Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-03 / 154. szám
A helyi tájékoztatásról Aki kiváncsi szárdi Nyomdában nyomják, a tagok és a vezetők írják. Szerkeszti: a pártszervezet és a gazdaságvezetés által megbízott szerkesztőbizottság. Az újság igényeket elégít ki, a tsz-tagok olvassák, s megjelentetését helyeslik. Az újságszerű helyi és napi tájékoztatást a ■£"*‘ termelőszövetkezeti tagok többsége kéri, igényli. A tájékozottság, a demokratizmus érvényesülésének egyik eleme, s Tóth Józsefnek, a Szekszárdi Járási Pártbizottság első titkárának megfogalmazása szerint: „A jobb politikai közérzet megteremtésének előfeltétele”. De van itt még valami. Az érdeklődés hiánya többnyire érdektelenséget takar, ennek ellenkezője pedig azonosulást mutat a helyi ügyek, örömök, gondok iránt, illetőleg azokkal. A termelésben mindig aktívabb tényező az az ember, aki „kíváncsi” és megsokszorozottan lehet rá számítani, ha kíváncsiságát ki is elégítik. Tolna megye termelőszövetkezeteiben a párt1 és a gazdaságvezetők néhány év óta meglepődve, de örömmel tapasztalják, hogy a brigádértekezleteken, a közgyűléseken, a taggyűléseken az „egyéni sérelmekkel” foglalkozó felszólalók száma csökken, a „közösségi kérdéseket boncolgató” tagok száma viszont nő. E minőségi tudatváltozás jelzi, hogy a szövetkezeti gazdák egy része immár aktív, a közösséggel azonosuló, a helyi ügyekkel törődő, a dolgok iránt permanensen érdeklődő közéleti tényező. Valószínű, sőt szinte bizonyos, hogy az átállás az egyéni ügyekről a közösségi ügyekre, nem az egyéni sérelmek megszűnését jelenti, gond, baj, sérelem mindig lesz, hanem azt jelzi: a tsz-tagok tömegesen fedezik fel, az újszerű tulajdonosi állapot tulajdonképpen hatalom, érdemes azzal élniük, s azzal a maga helyén, a maga idejében kell élniük, míg a panaszokat szintén a maguk helyén, a maguk idejében kell intézni. Differenciálódott, hozzátehetjük pozitív irányban, a dolgok megítélése, intézése. /'Vseppet sem véletlen, sőt törvényszerű, hogy '-i ebben a helyzetben a termelőszövetkezeti vezetők szükségét érzik annak, hogy a tagok növekvő aktivitását viszonozzák. Ezzel egy időben a gazdák sokkal többet akarnak tudni a gazdálkodás menetéről, a napi eseményekről, mint régebben. Egyszerűen fogalmazva: igénylik a rendszeres helyi tájékoztatást, s elmondják, legalább annyira szeretnék ismerni a helyi történéseket, mint amennyire ismerik az országos, a megyei eseményeket. A faddi Lenin Tsz-ben tavaly az egyik gazdától megkérdeztem: hol tartanak a gabonabetakarítással? A következőket válaszolta: „Könnyebbet kérdezzen az elvtárs. Olvasom az újságot, nézem a tévét, hallgatom a zsebrádiót, tudom tehát, hogy országosan az aratás 80 százaléka kész, de azt sajnos nem tudom, hogy mi hol tartunk”. A bonyhádi, a tamási, a szekszárdi járásban több termelőszövetkezet egyesült. Gyönk, Kölesd, Cikó környékén olykor két-három község dolgozó parasztságát tömöríti egy termelőszövetkezet. A tagok egy része hónapszám sem fordul meg az irodán, ahol „mindig lehet valamit hallani”. Az információigényt az egy falut átfogó 5—6000 holdas termelőszövetkezetek vezetői sem tudják maradéktalanul kielégíteni. Nem azért, mert nem akarják, sokkal inkább azért, mert nincs hol és nincs kivel. Azt viszont a párt- és a gazdaságvezetés belátja, hogy valamit tenni kell, hisz a tájékozottság növeli a tagok vállalkozó kedvét, meghatványozza közreműködési készségüket, s ami igen lényeges, erősíti bennük a tulajdonosi érzést, az aktivitást. De van még egy szempont. S ez nem más, mint a kommunikációs robbanás. Ha semmi másért, akkor egyedül már csak azért is szükség van a rendszeres helyi tájékoztatásra, mert hozzátartozik a teljességhez. A tsz-tagok 80—90 százaléka ugyanis aktív tv-néző, annak ellenére, hogy nem minden esetben tv-tulajdonos. Korántsem elhanyagolható, sőt igen figyelemre méltó még az a körülmény, hogy Tolnában száz lakosra 8 megyei lap előfizető jut. A rádiót mindenki hallgatja, a Népszabadságot pedig nagyjából minden harmadik ember olvassa. Ebből két dolog következik: 1. A szövetkezeti gazdák folyamatosan, kihagyás nélkül kapnak hírt a megyében, az országban és a világban történtekről, de áttekintésük mégsem teljes, mert amit megkapnak a megyéről, az országról, stb., azt „kicsiben” még nem kapják meg az üzemükről, a községükről. A Tolna megyei Népújság áttekinti a megyét, a havonta megjelenő Mezőgazdasági Szemle — megyei szaklapként — besegít, de ez a két újság a helyi eseményeknek csupán kis részét publikálhatja. (A Tolna megyei Mezőgazdasági Szemle nyolc éve jelenik meg, s egyebek között az is a funkciója, hogy tehermentesítse a megye politikai napilapját a fontos, ám az olvasók számottevő részének érdeklődésére számot nem tartó gyakorlati és tájékoztató jellegű szakcikkektől. A szemle 2500 példányban jelenik meg, és a mezőgazdasági üzemekben a középvezetőkig részben a szakmunkásokig jut el). 2. Számtalan beszélgetés során arra, a meglepőnek korántsem nevezhető felfedezésre jutottam, hogy a kommunikációs robbanás nemhogy csökkentené, ellenkezőleg, növeli az emberek kíváncsiságát a helyi események iránt. A tv-tulajdonos érdeklődése hevesebb, a nem tv-tulajdonos érdeklődése mérsékeltebb. Joggal foglalkoztatja tehát a szövetkezeti gazdák tömeges aktivizálódása óta a h lyi párt- és gazdaságvezetőket az a kérdés; miként javíthatnák a tájékoztatást, az orientálást? A bátaszéki Búzakalász Tsz-ben a kis zárszámadás mint módszer, bevált. Az évzáró közgyűlést megelőző hetekben a vezetők, a tagok mindegyikével beszélgetnek. Tájékoztatás ez a javából. Más közös gazdaságokban brigádértekezleteken elemzik az esztendő munkáját, s ilyenkor a párttitkár, vagy az elnök egyúttal tájékoztatja a tagokat a gazdaság jelentősebb eseményeiről. Jó ez, pusztán az a baj, hogy kevés. E felismerés vezette az őcsényi tsz párt- és gazdaságvezetőit, mikor arra az álláspontra helyezkedtek: a helyi újság a legjobb eszköz ahhoz, hogy a tagok mindegyike tájékozódjék, hogy legyen szó bármiről, senki ne mondhassa, „nem tudok róla, nem hallottam, pont akkor nem voltam a gyűlésen”. A helyi újság ismerteti a jogszabályokat, tájékoztat a jövedelemelosztásról, beszámol a háztáji üzemág fejlesztéséről, a vezetőség munkájáról, s híreket is közöl. A faddi Lenin Tsz továbbment. A párt- szervezet, nyomdai úton előállított, négyoldalas helyi üzemi lapot ad ki. A tsz-újságot a Szekpálfán és még több közös gazdaságban, a x faddihoz hasonló, nyomdai úton előállított, helyi üzemi lappal akarják javítani a tájékoztatást. Számolni lehet azzal, hogy néhány éven belül Tolna megyében legalább 10—15 üzemi lapra lesz igény. A papírhiány és a túlterhelt nyomda viszont bajosan teszi lehetővé a faddihoz hasonló, négyoldalas helyi üzemi lapok elterjedését. Ezzel a termelőszövetkezeti vezetők is tisztában vannak és a folyamatos helyi tájékoztatás más módját keresik. Szóba került például, hogy hír közlésére a községi hangoshíradókat is igénybe lehetne venni. Találkoztam főkönyvelővel, aki úgy véli, a negyedévi értékeléseket sokszorosítva, valamennyi taghoz el kellene juttatni. Mások azt hangoztatják: felesleges új dolgok kitalálásán fáradozni, hisz a forma adva van, azt kell új tartalommal kiegészíteni, vagy ha úgy tetszik, korszerűsíteni. Mert jó, jó az üzemi újság, de a negyedéves átfutási idő, a napi tájékoztatás szempontjából túlságosan sok. Több termelőszövetkezetben azzal próbálkoznak, hogy legyen a brigádvezető afféle szóvivő. Este, vagy reggel ne elégedjen meg csupán annak a közlésével, hogy kinek mit kell tennie, hanem tartson néhány perces „sajtótájékoztatót”. Miről? Arról, hogy kik, milyen ügyben jártak előző nap a termelőszövetkezetben, hová és milyen tanácskozásra utazott az elnök, ki kapott fegyelmit, s miért? Ha gépet vásároltak, arról, ha aratnak, a gabonabetakarítás állásáról, a várható termésátlagokról, szóval mindarról számoljon be a brigádvezető, ami az üzem életében napihír, esemény, a tájékozottság feltétele. £z a „szóvivő” dolog talán furcsán hangzik, de a szokatlanság ellenére is járható út. Egy alkalmi közvéleménykutatás során, három tsz-ben 30 szövetkezeti gazdától érdeklődtem, hogy mit szeretnének tudni az adott napon? A következőket: kik és miről tárgyaltak délelőtt az elnökkel, mit végeztek a kárbecslők, miért hivatták be délután a főagronómust az irodára, mikor szállítják a hízókat, érdemes volt-e a medinai tsz-nek a községben zöldség- és gyümölcsárusító pavilont nyitni, átveszi-e a termelőszövetkezet a tejcsarnokot, mit mutat a termésbecslés, ki lesz a termelőszövetkezet ösztöndíjasa, az állatorvos hogyan vélekedett a tehenészeti telepről, stb., stb. Megkérdeztem, miért ezekre kíváncsiak? Az egyik elvtárs mosolyogva válaszolt: „Azért, mert ha tudjuk, jobban esik az alvás”. Válaszában minden benne van. Az is, hogy a helyi események ismertetése óvszer a dezinformálódás, a félretájékoztatás ellen, tehát rangos, politikai munka. SZEKULITY PÉTER •' Tolna megyének 259267 lakosa volt január 1-én Részletek a népszámlálás előzetes adataiból A Központi Statisztikai Hivatal megjelentette az év elején lezajlott népszámlálás adatainak első kötetét. A testes könyv a népesség számára, a népszaporodásra, a nemek arányára és a lakásviszonyokra vonatkozó adatokat tartalmaz. Beszédes számokat országos és megyei vonatkozásban. Az országról itt csak röviden. 1970. január 1-én Magyarországnak 10 315 597 lakosa élt 3 156 807 lakásban. Tolna megye lé- lekszáma 259 267 volt. Legnépesebb a szekszárdi járás (56 388), legalacsonyabb népességű a dombóvári (32 808). A népszámlálás idején Dombóvár még nem nyerte el a városi rangot, így adatai a községek közt szerepelnek. A megye lakosságának száma az előző népszámlálás óta csökkent, de a vártnál lényegesen kisebb mértékben. A természetes szaporodás és a vándorlási különbözet egyenlegét mutató tényleges szaporodás rovatban három százalékos csökkenés áll, 8091 lélekkel. A természetes szaporodás az országos átlag alatt maradt. Míg az 3,5 százalékos, megyénkben 2,4, Somogv, Csongrád és Békés után a tizenkilenc megye közül hátulról a negyedik. Szekszárd a legnagyobb megyebeli település. 24 201 lakosával fennállása óta először lépett a középvárosok kategóriájába. Utána Dombóvár következik (16 611), majd Tolna — a közigazgatásilag ide vont Fácánkert és Mözs községekkel — (13 136). Még Paks (12 415) és a Tabóddal egyesített közigazgatású Bonyhád (11019) volt a tízezres lélekszámhatár felett. A természetes szaporodás aránya legjobb a bonyhádi járásban volt (7,1 %), legrosz- szabb a tamásiban (— 0,4 */ V A település lélekszámához viszonyítva legtöbben Felsőná- náról vándoroltak el (— 33,8 0) legtöbben Szekszárdra költöztek (+21,4 %), ami egyben a város vonzerejét is dokumentálja, és Bonyhádra (+ 8,0 %). A megyében ezer férfira ezerhatvannégy nő jutott, hárommal kevesebb, mint országosan. Legtöbb Cöbröközön (1144), legkevesebb Tabódon (858) és Grábócon (888). A lakások számának növekedési üteme — országosan — 1930 óta a legutóbbi évtizedben volt a legmagasabb. Felülmúlta a népesség számának szaporodását, így jelentősen javultak a lakásviszonyok. A száz lakásra jutó népesség száma tíz év alatt tíz százalékkal csökkent. A lakások szánnának növekedése országosan tizennégy és fél százalékos volt.: Legrosszabb a megyénkben, ahol a 3707 lakásgyarapodás mindössze öt százalékos fejlődést jelent. Kivétel Szekszárd, ahol az említett 3707-ből egymagában 1932 lakás épült. Legtöbb egyszobás lakás a szekszárdi járásban volt, legkevesebb a bonyhádiban. Legtöbb három vagy több szobás a bonyhádiban, legkevesebb a dombóváriban. A népszámlálás adatainak végleges feldolgozása még a legfejlettebb gépi technikával is még éveket igényel. A most megjelent első kötetet továbbiak sora követi majd. (ordas) Növekedett a gépjárműbalesetek száma Az Állami Biztosító sajtótájékoztatója Budapesten 43 százalékkal vidéken 32 százalékkal több gép- járműkárt jelentettek be fél év alatt, 25 százalékkal emelkedtek a nemzetközi vonatkozású gépjárműbalesetek is. Jóllehet az üdülési, víkendszezon késó'bb indult a tavalyinál, az Állami Biztosító balatoni kirendeltségeinél 70 százalékkal több károsult jelentkezett. Júniusban szomorú rekordot ért V< a budapesti gépjármű-kárrendezési központ is: több mint 4000 károsult vagy kárt okozó gépjármű-tulajdonos ügyét kellett intéznie. Ezekkel az adatokkal vezette be csütörtöki sajtótájékoztatóját Balázs József igazgató, az Állami Biztosító gépjármű-kárrendezési főosztályvezetője, aki a gépjármű-biztosítás időszerű kérdéseit, terveit ismertette. Bejelentette egyebek között, hogy a károsultak érdekében a biztosító jogszabálytervezetet dolgozott ki az általánosan kötelező gépjármű felelősségi biztosítás bevezetésére. Nyolc ország biztosítójával tárgyalnak a CASCO- biztosítás külföldi kiterjesztése érdekében. Egyszerűsítik, meggyorsítják a kisebb karosszéria- károk rendezését. Jövőre 25 millió forintos költséggel korszerű, műszakilag-tcchnikailag jól felszerelt gépjármű-kárrendc :ési központot nyitnak meg a Ham- ál»»
