Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-19 / 168. szám

IFJÜ LÉNARD BENJAMIN, kertészeti üiemágvezető — Véleményem szerint őszinték. Nem fordul elő olyan dolog, hogy az őszinteség miatt valakinek hátránya lenne. Ha valami problémám volt, akár nekem, akár a tagságnak, azt őszintén megmondtam. Ilyen volt pél­dául, hogy a vezetőség többet járjon ki a tagsághoz. Azóta gyakran kijönnek. Amit ígérnek, azt betartják. A dolgo­zók és köztem, úgy érzem, jó a kap­csolat. Sokan kezdettől itt dolgoznak és jól érzik magukat: A brigádon belül jó a hangulat. Gyűléseken ritkán szoktam felszólalni. Egyszer az elnökválasztó közgyűlésen bíráltam az elnököt. Agóta kettőnk között a kapcsolat lényegesen jobb. A régihez képest javult a helyzet. A szakvezetők szava egyforma súllyal esik latba. Szp — Vm Foto: Bognár MAJSAI JÓZSEF, fogatos — Ki sem tudnám állni, hogy ne mondjam meg őszintén azt, ami bosz- szant, vagy ami nem tetszik. Itt a ter­melőszövetkezeten belül, mi munkatár­sak, -egymással szemben soha nem ker­telünk. Miért is tennénk? A tagtársak nekem is megmondják, ha valami nem tetszik nekik, viszont én is megmon­dom, ha valami nekem nem tetszik. Megjegyzem, ez megy fölfelé is. Még soha nem tapasztaltam, hogy baja szár­mazott volna valakinek amiatt, mert bírálta a brigád vezetőt, az elnökhelyet­test, az elnököt. — Szerintem nem annyira az őszin­teség a központi kérdés. Inkább az, hogy nem tájékoztatnak bennünket a vezetőségi ülésekről. A vezetőségi-tagok, vagy nem tudják elmondani, hogy mi­ről volt szó, vagy nem akarják, de egy­szerűen nem tartják fontosnak. Nehéz tőlük megtudni valamit. EIGNER GYÖRGY, párttitkár — Ezek az emberek a bogyiszlói ter­melőszövetkezetben se rosszabbak, mint Tolnán, vagy Faddon. A régihez képest a bogyiszlói tsz-tagok tudata sokat vál­tozott.' Az őszinteségről én a saját vé­leményemet mondom el, nem biztos, hogy ezzel mindenki egyetért. — Ügy találom, a munkahelyek veze­tőin nagyon sok múlik. A bizalom bi­zalmat szül, az őszinteség őszinteséget. A kertészetben és még néhány munka­helyen feltétlenül őszinték egymáshoz az emberek. De összességében sok még a tennivaló. Itt volt a szalmaszállítás. 18 mázsánál nem lehet többet rárakni a kocsira, néhányan mégis negyvenet szerettek volna „elszámolni” egy-egy fordulóra. A brigádvezető ezt a negy­ven mázsát igazolta, holott nem volt meg. Nekünk a feketefuvarokat „meg­súgják”, de egymás között, szemtől szembe nem ítélik el a közösség meg­károsítóit. ‘ MOLNÁR FERENC, \ takarmányos — A vezetők a tagokhoz nem őszin­ték mindig. Kéremszépen, az a hely­zet, hogy itt volt a háztáji föld kiosztá­sa. Kétféleképpen ment. Kihirdették, föliratkozhatnak a tagok átlagtermésre, vagyis nem kell a földdel semmit csi­nálni, év: végén húsz mázsa kukoricát kap a tag, májusi morzsoltban. A másik megoldás a régi. — Azután, hogy mi történt, nem tu­dom. Ha őszinték lennének, tudnám, így most csupán azt mondhatom, amit hallottam. Azt, hogy állítólag az igény­lőknek mindössze egyharmada jutott az „átlagterméses háztájihoz”. Miért? — Talán őszintébb lenne nálunk a légkör, ha a vezetők többet állnának meg velünk szót váltani. Nincs ideje az embernek ahhoz, hogy félnapokat ácso- rogjon az irodán, a vezetőre várakozva. Én a véleményemet megmondom, mert a kezemből senki nem veszi ki a villát. SZENTE PÁL, , tehenész — Ritka ember, aki ne azt monda­ná magáról, hogy őszinte. Akivel nekem bajom van, annak én azt megmondom. A főagronómus nagyon a saját feje után jár és úgyszólván semmit nem ad a tagok véleményére. Én is mondom neki, mások is mondják neki. Az már más kérdés, hogy teljesen hiába. Min­denesetre szerintem a tagok is őszin­tébbek lehetnének a vezetőkhöz, a ve­zetők is a tagokhoz. — Tessék ide figyelni. Hallottak már maguk olyat, hogy Péter-Pálkor mérik ki a háztáji földet? Nálunk, Bogyiszlón ezen a nyáron így történt. De még sen­ki nem vett .magának annyi fáradságot, hogy a tagok elé álljon és megmondja őszintén, miért történt így. Ezzel én nem akarom vágni a vezetőséget, hisz vágják őket éppen elegen, mert nincs olyan vezető ember, akire mindenki azt mondaná: ez egy mézeskalács. — Attól függ, melyik részről beszé­lünk és attól függ, kiről beszélünk. Van, aki őszintén megmondja a véle­ményét, mások félnek. Rólam, itt, Bo­gyiszlón mindenki azt mondja, hogy nagy a szám. De csak a hátam mögött. Szemembe még nem mondta senki. És nézzék... Aratás előtt a kombájnosok- nak azt mondták: a búzaaratás részle­teit kezdéskor megbeszélik velünk. El­felejtették. És egy szó sincs arról, miért felejtették el. — Lehet hallani sok össze-vissza be­szédet. Tagokra, vezetőkre egyaránt. Én azt tartom, csak annak van hitele, amit nyíltan, annak mondanak meg, aki érintve van. Hallgassanak rám: szóki­mondó ember vagyok, de soha nem ál­lítom, hogy tévedhetetlen. Amikor rá­jövök, hogy tévedtem, van bátorságom beismerni, és ha olyan helyzet alakul U^úljüot ké^uJ __ ZEMAN PAL. aratómester

Next

/
Oldalképek
Tartalom