Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-02 / 153. szám

A felettes pártszerv kétszeri vb-ülését követően került sor a június 29-i alapszervezeti taggyűlésre. Itt azt tűzték célul, hogy őszinte légkört teremtsenek megtisz títsák a munkahely bizalmatlanság­tól mérgezett levegőjét. A szekszárd i vállalat kicsiny pártszervezetében hovatovább annyira jutnak (többek szerint be is következett), hogy senki nem tud senkihez őszintén szólni, mert eluralkodott rajtuk a bizalmatlanság. Rágalmazás, klikkesedés, széthúzás, vádaskodás, goromba jel­zők osztogatása — mind-mind a viszálykodás elmaradhatatlan kí­sérői. Az alattomosság, a pletykálkodás az egyik kommunista munkás hitét annyira rombolta, hogy komolyan megfordult fe­jében a kilépés gondolata, a másikat pedig, a pártvezetőségi ta­got arra ösztökélte, hogy lemondjon tisztségéről. Taggyűlés elé vitték, hogy megszüntessék az áldatlan hely­zetet. Tették azért, mert ezt kívánja a kommunista becsület, a Szekszárdi szolgáltató vállalat három megyére, 49 000 fogyasztóra kiterjedő tevékenységének tökéletesítése. A június 29-i taggyűlésen csupán az első lépést tették meg az egyenesebb úton. Taggyűlés elé került a viszálykodás Tudnak-e, akarnak-e változtatni? Fegyelmi + türelmi idő Mindenki megjelent, csak­nem mindenki hozzászólt. Fel­tűnő, hogy a nyolctagú párt- szervezet tagjai közül öten jegyzetelnek. Ezen a taggyűlésen a ki­rendeltségvezető ellen indított fegyelmit, a kivizsgálás folya­matát és befejezését ismerteti Rúzsa János, az MSZMP Szekszárd Városi Bizottságá­nak első titkára. A fegyelmi tárgya: a párthatározatok végrehajtásának elmulasztása. Csendesen, meggyőző érvelés­sel, őszintén, s ugyanakkor nyomatékkai mondja el a vb- határozattal is megerősített fegyelmit, a vétségeket a vá­rosi első titkár. Másfél hónapon keresztül vizsgálta a városi fegyelmi bizottság a kirendeltségen történteket. Az egyre növekvő szolgáltató vállalatnál vala­mennyi párttaggal, sok pár- t önki viliivel beszéltek. Terhelő megállapításaik a fegyelmi eljárás befejeztével az alábbiak: gazdaságossági indokkal nem engedélyezte megtartani a vezető az egyik párttaggyűlóst. Mint szeminá­riumvezető, elhanyagolta párt­megbízatását, elvétve tartot­ták meg a pártoktatást. Szá­mos esetben megtorolta a jo­gos bírálatot. Többen el­mondták: reszketnek szólni, mert a vezető visszaüt a bí­rálatra. Elmulasztotta a tag­gyűlési beszámolást a kiren­deltség gazdasági tevékenysé­géről. — Amikor a városi végre­hajtó bizottság szigorú meg­rovás pártbüntetést rótt ki a kirendeltségvezetőre, kifejezte, hogy magatartása, vezetői módszerei miatt nem tartja alkalmasnak a kirendeltség­vezetői teendők ellátására. Hi­vatkozva a jó szakmai mun­ * kára, a vállalat igazgatója néhány hónapos türelmi időt kért a vb-től. Mivel a kiren­deltségvezető is 'kijelentette, hogy igyekszik leküzdeni hi­báit, ismételt ülésén úgy ha­tározott a vb, hogy előző ál­lásfoglalását fenntartva, meg­adja a türelmi időt. — Vissza fogunk térni ez év végén arra, jól élt-e a le­hetőségekkel. képes volt-e változtatni? De előtte megfog­juk kérdezni erről a párttag­ságot is — tájékoztatja a tag­gyűlést a városi első titkár. Nem a vb. fegyelmi döntése felett nyitnak vitát, hanem azt ajánlják, hogy az okulás, a tanulságok végett vitassák meg a történteket. A vb­határozat értelmében azt is közlik, hogy a helyzet kiala­kulása miatt főként a szak­vezető és részben a párttitkár viseli a felelősséget. Lehet-e, tudnak-e változtat­ni? Mit kell tenni, hogy a súlyos bajok ne ismétlődhesse­nek meg? Van-e bizalom, hoz­zásegítik-e a szakvezetőt a változtatáshoz? Ezek itt a kérdőjelek. Megkapták az útmutatást A kánikula ellenére órák hosszat tartó hozzászólások megerősítették a kívülállóban, hogy sok minden nem képez­né vita tárgyát, ha a szakveze­tő időben számot adott volna a taggyűlésnek. Ez érezhető a kései tájékoztató hallatán, a kiemelkedő munka jutalmazá­sát elvitató, hibás nézet ki­mondásakor, a vitatkozók szá­jából elhangzó, a gépkocsik gazdaságtalan kihasználásáról, az ügyfelek pontatlan kiérte­sítéséről ejtett, keményen kri­tikus szavakból. Ha valóban foglalkozhatott volna gazda­ságpolitikai teendőivel a párt- szervezet, eleve letisztul a munkamódszerbe vágó, szélső­séges felfogások sokasága. Szó szerint így hangzott el a té­ves felfogás: „Ha a gazdasági év nem jól sikerül, a felelős­ség nem a párttitkáré”. Tükrözte a belső hevülettől ’ izzó vita azt is, mennyire át­vették a jobb sorsra érdemes, a párt politikáját értő-érző ta­gok is a vezetők között dúló személyeskedést. Egyik-másik, különben tár-' gvilagos értékelést nyújtó párt­tag is belemerült a ki, kinek, mikor, mit mondott útvesztő­be. Az idegeket romboló, lé- lekgyilkos háborúskodás, a széthúzás tünetei ott is jelent­keztek. Malomkövek között őrlőd­tek, néhányan sejtették, el­mondták : „Bárhova állnék, a másik felróná... Árulkodni egyikhez se mentem... Nem lehet eligazodni magatartásu­kon. .. Nekem teljesen meg­rendült a bizalmam.. Bőségesen ellátták útmuta­tással a fontos fórum előtt is kissé viszálvkodó vezetőket. Kirendeltségvezetőjüknek azt ajánlották, hívja be a másik felet is, ha valakit bemárta­nak nála és ne csak jó embe­reivel törődjék, de ne „tartson be” a kritikusnak se. Azt is közölték vele, hogy a tag­gyűlésen ő is csak egy párttag, mint a többi. Kapott muníciót a maguk választotta párttitkár is: néha elsiklik a valóban nagy dolgok felett, a „piszlicsárét” felnagyítja, és ha személyében érinti valami, azonnal bizal­matlanságot sajdít. Sajnálatos módon másról beszélt, még csak nem is érin­tette a kirendeltségvezető a pártszervezet mellőzésének okait és kihatásait. Kétségek között hagyta a többieket, fel­ismerte-e saját döntő felelős­ségét, és akar-e, tud-e más­ként vezetni? Háromnegyed órás hozzászólása után, meg­kerülve a fontosat, arról is hallgatott, miért akarná meg­fosztani a pártszervezetet gaz­daságpolitikai hatáskörétől. Hogy nem ásták még el a harci bárdot, arra utalt a tag­gyűlésen a két vezető, nem éppen lényeges kérdésről foly­tatott, kisszerű szócsatája. Bár vannak kételyeik, tit­kárukkal az élen, akarnak segíteni a kommunista társak, Kilábolhatnak, ha... A mindenre kitérő, időtar­tamában kiadós t .ggyűlés után is sok a ha... a feltéte­lesség. Határozottan egységes volt a párttagság abban, hogy to­vábbra is mellőzni senkinek nem engedik a pártszerveze­tet. Ezentúl azzal foglalkoz­nak, amivel kell, állást fog­lalnak az alapvető teendők dolgában, a jelentéktelenekbe nem szólnak bele. Mindenki egyöntetűen akar­ta, hogy mindennapjaikból száműzzék a kétkulacsosságot, a köpönyegforgatást, a fele­lőtlen beszédet és az uszítást. Kilábolhatnak, ha egyezni fognak a szavak és a tettek, ha a jövőben a taggyűlés lesz a fóruma kifogásaik, javas­lataik előterjesztésének, ha a mostanihoz hasonlóan fejlesz­tik és meghonosítják a kom­munista elvszerűséget és őszin­teséget. Ezt a harcot nekik kell végigvinniök, helyettük senki sem szüntetheti meg a pőrtszerűtlenségek sorozatát. Vállalkozik rá a párttagság, hogy az üres és rosszindula­tú locsogást nem hagyják magukra kényszeríteni. Elkezdődött, alapja, kiindu­lópontja lehet a június 29-i taggyűlés a tiszta légkör megteremtésének, a szakveze­tő politikai felelőssége fel- ébresztésének. Akkor haladnak előre, ha nem visszafelé néznek, ha nem az egyéni — vélt és va­lódi — sérelmeket hánytor- gatják, vagy sebeiket nyalo­gatják. A pártszervezetet, a közérdeket ne érje (sérelem, erre legyenek kényesek. Jó iskolának bizonyult a tag­gyűlés, mindenkinek nagyon1 tanulságos volt a végre vala- hára tanúsított őszinte beszéd. Hogy a vezetők mennyire ta­nulnak belőle, majd elválik. Kulcsszerep hárul a kiren­deltségvezetőre, legfőképpen neki kell változtatnia szem­léletén és gyakorlatán. Ha félreteszi a presztizsféltést és képes lesz szót érteni a ve- zetettekkel, tud bizonyítani. A párttagság érettségét, segítő­készségét igazolták a hozzá­szólások. Ha nem tud újítani, ha továbbra is dúl a lélek- őrlő, a közérdeket sértő há­borúskodás, a türelmi idő el­teltével elkerülhetetlenné vál­hat az „érvágás”. SOMI BENJAMINNÉ NAPIRENDEN: A bonyhádi járás KlSZ-szervezetei Az Ifjúsági Kulturális Fórum javaslatai Feladatok négy évre Szerdán délelőtt tartotta so­ron levő ülését a KISZ Tolna megyei Végrehajtó Bizottsága. A tanácskozás résztvevői első­ként a bonyhádi járás KISZ- alapszervezeteinék nevelő te­vékenységét vitatták meg László Péter járási titkár be­számolója alapján. A jelentés a szervezet tagjai elé állított politikai, erkölcsi követelmé­nyek alakulásáról, azaz a szer­vezeteikre háruló nevelési fel­adatok megvalósulásáról kí­vánt összefoglaló képet alkot­ni. Mint ezt a beszámoló meg­állapította, a felvázolt kép az eredményekről nem teljes, de bepillantást nyújt a bonyhádi járás ifjúkommunistáinak szervezeti életébe; felmutatja a KISZ -szervezetek tagságá­nak erkölcsi, politikai arcula­tát; egyúttal meghatározza a KISZ járási bizottságénak és a KlSZ-alapszervezetek továb­bi feladatait is. Mint ezt a végrehajtó bizottság állapítot­ta meg, a meglevő problémák leküzdése a jövőben az eddi­ginél következetesebb, össze- fogottabb ideológiai, politikai munkát követel mind a KISZ járási bizottságától, mind pe­dig az üzemi, falusi és isko­lai alapszervezetektől... Ezt követően a végrehajtó bizottság az Ifjúsági Kulturá­lis Fórum rendezvényein fel­vetett javaslatok megvalósítá­sáról szóló tájékoztatót vitatta meg. Ismeretes, hogy az utóbbi két éviben az ifjúság művelő­désének kérdése gyakran ke­rült a közérdeklődés közép­pontjába. Tavaly februárban rendezte meg a KISZ Köz­ponti Bizottsága az Országos Ifjúsági Kulturális Fórumot, amit több, mint kétszáz ta­nácskozás. reprezentatív szo­ciológiai felmérés előzött meg. Az országos fórum hivatása az volt. hogy összegezze a KISZ KB 1964. évi ,,sziabad idős” ha­tározata végrehajtásának ta­pasztalatait és pontos helyzet- elemzést a^jon az ifjúság mű­velődési tevékenységén®. Me­gyénkben az országosan érvé­nyes tematika alapján készült el a munkaprogram, amelyben jelentős helyet foglal el a K IS Z -s Tervezeték és könyvtá­rak együttműködése: a szocia­lista családi és társadalmi ün­nepségek; a falusi értelmiség szerepe az ifjúság nevelésé­ben. A számos évre, előre meg­határozott feladatok s°ra ko­rántsem zárult még le. A „sza­bad idős” határozat jobb meg­valósítása érdekében fokozot­tabb szükség van a társszer­vekkel való együttműködésire, a korább; megállapodások fe­lülvizsgálatára, a helyi kezde­ményezések alaposabb isme­retére. az alapszervezetekkel való hatékonyabb kapcsolatok megteremtésére. Végül a végrehajtó bizott­ság javaslatot dolgozott ki a KISZ VII. kongresszusa és az 1967. évi megyei küldöttérte­kezletek beszámolójának váz­latára. Ez a beszámoló az el- Icövetkez.ő négy év feladatait tartalmazza és úgy, hogy a feladatok megjelöléséhez fő dokumentumként az MSZMP KB 1970. februári ifjúságpoli­tikai tézisei stoigálnak alapul. I Az ülés. bejelerrtásékkel ért I véget. " I Kulturáltan együtt élni A z urbanizálódó Szekszár­J"*' dón sokan mondják/ hogy szívesen cserélnének . szomszédot, ha lehetne. Tu­dunk családokról, akik min­den . követ megmozgatnak, hogy a bérházi lakásból ki­kerülve, földszintes családi házba kerüljenek. Az o/c nejn mindig a konzervatív idegen­kedésben keresendő. Sokán nem , azért szeretnének kiköl­tözni a tárházból', hogy legyen kert, udvar, sokkal inkább a, rossz szomszédok miatt. A. munkahelyi közérzet divatos, egyúttal azonban fontos és idő­szerű téma. Nagymértékben befolyásolja a dolgozók teljer, sítőké pességét, odaadását, oda­figyelését az a körülmény,, hogy jól, vagy rosszul érzik, magukat a környezetükben, abban a mikroklímában, ahol élnek, abban a környezetben,, ahol dolgoznak. Nagy gond fordíttatik. min-, denütt a munkahelyi közérzet tanulmányozása mellett ónnálc állandó javítására. Kevesebb azonban a törődés a lakóhelyi' közérzettel, kevesebb az oda-l figyelés a lakóhelyi közérzet állapotára, helyzetére, holott nem mindegy, milyen idegál­lapotban töltik a város dol­gozói a munka utqni időt. Oly­kor személyesen keresik fel panaszosok a Népújság szer­kesztőségét, a rendőrséget á városi tanácsot, sőt, időnként még a Vöröskeresztet és a Ha­zafias Népfrontot is. Panasz­kodnak, segítséget, vagy leg-, alább dsák együttérzést' Rét*'" nek. Nemrég,, a -Toldi utcaikor-' nyékéről telefonált egy főbér­lő a szerkesztőségbe. „Kérem, önöket, tegyenek valamit, se­gítsenek. jöjjenek ki és hall-' gassák meg, hogy délután öt órától este tízig mi megy itt az udvarban. Bőgetik a motor- kerékpárokat, túráztatják a motorokat, a zaj, a lárma el­viselhetetlen, Szóltam már, s azt kaptam, hogy veréssel fe­nyegettek.” — mondta a telez , fonáló csüggedten. ¥ gén, sajnos a kulturált A együttélés területén Szelcszárdon nin.es minden rendben. Nagyon sok ember főbérlőként, szomszédként, , nincs tekintettel mások pihe­nésére, nyugalmára. Azt mondjuk, intelligencia kérdéséh ­ez. egész. Valóban erről van szó, de másról is. Arról, hogy túl sOfc a megértés, az elnézés, az együttélésre, a kulturált együttélésre alkalmatlan em­berekkel szemben. Senki nem gondol arra, hogy főleg most \ a nyári szünidőben a gyereke­ket „ki kell iktatni” a lépcsőd házakból, s ei kell őket ker­getni az udvarokból. N.epu Olykor azért a szülők vissza-, foghatnák az életkedv túlzást ba vitt kitöréseit. S talán, új­ból napirendre kerülhetne , a város központjában a -játszó- utcák „kialakítása". A felnőttekről szólva meg ^ egyszer-egyszer talán a szabálysértési eljárás is segí­tene valamit, hiszen a. kultú­rált együttélést nemcsak rár t beszéléssel, vagy szép szóval lehet megteremteni, hanem ha kell,' szigorúsággal. Népújság 1970. júliús- 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom