Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-10 / 134. szám
Keserű szájízzel.•• Miért megy el a községből a gyulaji iskolaigazgató? Mezőőrök tanácskozása Hatósági személyek találkoztak tegnap délelőtt Pakson a járási tanácsnál. Egyenruhájuk még nem régóta van. de már ismert községeinkben. Mezőőrökről volt szó. Több mint száz személy vett részt a találkozáson, melyet Tan- di Mihály főkertész vezetett- A közvélemény úgy tudja, hogy a mezőőrök feladata nem több, mint a mezei lopások elhárítása. Horváth Ákos járási növényvédelmi főfelügyelő azonban felhívta a figyelmet, egyéb kötelező teendőikre is. Ezek: a kukoricamoly-fertőzés elleni védekezés. természetesen nem gyakorlati munkával, hanem hogy figyelmeztessenek a még lábon álló kukoricaszárak hollétére. Ez súlyos veszélyt jelent magában például Dunaföldváron is a Duna- gy'öngye Termelőszövetkezetnél a kukoricamoly veszélye miatt. E pillanatban még nem túl erős a burgonyabogár- feríőzés és ha időben jelentik, most már megvannak az eszközeink a hatásos védekezésre. Az időbeni jelentés nem kevésbé fontos az arankánál. Ennek a legkisebb parcellája is tönkreteheti 100 holdas táblák megfogási lehetőségét. A növényvédelmi szolgálat ugyanis zárlatot rendel el ilyen esetekben, amikor a községből nem hogy exportra nem lehet semmit sem küldeni. hanem még piacra sem vinni akármilyen tételt. A legsúlyosabb veszélyt az amerikai fehér szövőlepke rejti magában. Az előadó külön felhívta a figyelmet arra, hogy sógorság-komaság ne feszélyezze a falubeli mezőőröket bárki . feljelentésében, uevanis egyetlen rekesz fertőzött növény 20—30 vagon tételek visszairánvítását jelentheti a határról. Különösen vonatkozik ez Bölcskére, Madocsára és Dunaföldvárra, melv községeknek nagy exportkötelezettségei vannak. A nagy érdeklődéssel hallgatott előadást számos hozzászólás követte. Intő jel, elgondolkoztató, ha egy köztiszteletben álló közéleti ember arra az elhatározásra jut, hogy végképp eltépi a sok munkával erősített helyi kötelékeket... Áthelyezését kérte, véglegesen elszakítja a szoros szálakat a gyulaji általános iskola kommunista igazgatója. Keserű szájízzel, önként távozik, pedig ezernyi nehézségen átvergődve alkotott maradandót a községben. Belefáradt a hiábavaló küzdelmekbe, nem akar minduntalan falba ütközni. Lemond vezető állásáról, inkább máshova, új helyre megy, beosztottnak, mert megelégelte az érdemi munkát akadályozó szélmalomharcot. © „Ilyen jó igazgatója a mi falunknak még nem volt” —, e mondat lehetne a mottója és indítéka annak a levélnek, amit Gyulajon címeztek szerkesztőségünkhöz. Ezt az állítást senki nem cáfolta. A levél küldőjének az aggodalom adta kezébe a tollat. Nyugtalan hangvételű soraiban ajánlja, foglalkozni kellene azzal, miért akar elmenni igazgatójuk, hiszen becsülik, tisztelik őt a faluban. A szülők, — neszét véve a szándéknak —, aggódnak, attól félnek, nagyon fog hiányozni az iskolában és a falu közéletében. írását nézve egyszerű embernek tűnik a levélíró. A levél egymással összefüggő, két momentuma kelt olvasójában ellentétes érzést. Névtelen, nincs aláírva. A borítékon H. Gy. monogram, belül „egy szülő” olvasható, aláírás helyett. „A nevemet azért nem írom alá, mert Gyulajon ezt nem lehet megtenni”. A másik, ugyancsak ellenérzést keltő, s egyúttal figyelmet fokozó momentum, hogy a levélíró szerint elűzik onnan az iskola- igazgatót. Megtoldja egy kérdéssel: Miért engedi meg a felsőbb vezetőség a szocializmusban a kiskirályoskodást? Teljesíthetetlenül nagyot kér végül, mikor azt írja, mi tartsuk vissza nagyrabecsült igazgatójukat. © Valóban el készül-e Gyulairól Gyenei István igazgató, az oktatásügy kiváló dolgozója? Mielőtt Gyulajra indulunk, erről kell meggyőződni a járási művelődési osztályon. Másutt dolgozik, nem találjuk már a járásnál Farkas Aladár osztályvezetőt, aki Dombóvár várossá alakulását követően a városi művelődési osztály élére került. Magyar János tanulmányi felügyelőtől informálódunk. — Valóban készül elmenni Gyenei István igazgató. Távozási szándékát bejelentette, hivatalosan is tudomást szereztünk róla. Gyenei Pista a dégi gyermekvédő otthonba megy, beosztott nevelőnek, de még befejezi ezt a tanévet. Távozása sajnálatos. Dinamikus vezető, mindig szívvel-lélekkel odaadóan szolgálta az oktatásügyet. A kiváló dolgozó címet még korábban, Vörösegyházán kapta, Gyulajon is hasonlóan dolgozott — mondja a felügyelő. — Tapasztaltak-e válságjeleket? — Igen. Amikor legutóbb a községi tanácsülésen náluk jártam, érződött a plénumon, hogy valami nincs rendben. Oktatásügyi témáról tanácskoztak, az igazgató készítette, ő terjesztette elő a beszámolót. Aztán a határozati javaslat elfogadásakor meglehetősen felindult hangú vita zajlott, melyben a tanács tagsága Gyenei Pista fogalmazását fogadta el. Közelebbit nem tudok mondani — tájékoztat Magyar János elvtárs. © Gyulaj, Gyenei István, általános iskolai igazgató. Bő órája van a beszélgetésre, ugyanis kirándulásra készülnek, a környezetismeret jobb tanításához a pedagógusok testületileg tekintik meg a közeli vadaskertet. Valóban el akar menni, hosszas vívódás után véglegesen így döntött. Megegyeztek feletteseivel, hogyha befejeződik a tanév, megérkezik a dégi otthon kikérése, elmegy. Miről ír a levélíró? Elmondom, s tudakolom az igazságot. Észrevehetően jólesik az elismerés, és az iránta tanúsított bizalom, mégsem elfogult. Azonnal reagál. Erős túlzásnak tartja, az elűzetés, a kiskirá- lyoskodás jelzőket, sőt határozottan igaztalannak minősíti. A Tolna megyei AGRO- KER Vállalat azonnali belépéssel felvesz NÖVÉNYVÉDŐSZERSZAKFELÜGYELÖT, GYORSÉS GÉPIRÖT. Fizetés kollektív szerződés szerint. Jelentkezni lehet: Szek- szárd, Mátyás király u. 65. sz. műtrágyaosztályon. (148) Valójában mi okból megy el? — mégis meg kell kérdezni. Egy szuszra belevág a közepébe. Lépten-nyomon úgy érzi, magára hagyták a község vezetői, s ami több a soknál: „Számtalanszor nélkülem intézkedtek az iskola dolgában, keresztezték az intézkedéseket. Az itt töltött négy esztendőt szüntelen hadakozással töltöttem, pedig semmit nem magamért csináltam” — mondja. Néhány a sok közül. Elvitték az oktatási építkezésekről a mesterembereket, járási segédlettel kellett visszahozatni őket. Lehasítottak a pedagógusok illetményföldjéből, őt meg sem kérdezték. Az a bizonyos tanácsülés. A titkár áthuzigálta a beszámolót és úgy adta ki a tanácstagoknak. Az aktacsomóvá duzzadt, úgynevezett gondnokügyben oktalanul keletkezett vita. Addig fajult, hogy sakkban tartották a tantestületet, olyannyira, hogy már szinte nem is beszélt egymással a nevelők egy része. Talán akkor tetőződött, amikor az igazgató és a nyolcadik osztály főnöke szabályos idézést kapott a helyi tanácstól. Amikor az idézésre megjelentek, ott értesültek arról, hogy, ily módon akarják „rendezni” az egyik tanuló bukása miatt emelt szülői panaszt. — No, de itt ön, az iskola igazgatója, pártvezetőségi tag, a tanács állandó bizottságának tevékeny tagja. Rendezni kellett volna, ha másként nem felső segítséggel — próbálkozom. — Én mindig a nyíltság híve voltam. Jeleztem én, de semmit nem tettek, pedig mindent pontosan bizonyítottam. Ha már addig jutunk, hogy ilyen csúnyán, a tanácstagság előtt kell viaskodni? — kérdezi. Ezt már szégyenletesnek, tekintélyrombolónak tartja. Nem, hivatalosan senki nem tartotta vissza, nem marasztalták. Ügy véli, ma már rendezhetetlenek az afférok, a szülőkről viszont ezt tartja: „Jobb szülőkkel én még nem is találkoztam”. Megelégelte, nem akar tovább állandóan résen lenni. Az utódlás? Még nem tudja ki lesz az igazgató, határozott kérésére csupán pár héttel ezelőtt kapott helyettest, addig az sem volt. © Minden sérelemben óhatatlanul akad egy kis túlzás. Ettől valószínűleg nem mentesek Gyulajon sem. Ki tudja, mikor csap át a fáradhatatlanul végzett munkából az ember a más kiutat nem találó elkeseredésbe? (Az utóbbi évek alatt többször jártam Gyulajon, és soha nem lankadó, tevékeny embernek ismertem meg az iskolaigazgatót. Ö bizony nem restellt motorra ülni, elment a Bonyhádi Cipőgyárba: legyen lábbeli a kollégiumba kerülő kis purdék csupasz lábaira. Értetlenséggel is gyakran küzdve, megalkotta nekik a felemelkedés lehetőségét. Fizetség nélkül vezette sokáig azt a kollégiumot, mely megye-ország előtt növelte tekintélyét). Biztosan nem dől össze a világ, ha eltávozik Gyulajról egy ízig-vérig közéleti ember. Mégis hiányzik, nehezen pótolható veszteséget okoz a falunak, lassítja a fejlődést. Méginkább így van, ha ilyen okok miatt távozik valaki. Meg lehetett volna előzni ha időben, jobban odafigyelnek a jelzésekre. SfiMI BENJÁMIN NE Zöldövezet a falvakban ÍVdemes kissé figyelme- sebben szemlélődni a szekszárdi piacon. Jönnek a környező községekből az asz- szonyok gyümölcsöt, zöldséget, babot, krumplit, zöldborsót vásárolni. Lassan megszokjuk. Annyira, hogy észre se vesz- szük, s rá se gondolunk arra, hogy ennek tulajdonképpen a fordítottja volna szabályos. A környező községekből ide vonatozó asszonyoknak hozniok kellene a zöldséget, a gyümölcsöt, a babot, a krumplit, a zöldborsót stb. De inkább viszik, mint hozzák és hovatovább csodabogárnak számít az az őstermelő, aki hajlandó piacra termelni, egyáltalán az ezzel járó munkával foglalkozni. A háztáji és a szórványgyümölcsösökben sokszor a fákon marad a termés, főleg a meggy, vagy a cseresznye. „Nem érdemes leszedni, nincs rá idő és nem fizetődik ki”, mondta tavaly egy szekszárdi szövetkezeti gazda. Figyelembe véve a kereseti lehetőségeket és a kialakult napszámbéreket, olykor csakugyan az a helyzet, hogy többe kerül a leves, mint a hú^, ha történetesen az értékesítést megelőző munkák árát felszámoljuk. Mégse jó ez így, ahogy most van. Olykor objektív okok késztetik a környező községek lakóit arra, hogy ahogy mondani szokás, a piacról éljenek kedvük ellenére. A zt mondjuk, kedvük el- lenére. Értendő alatta, hogy miután nőtt a nem mezőgazdaságból élő, falusi dolgozók száma, azok, akik nem rendelkeznek háztáji földdel, vagy konyhakertiéi, rákényszerülnek, hogy a piacon szerezzék be a család mindennemű élelmiszer-szükségletét, minthogy más megoldás nincs. Az elmúlt években több ezer ember hagyott fel a földműveléssel és más szakmát választva, önellátatlan lett. Ez egy adott helyzet. Az viszont már nem törvényszerű, hogy a szakmaváltás azonnal együtt járjon az önellátatlansággal. Nem törvényszerű, hogy minden további nélkül a piacra kényszerüljenek fogyasztóként a tegnapi földműves családok amiatt, hogy az iparban, a kereskedelemben, a szolgáltatás valamilyen ágazatában helyezkedtek el. T<f ézenfekvőnek látszik a falusi zöldövezetek kialakítása. Nem új „találmány”, külföldön is csinálják. Az a lényege, hogy a mezőgazda- sági körzetekben élő munkásoknak és alkalmazottaknak a lakóhely közelében 50—60 négyszögöles területet adnak bérbe konyhakertnek. Kikapcsolódás is, a családi költség- vetésben takarékossági tényező is. de a zöldövezet nagymértékben tehermentesíti a központi áruellátást. Itt Tolna megyében Aparhanton és még néhány községben évek óta kimérnek a falu alatt nemcsak a tsz-tagoknak, hanem a munkásoknak és az alkalmazottaknak is 50 négyszögölnvi területet konyhakertnek. Ezen a területen a család szükséglete zöldségfélékből, konyhakerti növényekből megterem, sőt némely esetben a kiskert-tulajdonosok nem vevők, hanem eladók a piacokon. Népújság 3 1970. június 10. O. I. A Papíripari Vállalat dunaújvárosi gyára az egyik legfiatalabb városunk legfiatalabb gyárai közé tartozik. Két éve termel folyamatosan. Ezen idő alatt közel 90 ezer tonna famentes, fatartalmú író- és nyomópapírt adott a népgazdaságnak. A dunaújvárosi gyárban a termelés évről évre folyamatosan emelkedik. A fokozatos felfutásban az idén megközelíti, jövőre pedig eléri a tervezett maximális kapacitást a gyár. \ közelmúltban fejeződött be egy új kalandersor szerelése, amelynek üzembe helyezésével javult a dunaújvárosi papír minősége. Képünkön: néhány tekercs papír a 90 ezer tonnából. (MTI foto — Mező Sándor felv.)
