Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-23 / 171. szám
Mit mond a ^ ? A munkakönyvi bejegyzésekről A munkaügyi viták tapasztalatai arra utalnak, miszerint a munkáltató és a távozó munkavállaló között mintegy egyezkedés tárgyát képezi, hogy a távozó dolgozó munkakönyvébe a munkaviszony megszűnésével kapcsolatban milyen bejegyzés kerüljön. Esetenként tapasztalható az is, hogy a munkáltatók — nyilván rosszul értelmezett humanizmusból — a hátrányosabb következményekkel nem járó bejegyzést eszközük akkor is, amikor erre nem volna lehetőség, más esetekben olyan bejegyzést írnak a munkakönyvbe, amilyet a jogszabály nem enged meg. A 12/1967. (X. 20.) Mü. M. sz. r. kimondja: „A munkakönyv a dolgozó munkaviszonyának nyilvántartására szolgáló közokirat. Ebbe csak olyan adatokat szabad bevezetni, amelyet a jogszabály kifejezetten megenged.” A 17/1968. Korm. sz. r. 75. §-a pedig 3000 forintig terjedő pénzbírsággal rendeli sújtani azt a munkáltatót, aki „a munkakönyvét és a jogszabályban előírt igazolásokat a munkaviszony megszűnésekor nem, illetőleg késve, hiányos vagy valótlan tartalommal adja ki.” A távozó dolgozó munkakönyvének „a munkaviszony megszűnésének módja” rovatába — az alább említett kivételektől eltekintve — minden esetben a „munkaviszony megszűnt” bejegyzést kell beírni. „Áthelyezve” bejegyzést kell beírni, ha a dolgozót más vállalathoz helyezik át, vagy ha a felmentett dolgozót más munkakörbe, vagy más munkahelyre nevezik ki. Ha a dolgozó felmondás nélkül kilép, vagy az előírt felmondási időt a vállalat beleegyezése nélkül nem tölti ki, továbbá, ha a dolgozó munkaviszonyának , megszüntetésére fegyelmi elbocsátás, vagy bírói ítélet folytán kerül sor, minden esetben „kilépett” szöveget kell a munkakönyvbe bejegyezni. . A munkakönyvbe bevezetett adatokat csak az adatok bejegyzéséle jogosult szerv és ez is csak abban az esetben javíthatja ki, ha elírás történt, ha az adatok nem felelnek meg a tényleges helyzetnek, valamint ha a munkaügyi döntőbizottság, bíróság, felügyeleti szerv határozata ezt szükségessé teszi. A fentiektől való eltérés — ha az a közokirat-hamisítás bűntettét nem valósítja meg — mint árra utaltunk, 3000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható szabálysértést képez. Dr. DEÄK KONRÄD A tanács és a lakosság kapcsolata I fogy észen — Még egyszer nem kezdenék ilyesmibe, mint ennek a tűzoltószertárnak az építése. Legalábbis nagyon megfontolnám, — mondja Trick Ferenc, a hőgyészi tanács vb-elnöke. — Sok mindenben nagy az előrehaladás Hőgyészen. A tanács és a lakosság kapcsolata mégsem megfelelő — így, Juhász József, a Bonyhádi Járási Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke. — Hosszú ideig vajúdott a tűzoltószertár építése. Nem volt egyetértés a vb-ben sem. Sokat vitatkoztunk, — így Szabó János tsz-elnök, aki vb-tag is. — Én úgy látom, hogy a fontossági sorrendet nem tartják be, — mondja Farkas János iskolaigazgató. Egy névtelen levelet írtak a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságnak. A levélírónak sok mindenben igaza volt. A névtelenség mögé rejtőzni azonban nem becsületes dolog. Dehát mi is van Hőgyészen? O őgyészen ebben az év- ben 1891 négyzetméter gyalogjárdát építettek és 1320 méterrel hosszabbították meg a vízvezeték-hálózatot. Átadás előtt áll a községi könyvtár rendbe szedett épülete. És megkezdték a tűzoltószertár építését. — A járdaépítést tovább folytatjuk, s vízvezeték is csupán 2—300 méteres szakaszon hiányzik a községben. A lakosság sok társadalmi munkát végzett. Ennek értéke június 30-ig 362 ezer forint. A járdaépítéshez 800 ezer forint bankhitelt igényeltünk, amit négy év alatt kell visszafizetnünk. Ezt az összeget nem fogjuk teljes mértékben felhasználni — mondja Trick Ferenc. — A tűzoltószertár építéséhez hogyan kezdtek hozzá? — Évek óta vajúdó probléma. Először 1968-ban foglalkoztunk az üggyel. Az építkezést csak idén tudtuk megkezdeni. A megyénél mondták, hogy lássunk hozzá, azután majd kerül pénz a befejezésre is. A „vajúdásnak” nem sok nyoma maradt a tanácsülési és a vb-ülési jegyzőkönyvekben. — Pedig sok vita volt, hogy beleegyezzen-e a testület az építkezésbe, vagy sem — mondja Szabó János tsz-elnök vb-tag. — Azután úgy döntöttünk, hogy mivel csak százezer forintjába kerül a községnek, hát fogjanak hozzá. — Vita, az volt az ügy körül, de mivel — mondja egy másik beszélgetés résztvevője — a községnek csak 150 ezer forintot kell adnia, a végén megszavaztuk. — Mennyibe kerül hát a tűzoltószertár építése? — A három évvel ezelőtti költségvetés szerint — tájékoztat Trick Ferenc — 500 ezer forint kellett volna az építkezéshez. Ebből 100 ezret vállalt a járási tanács, 160 ezret a megyei és az országos tűzrendészeti parancsnokság. A hiányzó többit, 240 ezret, vállalta a község. Azóta a költségek bizony nagyon megemelkedtek. A jelenlegi számítások szerint úgy 900 ezerbe, egymillió forintba fog kerülni. A község több pénzt nem ad. Majd segít még a járás, meg a megye is. — A járás még segít jövőre, .de legfeljebb 100 ezer forinttal — mondja Juhász József. — Az igaz, ha már az építkezés megkezdődött, valahogy be is lesz fejezve. Az is igaz, hogy az új tűzoltószertárra szükség van Hőgyészen. Mi, járási vb-vezetők azonban vitatkoztunk azon, hogy szükség van-e ilyen magas összeget felemésztő beruházásra. És ha olcsóbb építkezésre nincs mód, akkor, a fontossági sorrend vajon azt diktálta, hogy ehhez fogjanak? Vajon a lakosság érdeke leginkább ehhez a beruházáshoz fűződött? Nem akadt volna sürgősebb tennivaló? O őgyész, a bonyhádi já- rás egyik legszebb és legrendezettebb községe. Legalábbis így látja az átutazó, aki csupán a főútvonalon megy végig. — Az iskola végtelenül rossz állapotban van. Esős időszakban vödröket rakosgatunk a beázások alá. Nem kapok embert a javításra — mondja Farkas János. — Nem vállalkozik senki arra, hogy ahhoz a roppant rozoga tető- szerkezethez hozzányúljon. De az egész épület felújítása nagyon fontos volna. — Az iskola rendbehozása több millióba kerülne, arra a községnek nincsen pénze — így a hőgyészi vb-elnök. — A járási tanács — szól közbe Juhász József — annyi pénzt ad, amennyit a község is áldoz. Helyi hozzájárulás nélkül az iskola rendbe szedése nem fog menni. rT'rick Ferenc tisztakezű, energikus, erős alkatú ember. Amit elhatároz, azt véghez is viszi. Talán — amennyiben erénye ez, any- nyiban a hibája is. Nehezen fogadja meg mások tanácsát. Mindent azonnal személyes sértésszámba vesz. Legalábbis ezt beszélik róla a községben. Annyi bizonyos, hogy egy község életében mi a fontos és mi az a beruházás, építkezés, felújítás, amely még várhat, azt nagyon nehéz eldönteni. Ez a nehéz feladat pedig nem csupán egy emberre, hanem az adott helység tanácsára, végrehajtó bizottságára vár. A hőgyészi tanács és a végrehajtó bizottság pedig legtöbb esetben egyhangúan szavaz. (így volt ez például a tűzoltószertár esetében is.) A tanácsnak pedig, ha kell, bizonyos esetekben a vb- elnökkel szemben is a lakosság akaratát kell érvényesítenie. S ha ez sikerülni fog, akkor a tanács és a lakosság kapcsolata Hőgyészen is, mint annyi más községben, megfelelő lesz. MÉRY ÉVA A rendőrség a Dunán A könnyelműség az idén is már több halálos áldozatot követelt a Dunán. A vízi rendőrök állandóan ellenőrzik a hajókat, csónakokat, figyelmeztetik a tilosban fürdőzőket és ha szükséges, eljárást indítanak ellenük. Képünkön: kiemelik a Dunából a tilosban fürdőző fiatalembert. Milliók gyermekgondozási segélyre Az 1967. január 1-én életbe lépett 3/1967, majd az ezt kiegészítő 5 1969. számú kormányrendelet tette lehetővé azt, hogy az anyák gyermekük hároméves életkoráig otthon maradjanak, gondozzák gyermekeiket. A Bonyhádi Cipőgyár nem nagy üzem. Igaz, hogy a hatalmas arányú korszerűsítés sokat változtatott a korábbi állapotokon, a beinvesztált 42 millió forint nyomai mindenütt megtalálhatók, akár az épületekben, akár a szociális létesítményekben. A gyermek- gondozási segély azonban közvetlenül segítette az anyákat. Eddig 185 nődolgozó vette igénybe a segélyt. Néhányan ugyan már visszatértek munkahelyükre, de többen vannak már olyanok is, akik a második gyermek után. kapják a segélyt, sőt két gyermek után egyszerre. Az 1967 óta kifizetett, közel négymillió forint ékesszóló bizonyítéka annak, hogy társadalmunkban semmi sem sok, ha a családvédelemről van szó. A legutóbbi hónapban 76 ezer forint került kifizetésre. Itt kell megemlíteni azt is, hogy a vállalatunk által fenn- tartot|t napközi otthonban 60 gyermeknek van biztosítva az ellátása, a nevelése és gondozása. A segélyt igénybe vevő anyák elégedettek, s nagyon áldásosnak tartják a kormány intézkedését. A segély bevezetése óta nem egy család vállalkozik több gyermek felnevelésére, mint a rendelet megjelenése előtt. A családfő keresete, a két gyermek után igénybe vett gyermekgondozási segély és családi pótlék komoly anyagi alap ahhoz, hogy a fiatalok bátrabban gondoljanak családalapításra. Horváth József, Bonyhád Traktor rendszámtábla nélkül Szekszárdim a Czéh-testvérek — István, Ferenc, József — az egyik állami gazdaságtól megvásároltak egy kiselejtezett traktort. A traktor UE—28-as típusú és magyar gyártmányú. Az egyik vállalattól pedig ugyancsak kiselejtezett pótkocsit vásároltak hozzá. A traktor pótkocsi vontatására és különböző mezőgazdasági munkák végzésére alkalmas. Azzal a céllal verték magukat ilyen költségbe, hogy könnyebben tudják végezni a háztáji munkájukat. Mindhárman tsz-tagok, a Béri Balogh Ádám Tsz tagjai, és mivel meglehetősen nagy traktoros múlt is van mögöttük, úgy vélték, hogy majd saját maguk helyrehozzák a kiselejtezett erőgépet illetve pótkocsit. Az ilyesmihez nem kell ugyan a termelőszövetkezet engedélye, de ők azért megbeszélték az egész vásárlási ügyet a tsz-elnökkel, Heimann Ferenccel. A tsz-elnök mindezt örömmel vette, ami érthető, mert ezzel csökken a tsz fuvargondja, kevesebben zaklatják háztáji fuvarért, s e változás nem a háztáji háttérbe szorításával, hanem éppen a fejlesztésével jár majd együtt. De természetesen azzal is megtoldotta véleményét, hogy ez az egész traktorhistória semmiképpen se menjen a közös munka rovására. És kikötötte, hogy a magántraktorral nem mehetnek be a tsz szerelőműhelyébe, mert az sok félreértésre adhatna okot. Nem úgy ismerte ugyan a Czéh-testvéreket, hogy ilyenre figyelmeztetni kell őket, dehát jobb kellő időben tiszta vizet önteni a pohárba. A Czéh-testvérek annak rendje és módja szerint intéztek mindent. Még a vásárlás élőit megkérték a szükséges vásárlási engedélyt a KPM Autófelügyeletétől. Azt meg is kapták a múlt év első felében, s végeredményben annak alapján bonyolították le a vételt. Utána kellőképpen kijavították a traktort is, pótkocsit is, s azokat illetékes műszaki szakemberekkel felülvizsgáltatták: mivel mindent rendben találtak, írásba foglalták: „Az UE— 28 típusú 2Ö*>SG,'038 alvázszámú vontató az általános műszaki követelményeknek megfelel, a közlekedésbiztonsági követelményeknek megfelel.” Ugyanezt állapították meg a pótkocsiról is. Végül is nem volt más hátra, mint a forgalmi engedély, illetve rendszámtábla megadása. Meg is telték a szükséges lépéseket, az egész ügy azonban itt elakadt. Mentek fühöz-fához, forgalmi engedélyt azonban máig sem kaptak. Sem véglegeset, sem ideiglenesei. Végül magának a közlekedés- és postaügyi miniszternek írtak levelet. Ez év tavaszán. Innen is elutasító választ kaptak, íme a levélből egy részlet: „A KPM Autófelügyelet helyesen járt cl akkor, amikor önnek 1969. I. félévében 249.9 1969. sz. alatt a kérelmében szereplő UE tip- i • ikíor és a hozzá kapcsolható 3 »oiinás pótkocsi vásárlását engedélyezte. Időközben 1969. júniusában megjelent a 17 1968. Korm. sz. rendelet végrehajtásáról szóló 4 1969. KPM sz. utasítás, amely alapján magánszemélyek közületi szervtől gépjármüvet csak egy később megjelenő rendelet alapján szabályozott feltételek szerint vásárolhatnak (személy géokocsi és motorkerékpár kivételével). így a vásárlás engedélyezése ellenére sem tudta az Autófel ügyelőt a traktor és pótkocsira vonatkozó hatósági vizsgáztatási engedélyt megadni.” Mindenképpen ellentmondásos az indoklás. A logikus nyilván az lett volna, hogy mivel már folyamatban volt az ügy, és az első fázisban engedélyezlek, ennek szellemében intézzék tovább. Ha másképpen nem, ideiglenes forgalmi engedéllyel áthidalható lett volna a probléma. Legalábbis a józan gondolkodás szerint. Enyhén szólva nagyon furcsa, hogy a kormány és a különbőz*? egyéb szervek megannyi im.Vtke- dést tesznek a háztáji védelme és fejlesztése érdekében, mert az nagyon is fontos népgazdasági ügy, ugyanakkor egy ilyen tiszteletreméltó törekvés pedig zsákutcába jut. Aki ismeri a mezőgazdasági viszonyokat. nagyon jól tudja, bogy a háztáji sorvadásának egyik In oka éppen a gyér fuvarlehetőség. Ha a Czéh-testvérek autót vesznek pénzükön ez szabályos. De mivel olyan célra fordították, amivel végeredményben értéket szeretnének termelni, előállítani, ez. nem megy! Az íróasztal útját állja. Mivel mások gépügye is valahol félúton vesztegel, nem ártana központilag és sür/nfeetv Intézkedni. Természetesen úgy. hegy az semmiképpen se menjen a tsz- ben végzett munka rovására, és vezessen uzsorafuvarokhoz sem. BODA FERENC
