Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-14 / 163. szám
Franciák — nyeregben — Csak filmen láttunk idáig ennyi franciát, mint ma! — mondta Molnár Miklós, a re- gölyi Népakarat Termelőszövetkezet főállattenyésztője, amikor vasárnap reggel a tre- zonsd vendégek két személygépkocsiival befutottak. A két gépkocsi két családot hozott, összesen nyolc személyt. Valamennyiük. vezetékneve azonos volt. 'Szekszárd testvérvárosának, Bezonsnak polgármesterhelyettese, egyben az ottani kommunista lap igazgatója: Jacques Cornu feleségével, lányával és unokájával, valamint öccsével és annak családjával érkezett a termelőszövetkezetbe. Lovagolni. Bezonsban ugyan már légen tudják, hogy nem puhítjuk nyereg alatt a húst, a magyar lótenyésztésnek azonban híre van..Keresve is nehéz lett volna különb helyet találni ennek bizonyítására, mint a reUíban gölyi termelőszövetkezet csikótelepét. A lovakkal való első ismerkedés felettébb barátságosan kezdődött. Gépkocsival kihajtót tünk a legelésző csikók közvetlen közelébe és néhány perc múlva már kisebb pofonokkal kellett elhárítani a Peugeot ablakán bekíván- csislkodó lófejeket. A lovastúra mozgalmasan kezdődött, és mint később kiderült, igazi gall vakmerőséggel. A termelőszövetkezet há- rányszelid, de ugyanakkor jó vérű, fiatal, hároméves hátasokat bocsájtott rendelkezésre. A kitűnő lovas Molnár Miklós mögött a negyvenéves Marcel Comu pattant nyeregbe, és a fiatalság: Viviane, Marc és Alois. Tíz perc múlva a francia kislány teljes hosszában érintkezésbe került a magyar föld porával. Jó vastag por- és homokréteggel, így az ijedelmen kívül más baja nem esett, sőt a hasznos lovasszabályt betartva nyomban vissza is kapaszkodott a nyeregbe. Később azonban — négy kerék biztosabbnak tűnt, mint négy láb — mégis úgy döntött, hogy a tárfényképezőgépe is. Nem csekély élvezetet szolgáltatva a vendéglátóknak, akik — e sorok írójával együtt — először láttak olyan fényképezőgépet, mely elkattintása után egy perccel, a nap sugarainak előhívó hatására, kész felvétellel szolgál. A gall vakmerőség a túra befejeztével derült ki. A vendéglátók természetesen időben megérdeklődték, hogy a testvérváros képviselői tudnak-e lovagolni. Egyértelmű: l-rancia gépkocsi — magyar ló saság többi részét szállító hajtókocsin folytatja útját. Pórul csak az esésben teljesen ártatlan főállattenyészbq járt. akivel szemben a lovasát vesztett ló egy térd- és egy lábfe j - rúgással fejezte ki elégedetlenségét. Az edzett lovas ilyesformán kissé fájós lábbal vezette tovább a túrát, de an- na^ végén még pompás ugratási bemutatóval is szolgált. A túra célja egy öt kilométernyire levő kis pince volt a regölyi szőlőhegy oldalában, ahol piros bor és sült csirke várta a fáradt lovasokat. Itt került sor a baráti eszmecserére, melynek során Jacques Cornu-ből „kitört” a riporter, és egyre több, a termelőszövetkezet múltjára és gazdálkodásának menetére vonatkozó kérdéssel ostromolta Péti József termelőszövetkezeti elnököt. A beszélgetésből, — és feltehetőleg a kirándulás élményeiből — cikk készül a bezoosi La Renaissance nevű lapba. Illusztrációkkal, melyhez nemcsak a Népújság fotóriportere nyújtott segítséget, hanem Cornu elv társ Polaroid Értesítjük kedves vevőinket, hogy a szekszárdi OTTHON ÁRUHÁZÁT július 14—17-ig (kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken) leltározás miatt ZÁRVA TARTJUK. Tolna megyei Népltolt ' (175) — Oui! Igen! — volt a válasz. Leszálláskor vallották be. hogy Marcel Cornu húsz esztendeje, katona korában ült utoljára lóháton, a fiatalság pedig Regölyben a harmadik, illetve negyedik alkalommal. Mindez azonban csak emelte az élmény értékét, melyet a francia vendégek kedves ajándékokkal és a termelőszövetkezet emlékkönyvébe írt sorokkal köszöntek meg a regö- lyidknek, akik szóval, tettel és lóval járultak hozzá ahhoz, hogy Szekszárd testvérvárosának hozzájuk vetődött lakói tapasztalatokat szerezzenek a magyar vendégszeretetből. ORDAS IVAN Foto: GOTTVALD KÁROLY Népújság H 1970. július 14. A legkisebb lovas.
