Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-02 / 153. szám

Ketten a kitüntetettek közül Szabó Zoltán egészségügyi mi­niszter szerdán, a déli órákban ür\nepélyes keretek között ad­ta át az idei kiváló és érdemes orvos, illetőleg gyógyszerész ki­tüntetéseket Budapesten. Me­gyénkből Érdemes orvosi kitün­tetést kapott dr. Torondy Jó­zsef körzeti orvos. Az Egész­ségügy kiváló dolgozófa kitünte­tést 34 középfokú egészségügyi dolgozónak nyújtotta át a mi­niszter. Itt Gáspár Mihályné, a szekszárdi kórház ápolónője kép­viselte megyénket. Fehér köpeny és közéletiség Még ma is sokan vallják, hogy a fehér köpeny, a gyó­gyító tevékenység nem fér össze a közéletiséggel, úgy­mond azért, mert vagy az egyiket csinálja jól felkészül­ten, egész emberként valaki, vagy a másikat. A „tétel” elég közismert, noha hitelét jócskán kikezdték tiszteletre méltó ellenpéldák. És így van ez rendjén. Dr. Torondy József tizen­három évvel ezelőtt Mohácsról jött Bonyhádra, körzeti or­vosnak. Ha ma nemcsak a körzetében ismerik a nevét, hanem község- és járásszerte, annak az a magyarázata, hogy járási tanácstagként jól végezte azt a pluszmunkát is, ame­lyet a gyógyításon kívül vál­lalt. 1957 óta tanácstag. De an­nak idején, az első tanács­választáskor Komlón is meg­választották. Fiatal, pályakez­dő orvos volt még akkor és nem rajta múlt, hogy a vá­lasztók feléje jiradó bizalmát nem a bányászvárosban rea­lizálta. Visszahelyezték a mo­hácsi kórházba, amitől 1957- ben vált meg. — Soha nem bánta meg a cserét? — Soha. Ami pedig a köz- életiséget illeti... Számomra az a természetes, hogy minden érdekel. Nem ítélem el. ha valaki elzárkózik a közéleti szerepléstől, de úgy vélem, ha több felé lehetne osztani a tennivalókat, többre mennénk. — Tud arról, hogy sokáig fehér hollóként emlegették? — Nyilván arra gondolva, hogy évekig én voltam a já­rási tanácstagok között az egyetlen orvos. — Ez megnehezítette a mun­káját? — Nem volt elviselhetetlen, de csakugyan nehéz volt. A választókat képviseltem ugyan, de orvosként. Gyakorlatomból, az egészségügy helyzetének is­meretéből merítve, ez hatá­rozta meg tanácstagi, állandó- bizottság-elnöki tevékenysé­gem tartalmát is. Jó szövet­ségesekre, társakra találtam, és ha sikerült eredményesen dolgozni, az kollektív érdem. Az egész járási tanácsé. — Mint hallottam, rengeteg funkciója van. — Akad. Ezer szerencse, hogy ezek nem kívánnak ál­landó készenlétet és lényegé­ben összefüggésben vannak a hivatásommal. Persze, nehogy azt higgye, hogy szakmai sovi­niszta vagyok. Érdekel és érint egy sereg megoldásra váró probléma. Hogy csak egyet mondjak, itt vannak például Bonyhád útviszonyai. Namármost, én kétféle embert ismerek. Az egyik kevesebb­több türelemmel kivárja, míg valami megvalósul, a másik úgy érzi, hogy hamarabb ke­rül sor a szükséges dolgok megvalósulására, ha beleavat­kozik a dolgok menetébe, azokkal szövetkezik, akik ten- nikészek. Aztán meg..., igyek­szik jól csinálni a kollektívá­ban, amit elvállalt... Csak ennyi lenne a titka a tartalmas, sok hasznú emberi életnek? Nagyjából lehet „csak” ennyi. Dr. Torondy nem tartozik a szívesen és sokat beszélők közé, de amit csinál, azt úgy teszi, ahogy levegőt vesz az ember. Számára már az a természetes, hogy nem csak orvos, jóllehet elsősorban az, és így az Érdemes orvos ki­tüntető cím nagyon méltó em­berre talalt... Én vagyok a „legöregebb...“ Aki ezt állította magáról, 48 éves, négy gyermek édesanyja, és 1939 óta dolgozik a kórház­ban. Ha valaki keresné, ne asszonynévén keresse, ne Gás­pár Mihályné után érdeklőd­jön, hanem azt kérdekze csak, merre találhatná meg Anyu nővért. Története van ennek az elnevezésnek. A négy fiú­gyerek közül a második, — aki most tett kertészeti- szak­vizsgát —, pár hetes csecsemő­ként az apa karján érkezett reggelente a kórházba, regge­lizni. Akkor nem volt, még tán a legmerészebb álmodok álmában sem, anyasági se­gély. A reggeli szoptatást, úgy oldották meg, hogy a kicsit behozták, amikor Etel nővér éjszakás volt. — Anyu hol van? Nővérke, nem látta Anyut? — hangzott el nap-nap után. — Anyu nővér, itt a kosztos! Jöjjön hamar! A fiú és az utána következő két kisebb is megnőttek azóta. A név maradt. Ritkán szólít­ják asszonynevén, így nem le­pődött volna meg, ha tegnap, az Egészségügy kiváló dolgo­zója kitüntetés átnyújtásakor az itthon kapott néven szólí­tották volna. Huszonegy éves korában egy évig őt ápolták, tüdővérzés miatt a kórházban. Szüleit még kisgyermekként veszítette el. Édesanyját is, édesapját is a tbc vitte korai sírba. Etelka felgyógyulása után határozta el, hogy itt marad a kórház­ban és megtanulja a beteg­ápolást. Két évig a tüdőosztá­lyon, majd a sebészeten dol­gozott. 1956 nyarán került' a gégészeti osztályra. Ha az anyai hivatás miatt meg nem szakítja négy évre a munka- viszonyát, 1949-ben, — éppen abban az évben, amikor kézbe vehette a vágyva-vágyott ápolónői oklevelet —, 31 éve lehetne a kórház dolgozója. Bárkit kérdeztem felőle, a válaszokból az derült ki, hogy szeretik, tisztelik és örülnek, hogy elsőként nyerte el az Egészségügy kiváló dolgozója kitüntetést. A betegágy mel­lett szolgálatot teljesítő ápoló­nők ebben az évben részesül­hetnek először ilyen kitünte­tésben. Ez az, aminek „Anyu nővér” is nagyon örül, mert azt látja, hogy a javuló anyagi megbecsülés mellett a nagyobb erkölcsi megbecsülésnek kez­dete ez a rendelkezés. — Igaz, hogy én vagyok a legöregebb az osztályon — mondta —, de azért meglepett a kitüntetés. Nálunk nagyon jó a légkör, ritkán adódik, hogy valaki más osztályra vá­gyódna el, vagy olyan, aki há­tat akar fordítani a pályának. Sokan érdemelnének hasonló elismerést. Már a legkisebb fiú, Tamás is legénysorba cseperedik ma­holnap, de nem mindig volt olyan könnyű, mint most. Há­rom műszakban dolgozni, el­látni a családot és úgy állni helyt, hogy sem az egyik, se a másik hivatás ne szenved­jen csorbát, — ne maradjon adós, elsősorban önmagával szemben az ember —, igen ne­héz próbát jelent. Gáspárné példaszerűen állja ezt a kettős és mindennapos próbát. — li — A gazdaságok kukoricatábláin még zöldiilő leveleket mozgat csak a szél. Éppen ezért volt feltűnő június utolsó napjaiban a paksi Duna- parton rakodó gépkocsik, von­tatók sora, melyek csontszáraz kukoricaszemeket vittek a száú 'ász taghoz. Az Alsó- péli Állami Gazdaság tulajdonképpen nem is májusi, hanem júniusi morzsolt kukori­cát rakatott uszályba. Foto: Komáromi. A törvényesség helyzete a tamási járásban A z ügyészség jelenlegi jogköre tehetővé teszi, hogy a legszélesebb körben vizsgálja a törvényesség hely­zetét. A tamási járási ügyész­ség vezetőjének a legutóbbi tanácsülésen egyhangúlag el­fogadott tájékoztatója átfogó képet nyújt arról, hol történt előrelépés, hol akad javítani­való. A mezőgazdaságban — például — a technika fejlet­tebb a jogismeretnél, a jog­alkalmazásnál. A termelőszö­vetkezeteikben nagyarányú a kemizálás, a gépesítés, de ezekhez képest elhanyagolt a balesetelhárítás. Mi több, a tsz-ekbem ritkaság, hogy a baleset sérültjének figyelmét kárigényének érvényesítésére felhívják. Ezzel párhuzamo­san: a tagsága jogviták intézé­se sent kifogástalan. Míg az ipari üzemekben és állami gazdaságokban a munkaügyi döntőbizottságok működése komoly fejlődést mutat, a isz- ek vezetőségi bizottságai ma még csak keresik, de nem ta­lálták meg helyüket. A joggal élés. illetve nem élés eredmé­nyei. illetve következményei szintén megmutatkoznak a mezőgazdaságban. Azokban a termelőszövetkezetekben, ame­lyekben fukarkodnak a fegyel­mi eljárás lefolytatásával a lógósokkai szemben, gyenge a munkamorál. Az állami gaz­daságokban. ahol a szó nevelő ereje mellett erélyes eszkö­zökkel is mernek élni, lénye­gesen szilárdabb a munkafe­gyelem. 1968-hoz képest 1969-ben a járás területén ismertté vált bűncselekmények száma tizen­öt százalékkal csökkent; ezen belül harmadával kevesebb garázdasági ügyben kellett el­járni tavaly, mint az előző esztendőben. Annak ellenére, hogy a bűnügyek egyre bo­nyolultabbak. hogy a bűnözés tendenciájában a mozgó bű­nözés dominál. 1969-ben har­minc százalékkal kevesebb bűnelkövető úszta meg szára­zon, mint 1968-ban. Ez első­sorban nem a bűnügyi tech­nika, hanem a bűnüldöző munka fejlődésének köszönhe­tő. Jelentős munkát végzett a rendőrség a többszörösen visz- szaeső — tehát a iegrafinál­tabb — bűnözők felderítésé­ben. A járásbíróság munkáját ■í*' annak figyelembevéte­lével is vizsgálta az ügyész­ség, hogy a fellebbezett ítéle­téket mennyiben érintette a megyei bíróság. A járásbíró­ság — igen röviden fogalmaz­va — mind a polgári, mind a büntető szakon helytállt. An­nak ellenére történt ez. hogy mind a polgári peres ügyek száma, mind a peren kívüli eljárásoké lényegesen emelke­dett. A hűncselekmények megelő­zése érdekében vállvetve dol­gozik együtt a rendőrség, az ügyészség a bíróság. A tanácsi és társadalmi szervek munká­ját is dicséri, hogy a tamási járás területén csekély az if­júság elleni bűntettek szárna, kevés a közveszélyes munka­kerülő. A prevenció érdekében hívta fel a járási vezető ügyész a figyelmet arra, hogy míg Pincehelyen és Ozorán zömmel cigányak, addig Si- montomyán a munkásosztály­ból kizülött lumpen elemek követik el a legtöbb bűncse­lekményt. A gazdaságirányítás új rend­je a tamási járásban sem ho­zott csalódást; megszülettek a remélt gazdasági eredmények. Sajnos azonban, hogy olykor egyes gazdasági vezetők nem tudják elhatárolni, mi a jogi­lag elfogadható szabad intéz­kedés a gazdaságosság érdeké­ben. s mi a törvénysértés. A Simontornyai Vegyesipari Ktsz vezetői — például — célpré­miumot adtak a fémtömeg- cikk-résZleg vezetőjének, hogy a pénzt egyes anyagok meg­szerzése fejében egy másik személynek adja át. XT elyenként, — hívta fel a 11 figyelmet a járási ve­zető ügyész —, a gazdasági re­form adta szabad gazdálkodást úgy értelmezik, hogy szabad lazítani a bizonylati fegyel­men. A .,zsebből” gazdálko­dás. az elszámolásra felvett nagy összegek késedelmes el­számolása, az okiratok nélküli („mezítlábas”) elszámolás a bűnelkövetés veszélyét hordoz­za. Az átfogó ellenőrzés hiá­nya — főként a tsz-eknél — önkényeskedésre, a társadalmi érdekek figyelmen kívül ha­gyására, sőt bűncselekmények elkövetésére csábít Menekülés az italba Az NSZK-ban húsz évvel ezelőtt még ritkaságszámba ment az alkoholista nő, ma pedig a hivatalosan alkoholis­táknak minősíthetők 12—15 százaléka nő, s számuk öt év alatt megháromszorozódott. A százalékos arány szerint ez 70—80 000 személyt jelent. Nemrég fejeződött be Nürn- Uergben egy konferencia, amelynek napirendi pontja a „nők körében terjedő alkoho­lizmus, ennek oka, hatása és gyógyításának lehetősége” volt. A szakemberek véleménye szerint a nőknél az alkoholiz­mus alapoka mindig valami­lyen lelki megrázkódtatás, hi­ányérzet, míg a férfiaknál in­kább megszokásból fejlődik ki- Három fő okot látnak a szak­értők: az unalmat, olyan nők­nél. akik a háztartás és a gyermeknevelés munkájában nem tudják kiélni ambíciói­kat. A második ok: a nem dolgozó nőknél az emiatt ér­zett kisebbségi érzés, a har­madik pedig: az este fáradtan hazaérkező férj közömbössége. A nők úgyszólván mindig lelki bánat miatt .,gyógyszer­ként” nyúlnak először az üveghez, amely — legalábbis eleinte — hoz is némi meg­könnyebbülést, oldja a feszült­séget, enyhíti a magárahagya- tottságot. Később aztán már megszokottá válik az ital s az alkoholista nő sorsa sokkal re­ménytelenebb és kilátástala­nabb, mint a férfié, mert a férfiak ezt *okkal kevésbé tű­rik el pl. a feleségnél, mint a feleség a férjnél. Az alkoholizmus — beteg­ség. Érdekes módon nem a „hivatásos” bárhölgyek köré­ben dúl, hanem a derék házi­asszonyok és családanyák kö­rében. Betegség, csak éppen nagyon nehéz kimutatni azo­kat a lelki kórokozókat, ame­lyek előidézik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom