása a. Főisko­lákra, egyetemekre körül­belül a végzősök kétharmada jelentkezett. ÉS MOST NÉZZÜK meg. hogy a termelésben, tanulás­ban elfoglalt hely tennivaló­inak ellátása után milyenek a szabad idő eltöltésének, a közművelődésnek, szórakozás­nak a lehetőségei? Elsőként a művelődési otthonokról... a járás kulturotthonai közül megfelel az igényeknek 7, rész­ben korszerűsített 10, korsze­rűtlen, elavult 11. Ezek a számok fölöslegessé teszik a szószaporítást. Folyamatos cse­rére lenne szükség, mert ha figyelembe vesszük, hogy a művelődési létesítmények évi átlagos támogatása 9 ezer fo­rint, akkor világos, hogy be­szerzésre már nem sok pénz jut. Hogy a körülmények el­lenére évről évre eredményes az a munka, amit a fiatalok a különféle művészeti cso­portokban, vetélkedőkön,- a szakköri életben végeznek és társadalmi ünnepeken bizo­nyítanak. Mindez arra vall, hogy a sok jó energia, meg­felelő lekötéséhez, társadalmi hasznosításához meg kell te­remteni fokozatosan a tárgyi adottságokat, hiszen nem csak az ember hat a környezetre, a környezet is visszahat az emberre. SZÁMOS MÁS, említésre érdemes dolog elhagyása árán is szólnunk kell arról a ked­vező változásról, hogy a bonyhádi járásban igen sok községi tanács adott több ezer forintos támogatást a KISZ- szervezeteknek fejlesztési alao- . jából. A fiatalok a kapott tá­mogatást a szükségesnek megfelelően használták föl és különböző felszereléseket, be­rendezéseket szereztek be. Több KISZ-szervezet vállalt védnökséget szülőhelyének községi fejlesztési létesítmé­nyei felett és ez a kezdet már bíztató: a községek ifjú­kommunistái nemcsak élvezői kívánnak lenni a fejlődés eredményeinek, hanem ki­munkálói, így később jobfc* megbecsülőbb tulajdonosai is» Igaztalannak látszik, hogy nem beszélünk az ipari üzemekben dolgozó fiatalok vagy az is­kolás fiatalok szervezeti éle­tének feltételeiről. Az ok: itt kevesebb a probléma, na­gyobb a szervezettség. Ma, akár jelszavunk Is lehetne hogy figyelmünk forduljon a falusi, termelőszövetkezeti KISZ-szervezetek felé. Már csak azért is jelszavunk le­hetne ez, mert a KlSZ-szer- vezetek nem mindenütt lép­nek fel a nagyobb megbe­csülés kivívásának igényével! Sokszor fordul elő, hogy az ifjúsági mozgalom helyi ve­zetői a meghívások ellenére sem vesznek részt a fiatalok érdekeit érintő' tanácskozáso­kon. Ugyanígy előfordul az is, hogy a termelőszövetkezet nem kezeli rangjának meg­felelően a KISZ-szervezetet, lehetőségeihez mérten sem tá­mogatja a fiatalokat. A szemléletmódban fellelhető hi­bákkal inkább előbb keik ‘mint utóbb, fölvenni a har­cot, mert nagyon egyértelmű az MSZMP Központi Bizott­ságának 1970. évi februári ál­lásfoglalása, amely az ifjúság szocialista szellemű nevelését össztársadalmi feladatnak je­löli meg E feladat megvaló­sítása az elkövetkező évek elsőrendű tennivalója!- óa — Fiatalok a Bonyhádi Cipőgyár új üzemrészében. Fiatalok az üzemben — mezőgazdaságban — iskolapadban

Next

/
Oldalképek
Tartalom